A Szent Imre téren 2004. április 30-án és május 1-én sok ezren ünnepelték hajnalig hazánk csatlakozását az Európai Unióhoz
Csepelen 2010. októberéig nem akadályozták acéltüskék, tv-kamerák, rendészek, felfegyverzett közterület-felügyelők azokak az útját, akik az akkori polgármesterrel, Tóth Mihállyal akartak beszélni. Szabad volt az út hozzá mindig. A polgármester szobájába lépők az ablak mellett a falon Deák Ferenc arcmása mellett egy bekeretezett dokumentumot láthattak, rajta jó sok aláírással. Ez volt az a nyilatkozat, amelyet a csepeli pártok képviselői írtak alá 2004. április 30-án abból az alkalomból, hogy hazánk csatlakozott az Európai Unióhoz. az aláírók között volt Németh Szilárd, Csepel mai polgármestere is, aki egy ideig még a falon őrizte ezt a dokumentumot. A védelmi rendszer kiépítése óta azonban ez a bekeretezett nyilatkozat nem látható. A történetéről és a tartalmáról szólnak a most következő sorok:
Mintha tegnap lett volna, és mégis: mintha évszázadok választanának el bennünket attól a 2004. április 30-ról május 1-re virradó, felszabadult, mámoros éjszakától. Csepelen az önkormányzat – a csepeli napok rendezvénysorozat részeként – éjszakába nyúló rendezvénnyel köszöntötte hazánk, a Magyar Köztársaság csatlakozását az Európai Unióhoz. A szent Imre téren sok ezer érdeklődő előtt jobbnál jobb produkciók és rangosabbnál rangosabb előadók követték egymást. Így érkezett el az éjfél. A Csepel újság korbeli tudósításában így írja le a történteket:
„Éjfélkor a Kisboldogasszony Templom harangjai köszöntik belépésünket az Európai Unióba. Csepel politikai és közigazgatási vezetői, a kerület pártjainak vezetői a színpadra állnak, az EU-ban való egyetértést demonstrálva. Aztán megszólal a magyar Himnusz, százak éneklik meghatottan, immár európai állampolgárként. Feledhetetlen pillanatok. Aztán Tóth Mihály polgármester az első EU-s ünnepi beszédét mondja:
Hazánk, a Magyar Köztársaság mától kezdve az Európai Unió teljes jogú tagja. A Csepeli Önkormányzat nevében köszöntöm Önöket abból az alkalomból, hogy magyar állampolgárként elnyerték az Európai Unió polgárának megtisztelő státuszát.
Ezekben a felemelő, történelmi pillanatokban emlékezzünk elődeinkre, mindazokra, akik munkájukkal, áldozatvállalásukkal a legtöbbet tették ezért a sikerért. Mi, csepeliek büszkék lehetünk arra, hogy a magyar kultúra értékeivel együtt az alkotókészséget és az összefogás energiáját visszük magunkkal a világ legfejlettebb államközösségébe. Reményekkel, kétségekkel és bizalommal lépünk be az Európai Unióba. Bízunk önmagunkban, bízunk Európa megsokszorozódó erejében, és bízunk a kétségek szétoszlatásában. Bízunk abban, hogy békében, biztonságban élhetünk, dolgozhatunk gyermekeinkkel, utódainkkal együtt. Az Európai Unióhoz fűződő remények valóra váltásához, saját céljaink eléréséhez, terveink megvalósításához jó egészséget, boldogságot és sok sikert kívánok Európa népeinek, honfitársainknak és minden csepelinek.
Éljen Magyarország! Éljen Európa! Éljen Csepel!
A tudósító így folytatta: A beszédet lelkes ovációval fogadták a csepeliek, majd dr. Gulyás
Gábor Sárkány Istvánt, a Csepel Galéria vezetőjét szólítja, aki felolvassa a csepeli pártok uniós csatlakozási nyilatkozatát. A nyilatkozat a következőeket tartalmazza:
Tisztelt Csepeliek!
Tisztelt Barátaink!
Elérkezett az, a nap, amiért elődeink oly sok áldozatot vállalva küzdöttek, dolgoztak. Itt van az a nap, amit vártunk, reméltünk és megérdemeltünk. Megvalósult a magyarság álma: hazánk tagja lett az Európai Uniónak. Magyarország az államalapítás óta része Európának. Mától kezdve nemcsak kulturális, földrajzi, hanem társadalmi és jogi értelemben is egyenjogú részvevői vagyunk a világ legfejlettebb államközösségének, az Európai Uniónak. Elfogadjuk, magunkénak valljuk alapvető értékeit: az együttműködést, a humanizmust, a szabadság, a testvériség és az egyenlőség eszméjét.
Magyarország gazdagodni fog ezzel a szövetséggel, és a magyarság gazdagítani fogja ezt a szövetséget. Múltunkat, kultúránkat, tapasztalatainkat, értékeinket adjuk az Európai Uniónak. Büszkék lehetünk arra, hogy a magyarság értékei között meghatározó helyet foglal el Csepel kiapadhatatlan kincse: a munka, az alkotás és az összefogás ereje. Csepelt az itt élők munkája, szorgalma, áldozatkészsége tette ismertté, megbecsültté hazánkban és földrészünk sok országában. Az Európai Unió újabb lehetőségeket nyit meg előttünk. Azt várjuk az uniós csatlakozástól, hogy Csepel fejlődése felgyorsul, a csepeliek életszínvonala nagy mértékben emelkedik. Magyar és uniós polgárként, a csepeliek ügye mellett elkötelezett szervezetek felelős vezetőiként azt akarjuk, hogy gyermekeink, utódaink életkörülményei javuljanak, nélkülözések nélkül, jólétben éljenek.
Békét, biztonságot, boldogságot, sikereket kívánunk a magyar állampolgárságukat nagyra értékelő, a magyarságukat büszkén vállaló, európai polgárrá vált csepelieknek!
Budapest, 2004. május 1.
A nyilatkozattal egyetért, és ezt a tényt felhatalmazott vezetője aláírásával megerősíti: a Centrumpárt Csepeli Szervezete, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség Csepeli Szervezete, a Magyar Demokrata Fórum Csepeli Szervezete, a Magyar Szocialista Párt Csepeli Szervezete, a Munkáspárt Csepeli Szervezete, a Szabad Demokraták Szövetségének Csepeli Szervezete
A Csepel újság tudósítója a téren ünneplőkkel villámintejúkat is készített. A nyilatkozók szavaiból kiderült, hogy nagy reményekkel várták az uniós csatlakozást. A legtöbben az utazási szabadságot és a jobb megélhetést, a nyugalmat és a biztosabbnak, biztonságosabbnak látszó jövőt említették…
Horváth Gyula akkori alpolgármester azonban valami mást is mondott: Egész életünkben ezt szerettük volna. Egy tanulságos történet jutott eszembe. A tanító megkérdezi a tanítványaitól, tudják-e, melyik órában jön el a hajnal. Az egyik azt feleli, akkor jön el, amikor meg tudom különböztetni a birkát a kecskétől. A tanító azt mondja, nem. A másik azt feleli: akkor jön el a hajnal, amikor meg tudom különböztetni a banánfát a körtefától. A tanítónak ez a válasz sem jó. A tanítványok türelmüket veszítve kérdezik, akkor hát mikor jön el a hajnal? Mire a tanító így felel: az a hajnal órája, amikor a melletted lévő ember arcába nézel, és a testvéredet látod benne…
A 204. május elsejei nyilatkozat ma is megvan valahol a polgármesteri hivatalban, de ott a falakon egyelőre egészen más dolgok vannak kifüggesztve. Az ügyintézők és az ügyfelek, a hivatali munkatársak leszegett fejjel rohannak el egymás mellett, s így nehéz a másik emberben meglátni a testvért…
Azért majd ennek is eljön az ideje.
