Nyolc évig ellenállt az időjárás hatásainak és a vandálok támadásainak. Látszólag még tavaly tavasszal sem volt semmi baja. Az utolsó egy esztendő azonban végzetes károkat okozott: egy fahíd nem tart örökké, de a Kis-Duna-öböl fölötti talán a kelleténél kissé korábban került a „felújítandó” státuszba.
Kapva kapott ezen a fideszes önkormányzat: az eltelt csaknem négy esztendőben zömében abból „élt”, hogy szocialista elődeinek eredményeit festette át narancssárgára, s miközben minden fórumon gyalázza és lejáratni próbálja elődeit, nem képes igazi értékeket alkotni. Lám, a „civil” közbenjárással „megmentett” Kis-Duna part egyes részeinek elhanyagoltságán sem sikerült változtatni: a hajdani napközis-tábor ebek harmincadjára került, felverte a gaz, lassan összedőlnek az épületek. S közben gondosan elhallgatják: e helyzet kialakulásához – még ma is tartó – „határozott ellenállásuk” járult hozzá döntő mértékben. A hajdan szocialisták ellen demonstráló civil egyesület pedig eltűnt a süllyesztőben: a fideszes semmittevés ellen már nem mernek fellépni! (Ne gondolja senki, hogy egy magyarázkodó, narancs-árnyékú zöld civil közlemény nem tartalmazhat hazugságot!)
A Kis-Duna part mindig is a csepelieké volt, a zöldterület mindig is közcélokat szolgált, a kikapcsolódást, pihenést szolgálta évekkel ezelőtt is. Azért, mert fizetett fideszes tollnokuk ma azt hazudja, hogy az előző önkormányzat idején nem így volt, attól még a tények, tények maradnak.
A kerítésmániás önkormányzatnak mindössze arra futotta fantáziájából, hogy rokoni fafaragóval kerítést rittyentett a Kis-Duna-öböl köré, ám a vandálokat ez egyáltalán nem akadályozta a rongálásban, melynek a meggyengült öbölhíd is áldozatul esett.
Tényleg, a fideszesek négy évnyi csepeli életműve: a kerítések sokasága. Bekerítették a Tamariska dombot, bekerítették a Kis-Duna-öblöt, s bekerítették saját magukat is! Láthattuk: a Szent Imre téren a kőkolosszust kordonokkal vették körül, sőt, még a Nagy-Magyarország virágágyást is körbeszalagozták. Belső kerítéseket is emeltek: a polgármesteri hivatal a csepeliek számára megközelíthetetlen erődítmény lett.
Aki korlátokat állít mások számára, arról előbb-utóbb kiderül: maga is korlátolt.
Hiába harsogja megmondó pártlapjuk az elferdített tényeket a szocialista önkormányzat tevékenységéről, a csepeliek pontosan tudják, hogy az egyre hangosabb rágalom-ária rettegésen alapul, félelemből születik: a közelgő önkormányzati választástól kerülgeti őket a frász.
Görcsösen próbálnak valamit felmutatni – nosza, újítsuk fel látványosan az elkorhadt (szocialista) fahidat, melyet a fideszes időkben halmozottan megrágott a szocialista szú, elgyengített az átkozott szocialista viharfelhőkből érkezett csapadék.
Milyen jól mutat majd az „eredmények” sorában.
Ott, ahol, az először letarolt, majd indokolatlanul teleszobrozott Daru-dombi Németh-Szilárd emlékhelyen Németh Szilárd lócímeres zászlókat lobogtat a fideszes szél; ott, ahol az irredenta emlékművön kivagyiságuk és senkiségük bizonyítékát vigyázzák éjjel-nappal sárgamellényes őrök, miközben időnként (ha nem fú a szél) felvonják az angyalos lobogót, hogy legyen, ami árnyékot vet a Nagy-Magyarország virágágyásra.
Itt van ez a kis fahíd. Ismét használható lesz. Ez jó!
Akár jelképnek is felfoghatnánk: a szocialisták azért építették, hogy átkelhessünk rajta az egyik partról a másikra, kapcsolatot teremthessünk segítségével, összehozza az embereket.
A fideszesek másként gondolkodnak: nekik azért tetszik a híd, azért újítják fel, mert kettő is található rajta kedvenc térdíszítő elemükből: a korlátból…
LéT
Forrás: Hírkomp
