Kijózanító ellenzéki vélemény a csepeli ellenzék fideszes átverésének okairól

Azt állítja az egyik csepeli baloldali párt vezetője, hogy „Csepelen nincs politikai erő a Fidesz-agresszivitás megállítására.”  https://csepeliek.blog.hu/2019/11/09/horvath_gyula_csepelen_nincs_politikai_ero_a_fidesz-agresszivitas_megallitasara#more15298130 

Egyetértek. De miért nincs? Ki a felelős ezért? Mit tettek, öt év alatt, a baloldali pártok és vezetőik ennek a politikai erőnek a létrejöttéért? Miért csak most lett világos előttük ez a tény, hiszen többen évek óta mondják, hogy baj van? Jelenlegi állapotukban alkalmasak az ellenerő létrehozására? Miért nem volt sikeres a változást akaró ellenzéki összefogás a csepeli önkormányzat képviselő-testületének alakuló ülésén?

Kérdések, amelyekre október 13-a óta nincsenek válaszok, ráadásul a másik baloldali párt vezetése, a közös polgármester jelölés jogával bíró pártszervezet vezetése még meg sem szólalt az ügyben. Miért nem? 

Egyébként az utóbbi napokban sorra olvasni véleményeket az október 13-i önkormányzati választásokról, a csepeliek.blog.hu-n, a különböző facebook oldalakon. Átfogó értékelésről, a baloldali pártok által elvégzendő elemző, értékelő, következtetéseket levonó, a felelősséget meghatározó és vállaló, a további célokat és feladatokat kijelölő munka megindulásáról azonban semmi hír. Lehet, hogy

mindkét pártban, titokban elindították már ezt a munkát, s rövidesen előállnak a farbával, s közzé teszik véleményüket, elképzeléseiket? Nem tudom. Mindenesetre ideje lenne a nyilvánosság elé lépniük, mert a patthelyzetet sikerként értékelni, az összefogást elárulókról értekezni valakinek, leginkább a felelősöknek, biztos hasznot hoz, azonban az elemző, értékelő munka szükségessége lebecsülésének, a következményekkel való szembenézés hiányának, a felelősség áthárításának tűnik.

Azt viszont biztosnak vélem, hogy más ellenzéki pártok, szervezetek, személyek jogos vagy nem jogos szapulásával nem fog létrejönni ez a valóban szükséges politikai erő, amelynek mozgató ereje Csepelen, még mindig a baloldalnak kellene lenni. Reális önértékelésekre, tényeken alapuló elemzésekre, új politikai stratégia kialakítására és az ezt megvalósítani képes új baloldali vezetőkre van szükség. Újakra, mert ez a baloldali vezetői kör, az országgyűlési képviselő választáson való sikeres szereplés ellenére, harmadszor sem tudott önkormányzati választást nyerni a kerületben. 

A csepeli baloldali pártokról, pártvezetőkről írok, nem véletlenül, ugyanis ezt a sovány eredményt, mások szerint kudarcot, lényegében ők hozták létre. Az egyik párt jelölt polgármestert, a másik elfogadta, az egyik leváltotta az általa jelöltet, a másik azt is elfogadta, most meg azt írja, hogy nem tehetett mást, a jelölés nem az ő joga volt. „Jogilag” ez igaz, csakhogy szólhatott volna, hogy ez nem lesz jó. Vajon miért nem tette? (Vagy ha esetleg szólt, akkor erről a nyilvánosság miért nem szerezhetett tudomást?)

Ráadásul az ellenzéki pártok közül többen vagy a jelölési joggal nem rendelkező pártból sem értettek egyet az eredeti polgármester-jelölt menet közbeni leváltásával. Magam sem értettem egyet vele, véleményem többször is megjelent a csepeliek.blog.hu-n. Szerintem Takács Mónika polgármester-jelölt leváltása végzetes hiba volt. Ez volt az „eredendő bűn”, amely elindította az ellenzék győzelmében bízó választópolgárok egy részének elfordulását, az amúgy is gyenge lábakon álló ellenzéki összefogás szétesését. Ettől a pillanattól kezdve nem volt esély Borbély Lénárd leváltására! Pedig tavasszal Takács Mónika, fideszes köröktől kiszivárgott hírek szerint, még 10 százalékkal(!) „verte” Borbélyt, a csepeli választók véleményét felmérő fideszes közvélemény kutatás szerint! 

Erdősi Éva, az ellenzéki polgármester jelölt bukásában nem a Buckai Szövetség a hibás. Kevesebb szavazatot kapott, mint az egyéni választókerületben induló ellenzéki jelöltek összesen, s ez nem lesöpörhető tény. A változást akaró baloldali és nem baloldali, civil erők sem fogadták el személyét. A buckások és a Munkáspárt szavazataival sem nyert volna! Egyszerűen fogalmazva: nem megfelelő jelölt volt, kezdettől fogva nem volt esélye a győzelemre. 

A buckások elindulása az egyéni választókerületekben azonban végzetesnek bizonyult. Borbélyék hirtelen el is kezdték népszerűsíteni a buckás polgármester-jelöltet, tudva, hogy a baloldaltól fog szavazatokat elvenni. A változástól félő csepeli fideszesek, és hívőik pedig fellélegezhettek. A már-már „csomagoló”, pánikoló fideszes és a helyi Fidesz-hatalom maradásában érdekelt vezetők, a Fideszhez húzók, a hatalmat kiszolgálók pedig a nyár végén végleg „abbahagyták a munkahelykeresést”.

****************************************

A valasztas.hu-n elérhető jegyzőkönyvek alapján megállapítható, hogy a buckások indulása nélkül mind a 12 egyéni választókerület az ellenzéké lett volna! Ez a tény még elfogadhatatlanabbá teszi a közös baloldali polgármesterjelölt leváltását, hiszen éppen a váltás miatt kiváló, a Buckával összefogó polgármesterjelölt indított az egyéni választókerületekben is képviselő jelölteket, megakadályozva ezzel valamennyi egyéni választókerület elhódítását a Fidesztől. A Bucka tehát valóban „segített” Borbélynak, megmenteni legalább a választókerületek felét az ellenzéktől. Ezzel, s a következményekkel pedig nekik és a rájuk szavazóknak kell előbb utóbb szembenézni. 

Az alakuló ülés „meglepetése”, a döntetlent, 9:9-et mutató választási eredmény „átalakulása” 11:7-es fideszes többséggé, szerintem várható volt. Lehet „ a szereplők túlzott politikai flexibilitásával” vagy az együttműködésből kilépők egyéni ambícióival, a baloldali pártokat elutasító magatartásával, egyesek rossz emberismeretével magyarázni, az ellenzéki összefogás körülményeinek és létrejöttének átfogó elemzése helyett. A hírek azonban a polgármester-jelölt körüli, nemegyszer személyeskedő vitákról, az elvtelen alkukról, „a hatalmi manipulációkról” az egyéni választókerületek pártok és párton belüli erők közötti felosztásáról, az ellenzéki összefogást szolgáló tárgyalások feszültségeiről, a támogató civilek, személyiségek kizárásáról, távoltartásáról szóltak. Az együttműködést vállaló felek értékalapú együttműködéséről, a mindenki által felvállalható, a jövőképet is felvázoló közös program kidolgozásáról és a választókkal való megismertetéséről viszont nem kaptunk hírt. Tárgyaltak egyáltalán ezekről a kérdésekről? 

Mindezek miatt a csepeli ellenzéki összefogás valóban előkészítetlen késői „heterogén politikai összeborulás”, másképp fogalmazva „kényszerházasság” volt. A válás elkerülhetetlen volt, s nem tudok attól a hasonlattól szabadulni, hogy a házasságok szétesésének okait mindig a két félben kell keresni. Azaz a változást akaró ellenzéki erők az évek alatt semmit sem változtak, felkészületlenek és részben alkalmatlanok voltak az összefogásra. 

Gyakorlatilag ez a felkészületlenség mutatkozott meg a november 6-i alakuló képviselő-testületi ülésen történtekre való reagálásnál is. Úgy tűnt, meglepte az ellenzéket két tagjának átállása. Mire számítottak? Talán arra, hogy Borbély simán engedi a hatalmi jogar kivételét a kezéből? Netán azt várták, hogy korrekt együttműködési ajánlatot fog tenni? Esély sem volt rá, s ezt szerintem az ellenzék is tudta. A megvalósult, sokak által előre jelzett forgatókönyvre készülve, már a testületi ülés előtt lehetett volna a nyilvánossághoz fordulni a készülő Borbély-Pákozdi paktum ügyében. Miért nem tették? Mitől féltek? 

Van remény a változásra? Igen. A csepeliek többsége változatlanul változást akar. Csak ehhez a baloldalnak is fel kell nőni, újjá kell szervezni önmagát, új vezetőket kell saját soraikból „kitermelni”. Egyedül azonban 2022/24-ben sem fog menni.

vox