Ünnep és ünnep között hatalmas a különbség attól függően, hogy milyen élethelyzetben üljük éppen. És éppen azért, mert az ünnep kiemelt esemény, a hozzá kapcsolódó érzelmek is extrán erősek, mély nyomot hagynak. Az én év végi ünnepeim hatalmas átalakuláson mentek keresztül nyolc év alatt. Elmondom, honnan hova jutottam. Doffek Gábor írása.

2012-ben ezekben a hetekben egy majdnem üres lakásban ültem.

Akkor kilenc hónapja kerültem ide, fizikailag már külön éltem, a válás jogilag még nem történt meg, mert egyikünknek sem maradt ereje azokat a papírokat megírni, az egészet hivatalosan lezárni, befejezni. Mindketten, amennyire tudtunk, az új élethelyzetünket próbáltuk kínok keserves kínjával megszokni, ami esetemben azt jelentette, hogy másik lakcímen éltem, mint az akkor majdnem nyolcéves lányom. A válásomról elmeséltem, hogy életem egyik legnagyobb traumája volt, gyerekközpontú apukaként pedig alig túlélhető szörnyűségként tartom számon az

„A mostani ökológiai válság és a koronavírus-világjárvány által súlyosbított időkben minden korábbinál nagyobb szükségünk van a testvériségre” – hangoztatta hagyományos karácsony napi üzenetében pénteken Ferenc pápa, azért imádkozva, hogy véget érjen a világ szenvedése, és létrejöjjön az emberek közötti egység.

A koronavírus-világjárvány miatt a katolikus egyházfő a Szent Péter-bazilika központi lodzsája helyett a lodzsa üvegajtajai mögött található, úgynevezett áldási teremben mondta el üzenetét, valamint a hagyományos Urbi et Orbi (a városnak és a világnak) áldását, amelyet élő videóközvetítésben követhetett a világ. A pápa egyebek mellett hangsúlyozta, hogy az új koronavírus okozta Covid-19 betegség elleni védőoltást mindenki számára elérhetővé kell tenni, különös tekintettel a legsérülékenyebb csoportokra. „Újítsa meg Isten fia a politikai és kormányzati vezetőkben a nemzetközi együttműködés szellemét, az egészségügyi gondoskodással az élen, hogy mindenki megkapja a védőoltásokat és a kezelést. Egy olyan kihívással szemben, amely nem ismer határokat, nem emelhetünk falakat. Mindnyájan ugyanabban a csónakban evezünk” – mondta a pápa, aki

„Gyere, szórni ma csillagokat a sötétbe, /A fény mi legyünk, ameddig itt a helyünk! /Tudom, nehéz most. Keserű ez az év, baja túlcsordul, /De ne add fel! Egyszer ennek is vége, a sors fordul.”

A Dés László-Geszti Péter szerzőpáros különleges dalt adott ki karácsonyra. A CSILLAGSZÓRÁS és a hozzá készült klip a megrázóan nehéz, veszteségekkel teli 2020-as év végén szándékozik lelki közösséget teremteni a szeretet ünnepének időszakában, amikor rengetegen lesznek távol szeretteiktől.

Mikor elfolyik végül a szemfesték, 
Mikor elfogy a szó is a szentestén, 
És a Mennyből az angyal a Skype-on szól,
Egyedül Anya integet, látod, a távolból,

És nagy a csend. Sose volt ilyen csendes az éj. A szemedben látom,
Odabent havazik, pedig kint van tél. Fagy ül a fákon.
A kalács kisül újra, de görbül a szád,
Nem ül itt, akivel meg is oszthatnád.

Ezért, hogy mégis megidézd,
Gyere, gyújtsd meg a fényt, azokért, akik nincsenek itt,
 Kiket álmainkban megölelünk!
Gyere, gyújtsd meg a fényt, hogy az éjbe felírd nevüket,
Azokét, akiket mi szeretünk!

A karácsony egy mágikus dolog. Pont! Bárhol a földkerekségen elég csak egy kisgyerek arcára nézni, amikor meglátja a feldíszített, fényárban úszó fát, alatta az ajándékokat, és újra megérthetjük, hogy tulajdonképpen mi az a hangulat, amit évről évre át szeretnénk élni, ami miatt díszbe öltöztetjük a lakást, magunkat és a lelkünket is. A gyermeki öröm idővel elmúlik, de ha másképpen is, képes újra feltámadni. Marossy Kriszta írása:

Be kell vallanom, hogy a karácsony iránti lelkesedésem nagyjából húszéves koromra átmenetileg minimálisra csökkent. Pedig vártam és szerettem a családdal együtt töltött estéket, a távolabbi rokonok látogatását, a közös evéseket, beszélgetéseket, a felbukkanó magányos és nem magányos barátokkal való éjszakázást és a nagy alvások után fenyőillatban úszó nappalit. Na meg a habcsókot…

Amikor mindig hull a hó

Mégis minden egyes évben erősödött bennem egyfajta hiányérzet valami iránt, ami – úgy tűnt – végleg elveszett. Elkezdett hiányozni a varázslat, és ezzel egy időben már képes voltam megfogalmazni, hogy miért tűnt el. Nem a családom, a környezetem tehetett róla, de még csak nem is én valamiféle rossz hozzáállással. Az idő volt az oka, és nem a mindent megszépítő. A gyerekkor véget ért.

Akkoriban kezdtem el azon gondolkodni, hogy vajon melyik is volt addigi életem legszebb karácsonya, és arra jöttem rá, hogy

Ady Endre: Karácsony – Harang csendül...című versével

minden csepelinek békés, boldog karácsonyt és meghitt, kellemes ünnepet kívánunk! 

I.

Harang csendül, 
Ének zendül, 
Messze zsong a hálaének 
Az én kedves kis falumban 
Karácsonykor 
Magába száll minden lélek.

Minden ember 
Szeretettel 
Borul földre imádkozni, 
Az én kedves kis falumban 
A Messiás 
Boldogságot szokott hozni.

A templomba 
Hosszú sorba' 
Indulnak el ifjak, vének, 
Az én kedves kis falumban 
Hálát adnak 
A magasság Istenének.

Hogy elhiszed-e, vagy sem ezt az álmot, ezt az igéző ősi regét? Mindegy. Csak az a fontos, hogy megértsd az ácsszekercék üzenetét, s hogy a földön és odafönt, elménk friss emberi égtájain is megőrizzük a fényt, a szeretet melegét...

Maradt még valami? - rebbent a kérdés az ételosztók felé. De már mindent kiosztottak, már a sátrat is lebontották, a furgonba is bepakoltak. A néni meg csak állt ott a vékony szövetkabátjában, nyakában decens harmónikasállal, kezében lapos cekkerrel. A csend hidegebbnek tűnt, mint a szél. Hirtelen az egyik segítőnek eszébe jutott, hogy ma volt a szülinapja és a kollégáktól kapott egy tortát. Egyet se szólt, csak a néni kezébe adta.

Ő pedig néhány lépés után letette egy útszéli narancssárga műanyag tárolóra, s csak úgy kézzel belekanyarított. Azt se bánta, ha a csokikrém a tortapapír alá tűzött nyugdíjutalvány tépett fecnijére hullott. 27 680 forint – ez volt rajta. De már akkor se volt az övé a pénz, amikor átvette a postástól.

Valójában már a következő havi se volt az övé, annyival tartozott a boltosnak, meg a szomszédoknak. A családsegítőből mindig szóltak, ha bármit osztottak valahol. Gyümölcsöt, krumplit, meleg ételt. Most is szóltak előre, de

Miként a Csepel Újság közösségi oldalán jeleztük, Az ellenzéki pártelnökök idei utolsó ülésén megszületett a döntés: az ellenzék közös listán indul a 2022-es országgyűlési választáson. Az ellenzéki pártelnökök kijelölték az összefogás kereteit: mind a 106 körzetben közös jelöltekkel, közös miniszterelnök-jelölttel, közös programmal és immár közös listával fogják lebontani az Orbán-rendszert, megadva a nemzetnek mindazt, amit a rendszerváltáskor megígértek neki: szabadságot és jólétet.  

Az ellenzéki pártelnökök egyben elfogadták a közös listaállítás feltételeit tartalmazó Korszakváltás Garanciái című dokumentumot is, amelyben kinyilvánítják: szövetségük célja megteremteni a független, élhető és büszke Magyarországot. Az alábbiakban ezt a dokumentumot változtatás nélkül ajánljuk olvasóink figyelmébe:

„Magyarország egy új korszak kapujába ért. Az elmúlt évtizedben először nyílik valódi esély arra, hogy a magyar nép lerázza magáról a Fidesz-KDNP korrupt és becstelen uralmát. Hiába próbálja ellehetetleníteni az ellenzéki pártok együttműködését a közelgő bukásától rettegő miniszterelnök, a kormányváltás mellett elkötelezett ellenzéki pártok készen állnak megadni a megfelelő választ a választójogi törvény antidemokratikus módosításaira. Az ország iránti történelmi felelősségünk tudatában közös listát állítunk a közelgő országgyűlési választásokon, és egymással, illetve minden, változást akaró polgárral egységben fogjuk leváltani az egypárti túlhatalmat kiépítő Fideszt.

A közös választási lista azonban nem jelenti az ellenzéki pártok összeolvadását, hiszen pártjaink világos értékrenddel és önálló identitással rendelkeznek. Bár számos politikai kérdésben egymástól eltérő elképzeléseket vallunk, a korszakváltás kapujában félretesszük ezeket a különbségeket, és arra koncentrálunk, ami összeköt bennünket. Mindemellett fontos feladatnak tartjuk, hogy

És ugyan Lázár János még nem taszította le a trónról Orbánt, de azért mégiscsak érdekes ez. Főleg, ha felidézzük a dohányboltok ügyét. Egy gyors húzással sikerült ezt a biztos üzletet a kegyenceknek és a rendszer kiszolgálóinak odaadni, nem beszél a nagy vadász a levegőbe.

Egy közkeletű vélekedés szerint ahogy minden diktátort utolér a végzet, így Orbán Viktor sem kerülheti ezt el. Akadnak, akik a Julius Caesar-, Ceaușescu-forgatókönyvet vizionálják, mások reálisabbnak tartják a Kádár–Grósz menetet.Eszerint, sajátjai közül fogja valaki megpuccsolni az Északi-középhegység géniuszát. S korunk Grósza Lázár János lehetne. Kis kor, kis grószok.

Ennek persze a londoni szállodások felettébb örülnének. Mi meg csak abban bízhatnánk, hogy a nagy Grósz sem tartott sokáig. Mindenesetre Lázár, aki vadászkastélyt növeszt a semmiben és Bécsbe jár szörnyülködni az ottani állapotokon (lásd még a rothadó nyugat mákonya), a kis vezetőnek is feltűnt és egyelőre szolid száműzetésben tartja, ahol azért Lázárnak csurran-cseppen valami mindig.

Na most, ez a Lázár a minap kijelentette, hogy az élelmiszerekkel foglalkozó főleg olcsó termékeket árusító, külföldi kiskereskedelmi láncokat ki kell szekálni az országból. Azokat, amelyekben a

Ábel Attila alpolgármester és Borbély Lénárd csepeli polgármester a IX. kerületbe látogattak, hogy megnézzék a Vituki toronyházának robbantást..."Ők azt vizionálják ami lesz, én meg azt látom, ami volt. Sajnos a bizonyosság nem velük, hanem velem van!"

Nem örülök neki!-címmel tette közzé gondolatait az internetes közösségi oldalán a VITUKI-irodaház robbantásáról Horváth Gyula. Ezt írja:

2020.december 10-én robbantással eltüntették a Kvassay híd mellett álló VITUKI épületet.

Van, akinek ez a robbantás egy ritkán látott bravúros és látványos esemény. Nekem nem az, hanem az életem egyik darabja! Ebből adódóan nem is vettem részt (persze nem is hívtak) ezen a sajnálatos eseményen.

Azon sokat lehet vitatkozni, hogy erre a toronyházra szükség volt-e. Ezt a vitát annak idején a hetvenes években a csepeliek meg is tették. Voltak, akiknek a modernizáció, az akkori rendszer dinamikus égbetörő tervei jutottak az eszébe, és voltak, akik úgy gondolták, hogy a célt egy szerényebb, a tájba jobban illeszkedő épülettel is el lehetne érni.

Nem csak vita volt, hanem pletykák is szárnyra keltek. Az járta, hogy

A kormány elkötelezett a fogyatékkal élők hátrányos megkülönböztetésében. Folyamatosan csökken a nekik nyújtott állami támogatás összege és a jogosultak körét is igyekszik szűkíteni a kabinet.

Nettó tizenöt millió forinttal kapnak többet a jövő nyári tokiói olimpia magyar bajnokai a 2016-os riói játékokon győztes sportolóknál. A megemelt jutalom 50 millió forint lesz, a Sportállamtitkárság a Magyar Nemzethez eljuttatott állásfoglalásában rámutatott, ebből is látszik, a kormány kiemelt nemzetstratégiai ágazatként tekint a sportra. Nagyon jó az, ha a tettek és az elvek összhangban vannak.

A kormány, sajnos ugyanilyen elkötelezett a fogyatékkal élők hátrányos megkülönböztetésében. Folyamatosan csökken a nekik nyújtott állami támogatás összege és a jogosultak körét is igyekszik szűkíteni a kabinet.

Nem maradnak ki a megszorításból a paralimpikonok sem, akik még a Gyurcsány-kormány döntése nyomán kaptak ugyanannyi jutalmat, mint az olimpikonok. A 2004-es athéni és a 2008-as pekingi nyári játékokon egyformán ismerte el az állam az olimpikonok és paralimpikonok kiemelkedő eredményeit.

Utána jött a sportot kiemelt nemzetstratégiai ágazatként kezelő kormány, amely a 2012-es londoni játékok előtt úgy határozott, hogy az olimpiai bajnokok 35 millió, a paralimpia legjobbjai viszont csak 23 millió forintot kapnak, utóbbi összeg jövő nyáron 17,5 millió forint lesz.

Ki dobja át a másikat? Ki fog fejre állni?

A hét legfontosabb eseménye, a fideszes vezetők között elindult, a Csepeli Hírmondó és a csepel.hu hasábjain most nyilvánosságot is kapott, adok–kapok, egyelőre a csepeli sport feletti uralom megszerzéséért, végső soron a helyi hatalomért. Mint blogunk,  a Csepeli Hírmondó legújabb számát szemlézve, megírta Borbély Lénárd polgármester és Németh Szilárd volt polgármester között komoly vita bontakozott ki. https://csepeliek.blog.hu/2020/12/18/mi_van_a_borbely-nemeth_fideszes_politikai_belharc_bunyo_hattereben  

A két politikus közötti nézeteltéréseket először a 16-án megjelent Csepeli Hírmondó szellőztette meg, a cikkeket még aznap átvette a csepeli önkormányzat hivatalos honlapja, a csepel.hu, illetve az Ábel Attila alpolgármester által tulajdonolt és szerkesztett fideszes hírblog, a csepel.info is. A korábbi harcostársak közül mára Németh Szilárd komoly állami és pártpozíciók „birtokosa”, többek között a Fidesz alelnöke és Budapest 17. sz. választókerületének Orbán által kinevezett elnöke is. Ma, úgy tűnik az előny Némethnél van, hiszen nemcsak Borbély pártbeli főnöke, de a Csepel SC-nél „birtokon belülre” is került.

Borbély Lénárd ugyanis

Orbán kiégett öngerjesztője (dinamója). Elfogta, de nem fogta fel, csak kiforgatta a csepeli gimnázium névadójának gondolatait.

Aligha mondható megszokottnak, hogy a gazdaság életképessége kapcsán egy bencés szerzetest idézünk. De ha ezt a katolikus papot jelesül Jedlik Ányosnak hívták, akit a dinamó feltalálójaként tisztelünk, akkor már csak a tisztelet okán is érdemes rá hivatkozni. Bő évszázada ugyanis nem mást állított, minthogy „Hová kellene lennünk, ha az Isten a munkára való képességet megvonná tőlünk?” Ilyen félelem aligha gyötri a magyar jegybankot, azonban aligha lehet véletlen, hogy a hazai termelékenységről szóló kiadványukat éppen ezzel indították.

A teljesen félreértelmezett – és a járvány időszakában hangoztatott elvük – a kormánnyal karöltve – a

Csak csendben, csak halkan, hogy senki meg ne hallja, hogy mit kérdeztek a csepeliek és mit válaszolt a polgármester, aki nem hagyta szóhoz jutni a képviselőket a "közmeghallgatáson"

A járvány miatt az idei közmeghallgatás elmaradt Csepelen. Borbély Lénárd polgármester pótlásként sajátságos módszert választott.

Megjelent a csepel..hu-n hogy a „csepeli önkormányzat minden évben közmeghallgatást tart…..a koronavírus világjárvány miatt…., mindenki a közérdekű kérdését írásban tegye föl és december 1-jéig… legyenek kedvesek elküldeni.” https://csepel.hu/hireink/kozerdeku/item/13125-online-kozmeghallgatas 

Megjegyzésünk: a 2011. évi CLXXXIX. számú, a helyi önkormányzatokról szóló törvény 54. §-a szerint „A képviselő-testület évente legalább egyszer előre meghirdetett közmeghallgatást tart,….” A törvényi paragrafust azért idéztük, mert nem az önkormányzat, hanem a képviselő-testület tartja a közmeghallgatást. 

A helyi Szervezeti és Működési Szabályzat meg mindezen túl kimondja, hogy a közmeghallgatáson

Az átdolgozott élet után senkinek se legyenek megélhetési, filléres gondjai

Korábban is (elég sokat) írtam a rugalmas nyugdíjkorhatárról; arról az előrehozott nyugdíjról, amely bünteti az előrehozást és jutalmazza a halasztást. Ebben a rövid írásban visszatérek a témához, a korábbinál szélesebb nemzetközi kitekintéssel és dinamikus szemléltetéssel. Mindenekelőtt beismerem, hogy nem értek a rokkantsági nyugdíjrendszerhez, pedig ennek helyes kezelése nélkül lehetetlen az időskori nyugdíjrendszert rendbe tenni. Ugyancsak figyelembe kellene venni a reform munkapiaci hatásait.

Magától értetődő, hogy az időskorban (mondjuk 60 évesen) várható élettartam emelkedésével párhuzamosan emelkednie kell a nyugdíjba vonulási kornak. Franciaország kivételével ezért emelik a kormányok világszerte az általános (normális, teljes, iránymutató stb.) korhatárt. Például Magyarországon ez a

Németh Szilárd és Borbély Lénárd, a volt és a jelenlegi csepeli polgármester.  Múlt és jövő? Ki tudja? A nyilvánosság számára eddig is érzékelhető volt a kettejük közötti viszony megromlása, most Borbély Lénárd két fajsúlyos témában is jelzi vitájukat: nem értettek egyet a Jedlik idő előtti kiköltöztetésében, illetve Németh Szilárd nem tájékoztatta őt a Csepel SC Alapítvánnyal kapcsolatos terveiről...

Szenzációsnak is nevezhetnénk a Csepeli Hírmondó karácsony előtti számát, ha szenzációhajhászok lennénk. De nem vagyunk azok. Maradjunk a tényeknél. A most megjelenő lap egyszerűen csak történelmi jelentőségű. A Fidesz 2010-es csepeli hatalomra kerülése óta ugyanis nem volt még példa arra, hogy a közpénzen kiadott fideszes szócsőben  nem az ellenzéket szapulják, hanem a kormányzópárt emblematikus személyét, a magát csepelinek valló Németh Szilárd honvédelmi államtitkárt, birkózószövetségi elnököt ostorozzák...

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH)  december 16-án megjelent 23. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket. 

Az egy hónapi szünet után megjelent lapban év végi interjút készítettek Borbély Lénárd polgármesterrel, majd három oldalon dolgozzák fel, szerintünk a polgármester véleményéből kiindulva, Németh Szilárd újabb, nagy felháborodást kiváltó, sporttal kapcsolatos „viselt dolgait”. Számunkra egyértelmű: felerősödött a csepeli sportért való politikai harc, amelynek a sport és a csepeliek lesznek a legnagyobb vesztesei. Eközben a polgármester tehetetlenül szemléli a HÉV-vonal korábbi jelentőségének elvesztését, változatlanul hallgat a csepeli gerincút folytatásáról, a közlekedés okozta környezetszennyeződésről, a járvány okozta csepeli veszteségekről, gondokról, az egészségügyi, szociális feszültségek növekedéséről. 

Véleményünk a cikkekről:

Németh Sándor, a Hit Gyülekezetének vezető lelkésze a következőket mondta néhány hete a Hit Rádióban: „A magyarországi baloldal örvendezik, mert arra gondolnak nyilvánvalóan, hogy nemzetközi baráti segítség következtében hatalomra tudnak jutni, mert érzik a gyökértelenségüket. Ezek a pártok, úgy mondanám, nem őshonos pártok.”

 Megelőzte kortársait, beszállt az erős mondások licitjébe.

Előtte voltunk még a Szájer-ügynek, előtte Demeter Szilárd „náci Európájának”, viszont utána, hogy az ellenzéket a Fidesz vezetése kitagadta a nemzetből. A vezető lelkész mégis fényt sugárzott az éjszakába, amikor letaposta a többiek sarkát. Miért is ne akart volna még nagyobbat mondani, hiszen nem maradhat szótlan azzal a kormánypárttal kapcsolatban, amely korábban megalázta, s amelyhez most törleszkedik.

Hitelveket követve, vagy az állami támogatást megszolgálva adja el saját és gyülekezete lelkét a hatalomnak? Tőle

Beleírhatjátok az alaptörvénybe magatokat. Megmondhatjátok, mi a család, ki a magyar, mi a nemzet, kiben higgyünk, kit gyűlöljünk, mitől féljünk. De azt, hogy kik vagyunk, hogy kit szeretünk és hogyan, nem vehetitek el tőlünk. A Jóisten a miénk is. Imádkozunk hozzá – értetek is.

2020. december 15-én kilencedszerre is módosította az alkotmányt az Országgyűlés. A szavazás végén zengett a taps, százharmincvalahány bátor, büszke ember tapsa. Van is ok a büszkeségre, hiszen sikerült megvédeni a magyarok lelkét. Megint. És közben magánvagyonosítani újabb, szabad szemmel nehezen látható közpénzmennyiséget, szorítani egyet a nem kormánypárti szerveződések nyakán, egy tollvonással alaptörvény-ellenessé nyilvánítani magyar emberek ezreinek puszta létét és alkotmánnyal elrendelni, hogy családok milliói hogyan éljék a magánéletüket. Sok szeretettel gratulálunk. Ez egy véleménycikk, amit D. Tóth Kriszta írt.

A Jóisten kegyelmezzen nektek.

A Jóisten, akivel takaróztok. Aki mögé elbújtok. Gyáván, büszkén, bután, tapsolva, gyűlölve, hazudva, cinikusan. Kirekesztve azt, aki semmi mást nem akar, csak szeretni és szeretve lenni. Élni. Tisztességben, egészségben, biztonságban nevelni a gyerekeit. Vagy pusztán egy esélyt arra, hogy valaha családja legyen. Egy másik nővel. Egy másik férfival. Vagy egyedül.

Sűrű a mohó gőg köde, elhiszem, hogy nem látjátok: emberek, gyerekek, családok – igen, családok – életével játszotok. Érvénytelenné teszitek a puszta létüket. Alaptörvény-ellenessé a magánéletüket. Billogot süttök rájuk, mert

Azt mondja Szűcs Lajos valami interjúban, hogy Ildikóval véletlenül találkoztak egy bárban. Színházi újságíróknak mindent be lehet adni, az lett volna véletlen, ha nem ott találkoznak. A hatvanas években a pesti bárok voltak a színészház. Ahová előadás után menni lehetett és maradni, ha nem is próbakezdésig, de majdnem. A ripők nép éjszakai menedékhelye. Konyakos busongó. Még Tordai Teri is oda érkezett haza, amikor NSZK-ból hazavillantotta a BMW-jét és hajnalban kifizette a haverok számláit. Pécsi Ildi az élet császárnője volt akkoriban. A trafikban kapható fotóját, a Filmvilágból kivágott címlapképeit megannyi férfiak lakta műhelyek, javítók bádogszekrényei őrizték. Ő volt a káközépeurópai szexszimbólum, a Nő, akiről Fellini lemaradt, mert honnan is ismerte volna. Ha ismeri, tuti átszabódik a filmtörténet.

Nem volt megközelíthetetlen, nem volt művésznős, nagyságosasszonyos, azt tartotta magáról, hogy éppen olyan, mint bárki az Alföld közepéről. Dolgozik, szórakozik, gondolkodik, beszél és

Ígérgetésben itt sem volt hiány, de a tettek elmaradtak. "Polgármester úr szerint minden kerületre jellemző, hogy ilyen ütemben haladnak ezek az ügyek..." - olvashatjuk az alábbiakban

Kovács Dávid Attila, a csepeli önkormányzat független képviselője közösségi oldalán sokakat érdeklő kérdésre kereste a választ.  Ezt írja:

„A Jedlik-felújításhoz hasonlóan sokan fordultak hozzám a nyári napközis tábor építésével kapcsolatban is. Arra voltak kíváncsiak, hogy mikor fejeződik be a projekt, mikor térhetnek vissza a gyerekek a Hollandi útra, hogy a táborokat ne iskolákban kelljen megszervezni.

A választ az a támogatási szerződés adja meg, amit október elején kötött a Fővárosi Önkormányzat, mint támogató és Csepel Önkormányzata, mint támogatott. A projekt ugyanis részben fővárosi forrásból valósul meg, mint ahogyan annak első üteme is. Határidőnek 2021. december 31. van megadva, ami azt jelenti, hogy nyári tábort a helyszínen leghamarabb 2022 nyarán lehet majd szervezni.

A szerződés aláírásáról egyébként még a