Kedves Geréb, emlékszel még a régi barátaidra? Bokára és Nemecsekre? Tudod, ez abban a könyvben volt, aminek még nem minden képét színezted ki. Felturbózott utódaidra ma nagy szükség van. Kell Geréb a Médiahatósághoz, hogy be lehessen fogni azok száját, akik a korrupcióra felhívják a figyelmet, aztán az Akadémia szétveréséhez is szükségesek szakemberek. Na és aztán a hazugsággyárakat is fel kell tölteni sok-sok kis Gerébbel, akik egész nap állnak a szalag mellett, és ránk öntik azt a sok hazugságot, amely mindennapi betevő falatja a rendszernek. 

A diktatúra sikeres és eredményes diktatúráskodásához először is szükség van sok-sok Gerébre. Geréb az áruló a Pál utcai fiúkban – ezt még pár éve nem kellett volna hozzátennem, de amióta Wass Albert és mások elhatalmasodtak a magyar közoktatásban, azóta nem árt szólni. És azt most hagyjuk, hogy Geréb később jó útra tér, mert valamit hagyjunk legközelebbre is.

A lényeg tehát, hogy Gerébekre van szükség, akik

Önmagát hirdeti vagy a TV2-t szponzorálta a csepeli önkormányzat? A csepel.hu-n olvasható, júliusban aláírt, december 31-ig érvényes megállapodás (file:///C:/Users/Felhaszn%C3%A1l%C3%B3/Downloads/szem_adat_nelk_Comet-marketing%20Kft.%20-%20Meg%C3%A1llapod%C3%A1s.pdf) szerint a kerületi vezetés, miközben saját magát fényezte/fényezi a TV2 televíziós csatornán, „Az Építkezők”című tévéműsorszámot is támogatta/támogatja. Az egyezség 3.048.000 forinttal növeli a kerületi költségvetés idei kiadásait. Nem nagy pénz, de mégis érdemes feltenni a kérdést, tényleg szükség van rá, megéri? 

A választ az önkormányzattól várnám, de nem hiszem, hogy a médiaügyekért felelős csepeli alpolgármestertől, Ábel Attilától bármiféle reakciót váltana ki érdeklődésem. Inkább sorra veszem a rendelkezésre álló adatokat. Idén a jóváhagyott költségvetésben 80 milliót tervezett az önkormányzati vezetés a helyi televízió működtetésére, ezt azonban már három éve tervezik. Az ezzel kapcsolatos, már többször felvetett kérdésekre nem is válaszol az önkormányzat vezetése, mert 

Nem tudom, miért álmélkodnak azon, hogy egy gépesített lövész ezredest neveztek ki a Színművészeti kancellárjának. Ha a kórházakhoz és a kiszemelt vállalatokhoz lehetett katonákat delegálni, miért volna különb egy művészeti egyetem? Hamarosan önálló egységet alkothatnak a honvédségen belül a speciális, kényes politikai feladatokra alkalmazott bajtársak.

Miért, a Néphadseregben is voltak politikai tisztek meg Politikai Főcsoportfőnökség! A találékony Farkas Mihály hozta létre 1949-ben. Igaz, az akkori megbízhatók még csak a katonák között tevékenykedtek, de a szerves fejlődés eredményeként a hatáskör mára kiterjedt az össztársadalmi nevelőmunkára. Ami igazán örvendetes.

Farkas Mihály így indokolta kinevezésüket: ”Nevelési munkánk professzoros objektivizmusban szenved, hiányzik belőle a harcos, támadó szellem”.

Ez az! Éppen ez a professzoros objektivizmus, a harcos nemzeti szellem fájó hiánya tette

"És akkor itt van két ember, aki ellátta a feladatát és ezt a most hatalmon lévők okként látják arra, hogy kitüntessék őket. Ez nem járja! Ilyen az alkotni vágyó, teremteni akaró, dolgozó emberek többsége! Az ő megsértésüket is jelentheti, hogy csak azért, mert más helyre, feladatra küldte őket az élet, nem lehetnek kitüntetettek. Pedig azokat a kritériumokat, amiket Demszkyvel, Tarlóssal kapcsolatban indoklásul felhoztak, számos más kötelességet teljesítővel szemben is megfogalmazhatnánk, és kitüntetésre alkalmasnak ítélhetnénk."

Demszky Gábort, és Tarlós Istvánt is díszpolgárrá választotta a fővárosi közgyűlés.

Ez valóban egy szép gesztus. Abban egyáltalán nem vagyok biztos, hogy hasznos is.

Már a miénknél sokkal régebbi szervezetek sem tették gyakorlattá, hogy csak azért, mert valaki egy emberi közösség választott vezetője volt, azonnal annak kitüntetettje is lett. (Még a római pápák sem lettek automatikusan szentek!) Ne legyünk igazságtalanok: a főváros most kialakított kitüntetési gyakorlatában is van bizonyos meghatározottság, ami az eltöltött időben, az eredményességben, és bizonyos más kritériumok teljesítésében érhető tetten.

A díszpolgári cím elnyerése azonban ennél magasabb értékeket kéne, hogy tartalmazzon.
Azok, akik korábban megkapták a „Budapest Díszpolgára” címet, azokon a területeken, ahol tevékenykedtek, munkálkodtak, kimagaslót, az ország, a világ elismerését szolgáló tevékenységet, életutat mondhattak magukénak. A főváros, - tetteik világraszóló eredményeik, és kimagasló teljesítményeik miatti büszkesége okán - választotta őket a legmagasabb budapesti kitüntetés díjazottjává. És akkor

Nagy lak áll a Kis-Duna mentében a Hollandi úton. A létesítmény már önmagában is, bővítési szándéka és a körülötte gerjesztett botrány még többet eltakar, lényeges csepeli ügyekről tereli el a figyelmet...

Németh Szilárd birkózócsarnokának további fejlesztési terve körüli botrány, amely nehéz helyzetbe hozta a Németh-Borbély duót, illetve a teljes Fidesz frakciót, elterelte a figyelmet a szeptember 24-i képviselő-testületi ülés további, közérdeklődésre számot tartó döntéseiről. Mégis fontosnak tartom, hogy ezek közül visszatérjek néhány témára:

> Borbély Lénárd polgármester az ülésen visszavonta két, szerintem időszerű előterjesztését: az idei költségvetési módosítási javaslatát és a 2020-2024 közötti időszakra vonatkozó gazdasági programjavaslatát. https://csepel.hu/onkormanyzat/testuleti-ulesek/testuleti-meghivok/item/12997-2020-09-24-testuleti-ules 

Miért? Válasz nincs, ami azért is érdekes, mert a kormány veszélyhelyzetben hozott intézkedései jelentős összegeket vontak el az önkormányzatoktól, amiért szinte kötelező lett volna a költségvetés jelenlegi helyzetét és kilátásait áttekinteni, ha kell, márpedig kell, akkor módosítani. Sok a megválaszolatlan

"Egy sikeres diáktól nem lesz jó egy iskola, egy profin menedzselt csapat semmit sem mond el a milliárdokban dagonyázó magyar labdarúgásról. De nem hiszem, hogy Orbán Viktornak meg merné mondani bárki, hogy a Fradi sikere üdítő kivétel csupán, a pénzszórásnak pedig továbbra sincs semmi értelme."

Amikor Orbán Viktor közösségi oldalán megmutatta, hogy kétezer forintot tett fel Tippmixen a Ferencváros győzelmére a norvég bajnok Molde elleni Bajnokok Ligája selejtezőn, még a vakok számára is világossá vált, hogy a legjobb 32 közé jutás úgynevezett „nemzeti” érdek. Most a Fradi sikere az, ami legitimálni hivatott azt a pénzszórást, amit a sport és elsősorban a labdarúgás kiemelt nemzetgazdasági ágazattá emelése jelent az államkasszának. Na ugye!

Nélküle nem is sikerült volna, Orbán Viktor nélkül a Ferencváros nem jutott volna a Bajnokok Ligája csoportkörébe. Szinte lehetetlen megmondani, hogy hány milliárd forintot költöttek a magyar adófizetők, közvetlenül vagy állami cégeken keresztül a Fradi európai álmára, ami most beteljesült, és

"Elmondtam neki, hogy a polgármesteri hivatalban hova kell mennie, milyen igazolásokat, és egyéb iratokat kell a sikeres eljáráshoz magával vinnie. Kifejezetten kértem, hogy mielőtt az ügyintézőhöz menne, előbb hozzám jöjjön, hogy át tudjam nézni minden szükséges irat megvan-e. Egyszercsak csörög a mobilom, a vonal másik végén Papi. Elkeseredett és igencsak sértődött hangon szólalt meg..."

Olvasgatok. Azért, hogy okuljak, azért, hogy tanuljak és persze azért is, hogy szórakozzak. Az örömbe azonban időnként üröm is vegyül.

Az utóbbi időben egyre gyakrabban találkozom különböző posztokban hsz-ekben hol enyhébb hol kőkemény cigányozással. Ennek kiváltó oka a buszon, üzletekben, közterületen tanúsított antiszociális viselkedés. A trehányságot, a rendetlenséget, a másokkal szembeni arcátlan viselkedést nem tudom tolerálni. Ugyanígy elítélendőnek tartom a zsigerből történő cigányozást, zsidózást, románozást stb. Hogy világosan lehessen érteni mire gondolok, elmesélek nektek egy történetet:

Mancika, lehet, hogy nem Mancika, de vannak személyiségi jogai, ha nem jogosít fel a nevének közlésére, akkor nem közlöm a nevét, pedig a mai világban, ha hozzá fordulnánk, többet segíthetne rajtunk, mint Müller Cecília, és az ő törzse.

Ami a legfontosabb, hogy Mancikának is van törzse, a köznyelv szerint dereka, azzal hajladozik minden reggel fél 6 és fél 7 között a mi utcánk környékén. Mancika nézése, meg a járása maga a folklór, jobb helyeken csápolni lehetne rá, hajladozása pedig a nap nélkülözhetetlen része, a délelőtt kezdete.

Mancika egy jelenség, önmaga szobra, a táj nevezetessége. Múltja nincs, csak egy kis retikülje, maszk, kesztyű nuku, politikailag Mancika nem vádolható, de nyitott szemmel közlekedik, és ha valami neki tetszőt lát, azt lenyúlja. Nem tudni, hogy

"Eltakarítják Csepelről az illegális hulladékokat" - Ezzel a címmel és ezzel az első oldalas képpel jelent meg egy tudósítás a csepel.hu - n, a fideszes kerületvezetők hivatalos weblapján. A fotón Borbély Lénárd csepeli fideszes  polgármester és Boros Anita, az Orbán-kormány egyik államtitkára látható. Kétségtelenül meghökkentő kezdés a két fideszes politikust ilyen címmel kirakatba tenni...

Először nem akartunk hinni a szemünknek, aztán másodszorra, harmadszorra meg sokadszorra sem. Aki rendszeresen ránéz blogunkra, és beleolvas itt néhány cikkbe, az jól tudja, ellenfélnek, de nem ellenségnek tekintjük a jelenlegi polgármestert és a mostani kormányzat tagjait. Ezzel együtt és ennek ellenére mi sohasem vetemednénk arra, hogy így tegyük ki őket a kirakatba.

Itt valaminek lennie, lappangania kell a háttérben! Mi vagy ki rejtőzködik a szemét ügy megjelenítése mögött? Ha megnézzük a csepel.hu hátterét, akkor azt látjuk, hogy

Gobbi Hilda a romeltakarításban a II.világháború utáni Budapesten. Miután a tiltakozó színművészetisek néhány napja a Nemzeti Színházig és ott a Gobbi-szoborig is elvitték piros-fehér szalagjukat, a kormányhű lap egyik írása Gobbinak is nekimegy. A szerzőt elkapja az ördögűzés heve, amint írja,  „a magyarellenes kultúrterrorista liberálbolsevikok", „a veszettek és a kis hülyék" ellen, akiknek „hiénavonyítása" ingerli. „Ideje van ezért az ördögűzésnek" – vonja le a konzekvenciát.

Kincsrablók járnak köztünk. Lopják a nemzeti vagyont. Annak is a legértékesebb részét: művészeti kincseinket. Azokat, amelyek miatt büszkék vagyunk arra, hogy magyarnak születtünk. „Takarításnak" álcázzák: kiseprűznének mindenkit a kultúránkból, aki nem törpésíthető odáig, hogy beférjen az ő kánonjuk szűkre méretezett kapuján. Egyre harciasabban hadonásznak a seprűjükkel, nem nézik, milyen értékeket törnek össze.

Az irodalmunkkal kezdték. Emlékszünk még, amikor

Bealkonyul vagy hajnalodik? Erre mindenki maga adhat választ, aki október 3-án, szombaton részt vesz a rendhagyó, változatos programban. Bár úgy tűnhet, hogy a Csepel Művekben megállt az idő, a főváros déli városrészei a következő évek legdinamikusabban átalakuló területei lesznek. Ez egyedülálló esélyt teremt a volt Csepel Művek mai szereplőinek arra, hogy új, helyi erőforrásokra épülő jövőképet megfogalmazva a hatalmas ipari és kulturális örökséget a gazdasági fejlődés és a városrész megújulásának alapjává tegyék.

A Kortárs Építészeti Központ szervezésében októberben ismét megnyílnak a Csepel Művek kapui. A program keretében 240 hektárnyi, páratlanul gazdag ipari örökség izgalmas jelenkora válik felfedezhetővé. 

A Csepel Művek egykor az ország legnagyobb egybefüggő ipari komplexuma, ma pedig egyedülálló cégek közössége, amelyek több mint száz éve szolgálják ki a különböző magyar és nemzetközi ipari igényeket. Mai külalakján, az egykori gyárváros településszerkezetén és vállalati kultúráján leginkább a rendszerváltás utáni privatizációs hullám hagyott nyomot, amely számos kis- és középvállalatra aprózta szét a korábbi szocialista nagyipart.

A 240 hektáros területen létrejött sajátos hangulatú világban ma

Németh Szilárd még nem a Nemzeti Összetartozás Főzelékét keveri, megelégszik a pacallal

Először azt hittem, mindenki megbolondult. De lehet, hogy csak én. Mindenesetre többször is elolvastam a Gyula tv hírét: "Összeöntötték a Nemzeti Összetartozás Pálinkáját".

Aztán kiderült, hogy egy szép hagyományról van szó. A 21. gyulai pálinkafesztivált ugyan most nem lehetett megrendezni, "de a hagyományokhoz híven idén is elkészült a Nemzeti Összetartozás Pálinkája. A felajánlott anyaországon belüli pálinkákat és határon túli párlatokat egy nyílt hordóban házasították a Városháza kertjében."

Az összeöntött pálinkát a polgármester (tudják, aki feljelentette rémhírterjesztésért a begyében lévő  rokkantnyugdíjast), és a kormánymegbízott jelenlétében megszentelte egy esperes is, hogy biztos legyen a dolog.

Végül is, mit kell annyira csodálkozni. Gondoljunk csak a vérszerződésre, ott

A csepeliek kizárásával  így dőlnek el a csepeli közügyek, így dönt Csepel jövőjéről  Borbély Lénárd, Ábel Attila és Németh Szilárd? 

Blogunk szeptemberben más-más szerzők cikkeit közölve, négyszer foglalkozott a csepeli HÉV ügyével. A cikkekből érzékelhető vélemények és olvasóink többségének reakciói egyértelműek: nem hisznek már a kormány képviselőinek, Németh Szilárdnak, de a helyi fideszes vezetésnek sem. Ezért nem ártana, ha az önkormányzat vezetése fel merne vállalni egy nyilvános közmeghallgatást, ahol a polgármester a HÉV- ről, a Csepelt érintő kormányzati-, fővárosi fejlesztési tervekről, legalább a valós tényekről adhatna részletes tájékoztatást az érdeklődőknek.

Arról már nem is beszélve, hogy ezekben a kérdésekben közmegegyezésre kellene jutnia az önkormányzati vezetésnek a csepeliekkel, a civil szervezetekkel, a kerületi pártokkal, a gazdaság képviselőivel és a képviselő-testület egészével is, de a fővárossal sem ártana jobb viszonyt kialakítani. A legutóbbi testületi ülésen tárgyalt, 2024-ig szóló gazdasági program tervezetének előkészítése is ékes bizonyítéka, annak, hogy az önkormányzat vezetése nem törekszik a kerület jövőjét meghatározó alapvető kérdésekben semmilyen közmegegyezésre. 

Külön szóvá kell tennünk, hogy

Na akkor most megint élhetek négy évet – sóhajtott keserűen apám 2018-ban, nem sokkal a választások után és kilencvenedik születésnapja előtt. Van neki tudniillik egy fogadalma, miszerint addig nem hal meg, amíg „ezek itt vannak”. Apám született optimista. Ő negyvennégyben is biztos volt benne, hogy lesz valahogy, mert az nem lehet, hogy egy útszéli árokban legyen vége, háta mögött egy nyalka keretlegénnyel. És igaza lett.

Apósom még csak hetvenkettő. Kicsit sem optimista. Neki nincsenek ilyen illúziói, mondhatni annyira szkeptikus, hogy azt nehéz volna überelni. Az ő elmélete szerint nekik már mindegy. Az ő generációja nyugodtan hátra dőlhet: amit föl lehetett építeni, ők fölépítették, amit el lehetett szúrni, már rég elszúrták. Nekik már csak múltjuk van, és az olyan, amilyen. Mi viszont – mondja – nagyon megszívtuk. Mi, ötvenesek. Tudniillik mi még akarunk valamit, amit

"Arra szeretném felhívni a figyelmét, hogy a csepel.info rendszeresen tesz közzé tárgyi tévedéseket, azt köztudomásúlag a helyi fideszes alpolgármester üzemelteti propagandacélokra."

Eltelt több, mint egy nap, hogy e-mailt írtam, de a képen látható cikk szerzője se választ nem írt, sem módosítást nem közölt.

Először jóhiszeműen álltam a dologhoz, hiszen a csepel.info sokakat megtéveszt, akik csak egy-egy cikket olvasnak, és nem látják, hogy egyoldalú fideszes propagandalap tele számtalan hazugsággal. (A trükkjük az, hogy vannak a csepeli eseményekről, balesetekről hiteles helyszíni tudósításaik, ezért sokan megnézik az oldalt és ezek között elhelyezik az ordas hazugságokkal megtűzdelt propagandát.)

De több, mint 24 óra után nem tudom nem szándékosnak venni, hogy továbbra is változtatás nélkül kint van ez a cikk.

Akit érdekel az igazság az index.hu szerzőjével szemben, az olvassa el, amit neki is megírtam.

"Arra szeretném felhívni a figyelmét, hogy a csepel.info rendszeresen tesz közzé tárgyi tévedéseket, azt köztudomásúlag a helyi fideszes alpolgármester üzemelteti propagandacélokra.

Nem véletlen, hogy

Nincs új a lap alatt – állította egy szerző, akit nem sokkal később megöltek kora szélsőjobbosai. Rejtő Jenő volt és sokat tudott az életről. Nincs új a lap alatt.

1944 nyarán, amikor a szövetségesek már partra szálltak Normandiában, a szovjet csapatok pedig a Kárpátok vonala felé jártak, egy vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály névre hallgató, s később háborús bűnösként kivégzett alak elérkezettnek látta az időt, hogy Budapesten megsemmisítse a neki nem tetsző könyveket. Elsőként egy Kiss József verseskötetet dobott a papírzúzóba, aztán követte őt Franz Werfel Musza Dag negyven napja, majd egy mesekönyv – mert a mesekönyvek a legveszélyesebbek – Felix Salten Bambija.

A kor nyilas sajtója lelkesen üdvözölte az akciót. Mert mitől fél egy nyilas? A gondolattól, a szabad szótól leginkább. Bár akkoriban már mintha az oroszoktól is tartaniuk kellett volna, de a Vörös Hadsereggel szemben nem volt esélyük, pár nyomtatott oldalt viszont még el tudtak pusztítani. Megjegyzem, embereket is hozzá.

Ahogy az egyik nyilas lap beszámolt róla: vitéz Kolosváry-Borcsa „nem várta meg a fellebbezéseket, az örök okvetetlenkedők elmaradhatatlan hadát, hanem

A munkafolyamatok optimalizálásával oldja meg a Synlab Hungary Kft, hogy folytathassa a tesztelést a szeptember 21-től életbe lépett hatósági árakon. A csepeli laboratóriumba hetek óta a korábbi mintamennyiség többszöröse érkezik be feldolgozásra, a kapacitáshiány miatt a covid PCR vizsgálatok végzését ezentúl hosszabb határidővel vállalják. A tervezett volumenbővítést elhalasztják – közölték.

Az ország legnagyobb magándiagnosztikai laboratóriuma továbbra is elkötelezett a magyar egészségügy mellett, ezért folytatja a SARS CoV-2 vírustesztek vizsgálatát melyet a munkafolyamatok optimalizálásával old meg, hétfőtől a hatósági árakon – közölték.

A laboratórium március óta, gyakorlatilag a járványhelyzet első napjától végez SARS CoV-2 teszteket. A Nemzeti Népegészségügyi Központ járványügyi laborjaként is működik, május óta viszont a lakosság számára is elérhetővé tették a szolgáltatást. Hetek óta folyamatosan a kapacitásaikat meghaladó mintamennyiség érkezik be hozzájuk, ami miatt nagy szükség lenne a volumenbővítésre. A jogszabályi változások miatt kérdéses, hogy

Németh Szilárd és Bayer Zsolt akár 10 kilométerről, becsukott szemmel, szél ellenében is felismeri a libernyákokat, és kíméletlenül rájuk mutat, leleplezi őket? De mi következik utána?

Ne legyenek  kétségeink: a Fidesz módszereivel a választásokig  2022-ig bárkire bármilyen indokkal ráhúzható, hogy ő gonosz libernyák, ezért küzdeni kell ellene, hisz Magyarország ellensége. Ilyen egyszerű. És jöhetnek is az ellenségek sorban. Tetszés és orbáni érdekek szerint fognak rájuk mutogatni...És mehet a gyilok, vagy szebb néven „küzdelem a gaz libernyékok ellen”.

Együtt újra sikerülni fog - ez a címe Orbán Viktor eszmefuttatásának, amivel Tusnádfürdő és Kötcse helyett idén írásban, a Magyar Nemzetben nyitotta meg az őszi politikai évadot. 

Orbán trükkös és cseles, mind mindig. Népmesei módon jókra és rosszakra osztja a világot, benne Magyarországot: a jók a konzervatívok, a rosszak a liberálisok. Végtelen leegyszerűsítés, így persze érthető, befogadható, ily módon eladható az üzenet.

A nyugalom megzavarására alkalmas bürokrácia vagy valamilyen politikai szándék miatt nem jutnak dűlőre a lakók a kerületvezetőkkel?

Több mint tíz éve húzódik egy rácsokkal bekerített sportpálya, magyarán egy dühöngő ügye a Nagy Imre Általános Művelődési Központ (ÁMK) közelében. Az indulatok már régóta nem a rácsokon belül, hanem azokon kívül, a környékbeli lakosságánál hullámoznak a nyugalmuk megzavarása miatt. Kovács Dávid Attila, a környék önkormányzati képviselője a sarkára állt, hogy a kerületvezetők végre érdemben orvosolják az ott élők panaszait, és pontot tegyenek az ügy végére. Az új, agilis képviselőnek az eredmények mellett azonban keserűen kellett megtapasztalnia a 10 éves kerületvezetési gyakorlatot is. Őt, a környék képviselőjét nem hívják meg arra a szakmai bejárásra, egyeztetésre, ahol a dühöngő jövőjéről van szó. Kovács Dávid Attila, (még) bírja türelemmel, elszántsággal, optimizmussal. A dühöngő körüli fejleményekről ezt írja közösségi oldalán:

Idén nyáron, a járványhelyzet enyhülésével úgy tűnt, elindult valami, polgármester úr ugyanis ezzel kapcsolatos jelzésem hatására nyitottnak mutatkozott arra, hogy kezdjünk valamit a helyzettel. Röviden: a Nyírfa és az Óvoda utcák találkozásánál van egy sportpálya, ami nagyon sok ott lakót zavar (labdacsattanás, hangos zene, káromkodás), mert egyes oda járó csoportok azt nem rendeltetésszerűen használják.

Még júniusban volt ez ügyben

Orbán 25 éve, még ellenzéki politikusként, rájött, hatalomra csak úgy juthat, ha a politikai életet tömbösíti, a jobboldalt egy táborba gyúrja. Miután pedig ezt a jobboldali masszát egyetlen szép szál kolbásszá töltötte, most azon álmélkodik, hogy ellenfelei felismerték: egy masszával csak egy másik massza tud versenyezni. Ez volna az ellenzéki népfront, amely maga az orbáni politika terméke.

Miután Orbán Viktor a jobboldalt erőszakkal darálta be maga alá, fel nem foghatja, hogy lehetséges olyan politikai összefogás, amely egy cél érdekében hajlandó a kompromisszumokra; hogy létezhet olyan népfront, amelyben a pártok képesek legalább átmeneti időre e célért lemondani saját túlízesítésükről. Ma ez a közös cél a magyar társadalomra rátelepedő Orbán-rendszer megdöntése. A népfront pedig nem más, mint a pártok lázadása, sőt a társadalom lázadása, amely nem látja jelenlétét az orbáni kolbászban. Ez kevés.

Nem kormányváltásra, hanem rendszerváltásra, a IV. Köztársaság megalapozására van szükség, egy olyan szociális jogállamra, amelynek igazodási pontja Európa, amelyben a

Bealkonyul vagy hajnalodik? Erre mindenki maga adhat választ, aki október 3-án részt vesz a rendhagyó, változatos programban. Bár úgy tűnhet, hogy a Csepel Művekben megállt az idő, a főváros déli városrészei a következő évek legdinamikusabban átalakuló területei lesznek. Ez egyedülálló esélyt teremt a volt Csepel Művek mai szereplőinek arra, hogy új, helyi erőforrásokra épülő jövőképet megfogalmazva a hatalmas ipari és kulturális örökséget a gazdasági fejlődés és a városrész megújulásának alapjává tegyék.

A Kortárs Építészeti Központ szervezésében októberben ismét megnyílnak a Csepel Művek kapui. A program keretében 240 hektárnyi, páratlanul gazdag ipari örökség izgalmas jelenkora válik felfedezhetővé. 

A Csepel Művek egykor az ország legnagyobb egybefüggő ipari komplexuma, ma pedig egyedülálló cégek közössége, amelyek több mint száz éve szolgálják ki a különböző magyar és nemzetközi ipari igényeket. Mai külalakján, az egykori gyárváros településszerkezetén és vállalati kultúráján leginkább a rendszerváltás utáni privatizációs hullám hagyott nyomot, amely számos kis- és középvállalatra aprózta szét a korábbi szocialista nagyipart.

A 240 hektáros területen létrejött sajátos hangulatú világban ma