Németh Szilárd és Borbély Lénárd. Elmúlt nyolc év! Nem mernek az emberek szemébe nézni? Lehet, hogy szégyellik magukat, amiért képtelenek meghallani és orvosolni a csepeliek panaszait?

Lakossági panaszt tett közzé a Csepel Hol-Mi? című   Facebook oldal. A  korrekt, higgadt tényközlő írásra eddig senki sem válaszolt a csepeli önkormányzat illetékesei részéről. A máskor oly fürge levelező tagozat mélyen hallgat. Hallgat a gerincút 2. ütemének megépítéséről, sorsáról, a tervezett hidak építéséről, a Gubacsi híd összeomlásának megelőzéséről, padon: felújításáról. Hallgatnak minden olyan tervről, ami Csepel közlekedési gondjait orvosolná és a lakosság nyugalmát szolgálná. Talán csak nem azért, mert nincsenek ilyenek? De megkukulnak akkor is - mint most - amikor egy tisztességes, politikától mentes lakossági jelzésre kellene érthető választ adni. 

Ennek ellenére mi jóhiszeműek vagyunk a Szent Imre téri narancsuralmi gárdával szemben. Feltételezzük, hogy csupán elkerülte figyelmüket a Rózsa utca környékéről küldött jelzés. Ha meghallották Klinghammer István akadémikus, egykori Fidesz-miniszter dicsérő, simogató szavait, akkor talán a fülük fogékony lesz sok, sok csepeli polgár segítségkérésére is. Ezért itt és most  változtatás nélkül közöljük a lakossági panaszt: 

Íme a morális fölény megtestesítője, Bayer Zsolt jobboldali újságíró. Róla és társairól mondja Gulyás Gergely, a miniszterelnökséget vezető miniszter: "jobboldali újságírónak lenni önmagában morális fölényt jelent”

Nagyon tanulságos, ahogy a jelenlegi hatalom emberei az újságírói etikáról beszélnek. Már természetesen idézőjelben. És nem mintha ez bármiben különbözne attól, amit más szakmák képviselőitől elvárnak.

A Miniszterelnökséget vezető miniszter úgy látja, hogy "jobboldali újságírónak lenni önmagában morális fölényt jelent”. Morfondírozhatnánk azon, honnan olyan biztos ebben Gulyás Gergely, ha nem olvastuk volna néhány napja a Fidesz frakcióvezetőjének sorait ugyanerről. Kocsis Máté szerint ugyanis övék „az igényesség és az intellektuális fölény”. Ami elsősorban abban nyilvánul meg, hogy

Behálózott fideszes propaganda. A büszke osztogató: Borbély Lénárd, Csepel polgármestere. A közpénzt emésztő akció propagandája oldalakat foglalt a közpénzből fenntartott Csepeli Hírmondóban. Nagyon drága  az ingyen reklám

Szerintem hazudott a csepeli önkormányzat vezetésének fizetett megbízottja, amikor az átlátszó.hu adatigénylésére azt válaszolta, hogy a Csepeli Hírmondó költségei „2018-ban 40.731.672 forintjába kerültek az önkormányzatnak”.

https://444.hu/2019/02/16/evi-40-milliot-kolt-a-nemeth-szilard-receptjeit-bemutato-csepeli-hirmondora-az-onkormanyzat

Utánanéztem. A csepel.hu-n elérhető tények:

1) Még 2018. április 26-án jóváhagyta a képviselő-testület a Csepeli Városkép Kft. 2017-ről szóló beszámolóját. Ebben a Csepeli Hírmondóról a következő olvasható:

„A Csepeli Hírmondó „gyártási összköltsége” egy példányszámra vetítve 75,81 Ft/db. Ezen összeg tartalmazza a főszerkesztő, olvasó-, tördelőszerkesztő, újságírók, grafikus, keresztrejtvény szerkesztő, nyomdai előkészítés, nyomdai munkálatok, terjesztés, terjesztés ellenőrzés költségeit.”

https://csepel.hu/anyagok/dokumentumtar/Testuleti_anyagok/2018/04.26/80.et._Csep._Varoskep_2017._evi_tevekenys.pdf

Tavalyelőtt, 2017-ben a lap 24 alkalommal jelent meg, alkalmanként 32.000 példányban. Ezek szerint abban az évben a CSH 32.000x24x75,81=58.222.080 forintba került a köznek.

2) Ugyanazon év október 26-án, az országgyűlési választásokra hivatkozva, 2018-ra megemelte a lapszámot, 24 helyett, 32-re, amiből

Fiatal pár búcsúja németországi munkába állás előtt

Orbán Viktor kiadta a jelszót: sokasodjunk, szaporodjunk. Alvezérei hűségesen szajkózzák a vezér gondolatát: mi a magyar családokra, és nem a bevándorlásra építjük jövőnket.  Soros most végre emberére talált. Itt aztán minden ajtó zárva van a terroristának bélyegzett menekültek előtt (persze egyesek azért bebocsájtást nyernek a letelepedési kötvények földjére).

Gondolom, nincs épeszű ember, aki ne akarná a lakosság fogyatkozását megállítani. Ugyanakkor a magyar családok, legalábbis rövid távon, aligha fogják a jelenlegi munkaerő gondokat megoldani. Hiszen ha azonnal munkához látnak, még akkor is legalább húsz év kell ahhoz, amíg születendő utódaik munkába állhatnak. Addig esetleg sorosozhatunk vagy konzultálhatunk, mindkettő alkalmas arra, hogy elterelje a figyelmet a gondokról.

Ugyanakkor talán nem árt, ha vigyázó szemünket a Nyugatra vetjük, ahová nagyjából félmillió magyar állampolgár tántorgott ki az elmúlt években. Ha

A Csepeli HÉV síneinek tervezett felszedéséről egy szót sem szól a Csepeli Hírmondó

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH) február 14-én megjelent 3. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket

Borbély Lénárd, az előző számban közölt kampánynyitó beszéde után, most a „köztiszteletben álló csepeli polgárokból” álló, állítólag 30 éve működő „baráti társaság” - ot, illetve annak egyik tagját, Klinghammer Istvánt hívta segítségül, eddigi munkájának népszerűsítése érdekében. Az akadémikus nyilatkozata, a polgármester belső újságírója (TK) által szerkesztve jelent meg, ami  kétségessé teheti a nyilatkozó  „közös gondolkodásra” hívó mondatainak hitelességét.

A megindult polgármesteri kampányt jelzik a „fejlesztésekkel” kapcsolatos írások, a helyi baloldalt lejárató, és az országos témák (rabszolgatörvény, baloldali előválasztás, családvédelem) ügyében megjelentetett egészen egyoldalú írások.

A korai kampány kiszorítja a csepeli közvéleményt hónapok óta foglalkoztató kérdéseket. Például: miért nyomozott tavaly a polgármester egy ellenzéki képviselő ellen, vagy miért szavazta le a parlamentben a fideszes többségű gazdasági bizottság az összes, csepeli fejlesztést szorgalmazó javaslatot. Nem közölték, hogy Németh Szilárdnak hazugsága miatt bocsánatot kellett kérnie, illetve, hogy az Állami Számvevőszék a Csepeli Városkép Kft-t, a CSH kiadóját és az önkormányzatot is elmarasztalta a tájékoztatás egyoldalúsága miatt. Titkolóznak az előző hetekben folytatott kerületi közvélemény kutatásról is.

Miért hallgatott a szerkesztőség arról, hogy két munkatársuk (Csordás Andrea és Zubor Mónika) már nem tagja szerkesztőségnek? Mi történt velük, miért kellett távozniuk a laptól?

Az impresszumból kiderült azonban az is, hogy egyik munkatársuk elhunyt – nevét ugyanis bekeretezve olvashattuk. Elképesztő szerkesztői hozzáállás, hogy a lapban egy sor sem jutott – megemlékezésül –, a lap munkatársának tisztességes búcsúztatására.

Meg kell jegyeznünk azt is, hogy a CSH, a 2018.10.18-án megjelent 26. száma óta, nem közli a kerület többi kulturális intézményei műsorai mellett, a Csepeli Munkásotthon egyetlen programját sem. Vajon miért? Talán azért, mert Németh Szilárd nem lehetett az intézmény egyszemélyes kurátora vagy igazgatója, netán a polgármester letiltotta?

Véleményünk a cikkekről:

Egy gyerekkori barátunk egész életében kamionokat szerelt. Ha lerobbant az autópályán egy hatalmas jármű, ment és aláfeküdt, megtalálta, kicserélte a baj okozóját mínusz tíz fokban is. Az utolsó két évtizedben ezt minimálbérért tette kis cégeknél, mellé feketén kapott hol ennyit, hol annyit, s amikor két évvel a nyugdíj előtt átnézette a papírjait, kiderült, nem a járulékot sem mindig fizették be utána. Ma alig tud lábra állni, fájnak az ízületei, a nyugdíja pedig minden hónapban épp elég a benzinre, hogy el tudjanak menni az unokákra vigyázni. A felesége közalkalmazotti nyugdíjából élnek.

A politika elűzte az adófizető fiatalokat, az emberhiány srófolja felfelé a béreket, lassan kevés lesz a nyugdíjkassza bevétele az ellátásokra, a nyugdíjak gyors tempóban maradnak el a bérektől, alig találni olyat, aki egészségben éri meg a nyugdíjkorhatárt, több éves várólistákon át vezet az út egy bentlakásos intézménybe. Hozzá kellene nyúlni a nyugdíjrendszerhez, de az Orbán-kormány szerint ez a létező nyugdíjas világok legjobbika. Nekik igen, hiszen

Németh Szilárd és Borbély Lénárd véres falatozása a csepeli önkormányzat disznótoros buliján

Évente több tízmillió forint közpénzt költ a csepeli önkormányzat arra a lapra, amelyben Németh Szilárd honvédelmi államtitkárnak állandó rovata van: „Így főzök én” címmel.

Az adatokat az átlátszó kérte ki.

Az ellenzék szerint a

Szijjártó Péter külügyminiszter felkapta a fejvizet a svéd szociálisügyi miniszter Twitter-bejegyzésére, amely szerint riasztó, ami Magyarországon történik, a magyar politika a 30-as évektől bűzlik...

Azt állította Orbán Viktor (évértékelő beszédében, amelyben új családtámogatási intézkedéseket jelentett be), hogy „egy ma született magyar gyermek úgy számolhat, hogy jó eséllyel meg fogja élni (sic!) a XXII. századot, mert a magyarok egyre tovább élnek, egyre hosszabb életben reménykedhetnek.”

Ezzel szemben a tény az, hogy a várható átlagos élettartam négy-öt éve lényegében stagnál, a legutóbbi szám 75-77 év, vagyis egy ma született gyerek

Nem könnyű információt kinyerni ma egy minisztériumból, főleg ha számukra kínos ügyekről van szó. Például arról, miért vannak a MÁV szolgáltatásai még mindig fényévekre az elfogadhatótól? - összegzi tapasztalatait dr. Szabó Szabolcs, Csepel és Soroksár független országgyűlési képviselője. A történtekről a saját Facebook oldalán  a következőket írja:

Tavaly kétszer is írásbeli kérdéssel fordultam dr. Palkovics László, innovációért és technológiáért felelős miniszterhez, hogy megtudjam: miért nem ösztökéli a minisztérium a MÁV-ot, hogy mindenre kiterjedő, színvonalas szolgáltatást végezzen és a közpénzen vásárolt kocsikat folyamatosan üzemképes állapotban tartsa?
Elsőre kitérő választ kaptam, így rákérdeztem ismét. Erre jó fideszeshez méltón a Palkovics által megbízott államtitkár elküldte nekem újra az első válaszát szóról szóra. 

Mára azonban Homolya Róbert, a MÁV újonnan kinevezett vezérigazgatója megerősítette egy interjúban, hogy igazam volt az eredeti kérdésfelvetésemnél. Az a helyzet ugyanis, hogy

Kevesebb volt mint egy határ, de több volt mint egy gyászos, fekete kordon. Így várta a Várkert Bazár az igehirdetőt és annak közönségét

Látszólag két világ létezik 2019 Magyarországán, melyeket - képletesen is - gondosan kifeszített fekete lepel választ el egymástól. A kívül maradottaknak semmi közük ahhoz, hogy miképpen ballagnak ki- és befelé a kormányfő szokásos tél végi évértékelőjére a meghívásukat a kiváltság jelének tekintők.

A Várkert Bazár első sorában feszítők: a miniszterelnök leggazdagabb magyarrá tett földije, a plagizálásába belebukott köztársasági elnök, avagy  a magyar tudományosság likvidálásán iparkodó akadémikus miniszter. Ezen a szürke vasárnap délutánon, a fekete lepel  láttán valaki fennhangon kezdte szavalni Babits Mihály versét: "Fekete országot álmodtam én,/ ahol minden fekete volt,/ minden fekete, de nem csak kívül:/ csontig, velőig fekete,/  fekete,fekete, fekete, fekete."

Félreértés ne essék,

Programot, eszmét, stratégiát vár már évek óta a demokrácia mellett elkötelezett baloldali választópolgár. Programot, eszmét, stratégiát vár arra, hogy milyen elvek alapján szervezzük azt az új rendszert, amelyiktől elvárhatjuk, hogy hiteles alternatívát mutasson a szavazópolgároknak Orbánnal szemben.

Itt van a kutya eltemetve. Meg kellene jelölni, hogy melyik az a népréteg, melyik az az osztály, amelyiknek az érdekei képviseletét vállalják a baloldali pártok, politikusok, politikán kívüli szervezetek. Pontosan, érthetően ki kell mondani, hogy a munkások, az alkalmazottak, a bérből, és fizetésből élő dolgozó emberek és a nyugdíjasok képezik a baloldal  bázisát. Azt akarjuk hallani, hogy mit kellene tenni ahhoz, hogy hazánk szavazópolgárai érezhessék, hogy a demokratikus baloldal vezetőinek  vannak elképzelései, vannak stratégiai céljai.

„Orbán rendszere bukásra van ítélve” – halljuk manapság több szónoktól. Ez rendben is van, hiszen az Orbánnal szembenállóknál ebben teljes az egység. De tessék mondani: Orbánék bukása után mi következik, mi lesz, milyen rendszer jön?

Többszöri jelölés után  a XVI. kerületi képviselőtestület fideszes többsége - egységesen, tömbben szavazva - újra elkaszálta Bálint György kertészmérnök, Bálint gazda díszpolgárságát  – írta Facebook-oldalán Mizsei László kerületi LMP-s képviselő, aki a pártfegyelemnek tudja be a döntést. Hozzáteszi, hogy így volt ez a tavaly elhunyt Lantos Antal helytörténésszel is, „aki nagyon várta, hogy megkapja, de még halála után, posztumusz sem engedték”.

Ennél még érdekesebb az a hozzászólás, amit a szintén kerületi képviselő fidelitasos Vincze Ágnes fűzött Mizsei bejegyzéséhez:

Az értelmetlenül kivágott fák emlékműve. Csepelen a Kis-Duna partján fogják felállítani? A növényzetirtás során az igénybe vett parti sáv jelenleg meglévő lombtömegének közel 90 százaléka megsemmisül, körülbelül 12,5 hektárnyi összterületen. Emellett mindkét oldalon a part menti nádasok gyakorlatilag teljes eltűnése várható, ami a tájképre is kedvezőtlen hatással lesz

A Kemény Ferenc Sportlétesítmény-fejlesztési Program fejlesztései miatt Csepelnél 6,8 hektárnyi erdőt vágnak ki, a pesti oldalon 4,5 hektár zöldterületet dúlnak fel, és további 1,2 hektár parkosított zöldfelületet, illetve ligetes állományt tüntetnek el.

A 24.hu emlékeztet: tavaly júniusban döntött úgy a kormány, hogy egy budapesti konferenciaközpont megvalósítása helyett inkább a Kemény Ferenc Sportlétesítmény-fejlesztési Programra szán 4,3 milliárd forintot. A program részeként épül meg – a pályázat visszavonásától függetlenül – a reménybeli budapesti olimpiára szánt sportlétesítmények többsége. A dél-pesti és észak-csepeli beruházás is ennek a része,

• így jöhet létre a Ráckevei-Soroksári Duna-ág felső szakaszán tervezett evezős pálya és
• egy 12 ezres, „Észak-Csepel és Északnyugat-Soroksár elhanyagolt részeit újjáélesztő Diákváros”.

Az eredetileg becsült 255 millió forint helyett 347 millió forintért tervezhetik meg a központot a nyílt közbeszerzésen nyertes cégek: a FŐMTERV Zrt., az Aquaconsult Kft. és az ÖKO Zrt.

Azt sem hittük volna, hogy a kormány képes, és egy asztaltársaság kénye-kedvére bízza a magyar kultúrát.

Ha a Magyar Művészeti Akadémiát precedensnek tekintjük tehát, harmatos naivitásnak tűnik, hogy hónapokon át minden józanul gondolkodó értelmiségi azt remélte, Palkovics László egyszer majd elneveti magát, és Lovász László hátát csapkodva bejelenti, csak viccelt. Á, dehogy akarja ő felszámolni a magyar tudomány intézményrendszerét, ugyan már, ki gondolná egy akadémikusról, hogy pont ő lesz a kutatóhálózat sírásója. De hát láttunk már ilyet: az MMA-tól magáig Palkovicsig, aki már ugyanilyen kemény kézzel állt neki a magyar oktatásügy legallyazásának is. És lám, annak is meglett az eredménye.

Ami a Magyar Tudományos Akadémiával most történik, az

A II. világháborúban a szovjet 2. Ukrán Front csapatai több mint 50 napos, utcáról utcára folyó harc után 1945. február 13-án elfoglalták Budát. Ezzel - miután Pesten már január 18-án véget értek a harcok - befejeződött Budapest felszabadítása a náci és nyilas uralom alól. A szovjet erők (hivatalosan) Budapestet nem `felszabadították`, hanem ellenséges városként `bevették`.

A harcokban meghalt mintegy 25 ezer polgári személy, több, mint 52 ezer lakos megsebesült. Az ostrom következtében a főváros közel 40 ezer épületének 27 százaléka elpusztult vagy súlyosan megrongálódott; több mint 32 ezer lakás megsemmisült vagy lakhatatlanná vált. Kiégett a pesti Vigadó, a királyi vár, súlyosan megsérült az Operaház, a Zeneakadémia és a Nemzeti Színház. A németek felrobbantották az összes Duna-hidat. A szovjetek a harcokban és a Konrad-hadműveletekben csaknem 80 ezer katonát veszítettek, a sebesültek száma meghaladta a 240 ezret. A német-magyar katonai veszteség - halottak és sebesültek - is elérte a százezret.

A II. világháborúban a Magyarország német megszállás alóli felszabadításában résztvevő 2. és 3. szovjet Ukrán Front csapatai Esztergomnál egyesültek. Ezzel 1944. december 26-án bezárult a gyűrű a Budapesten és környékén védekező német és magyar haderő körül. A főváros ostroma 1944. december 30-án kezdődött és 1945. február 13-án Buda szovjet elfoglalásával ért véget. A nagyvárosok között Sztálingrád és Leningrád után Budapest ostroma tartott a legtovább a második világháborúban, több, mint száz napig. A városban

A 24.hu korábbi riportjában  megírta, egy háromfős csapat félelemkeltéssel, fenyegetéssel, sőt – több szemtanú és áldozat állítása szerint – fizikai erőszakkal igyekezett elűzni a hajléktalanokat Csepel belvárosából. A kommandósok a Karácsony Sándor utcai HÉV-megálló környékén végezték a tevékenységüket, és erről büszkén számoltak be lapunknak, azt rendkívül eredményesnek ítélve. Azt  mondták, egyik céljuk, hogy félelmet keltsenek a hajléktalanokban, ők pedig engedelmeskedjenek nekik. 

Mint értesültünk, a történtek miatt a Budapesti Rendőr-főkapitányság csoportos garázdaság vétségének gyanújával indított nyomozást, ismeretlen tettes ellen. A 24.hu értesülését a BRFK sajtóosztálya  megerősítette.

A háromfős különítmény vezetője – aki  Zoltánként mutatkozott be – azt állította, hogy munkáját a csepeli önkormányzat megbízásából végzi. A biztonságiak pólóján „Csepel Önkormányzata Biztonsági  Szolgálat” felirat volt látható. A dolog érdekessége, hogy ilyen néven bejegyzett szervezet nem létezik.

A 24.hu korábbi érdeklődéssére Takó Szabolcs, a csepeli önkormányzat sajtóreferense azt állította, hogy

Palkovics László személyesen nem tudott, nem mert vagy nem akart válaszolni a csepeli független képviselőnek erre a kérdésére: "Ahogy utaltam rá, Ön esküszegést és törvénysértés követ el. Így joggal merül fel a kérdés, mikor mond le Miniszter Úr? Várom mielőbbi válaszát!"

Szabó Szabolcs írásbeli kérdést nyújtott be Palkovics Lászlóhoz. Ebben arról kérdezi az Innovációs és Technológiai Minisztérium tárcavezetőjét, hogy mikor mond le.

Csepel és Soroksár független országgyűlési képviselője a Magyar Tudományos Akadémia ellen indított hadjárat miatt kérdezte a minisztert. Az ITM ugyanis nyáron a felügyelete alá vonta az MTA állami támogatásinak nagy részét, 28 milliárd forintot. Lovász Lászlóék idén még nem kaptak működési költségeket.

Szabó Szabolcs kérdését erősen indítja:

Borbély Lénárd, Csepel  polgármestere beindította 2019-es kampányát. Ezt, mint oly sok intézkedését,  elődjének, Németh Szilárdnak a súgására alapozza az ő háta mögül kikandikálva. - Horváth Gyula a Facebook oldalán osztotta meg ezeket a gondolatait  az érdeklődőkkel. Miért gondolja ezt a DK csepeli önkormányzati képviselője? Írásában így fejti ki véleményét:

Azért gondolom ezt, mert úgy vélem, hogy egyetlen becsületes ember sem tenne, - tudatának és érdekeinek valós ismeretében - olyat, ami magára, és környezetére nézve hátrányos.

Itt van mindjárt a migráció kérdése. Érthetetlen, hogy egy budapesti külső kerületi polgármester jelölt miből gondolja azt, hogy újraválasztásának az lehet az egyetlen esélye, ha bizonyítja, hogy mennyire tudja szidni a migránsokat, és hogyan tudja vádolni Soros Györgyöt. A migráció kérdése ugyanis végtelenül összetett dolog. Nekünk magyaroknak, - akik a népvándorlás alatt  kerültünk ide - illő lenne mértéktartással viszonyulnunk ehhez a kérdéshez. Nem arról van szó, hogy a világméretű krízis kezelésére ne tegyünk intézkedéseket, hanem arról, hogy körültekintően viselkedjünk. Ne válhassunk nevetségessé, és főleg ne legyük hiteltelenek, egyes demagógok, igaztalan állítások miatt. 

A Magyarországon élő emberek nagy többsége négy-öt generáció távlatából is tudhatja, hogy a világ mely vidékeiről származtak elei. A Kárpát-medencében töltött évezredhez képest

Tíz év piszok hosszú idő. Ki-ki gondoljon csak bele abba, mi minden történt vele az utóbbi évtizedben, aztán pedig képzelje el: mire fordíthatta volna az oktatási kormányzat ezt a tíz évet, ha nem azzal tölti, hogy meddőn pereskedik az iskolai szegregáció ellen küzdő civil szervezettel.

Hogy mást ne említsünk, a magyar állam az elmúlt évtizedben saját kezelésébe vonta az összes iskolát. Hihetetlen esélyt kapott ezzel arra, hogy a helyi érdekeken  felülemelkedve kialakítson egy olyan rendszert, ahol a polgár bízvást viheti a gyerekét a "sarki" iskolába, mert tudhatja, hogy ott pont olyan megbízható oktatást kap, mint a hat utcával odébb vagy a szomszéd településen lévőben. Az állam bezárhatta volna a lerongyolódott gettóiskolákat,

Már a hűlt helye sincs meg, de az emléke él. Tíz- és tízezrek mentek el itt reggelente a Csepel Művek felé...

Ötven éve Csepelen a nyirkos februári hajnalon álmosan, de a megszokottság biztonságával kanyarodtak rá az emberek a Csepel Művek főbejárata felé vezető útra. A sarkon ott volt az újságos, mellette a délelőtti nyitásra váró üzletek, a hirdető tábla, a trafik, és lejjebb, néhány lépésre a legendás I-es kaputól, ott volt az ABC, ahol a reggeli tej vagy kakaó mellé (vagy helyett) sokan más folyékony terméket is vásároltak. A Rákóczi vendéglőből vagy a Május kertből is megérkeztek azok, akik az éjszakát nem alvással töltötték.

Kinek jutott volna eszébe akkor, hogy ez a kép hol lassan, hol viharos gyorsasággal megváltozik. Eltűnik a Szőnyeges, a Székely csárda, eltűnik az egész Kossuth Lajos utca, a Rákóczi út, az  újságárus a Szent Imre tér mind két oldaláról, sokan a bontás okozta kényszerűségből elköltöznek azok közül, akik itt éltek, és néhány évtized után végül már csak a (csont)váza marad mindannak, ami Csepelt Csepellé tette. Ötven éve a hajnali munkakezdő sereg mással, a saját gondjaival, örömeivel volt elfoglalva, miközben az újságok újra és újra, különféle tálalásban ugyan, de egy MTI hír közöltek:

 „Gyors ütemben halad a csepeli városközpont építése közölte például a Magyar Nemzet 1969 februárjában - . A nagy múltú munkáskerület szívében a következő esztendőkben modern városnegyedet építenek ki. Előreláthatólag március végén átadják rendeltetésének a