Az elmúlt hónapokban a legtöbb tüntetésen ott voltam, de tudatosan nem írtam semmit az ott elhangzottakkal kapcsolatban. Elég keszekuszaa helyzet így is, ezért nem akartam a véleményem leírásával terhelni a folyamatot. A tegnapi tüntetés, valamint az ott elhangzott beszédek azonban arra sarkalltak, hogy nyilvánosan is megfogalmazzam a véleményem, mert kezd nagyon furcsa irányt venni a „civil” szerveződések tüntetéssorozata, illetve pontosabban a tegnapi tüntetést szervezők elképzelése.
Először is érdemes leszögezni, hogy a tegnapi tüntetésszervezői igen érdekesen határozzák meg saját maguk „civilségét”. Három évvel ezelőtt sok valódi civil szervezet összefogásával, és a Szolidaritás koordinálásával tartották meg az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb ellenzéki tüntetését. Én magam is ekkoriban csatlakoztam a Szolidaritáshoz, mert érzetem azt az erőt és elhivatottságot, ami elvezethet a rendszer megdöntéséhez. Ezt követően embertelen munkát végeztünk. Mi civilek. A semmiből szerveztük meg magunkat, fizetés és anyagi támogatás nélkül. Én magam is az egyetemi munkám mellett csináltam végig az egészet. Beáldoztuk a szabad időnket és a pénzünket,hogy mindenkihez eljuttassuk a legfontosabb üzenetet: rossz irányba halad az ország.
Nem tudjuk pontosan, hogy humorizált vagy gúnyolódott a XXI. kerületi fideszes városvezetés szócsöve, a csepel.hu, amikor Nem csak a húsz éveseké a világ - még jobb lesz Csepelen nyugdíjasnak lenni címmel a következőket írta:
Olyan szavakat hallatott egy Fidesz vezető, ami 2010-től kezdve eddig úgy nézett ki, hogy soha meg nem történhet velük. Áder János újévi köszöntőjében a szeretetről beszélt! Pontosabban csak szerettük volna, ha a szeretetről.
- Apú-ú-ú! A Tibi bácsi mér’ nem teljesíti már régóta a „három kívánságokat”?