A napokban Lázár János is megszólalt az L. Simon körüli közpénzek ügyében. Természetesen úgy látja, hogy szegény államtitkára (továbbá barátja és harcostársa) politikai lejáratókampány áldozata, azok bántják, akiknek nem jutott elég a közpénzekből, amelyek felett L. Simon diszponált.
Mert mi egyéb oka is lehetne a korrupciógyanús ügyek piszkálásának, mint az, ha kimaradunk belőlük? Hiszen mindenki korrupt, és ha valaki esetleg mégsem, ez csak azt jelenti, hogy nem fér hozzá. Ilyen a politika – zárja a szokásos fordulattal Lázár a Hír TV-nek adott nyilatkozatát. Hatalmi erőszak és korrupció, semmi egyéb.Nem is csoda, ha a megvédett barát és harcostárs is megmondta úgy, ahogy van az ATV-nek: semmi baj sincsen azzal, ha az ő barátai, illetve azoknak az érdekeltségei jutnak állami pénzekhez. Azt nem tette hozzá ennyire egyértelműen, hogy az sem baj, ha a barátok barátai, volt munkatársai (egyik még egykori üzlettárs is) épp a szóban forgó barátok által vezetett állami cégektől kapják ezeknek a pénzeknek egy részét, meghívásos jellegű pályázatokon, ellenfelek nélkül, de nyugodtan hozzátehette volna.
Az pedig, hogy ez a bő félmilliárd forint kivétel nélkül olyan szervezeteken keresztül érkezett, amelyekkel L. Simonnak is volt dolga különböző vezető pozíciókban, nemhogy nem baj, de kimondottan példamutató. Mi az hogy, nagyon is! Még ennél is nagyszerűbb, hogy a barátokhoz kapcsolható szervezetek az esetek nagy részében nem az állami szervek által igényelt szolgáltatásokra kaptak megbízást, hanem saját ötleteik megvalósítására sikerült támogatást szerezniük. Mindez felette dicséretes, de mégis el kell mondani, hogy mi is akkor a baj ezzel és úgy általában.