Midőn a héten lementünk azeri kutyába – a világnagy szégyenen túl –, a sokak számára élvezetes aktusnak volt néhány szokatlan momentuma is. Alijev diktátor újdonsült lábtörlője az EU piacai előtt, a büszke szabadsághős, az oroszok visszakergetője ismét megalázta magát, és országát.

Mintaállamnak nevezte Azerbajdzsánt, ami túl sok kommentárt egy ócska diktatúra esetén nem igényel. (Azt is elárulta már a Tündöklő Tábornok régen, hogy a Kádár rendszerrel is az volt a legfőbb baj, hogy nem ő vezette.) Hiszem, hogy jelenlegi állapotában nettó irigyli Alijevet, és az ő nyíltan korrupt antidemokráciáját. Nekrofil ömlengésével a dinasztiaalapító pártfőtitkár, KGB-s diktátor-apuka irányában pedig Orbán kijelölte saját útját oda, ahol még Kim Dzsong Un is elítélendő antidemokratának nevezheti majd.

Ami dermesztőbb, az a hatalmi uszály viselkedése. A cink.hu remek írása megmutatja, kik a legazeribb neofiták Orbán után. „Az azeri miniszterek csak úgy léphettek oda az asztalhoz, ha előtte gyors főhajtással tisztelegtek a diktátor előtt”. A magyarok közül Zsigó Róbert, és Seszták Miklós hajolt meg neki.

Sokan most nyilván meglátták a mintát, csak figyeljünk a nyilvános hajbókra! Divatba fog jönni minálunk is, mint a vigyázz állás Kövér előtt.

Veress Jenő

Népsszava

Büntet a Fidesz a kormánykritikus RTL Híradókért: 40 százalékról 50-re emeli a reklámadó felső kulcsát, amellyel most is csak az RTL adózik. A kormánypárt vezetői egyhangúlag döntöttek, egyikük a Népszabadságnak azt mondta: emelik a tétet, mert az RTL a Fidesz vezetőit vette célba. Az RTL szerint az adóemelés újabb támadás a sajtószabadság ellen.

Eredetileg a szociális munka napját akarta megünnepelni az a 1500-2000 ember, aki ma délután az Emberi Erőforrások Minisztériuma elé, majd innen kis kerülővel a Parlamenthez vonult, hogy petícióban jelezze Orbán Viktor miniszterelnöknek: elegük van a hazugságból, abból, hogy megalázzák, megtévesztik őket, követelik, hogy a szociális ágazatban dolgozók bérét rendezzék végre.

A szociális munka napjából így lett mára a szociális elégedetlenség napja, hiszen a szociális területen dolgozó 92 ezer ember – szociális, idős- és fogyatékos otthonokban, bölcsődékben és a házi segítségnyújtásban tevékenykedők – helyzete valóban tarthatatlan: jelenleg az ágazati pótlékkal együtt ugyanis 80-90 ezer forintot kapnak kézhez.

Sokan, sok minden miatt csalódtunk már az utóbbi években. Csalódtunk azokban az álmainkban, amelyeket 1990-ben dédelgettünk. Azt hittük, hogy néhány év alatt közelebb kerülhetünk a Lajtán túli emberek életszínvonalához, és egy olyan új világ reményében éltünk, ahol a tehetség, a rátermettség meg a szorgalom dönti majd el, ki, mire viszi az életében.

Csalódtunk a rendszerváltást követő első kormányok politikusaiban, akik nem előre tekintve, hanem valahol a múltban keresték az ország boldogulásának útját, aztán az őket váltó szocialistákban is. Horn kormánya hihetetlen támogatottsággal tehetett volna a demokratikus fejlődésért, a közemberért munkálkodó állam megteremtéséért, de elmulasztotta az esélyt. A munkanélküliség nőtt, kiderült, hogy az új kapitalisták csak piacot kerestek a Duna-Tisza közén. Aztán jött a Fidesz, ígért, de nem oldott meg semmit, és megint csak csalódtunk. És megint, amikor következett az újabb szocialista kormányok nyolc éve a válsággal és megannyi politikai és kormányzási hibával terhelve…

Az inga jobbra lengett, a baloldal hitelét veszítette, markáns vezető nélkül keresi önmagát. Orbán Viktor rezsimje harmadik lehetőséget is kapott, de éppen ezekben a napokban kerül szembe a népharaggal, az elégedetlenséggel. Akik csalódtak a kétharmadban, most az utcán követelik lemondását, mások a szavazófülkében.

A vendégnek örülni illik, a vendégnek örülni kell. Főleg, ha államfő látogat hozzánk, és mindjárt azért, hogy stratégiai partnerségről tárgyaljon. Márpedig a hírek szerint Azerbajdzsán elnöke, Ilham Aliyev  éppen ezért érkezett Budapestre. Egy olyan államból, amely az elmúlt két évtizedben – olaj- és gázvagyonának köszönhetően – látványos gazdasági fellendülést ért el, és ez kétségkívül biztató perspektívát kínál a kétoldalú együttműködéshez is.

A „gazdasági csodát” azonban nem kísérte politikai. Azerbajdzsánban dinasztikus, autokrata hatalom épült ki, amely az ellenzéket, a civileket nemcsak mozgásterükben korlátozza, hanem keményen fel is lép ellenük. Ám a magyar diplomácia – legalábbis nyilvánosan – szó nélkül hagyja ezt, sőt olyan vitatható gesztusra is kész volt, mint a „baltás gyilkos” 2012-es kiadása.

Negatív, stabil, fejlődő, pozitív. E négy jelző szerepel a Moody’s hitelminősítő listáján, ezek közül választanak ki egyet annak jelzésére, hogy következő helyzetelemzésükkor milyen alapállásból közelítik meg az adott ország államadós-besorolásának felülvizsgálatát. A három fő nemzetközi hitelminősítő közül utolsóként a legnagyobb, a Moody’s változtatta negatívról stabilra a Magyarország adósbesorolásához fűzött kilátást.

A jelentést már kedden elfogadta az amerikai cég vezetése, de azt csak péntek éjjel, a piacok zárása után tették közzé. Nem mintha a Wall Streeten hirtelen őrült hajsza kezdődhetne a magyar kötvények után, hanem egyszerűen azért, mert ez arrafelé így szokás.

A kormány éppen megbukik, csak nem biztos, hogy sikerül neki. Azért bukna meg, amiért békeidőkben minden kormány meg szokott bukni. Mert elkopik. Mert hívószavai hirtelen üres bádogdobként kezdenek kongani. Mert nevetségessé, vagy szánalmassá válik. Mert elveszti a hitelét.

Minden hatalom hazudik, amit a lelkes közönség készségesen elhisz neki addig, amíg rajta nem kapja. Orbán Viktor kormányát rajtakapták. A "hatok" amerikai kitiltásáról mind Vida Ildikó NAV-elnöktől, mind André Goofriend amerikai ügyvivőtől október elején már tudnia kellett Lázár Jánosnak, Szijjártó Péternek, Varga Mihálynak, következésképpen Orbán Viktornak is. Ennek ellenkezője ebben az egyfejű hatalomban elképzelhetetlen. Mint ahogyan az is, hogy bizalmasától, Habony Árpádtól ne tudott volna arról, hogy a hír - manipulatív tálalásban -, megjelenik a kormánybarát Napi Gazdaságban. Ami után az amerikaiaknak is ki kellett lépniük a fényre, bár talán inkább maradtak volna a diplomácia homályában. A kormány azóta, csaknem egy hónapja folyamatosan hazudik, amit csak tovább mérgesít a kialakult patthelyzet Vida Ildikó körül. Akármi történik ugyanis vele, ő lehet az első bukó dominó, amely magával rántja az egész sort.

Fura az ember: ha hatalomra jut, gyakran azt képzeli, hogy joga, sőt elhivatott kötelessége az emberi viszonyok megváltoztatása. Hiába mondjuk, üzenjük például egy pártnak, hogy nem szeretnénk valamit, az csakazért is újra és újra előveszi népboldogító ötleteit.

Bár sohasem mondjuk ki, arra választunk embereket, hogy a jó, bevált dolgokat megtartsák, esetleg kicsit javítgassák, és csak akkor cseréljék le azokat, ha egyértelmű társadalmi igény mutatkozik a változtatásra.

Persze a hatalmon lévők még véletlenül se kérdeznek rá arra, hogy a nép mit szeretne. Így jöhet elő hirtelen a teljesen zavaros netadó ötlete, amiből aztán sunnyogva kell kimászni. És Orbán Viktor örülhet, hogy a tömeg nem zavarta el. Talán majd akkor, ha kiderül, hogy hazudozásával kiket és milyen főbenjáró bűnöket fedezett heteken át a NAV-ügyben.

Addig is a KDNP előveszi javaslatát a boldog vasárnap megteremtésére. Úgy látszik, a szeretet követei nem nagyon értik meg: egyrészt nem szeretnénk újabb sok ezer munkanélkülit, másrészt meg a kapitalizmusban az a jó, hogy alkalmazkodunk egymás igényeihez. Ha a kereskedő, a dolgozó és a vásárló úgy dönt, hogy megéri vasárnap is nyitva tartani a boltot, akkor az az ő dolguk. (A KDNP nagyon sok szavazatot szerezhetne azzal, ha a vasárnap dolgozók érdekeit védő szakszervezeteket támogatná a dolgozóellenes ocsmány törvények hatásainak kivédésében.)

Kicsit későn kapcsolva, de annál nagyobb lendülettel szállt be a korrupciós-kitiltási botrány kármentésébe Németh Szilárd, a párthierarchiában bukásra álló rezsifelelős. Támadt egy ötlete: parlamenti bizottság elé citálná az USA ügyvivőjét.

Észbe kapott a rezsibiztos: ő még nem égette szénné magát a kitiltási botrányban, s ebből akár még baja is lehet. Gyorsan gondolt hát egy merészet, s a fidesz.hu beszámolója szerint a nemzetbiztonsági bizottság ülése után előadta, hogy az Egyesült Államok budapesti ügyvivőjét, André Goodfriendet is meghallgatná az Egyesült Államok által elrendelt magyar állampolgárokat érintő beutazási tilalom ügyében az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága.

Németh Szilárd szerint ugyanis annak kellene nyilatkoznia, aki konkrét információkkal rendelkezik az ügyben, s ez az amerikai ügyvivő…

Magyarul a nagy ötlet után már csak az utóbbi időkben állandósult fideszes mantrára futotta neki: mondja meg Amerika, hogy mi baja, mert mi nem tudunk semmiről… Tényleg, épp csak azt nem mondta, hogy ártatlanok vagyunk. De nem mondhatta, minden szava épp az ellenkezőjét jelentette. Ezen újabb kétségbeesett ötlet így nem volt más, mint a bűnösség immár sokadik fideszes beismerése – ezért aligha jár majd előléptetés Orbántól. Marad a rezsiszutyok. (Magyar Narancs)

A honvédelem autentikus minisztere mint kocsiparancsnok a közelmúltban balesetet szenvedett. Az ügy minap került a bíró elé, felolvasta a tárgyaláson Hende levélbeli vallomását: „Pechemre az ütközés pillanatában pont nem voltam bekötve, mert a táskámban matattam”. Az olvasóra bízom annak eldöntését, mennyire bontotta ki miniszterünk az igazság virágának minden szirmát. Tény, nem volt bekötve, és tény, hogy ezt sem meri vállalni, csak maszatol. Amúgy képzeljük el a szituációt: dolgos miniszterünk hajtat, az úton előttük áll egy jelzőőrnek látszó ember, aki integet. A sofőr fölbőgeti a szirénát, és kikerüli. Nyilván ez az a lélektani pillanat, amikor az ember övet old, s a táskájába nyúl a szalámis zsömléért, nem? (A kék lámpa, a sziréna, és az arrogancia minden kormányzati autó szériatartozéka.)

A miniszter sofőrje azt vallotta, hogy mivel védett személyt szállított, megállnia csak rendőri utasításra lehetett volna.

Hende jogszabály szerint nem védett személy, jobb, ha legalább most megbarátkozik ezzel. A szirénát pedig aligha jajgattatta jogosan, mert tudtommal nem háborúba ment.

Nem menti fel tisztségéből Vida Ildikót, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) elnökét Varga Mihály - a nemzetgazdasági miniszter ezt a Magyar Rádió 180 perc című műsorában jelentette ki hétfőn.

AZ ÜGY LEGFRISSEBB FEJLEMÉNYEIRŐL ITT TÁJÉKOZÓDHAT

Varga szerint a NAV-elnököt valaki anélkül vádolta meg, hogy bármivel bizonyítaná a vádakat. Ebben a helyzetben akkor járna el a legrosszabbul, ha felmentené a NAV vezetőjét; "nem fogom ezt megtenni" - tette hozzá. 

Tegnap a tüntetés végén a szónokok közölték: egy hetet kap a kormány, hogy az Európai bizottságot kérje fel a NAV átvilágítására, és hogy lemondassa Vida Ildikót és társait. Ellenkező esetben, november 17-én, ha kell polgári engedetlenséggel kényszerítik ki távozásukat. (MTI)

Több mint tízezren döntöttek úgy vasárnap este, hogy részt vesznek „a tisztességes adózásért és a NAV-elnök lemondásáért” meghirdetett tüntetésen Budapesten. A megmozdulás résztvevői a NAV Dob utcai épületétől a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz vonultak. Sokszor zúgott az utóbbi hetekben lassan megszokottá váló „Orbán takarodj!” rigmus.

Fotó: M. Schmidt János / Népszabadság

A demonstráció szervezője, az „1000 milliárdan a tisztességes adózásért" Facebook-csoport azzal hívta az utcára az embereket: követeljék közösen Vida Ildikó NAV-elnök és a hatóság több vezetőjének lemondását az áfa-botrány és a kitiltási ügy miatt.

A korlátlan  arcátlansági szabadságot védelmezi  a kormány

Ősi nép vagyunk, a magyar történelem gazdag, utasítottak már ki innen amerikai nagykövetet. Selden Chapinnak hívták, hivatásos diplomata volt, és 1949 elején kellett távoznia, nem sokkal azután, hogy letartóztatták Mindszenty Józsefet. Chapin ugyanis megpróbálta védelmezni az akkori terror házában fogva tartott bíborost. Úgyhogy az amerikaiaknak már a szemük sem rebben, ha azt hallják, hogy a magyar törvényhozás nemzetbiztonsági bizottsága meg kívánja hallgatni az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének élén álló ideiglenes ügyvivőt.

Mi, magyarok azért ne fogadjuk blazírtan a hazai rezsim újabb unortodox lépését, mert nekünk Magyarország nem egy távoli, fura és kicsit egzotikus hely, hanem a hazánk, amelyet éppen most kezdenek ki választott vezetőink. Az ügyvivővel és a mögötte álló országgal való kekeckedés ugyanis nem Amerika, hanem Magyarország ellen irányul. Arra akarják felhasználni, hogy továbbra is bármit megtehessenek velünk. Például egyetlen nap alatt „kivizsgáltnak” minősíthessenek egy ezermilliárdos adócsalási vádat.

Vagy a saját klienseik zsebébe szervezhessék át a dohánykereskedelmet. Sutyiban, fű alatt állapodhassanak meg az oroszokkal arról, milyen országban éljenek az unokáink. Orbán Viktornak van képe beülni egy sárga Audi kabrióba, és utána a lebutított szakmunkásképzés hasznáról áradozni, mintha egy tizenhat évesen a munkaerőpiacra küldött műszaki analfabéta két villáskulccsal össze tudná szerelni a legújabb TT-t.

Azt mondja Csepreghy államtitkár, hogy „Magyarországot megilleti” a norvég adófizetők 36 milliárd forintja, de szerinte nem illeti meg a civileket az a 4 milliárd, mert arra már jó ideje fáj a kormány foga. Méghozzá nagyon fájhat, mert kiabálnak is: szerződésszegést, meg a „magyar adófizetők” zsarolását emlegetik. Hogy mi köze van mindehhez a magyar adófizetőknek? Talán csak az államtitkár tudná megmondani, de ne legyünk szőrszálhasogatók.

A kákán is lehet persze csomót keresni, az állam „kopóival” bűnnyomokat kutattatni, de az vagy sikerül, vagy nem. Nem tetszik Oslónak, hogy még el sem indult a „vizsgálat”, máris feketeseggűnek mondták az Ökotárs Alapítványt, amely véleményük szerint az általuk elfogadott szabályoknak megfelelően gazdálkodott az adófizetőik pénzével. A dolgot kissé árnyalja, amit az államtitkár elegánsan elhallgat, hogy azokat a bizonyos civil milliárdokat a NAV-nál éppen a napokban kibukott korrupciógyanús módszerekkel szerették volna megkaparintani és a Századvég számlájára terelni.

A berlini fal ledöntésének 25. évfordulóját ünneplik ma a német fővárosban

Radnóti Miklós jegyében vár ránk ez a még hátralévő őszutó. Minden rá emlékeztet. Rendszerint étkezés közben hallgatom a rádiót, öt kurta perc a hírekre, utána átkapcsolás zenei adóra, a szüntelenül gyűlölködő politizálás elviselhetetlen. Témaváltás közben közli a bemondó, hogy holnap, november 9.-én lesz kerek hetven éve, hogy Abdán, Murányi Ede magyar királyi honvéd alezredes, a hóhér parancsára a Tálas András hadapród őrmester vezette 12 tagú különítmény sortűzzel kivégezte Radnóti Miklós költőt és társait.

Fürkészem az adatokat, a pontos napot megállapítani nem lehet. „Azokban az időkben”, így a krónikák, netán 1944. november 7- 8-9-ikén történt. Radnótit Borból, az ottani pokolból vitték Nyugat-Magyarországra, nem volt már jártányi ereje sem. Jótét lelkek megpróbáltak helyet szorítani neki a győri kórházban, hátha még segíthetnek rajta, de elutasították, háború van, súlyos sebesültek, gyógyíthatatlan betegek, vissza a munkaszolgálatba. Így hangzott el Murányi alezredes megfellebbezhetetlen parancsa:, sortűz! Reá és társaira. Igaz, a történelmi hűség kedvéért, ekkor mát úgy három hete a Szálasi-féle nyilas terror uralta a háború vesztes országot, mégis a magyar királyi honvédség parancsolta ki a gyilkos osztagot. Kétségbevonhatatlan tény.

LENDVAI ILDIKÓ ÍRÁSA

Szerdán megtudtuk: az adóhivatal élén egy anyatigris áll. Ez minden adófizető állampolgárt megnyugtathat. Főleg, hogy Vida Ildikó maga mondta váratlan coming outja keretében. Nem ő az egyetlen, aki a kormányoldalon állati tulajdonságokkal jellemzi önmagát. A miniszterelnök saját bevallása szerint pávatáncot lejt, az országgyűlés elnöke pedig aranyos macihoz hasonlítja magát, ami azért az önismeret bizonyos hiányaira mutat. A kormányfőről nekem speciel inkább a Micimackóban szereplő Nyúl jut eszembe, akinek, mint tudjuk, számos rokona, barátja és üzletfele van. Jut is belőlük minden fontos posztra.

Persze soha nem vetemednék arra, hogy az ország első emberét kis nyuszihoz hasonlítsam. Ha nyúl, hát minimum óriásnyúl. Azt olvasom, hogy abból nemcsak az ismertebb belga fajta létezik, hanem igazi „Magyar óriásnyúl” is. Ez már méltóbb hasonlat a Nemzet Miniszterelnökéhez. De mit látok a fajtaleírásban? „A magyar óriásnyúl napjainkban rendkívül nehéz helyzetben van……a nemesítés feladatát senki sem vállalja.” Amit meg is értek, hiszen elég nehéz volna egy füst alatt a Nyúl összes barátját, rokonát, üzletfelét megnemesíteni, rossz szokásaikról, például a fékezhetetlen étvágyról leszoktatni.

Annak idején a Hősök terén Orbán Viktor egy egész országért beszélt, most meg egy ország ellen beszél. Azt mondanám, hogy nemzetbutító – mondta a Népszabadságnak adott interjúban Konrád György. Az író szívéből helyeselte, hogy a fiatalok tüntetnek az internetadó ellen, bár ő maga nem nagyon netezik. Az őt és liberális barátait nyugdíjazni akarókra úgy reagál: azt, hogy a véleményalkotásra minden magyar állampolgárnak joga van, elvitatni olyan, mint a rasszizmus.

 Orbán Viktor mégis képes az önreflexióra ? Visszavonta az internetadót.

– Gondolkodási időt hagyott magának. Hogy végleg visszavonja-e, letesz-e róla egészen, vagy nem, attól függ, hogy ki milyen erős.

– A kormányellenes tüntetők milyen erőt képviselnek, amennyire ezt látni lehet?

– A fiatalok és mindazok, akik összegyűltek a József nádor téren múlt pénteken, azt mondták, ami az ő szempontjukból a legcélszerűbb. Hogy folytatják. Az a kormányzati propaganda, amelyet előtte Németh Szilárd volt csepeli polgármester közölt, hogy ez csak egy múló jelenség, ami hasonlóképpen, ahogyan a diáktüntetések elhamvadtak, semmivé fog válni, rossz gesztus volt. Lekicsinyelni a tüntető fiatalokat butaság.

– A demonstrációk emlékeztették a Demokratikus Chartára, a taxisblokádra, vagy valami másra?

- Apú-ú-ú! Jövőre kevesebbet kell mosakodnom?
- Nem, kisfiam, ugyanúgy kell tisztálkodnod, mint eddig.
- De drágább lesz a szappan, a fogkrém az adótól.
- A tisztaság, fél egészség.
- Apú-ú-ú. Azt mondtad, hogy az egészségünk a legdrágább kincs. Ha drágább lesz a tisztaság, drágább lesz a fél egészség is. A fél egészség nem más, mint az egészség fele, azaz feleség.
- Ő is drágább lesz nekünk, mert Ő még piperézik is.
- De mér’ lesz drágább a szappan?
- Mert egyre többe kerül, ahogy vezetőink csak mossák kezeiket.
- De mér’ kell mosni a kezeiket?
- Mert mindenbe beletenyerelnek, utána meg kéz kezet mos.
- Apú! Akkor mindenki büdösebb lesz?
- Hát, akiket eddig büdösöztek, mocskosóztak, azok továbbra is büdös, mocskos ez meg azok lesznek, legfeljebb most bővül a körük.
- De mér’ büdösözik le őket?
- Mert másképp gondolkodnak, vagy a származásuk miatt.
- De hát fejétől bűzlik a hal.
- Kezdesz tisztán látni fiam.

Kalocsai Imre