Februárban kezdődött, novemberre ígérték a visszahívást…
Tisztelt Polgármester úr! Hét hónapja próbálkozom folyamatosan bejutni Önhöz, de mindeddig sikertelenül. Az időpontkérési kezdeményezéseimre az Ön munkatársaitól kapott válaszígéretek sosem váltak valóra. Többször próbálkoztam nyilvános rendezvényeken is közel kerülni Önhöz, hogy szót válthassunk, de nem sikerült. Szerettem volna személyesen elmondani gondjaimat és közvetlenül választ kapni kerületünk polgármesterétől. Sajnos, nem sikerült.
Megértem, hogy Ön elfoglalt ember, a politikai háborúk több frontján is harcol folyamatosan, s ezért nem jut ideje rám. Mondom, megértem, de nem tudom elfogadni, hogy egy kerületi polgárra, az Ön egyik választójára Ön, a kerület polgármestere, sőt országgyűlési képviselője (elnézést, hogy számtalan egyéb állását és megbízatását most nem sorolom fel) nem tud időt szakítani. Nem veszem a bátorságot, hogy figyelmeztessem kötelességeire. Hogyan is merném az Ön szemére hányni az Ön irántam tanúsított magatartására alkalmazható jelzőket, hiszen én „csak” egy ember vagyok, egy pozíció nélküli kerületi lakos?