– Csak a színházban sütik el azt a fegyvert, amit bevisznek a színpadra – magyarázta élvezettel, mert a nagyvárosi színházba néha őt hívták fegyverszakértőnek, és bizony ő értett is hozzá. Legyintettek a volt vadászné munkahelyi főnökei is, mert nem akartak foglalkozni egyik nő sirámával sem.
A kisváros lakói szinte mindent tudtak. A kisvárosi elit gyakorta vendégeskedett az erdei házban, hajtotta a vadat, és lövöldözés után jóízűen ette a vadászné főztjét, körülülve a faragott asztalt. Nagy asztal volt, még mindig emlékszem rá, pedig jó húsz éve láttam az elhagyott ház kertjében, talán egy diófa alatt állt. A lakatlan ház előtt tisztán kivehetően futottak a széles keréknyomok, holott a GAZ addigra már a kisvárosi rendőrség udvarán parkolt mint bűnjel. Nem vétett semmit, bár sokat láthatott. Illetve sokan látták, ismerte az egész kisváros.
Ismerték az üzem munkásai és vezetői, mert délutánonként megjelent, amikor a vadászné befejezte a munkát, és a GAZ lépésben hajtva kísérte hazáig. A vadászné addigra már nem lakott az erdei házban. Elköltözött asztaltól és ágytól. Vitte volna a fiát is, de a vadász nem adta. A vadászné nagyon menni akarhatott, mert váláskor beleegyezett a hétvégi láthatásba is, csak ne kelljen tovább az erdei házban maradnia. Ám hiába volt a válás, és hiába majd egy évre rá az újabb esküvő, a GAZ
Lesz még ünnep? Mára minden fontos jogosítványt, hatáskört, önkormányzati feladatot elvontak a helyi közösségektől. Az önkormányzás a kiszolgáltatott elöljáróságok szintjére züllött, miközben Csepelen a fideszes önkormányzati képviselők többsége bólogató bábúvá, gombnyomogató szavazógéppé vált
Németh Szilárd és Borbély Lénárd kölcsönös bizalmatlanságon alapuló közelharcából csak az nem derült ki, hogy mikor tájékoztatják a középiskola helyzetéről a csepelieket, illetve a gimnázium tanári testületét és a diákokat, mikor kezdődik el a beruházás, mennyibe fog kerülni a kivitelezés, van-e állami garancia a várhatóan 21 milliárdos(!) költség biztosítására. Egyelőre csak a cirkusz működik...
Hol van már a felszabadult tömeg, a remény egy jobb világban, hova lett a hit, a viharverte nemzeti lobogó? A harmadik Magyar Köztársaság kikiáltása a Parlament előtti Kossut téren 1989. október 23-án
Hol zsarnokság van,
Részlet a polgármesteri öndicséretből: "...a csillagtelepi városrehabilitációt is sikerrel befejezzük, ehhez azonban jelentős anyagi forrás hiányzik egyelőre.” A valóság: megvolt a pénz. Akkor vajon mi az oka a pénzhiánynak, mi az oka, hogy a beruházás tervezett keretei között megjelölt, a képünkön már csak romjaiban látható Erdősor utca 45-47. alatti oktató és közösségi központnak tervezett ingatlanfejlesztés sem készült el, pedig annak idén már lejárt a határideje?
Most nem az én pártom, vagy a te pártod van napirenden, ‑ mert Orbán és a Fidesz megölte azt a rendszert ahol ez működött ‑ hanem az, hogy megteremtsük az élhető Magyarország lehetőségét!
Ábel Attila alpolgármester (jobbról) fogja lóvá tenni saját főnökét, Borbély Lénárd polgármestert? Németh Szilárd, a Fidesz Csepeli Szervezetének elnökeként is elégedett lehet. Jól dolgoznak a hátra hagyott fideszes fiúk a kerületi vezetésben.
Nem tudom, elgondolkodtak-e mostanában az agresszióról? Arról az erőszakról beszélek, ami már lassan át- meg átszövi a hétköznapjainkat, amit jószerével észre sem veszünk, amit már-már életünk természetes részének tekintünk.