„Két-három éven belül felújítják és meghosszabbítják a csepeli HÉV-et” – ígérte még a választás előtt Borbély Lénárd polgármester, a Csepeli Hírmondó 2019.október 2-i számában, ahol egy másik cikkben is megerősítette, sőt konkretizálta is ígéreteit: „...a felújítás egyrészt tartalmazza sínpárok rekonstrukcióját és a járművek cseréjét is.” - A polgármester ma már egy szót sem szól  a gerincút folytatásáról vagy a csepeli gyártelep területén lévő Központi út felújításáról, amellyel csökkenthetnék a kerület belvárosán átmenő teherforgalmat is. 

Pontosan két évvel a 2019-es önkormányzati választások után, e hét szerdáján, október 13-án, Borbély Lénárd polgármester önmagát és csapatát „fényezte” saját közösségi oldalán, illetve a csepel.hu-n, majd jelezte, hogy folytatni akarja a munkát, és „Csepel méltán legyen büszke múltjára és az elért eredményekre!”

Hogy a csepeliek hogyan értékelik a polgármester második ciklusának első két évét, büszkék vagy sem az eredményekre, az majd három év múlva, a következő önkormányzati választásokon eldől. A jövő tavaszi országos országgyűlési képviselő választás azonban egy kicsit erről is fog szólni. Ezt tudva, a polgármester bejegyzésében már fel is sorolta eredményeit, mi pedig most, nem a teljességre törekedve, közzé tesszük a szerintünk fontosabb, be nem váltott ígéreteit: 

„ ...A Gubacsi híd teljes felújítása hamarosan kezdődik. Ott egy új kerékpáros híd is épül…” (CSH, 2019. augusztus 8-i szám)

Nem szakad le a plafon, amikor azt állította Bayer Zsolt, a Fidesz 5-ös számú tagkönyvének tulajdonosa (a Mandinernek), hogy „én soha nem írtam olyat, hogy valakit fel kéne koncolni”.Ezzel szemben a tény az, hogy de igen...

2015-ben például a Magyar Hírlapban a menekültekről írta a következőket: „Csak akkor nincsen riadó, amikor milliószámra özönlenek befelé az idegenek. Akiket még a második emeletről kiugorván is le kell lőni.” Vagy a blogjában 2019-ben: „És mennyire fog mindenki megint csodálkozni, amikor nagyon közelről, olyan ponyvaregényes kéztartással szét lesz lőve a kibaszott fekete meg muszlim pofájuk ezeknek”. Vagy 2017-ben egy rádióműsorban a civiltörvény ellen tiltakozó aktivistákról: „Ha még egyszer ezek vagy ilyenek megjelennek a parlament épületében, és ott megzavarják a munkát, úgy kell őket kivágni, mint a macskát szarni. Ha a taknyukon és a vérükön kell őket kirángatni, akkor a taknyukon és a vérükön… Ha kell, akkor szanaszét kell verni a pofájukat.” Nem azt írta, hogy felkoncolni, csak olyat. Nem kicsit, nagyon. 

Azt állította Varga Judit igazságügyi miniszter (Facebook-posztjában a döntetlennel végződött londoni magyar-angol meccsről), hogy „az 1-1 az új 6-3! Szép volt, fiúk!”

Ezzel szemben a tény az, hogy

Minden alkalommal, amikor új híd építését tervezték Budapesten, vita volt abból, hol íveljen át a Duna fölött. A diskurzus nem ma kezdődött a Galvani, illetve az alternatívaként felmerült Alberfalvai híd esetében sem. A részletek megértéséhez vissza kell mennünk az időben, legalább az 1980-as évek közepére, egészen pontosan 1986-ig... 

A budapesti városvezetők, fejlesztők 35 éve kezdtek el gondolkodni azon, hova kellene lehetne újabb hidakat építeni. 

Ennek a vizsgálatnak az eredményeképpen született meg 1986 júliusában az a dokumentum, amely a Hídprogram nevet kapta, és amely egy tanulmány és döntéselőkészítő anyag volt arról, hol lehet és hol kell új hidakat építeni Budapesten. Összegezte mindazokat a korábbi elképzeléseket, ötleteket és felvetéseket, amelyek korábban már felmerültek, vagy amelyek tekintetében konkrét lépések is történtek (mint például a Rákóczi híd esetében, amelyre az 1970-es években már konkrét tervpályázatot is kiírtak). 

E tanulmányban elsősorban a déli városi híd elhelyezését vizsgálták, amely a Hungária körút nyomvonalához kapcsolódhatna. Négy variáció merült fel ekkor: a Csepel-albertfalvai híd, a Kondorosi út vagy az Andor utca–Galvani utca vonalába eső híd, az akkori Szakasits Árpád út (ma Etele út) vonalába eső híd, illetve a

Október 31-i hatállyal lemondott posztjáról Karas Monika, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, egyben a Médiatanács elnöke. Mivel Karast 2013. szeptemberben nevezték ki 9 évre, megbízatása lejáratakor a jövő áprilisi választás után megalakuló kormány dönthetett volna az utódáról – ezt viszont megelőzte a lemondással.  Így tehát a jelenlegi kormánytöbbség dönt az utódlásról, kilenc évre bebetonozva a médiaszolgáltatók működését ellenőrző Méditanács új vezetőjét.

A 24.hu úgy tudja, Karas Monika már tudatta is a döntését Áder János köztársasági elnökkel. A portál értesüléseit az NMHH Kommunikációs Igazgatósága péntek délután megerősítette. Mint írták, az elnök a lemondását „új szakmai kihívások keresésével indokolta”.

Hozzátették: a politikai logika alapján viszont aligha csak az új kihívások keresése áll a döntés hátterében. Karas Monikát a miniszterelnök

Újabb Kis-Duna-parti birkózó beton-monstrum felépítése és átadása helyett Németh Szilárd kénytelen volt beérni néhány szoba avatásával és jó messze a Hollandi úttól. Történt, ami történt, de a szalagot - jeles vendégek társaságában - így is át kellett vágni. Kit és mit fektettek kétvállra?

Hurrá! Sikerült jobb helyszínt találni a Kis-Duna-partnál a birkózó sportkollégiumnak!

A Németh Szilárd által (hurrázás nélkül, sőt  tőle szokatlan tárgyszerűséggel) posztolt hírt több sajtóorgánum is megosztotta és blogunk mellett még Borbély Lénárd is örömmel üdvözölte ezt a saját fb oldalán. Csak a hivatalos önkormányzati internetes szócső, a csepel.hu hallgatta el. Nem tudni miért…

A nyomtatott szócső,  a Csepeli Hírmondó azonban igyekezett helyrehozni a mulasztást. A lap egy teljes oldalt szentelt az eseménynek. Az írást olvasva azonban két dolog feltűnően hiányzik a szövegből.

Kimaradt

Hogy melyikük lesz a jövő embere, vasárnap estére talán megtudjuk. Addig már csak kettőt kell aludni. 

Nem tudom, elgondolkodtak-e a tegnapi előválasztási tévévitán? Elszoktunk már az ilyen, politikai csemegéktől, amikor élőben, mondhatnám szűretlenül látjuk a magyar politika szereplőit, figyelhetjük az arcukat, a szemük rezdülését, a testbeszéd apró kommunikációs üzeneteit. Furcsa, hogy a 21. század Magyarországán ennek örülni kell! Egyúttal szégyen is, a regnáló hatalom szégyene. Kezdve a miniszterelnökkel, aki csak ostoba, megrendezett Facebook-videókon jelenik meg a hívei előtt, nyakában szurkolói sállal a Karmelita-kolostor udvarán egy albánokkal vívott focimeccs előtt. Ki is kapott a válogatott, annak rendje és módja szerint, méghozzá hazai pályán… Szót sem érdemel.

Hanem a szerdai előválasztási tévévita azért rávilágított néhány érdekes részletre, mind Dobrev Klára, mind Márki-Zay Péter fellépésével kapcsolatban.

Csepeliek kábítása újabb és újabb tervekkel, a kijózanodáshoz elég a valóság. A Gubacsi híd mellé ígért vasúti híd látványterve (képünkön)  eltakarja a kiábrándító, rozsdás átkelőt...

Nem is csepeli az, akit a következő kérdésre adott válasz nem érdekel. Milyen fejlesztések várhatók Csepelen? – tette fel az izgalmas kérdést cikke címében a kerületi fideszes városvezetők nyomott, pontosabban 35 ezer példányban nyomtatott szócsöve, a Csepeli Hírmondó.  Az írást olvasva azonban ki kellett ábrándulnunk, de nagyon gyorsan.

Az illetékesek miért nem beszéltek az északi területen megépülő 35 hektáros parkot és a IX. kerületbe tervezett kínai Fudan Egyetem területét összekötő két gyalogos hídról, a csepeli gerincút (Teller Ede út) II. részének több mint tíz éve megígért folytatásáról, a tervezett fejlesztések: Corvin csomópont átépítése, a Gubacsi híd vasúti részének bővítése, buszpályaudvar, P+R parkoló építése, a Táncsics Mihály úti felújítás, a csillagtelepi szociális városrehabilitáció befejezése, a Jedlik Ányos Gimnázium teljes, kb. 19 milliárdos átépítése  megvalósításának várható időpontjáról?

Megtudtuk viszont, hogy valamikor elbontják a Gubacsi hidat valamint az utána lévő felüljárót és

Nézzük ezt a nívós csapatot: például a Tv2 Hírigazgatósága, ahol nap mint nap tömeges agymosással kísérleteznek az önmaga paródiájává mumifikálódott Marsi Anikó szájába adott őrületekkel. Hát hogy ne érdemelnének nívódíjat az olyan hírek, mint hogy Soros megölte volna az anyját, a naptej rákot okoz vagy a legendás mélypont, a „túlélték, mégis meghaltak”.

Valahogy mostanában olyan napok sorjáznak, hogy állandóan Márai joggal agyoncitált verse, az „Olyan világ jön” ugrik be. Tudják, olyan világ, amikor „a tehetség provokáció” és „a jellem merénylet”, mert most ők jönnek, „A rútak. A tehetségtelenek. A jellemtelenek.”

És ez annyiban nem stimmel csak, hogy mindez jelen idő, nem jön, sőt, most épp a fénykort látjuk – mikor a saját kifordított értékrendjük alapján megdicsőülnek fontosságukban. Így egyre másra a legmagasabb elismeréseket veszik át. Most  például a Nívódíjat. Nívó? Az, a lakájmédia krémjének. És miért is?

A csepeli gyerekek szépek, aranyasak. Ők bizonyára még nem tudják, nem tudhatják. hogy milyen célokra használják fel őket mosolyukkal. De vajon a szüleikkel Borbély Alexandra kormányszóvivő és Borbély Lénárd kerületi polgármester előzetesen egyeztetett a fotózásról?

A helyi fideszes szócsövekben, a Csepeli Hírmondóban, a csepel.hu-n,  továbbá Németh Szilárd és Borbély Lénárd fb oldalán többször olvashattunk a család szerepének erősítéséről.

Hazai és nemzetközi konferenciák, sajtótájékoztatók, plakátok, reklámok, családi programok, rendezvények követték egymást, ahol az urak családokkal, gyerekekkel fotózkodtak. A vadászati „világkiállításra” iskolákat rendeltek ki, egyes fideszes vezetők a családokat, gyerekeket „használták fel” saját maguk népszerűsítésére, stb.

A kormányerők és a csepeli fideszes fiúk 11 éve, az általuk kikiáltott, nemegyszer változó ellenségekkel, új és új ügyekben harcolnak. Most éppen a családokért, a gyerekekért harcolnak állítólag!  Lényegében eredménytelen harcuk eddig az ország több száz milliárdjába került. Közben fogy a magyar!

A jogi lépéssel nem akadályozható meg az orbáni homofóbiát kirakatba tévő voksolás, de legfeljebb 90 nappal kitolhatja a parlamenti döntéshozatalt. Nem sok, mondhatnánk. De van, amikor a kevés a minden. Az egyetlen esély

Az utolsó pillanatig kivártak a kormány gyermekvédelminek csúfolt népszavazási kérdéseit megtámadók. A  határidőig végül a Momentum, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt és a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) civil jogvédő szervezet kérte a Kúriától a kérdéseket átengedő határozatok felülvizsgálatát.

A Momentum szerint Orbánék valójában egy biankó csekket akarnak ezzel aláíratni a szavazókkal, a Kétfarkúak úgy vélik, hogy akár a heteroszexualitás bemutatását és vele az irodalom és más művészeti ágak iskolákból való kitiltását hozhatja ez a voksolás.

A TASZ szerint a kormány csupán eszközként használja a gyerekeket saját politikai céljai elérésére.

A jogi lépéssel nem akadályozható meg az orbáni homofóbiát kirakatba tévő voksolás, de legfeljebb 90 nappal kitolhatja a parlamenti döntéshozatalt. Nem sok, mondhatnánk. De van, amikor a kevés a minden. Az egyetlen esély. Mert

Kíváncsian várjuk, mikor jelenti be Németh Szilárd, hogy ismét indul az országgyűlési képviselő választásokon a Csepel-Soroksár 17-es országgyűlési egyéni választókerületben. Persze, lehet, hogy ezért is elutazik majd Nagyszalontára? Csepeltől jó távol, az országhatáron túl gyűjt bátorságot?

A volt csepeli polgármester, aki kétszer is elbukott a parlamenti képviselő választáson, jelenleg a honvédelmi tárca parlamenti államtitkára, a Fidesz alelnöke, fb oldalának tanúsága szerint Nagyszalontán járt. Azt, hogy melyik minőségében tette tiszteletét Németh Szilárd Csepel partiumi testvérvárosában, azt nem kötötte az érdeklődők orrára.

Az általa közzétett képek szerint koszorúzott (valószínűleg államtitkárként), a „Stop Gyurcsány! Stop Karácsony!” című fideszes „petíció”-t  íratta alá a nagyszalontai polgármesterrel és a püspök úrral, az ottani Fidesz-hívőkkel.

Csoportképet készíttetett »baráti körben« állva (fideszes alelnökként), megkoszorúzta a Popieluszko emléktáblát. Mindezt minden valószínűség szerint közpénzből.

Németh Szilárd közpénzből politizál, közpénzből terjeszti a Fidesz propagandát, és közpénzből gyűjti, az ellenzéket támadó aláírásokat.

Megengedheti magának, hiszen

Annyira cuki, amikor egy olyan országban, ahol az őszi szántásban is a kormánypropaganda virít, a hazugsággyár civil arcai aggódnak

Országjárásra nem volt ugyan módom, de elég hosszú időt töltöttem Somogy megyében ahhoz, hogy lássam: a magyar vidék képét jelen pillanatban Gyurcsány Ferenc határozza meg. Azokon a sűrűn sorjázó plakáthelyeken, ahol év elején még sportolók biztattak az oltásra, tavasszal pedig emojik érdeklődtek, hogy dühít-e engem Brüsszel (nem, nem Brüsszel, szoktam nekik válaszolni), most mindenütt a tizenkét évvel ezelőtt lemondott miniszterelnök portréja díszlik. Egybefüggő ELK*RTUK mező az egész ország, kész felüdülés, hogy helyenként kitarkállik belőle Karácsony inge az ugyancsak gyurcsányos Stop-plakátokon.

És ha ez valakinek nem volna elég, akkor a – honlapjukat idézve - „külföldről nem támogatott” civilek még egy „a gyurcsányi terrort bemutató” vándorkiállítással is járják az országot, és ha valahol esetleg nem kérnek belőle, ott rögtön sajtótájékoztatón reklamálják az elnyomatást. Budapest pedig nem kevesebbet kap már megint, mint egy Békemenetet, mert nincs mese, a bűnös városban erőt kell demonstrálni, meg kell mutatni, hogy

Nem ígérgettek, hanem dolgoztak. A csepeli HÉV eredeti vágányainak kiépítése 1951-ben. Most,  hetven évvel később,   jó másfél éves tortúrát követően (amikor a HÉV csak a Kvassay hídig ment) ott tartunk, hogy végre visszaállították, az 1951-es állapotokat Csepel és Boráros tér között! Persze, ma már ez sem semmi! Sőt: nagy eredmény!

Úgy látszik, hogy a csepeli HÉV és a szentendrei HÉV összekötésének a terve, az új ötös metró víziója már a múlté. Más lett a sláger: Vitézy Dávid nem rég bejelentette, hogy elhárultak az akadályok a gödöllői HÉV és a kettes METRO összekötése elől. Hurrá! Talán a Fidesz végre leszáll a csepeli HÉV-ről.

A régi dal szerint „új műsorhoz új férfi kell”,  és íme: egy új fideszes kampányhoz meg új mézesmadzag kell. Mielőtt rám fognák, hogy nekem semmi sem jó, elmondom, hogy előbbi véleményemet arra alapozom, hogy egyelőre a tervek sincsenek kész a csepeli HÉV tervezett meghosszabbítására.

Hagyjuk magukra itt a hasonlatokat, mindeni tudja, miről van szó. Arról, hogy ha már az egyesült ellenzék vette a bátorságot, hogy kinyisson legalább néhány hátsó ajtót, akkor fogadja is el a közönség döntésének, amit/akit lát. Ha Dobrev Klárát találja ott, ha Márki-Zayt, akkor mind a hat pártnak kötelessége mellette kiállni és közös kormányfőnek jelölni.

Kicsit úgy vagyunk már a politika füstös hátsó szobáival, mint Judit Bartók operájában a Kékszakállú várának titkaival. Kíváncsiságunk mérhetetlen, de amikor megpillantjuk a valóságot, hátrahőkölünk attól, amit annyira óhajtottunk látni. Valahogy így jártunk Karácsony Gergellyel és Márki-Zay Péterrel, na meg a demokráciával. Sejthettük volna előre: ha elkezdjük nyitogatni az ajtókat, a végén, tetszik vagy sem, el kell fogadnia mindenkinek, amit az addig zárt szobában talál.

Az ellenzéki előválasztást a demokrácia ünnepének láttuk, amely végre kinyitja a zárt ajtókat, friss levegőt enged be a hátsó traktusba, és utat enged a közvetlen demokráciának: nevezze meg a közönség, ki vezesse kormányfő-jelöltként az egyesült ellenzéket a jövő évi választáson. Aztán jöttek a

A fideszes Németh-Borbély duó között korábban meglévő barátság és együttműködés ugyanis már a múlté, s Németh megkapta a fejlesztésre a teljes körű felhatalmazást Orbán Viktortól. Akkor mit neki egy Borbély!? A képviselő-testület támogatására, az önkormányzati szakterületek vezetőire, a főépítészre sincs szüksége, azt csinál amit akar.

Múlt heti összefoglalónkban megírtuk, hogy a kormány visszaveszi a Jedlik Gimnázium fejlesztését a kerülettől, s vissza kell fizetni az eddig, erre a célra átutalt, s fel nem használt milliárdokat. Akkori ismereteink szerint „mintegy 19 milliárdos (14,9 milliárd+ ÁFA) teljes bekerülési költséggel tervezték a gimnázium felújítását. Csütörtökön kiderült, hogy tévedtünk. A teljes költség már 21 milliárd, azaz 21 ezer millió forint! (Az információ forrása: Szabó Szabolcs országgyűlési képviselő fb oldala) Elképesztő. Különösen annak fényében, amit a képviselőnek válaszoltak az illetékesek, amikor arra kérdezett rá, mi az oka a költségnövekedésnek. A válasz: „...az elmúlt években folyamatosan visszadobták a terveket Némethék, mindig újabb és újabb változtatási igények merültek fel.” A megalomániás álmokat, sokak véleménye alapján, már többször véleményeztük, kritizáltuk. Immár négy éve tart az ügy, s biztosak vagyunk benne, hogyha a tervek nem változnak, akkor a beruházás végén (befejezési időpont változatlanul nincs), ennél többet kell majd az államnak kifizetni. Jogos a kérdés:

Nem követelik, hogy aktivisták végezzék a szexuális nevelést...

Azt állította Orbán Viktor (szokásos rádiós nyilatkozatában), hogy a polgári kormány sosem lépi át azt a korlátot, amely szerint „hitelből nem lehet bért emelni”.

Ezzel szemben a tény az, hogy már átlépte és még inkább át fogja, hiszen a kormány az elmúlt hetekben több milliárd dollárnyi hitelt vett föl, mivel sem az idén, sem jövőre nem hajlandó vagy nem képes egyensúlyban tartani a költségvetést. A minimálbér emelésétől kezdve tehát a további ígéretekig mindent kölcsönből finanszíroznak. De az igazi baj az, hogy a magyarok legalább fele még mindig hitelt ad Orbán szavainak. Legalább kamatot kérnének tőle!

Azt is állította Orbán, hogy

Sír az ember lelke. Az egykori Csepel Művek vas, fém és acélkohászatában tapasztalatot szerzett emberként talán megbocsájtható, hogy a rendszerváltást követő magyar ipari, mezőgazdasági átalakulást kapitulációval felérő folyamatnak éltem meg. Meggyőződésem volt, - és maradt azóta is – hogy a hazai iparnak voltak olyan elemei, felépítési szervezetei, és termékei, amelyek alkalmasak lehettek volna a megmaradásra, az átalakításra és a továbbfejlesztésre.

Úgy hiszem, hogy nem szellemi, technológiai okai voltak a megszüntetésnek, hanem elsősorban politikai, szervezeti. Nem vitatom, hogy a termelékenységi hatékonyság területén viszont jelentős lemaradások voltak. Ennek okai azonban nem a műszaki folyamatokban és termékekben, hanem az előző rendszer egészen más felépítési rendszerében, ideológia vezérelt szerkezetében volt keresendő.

Az 1990-es évektől kezdve kevésbé az átalakítás, a meglévő struktúrák alkalmassá tétele volt a jellemző, sokkal inkább a „vágjuk a nyulat bokrostul” elmélete és gyakorlat érvényesült. Így történhetett meg az, hogy ismert, jól bejáratott vállalatok és termékek is elenyésztek a rendszer átalakításának oltárán.

Megszűnt a teljes híradástechnikai vertikum a fémkohászattól a huzalgyártáson és át a számítógépekig, televízióig. Megszűnt a közúti és mezőgazdasági gépgyártás a hozzá kapcsolódó abroncsgyártással együtt. A jól teljesítő, és jól üzemeltetett magyar nagyüzemi mezőgazdaságot hagyták széthordani, és

Kormányzatunk - mint nem túl régen kiderült - a tanárképzés lebutításával kívánja orvosolni az egyre súlyosabb tanárhiányt. Ez elgondolkodtatott, és felidézte, amit eddig a témával kapcsolatban tanultam és tapasztaltam.

A Debreceni Orvostudományi Egyetemen az 1960-as, '70-es években színvonalas nyári egyetemek voltak, nagyon neves előadókkal, egyikük Selye János volt. A tanításról is szót ejtett: „annak, amit tudunk, csak mintegy huszad részét vagyunk képesek eredményesen átadni. A többi ahhoz kell, hogy átlássuk és meg tudjuk magyarázni”. Szabó Gábor vezetésével a Biológiai Intézetben ehhez ragaszkodva oktattunk, gyarapítottuk tudásunkat, messze a tananyagon túl.

Nincs ez másként az oktatás alsóbb szintjein sem: a tanárnak tízszer-hússzor többet kell tudni annál, amit tanít. Arról viszont nagyon is érdemes lenne hosszan elgondolkodni, vitatkozni, hogy

Az egyik vadonatújnak feltüntetett ígéret szerint majd, valamikor elbontják a Gubacsi hidat meg az utána lévő felüljárót és újakat építenek helyettük. Azt is meglebegtetik azonban, hogy az új híd és felüljáró felépítéséig fel kellene újítani a lebontásra ítélt Gubacsi hidat. Kérdezzük: felújítani milliárdokért, majd lebontani? Egy kicsit nem tervszerűtlen, zavaros az egész…?

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH) október 6-án  megjelent 18. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket. 

Újabb, ellentmondásos tervek, elképzelések, ígéretek a csepeli fejlesztésekről, konkrétumok, felelősök és határidők megjelölése nélkül – ez e lap újabb száma „Aktuális” rovatának  lényege. A lap többi része meg az önkormányzat rendezvényeiről, a kulturális-,  és sportrendezvényekről tájékoztat, a már megszokott formában és stílusban.

Most sem kaptunk hírt, híreket az önkormányzatokat, a csepelieket egyaránt foglalkoztató eseményekről, kérdésekről pl. az önkormányzati rendszert sújtó jogi és pénzügyi kormányzati döntésekről, az elindított fejlesztések (pl. a Jedlik Gimnázium felújítása, Csillagtelep szociális célú rehabilitációja stb.) csúszásának okairól, a kerület valós járványügyi helyzetéről, az M0 ismételt lezárása miatti közlekedési feszültségekről. A csepeliek mindennapi gondjai most sem érdekelték a szerkesztőséget.

Véleményünk a lap néhány írásáról:

Kedves Vlagyimir Vlagyimirovics (képünk baloldalán), hát van önnek szüksége arra arra a 19 db kiüresített megyére, arra az 1 db ellopott Balatonra, meg arra az 1 db Mészáros Lőrinc házaspárra, amelynek mindez a tulajdonát képezi? Megmondom: nincs.Hát akkorka országocska vagyunk csak, hogy átnevelő tábornak is kicsik lennénk Szibériában, nemhogy előretolt helyőrségnek. Hát nézzen minket semmibe, nézzen minket egy kicsi stadionnak, Vlagyimir, ahol labda helyett folyton csak a szegény embereket rúgják – őket azonban mindig kapufára, hogy jobban fájjon. Ez a játék önnek, tudom, tetszeni fog. 

Ha a kedves olvasók közül valaki esetleg elfelejtette volna felköszönteni a Nagyméltóságú Ünnepeltet, ezennel felhívom a figyelmüket arra, hogy tegnap, 2021. október 7-én ünnepelte 69. születésnapját Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin, aki 1999. december 31-én lett Oroszország akkor még megbízott elnöke, ma pedig már örökösnek tekinthető elnök és miniszterelnök és cár és vezérigazgató, hogy a roppant hízelgő Capo Di Tutti Capi címet most, ezen az ünnepi napon már ne is említsem.

Nem túlzás tehát azt állítani, hogy az orosz medvét őfelsége, minden oroszok Putyinja vezette át a huszadik századból a huszonegyedik századba, és ha az orosz tudósok megnyerik a Putyin-klónozási versenyt, akkor Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin lesz az is, aki Oroszországot a XXII. századba átvezetheti, én mindenesetre drukkolok neki, már csak azért is, mert

Az Erdősor úti ingatlan állapota régóta szégyene az önkormányzatnak, kész dzsumbuj az egész, az arra járok egy része már szeméttelepnek használja. A polgármester és a csepeli fideszes média közben sikerekről áradozik...

Új fejleményt közölt a kerület egyik szégyenfoltjáról nem rég a Csepeli vagyok nevű közösségi oldalon Kovács Dávid Attila független önkormányzati képviselő.   Ő tette közzé, a polgármesteri hivatal jegyzői kabinetvezetőjével folytatott, Erdősor u.45-47. sz. alatti ingatlannal kapcsolatos levelezésének néhány mondatát:

„Korábban...arról volt szó, hogy az egykori CSISE épületében foglalkoztatási célú közösségi valamint oktató központot fognak kialakítani a Csillagtelep szociális célú rehabilitációja c. program keretében. Ám később közölték, hogy erre nincs szükség, újra sportcélú ingatlan lesz az Erdősor utca 45-47. sz. alatt és a koncepciótervek is elkészültek már. A projekt véghatárideje egyébként 2022 február vége, mint ahogyan a Csillagtelep szociális célú rehabilitációja programnak is, beleértve az érintett társasházak korszerűsítését is.”

Ötéves története van az ügynek. Még 2016-ban az önkormányzat