Ma már a Boráros térnek is örülünk! Ötven éve azonban ezt ígérték: "A Kálvin tér forgalmi jelentősége a közeli években meghatványozódik. Ennek előjelei rövidesen már a külszínen is láthatók lesznek. (...) Itt fog átfutni az észak-déli, a zuglói, a dél-budai metró vonala, és itt lesz a csepeli gyorsvasút és a ráckevei HÉV meghosszabbított vonalának végállomása..."

A csepelieknek nincsenek új ígéretek, csak újszülöttek és újabb generációk vannak a kerületben. Íme egy példa.

1971. november 11-én a Magyar Nemzet című napilap a következőket írta:

„A Kálvin tér forgalmi jelentősége a közeli években meghatványozódik. Ennek előjelei rövidesen már a külszínen is láthatók lesznek. (...) Itt fog átfutni az észak-déli, a zuglói, a dél-budai metró vonala, és itt lesz a csepeli gyorsvasút és a ráckevei HÉV meghosszabbított vonalának végállomása. Nagyméretű forgalom bonyolódik majd le a Kálvin tér szintje alatt és ezt növeli a hatalmas térségnek ugyancsak a szint alatt átvezetendő sűrű gyalogos közlekedése.

 A tervezési feladatokat az UVATERV kapta.

 (...) Az észak-déli metró vonalán szélesebb pályaudvarokat alakítanak majd ki, mint a

Tudom, ha napestig böngészem a Facebookon kommentelők posztjait és riposztjait, az nem tekinthető a közvélemény reprezentatív mintavételének. De ha sokan próbálunk ily módon tájékozódni, akkor ez erősen befolyásolhatja a közéletet. Szeretném elmondani, mi jön le nekem ezekben a napokban a közösségimédia-megnyilvánulásokból.

Először is az, hogy az ellenzéki térfélen elpárolgott a reménytelenség, az „úgyis Orbán marad” imamalomszerűen ismételt fordulata. Másodszor az, hogy sokan féltik a nagy nehezen megszületett összefogást. Harmadrészt: e félelem forrása főként nem az, hogy a NER majd kívülről szétveri ezt az összefogást – bár gyakran ez is –, hanem hogy ez belülről fog megtörténni. Természetesen nem énmiattam, hanem a másik miatt. Mert a hatpárti ellenzék hívei – közülük legalábbis az úgynevezett megmondóemberek nagy része – nem hatfelé, hanem alapvetően kétfelé húz, és mindkét csapat hajlamos azt állítani, hogy

Néhány százmillió forint helyett ötmilliárdról indult, azóta újabb milliárdok, tízmilliárdok röpködnek a Jedlik felújítása, átépítése körül, de a bezárt kapura  a több mint két évvel ezelőtt kitett szikár szöveg mondanivalója ma is érvényes. Egyelőre ugyanis csak az biztos, hogy Csepel patinás gimnáziuma a Táncsics Mihály utca helyett Csillagtelepen, a Tejút utcában fogadja a diákokat. Ideiglenesen. De azt, hogy  meddig tart az ideiglenesség, a nótórius ígérgetőkön kívül senki sem merné megjósolni...

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH) november 3-án megjelent 21. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket. 

A lap legújabb számának aktuális rovatában ismét a fejlesztések kaptak hangsúlyt (Jedlik felújítása, útépítések, észak-csepeli park megépítése, stb), de külön kiemelt téma lett az immár sokadszor „eladott” milliárdos egészségügyi fejlesztés is. Továbbra sem érdeklik a szerkesztőséget vagy inkább a lap tulajdonosait a csepelieket foglalkoztató események, kérdések pl. az önkormányzatokat sújtó jogi és pénzügyi kormányzati döntések, a kerület valós járványügyi helyzete, az M0 ismételt lezárása miatti és más közlekedési feszültségek, csakúgy mint a csepeliek mindennapi gondjai.

Véleményünk a lap néhány írásáról:

Kövér László vajon tudja még, hogy mikor, mit kell énekelnie Orbán kottájából?

Nem gondoljuk, hogy a kormány sasszéit látva az ellenzéknek könnyedén túl kellene tennie magát az ország uniós tagságának jövőjén. Nem csak az Európai Parlament politikai nyomása miatt, amely nyíltan háborúzik a Bizottsággal a lengyel és magyar ügyekben - ugyanezt teszi viszont a magyar és a lengyel kormány. Hanem, mert beindult a kormányzati agymosás: a nemzet túlságosan Unió-párti ahhoz, hogy a nyílt szakítást a hatalom a választások előtt vállalni merje.

Ehelyett a kormányfő Karl Poppert és a nyílt társadalom eszméjét ócsárolja, a nyugati civilizáció elvesztett küldetéstudatáról elmélkedik, mint tette múlt csütörtökön Budapesten, a Mathias Corvinus Collegium évnyitóján. Zavaros beszéd volt, egyszerre kéri számon a küldetéstudatot és a demokráciaexport afganisztáni csődjét. Hanem Kövér László házelnök

Nagy Imre mártír miniszterelnök  hat és fél évtizedes rádióbeszéde a 65 évvel ezelőtti 1956-os forradalom és szabadságharc sorsát  megpecsételő, november 4-én kezdődött szovjet fegyveres inváziót idézi fel. 

A hatalmas túlerő csak többnapos utcai harcban tudta  felszámolni a szabadságharcosok ellenállását a Széna térnél, a Corvin közben, Óbudán, Kőbányán, a VIII. és a IX. kerület több helyszínén, végül november 11-én Csepelen is. Magyarország Kormánya 2001-ben nyilvánította Nemzeti Gyásznappá november 4-ét.

Ma, az idei november 4-ei Nemzeti Gyásznapon is az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjaira emlékezik az ország.  Történelmi tények, további részletek:

Lenni vagy nem lenni? Karácsony Gergely főpolgármester  a még a választási kampányában beígért  atlétikai vb-vétót nem rég feltételekhez kötötte. Közülük az Orbán-kormány idei 10 milliárdjáról szóló támogatási szerződésnek nincs nyoma, a közgyűlés szabta határidő pedig október 31-én lejárt. Nincs már mire várni. Nincs mire mutogatni. Tettekre volna szükség hogy hihető legyen: jövőre választási győzelem esetén is lesz ellenzéki bátorság a szükséges döntésekhez. 

Másodszor került politikai lépéskényszerbe a fővárosi önkormányzat az atlétikai világbajnokság és a Fudan Egyetem okán. Nehéz lesz ebből arcvesztés nélkül kihátrálni, de rejt politikai kockázatot a vb-rendezéshez adott hozzájárulás visszavonása is. Hiába mantrázza a Fidesz, hogy mit se számít: ha jogilag nem is feltétel, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség aligha rendez ott szívesen világversenyt, ahol azt kinyilvánítottan nem szeretnék. Márpedig, ha Karácsony Gergely betartja korábbi ígéretét, akkor éppen ez a helyzet áll elő.

Az új városvezetés első nagy politikai kérdése éppen az volt, hogy az önkormányzati kampány heves atlétikai stadion ellenességét miként váltja tettekre. Karácsony nyílt ütközés helyett alkut kötött:

"...ezt a közel tízmillió forintot hasznosabb lett volna kiosztani a munkában derekasan helytállók számára. Akkor ők is, mi is úgy éreztük volna, hogy ez a pénz jó helyre, a járvány leküzdésében jeleskedőknek ment. Még véletlenül sem jutott volna senkinek az eszébe, hogy ez elsősorban Borbély Lénárd magamutogatását szolgálja!"

Még a hetvenes évek végén történt munkahelyemen a Csepeli Egyedi Gépgyárban. Termelési értekezletre gyülekezett a vállalat összes vezetője. Amikor megérkezett Muhari József igazgató azonnal mindenki hallatára elkezdte Dicsérni a GYEGO vezetőt. Peszlen Ferenc személyzeti vezető meg odaszólt neki: Ha tényleg olyan jól dolgozott, ne dícsérgesd itt, hanem adjál neki jutalmat, meg béremelést!

Ez a történet azért jutott eszembe, mert minden elismerésem a Covid-járvány időszakában tevékenykedő egészségügyiseké. Sajnos úgy hallom, hogy azokat a járandóságaikat (túlórapénz, lecsúsztatás, pihenőnap stb),  amit korábban megígértek nekik nem nagyon kapják meg. Bizonyára azért, mert nincs rá pénz!

A csepeli polgármester facebook oldalán meg látom, hogy nagyszabású és látványos ünnepséget rendeztek az itteni  egészségügyiseknek. Köszöntésre, egy 500 négyzetméteres egész falat befedő

Scmitt Pál még lebukása előtt aláírja a gránitszilárdságú, tíz év alatt több tucat módosítást elszenvedett alaptörvényt. Magyarországnak egyelőre nincs alkotmánya...

A választási kampányban folyamatosan napirenden van a gránit szilárdságú  kétharmados jogrendszer felbontásának lehetséges módja. A politikusi megnyilatkozások leegyszerűsítő megfogalmazásai is fájók és a közönségre nézve félrevezetők, az amúgy alapos ismeretekkel megtámogatott publikációk azonban nagyon kifogásolhatók. Mint a Népszava Szép Szó mellékletében megjelent írás Szentes Ágota tollából. A szerző azzal intézi el a Dobrev-Márki-Zay-Fekete-Győr vitában is előbukkant felfogásbeli különbséget, hogy „A Vörös Imre nevéhez fűződő elképzelés szerint az Országgyűlés az első munkanapján megsemmisíti az Alaptörvényt oly módon, hogy az ország működéséhez minimálisan szükséges rendelkezéseket az új alkotmány életbe lépéséig hatályban tartja”.

Nos, nem. Vörös professzor nem erről ír-beszél lassan egy évtizede. Nem tisztem megvédeni álláspontját, de

Mindazokért, kiket nem láttunk már régen,
Akik velünk együtt ünnepelnek az égben,
Kiknek őrizgetjük szellemét,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

Mindazokért, akik elzárkóznak a jótól,
Akik nincsenek itt, s nem is értenének a szóból,
Aki barát, de lehet még ellened is,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

Nem kérdezték, hol járt, azt sem, jól van-e, jelét sem adták semmilyen érdeklődésnek, aggódásnak, udvarias gesztusnak. Otthon szomorkásan nyomta be a távkapcsolót, mielőtt lehuppant a nagy, támlás fotelbe, feltette a kis sámlira a lábát, s hazatért végre az övéi közé. 

Mielőtt a boltba indult volna, mindig szépen felöltözött. Azt a flanelinget vette fel, amit még a feleségével együtt vásároltak a közeli városka mindenes boltjában, ahol télikabátot ugyanúgy árultak, mint almadarálót, rózsamintás kávés készletet, művirágot és mustfokolót. Előző este, ha eszébe jutott, még hajat is mosott, reggel akkurátusan megborotválkozott, és tiszta zsebkendőt tett a szövetnadrágjába, biztos, ami biztos. A csíkos vászonszatyrot vette elő, ami mindig ott várta a cipők fölött, a sarokban. Kör alakú acélfogantyúja volt, és noha a hajdani színek már rég megkoptak, az anyag erős maradt, nem kellett attól félni, hogy kiszakad, vagy kipotyognak a kefirek a lazán kötött hálórácsok közül.

A külvilággal való kapcsolatát leginkább ezek az egyszerű alkalmak jelentették, hetente háromszor, amikor

November 1. és november 2. október utolsó napjával együtt a rendszerváltás óta minden évben éket ver az emberek közé mifelénk. A harsány, boszis, zombis, koporsós, ijesztgetős halloween áll szemben töklámpásaival az áhítatos, csendes, szomorkás mindenszentekkel és halottak napjával. 

Az előbbit sokan kommersz eszetlenségnek, tiszteletlen ökörködésnek tartják. Na és tájidegen ünnepnek, amely húsz-harminc éve kéretlenül kezdett rátelepedni az őshonos, emelkedett, keresztény mindenszentekre, ezért a Valentin-naphoz hasonlóan zsigerileg elutasítják a Nyugatról átszivárgott, idegenszagú fesztiválozást.

Töklámpások - Fotó: Balogh Zoltán / MTI

Pedig az eset éppen fordítva történt: az ősi kelta halloween (all hallows’ evening, ami szó szerint minden szent estéjét jelenti) pogány ünnepét próbálta elhalványítani a katolikus egyház a saját mindenszentek napjával. IV. Gergely pápa 835-ben rendelte el, hogy ezentúl Szűz Mária és a mártírok emléknapját ne május 13-án, hanem október 31-én ünnepeljék a hívek. Ebből később november 1. lett, amit megtoldottak még egy nappal, a halottak napjával november 2-án.

A nélkülözhetetlen töklámpások sem mostanában gurultak hozzánk. Habár a

Ma egyszerűen nem lehet tudni, milyen ismeretekre lesz szüksége egy pályakezdőnek mondjuk 2040-ben, vagy pláne egy munkavállalónak 2060-2080 körül. Valamikor jó régen ez sokkal egyszerűbb volt: amit egy ügyes-okos fiatal inasként megtanult, abból nagyjából élete végéig meg tudott élni. Legfeljebb egy-két újdonsággal kellett megismerkednie teljes pályafutása során.

Legnagyobb unokám megkezdte az iskolát, két kisebb óvodás lett, beszippantja őket a társadalom könyörtelen gépezete: a felhőtlen időtöltést felváltják a foglalkozások, tanórák, a kedves vagy éppen katonás hajlamú oktatók. Jó esetben tizenöt-húsz év múlva fognak munkába állni, és ötven-hatvan évet kell piacképes munkaerőként eltölteniük.

Ma már  ott tartunk, hogy

A fideszes irányítású testület immár hetedszer módosította, tovább szigorította a lakások bérbeadásáról szóló rendeletét, amelyet 10 éve hagyott jóvá. Érvként az elmúlt évek gazdasági, társadalmi változásait hozták fel, holott éppen ezekre figyelve kellett volna enyhíteni a bérlakások igénylésének eddig is szigorú feltételein. A polgármester nem adta nevét az előterjesztéshez. Nem vállalta. Vajon miért?

A héten ülésezett a csepeli önkormányzat képviselő-testülete. Az elfogadott döntésekről, szombat délig, nem jelent meg semmilyen tájékoztatás a hivatalos honlapon, a csepel.hu-n.

A testület immár hetedszer módosította, tovább szigorította a lakások bérbeadásáról szóló rendeletét, amelyet 10 éve hagyott jóvá. Érvként az elmúlt évek gazdasági, társadalmi változásait hozták fel, holott éppen ezekre figyelve kellett volna enyhíteni a bérlakások igénylésének eddig is szigorú feltételein.

Az előterjesztést valamiért nem vállalta Borbély Lénárd polgármester, ami rendeletalkotás és módosítás esetében szinte példa nélküli az utóbbi hét évben. Vajon miért nem? Ábel Attila alpolgármestert ez a kérdés valószínűleg nem érdekelte, de azzal sem foglalkozott, hogy utána nézzen az elmúlt évek valós társadalmi, gazdasági folyamatainak. Nem kérdezett semmit, nem érdekelte semmi, inkább simán „felült” a kormány sikerpropagandájának lovára. Pedig jó lett volna ha odafigyel a változásokra, arra, hogy például a világban a társadalmi egyenlőtlenségek, a szegénység és a munkanélküliség áll ma már az embereket foglalkoztató kérdések között az első helyen, a második helyen a munkanélküliség, végül a dobogó harmadik helyén áll a koronavírus és a korrupció.

Hazánkban egy kicsit más a sorrend: első helyen az egészségügy, majd ezt követik a társadalmi egyenlőtlenségek és a szegénység, s végül harmadik helyen áll a korrupció. (Már nem a vírus miatt aggódik a legjobban a világ, Népszava, 2021. október 23.)

A hazai helyzetet rontották a

Azt állította Gulyás Gergely (képünkön), a Miniszterelnökséget vezető miniszter (szokásos kormányinfóján), hogy Márki-Zay Péter is a baloldal azon részéhez tartozik, amely „feltétlen támogatója a migrációnak”.

Ezzel szemben a tény az, hogy nem feltétlen, nem támogatója, és nem tartozik a baloldal egyik részéhez sem. A többi stimmel.

Azt állította továbbá Gulyás (ugyanott, a rendkívül drágán és felesleges mennyiségben beszerzett lélegeztető gépekről), hogy a vásárlás idején „az ár a szabad rablás keretei között meghatározott volt”, és voltak olyan becslések, amelyek szerint akár egyszerre tízezer ember lélegeztetésére is szükség lehet.

Ezzel szemben a tény az, hogy

Az utca embere igazán személyes viszonyban érezte magát a Baloghmarival, akinél senki sem beszélte jobban az egyszerű emberek, nyelvét. „Hogyan képes egy angol lady úgy beszélgetni a munkásokkal, mintha ő is közülük való lenne?

Évtizedek óta sűrű csend vette körül, és ebbe üvöltött bele két hete a fájdalmas hír: „Hosszan tartó, súlyos betegség után 85 éves korában elhunyt Balogh Mária, a magyar televíziózás első női riportere. Az MTV-ben ő volt az, aki egész munkássága során az elesettek, a kiszolgáltatottak érdekében készített műsorokat. Hangvétele, közvetlen stílusa évtizedekig szolgált mintául az újabb generációknak. Ebédszünet című műsorával, amely a munkásemberek érdekvédelmét szolgálta, műfajt teremtett.”

Kevesen tudják a legendás riporterről, hogy Csepelről indult. Erről akkor beszélt, amikor az Orbán-rendszer MTV-be kihelyezett janicsárjai tőle és még több társától ‑ mindnyájan nyugdíjasok és a Magyar Televízió örökös tagjai voltak – megvonta életjáradékukat. A 168 óra kilenc évvel ezelőtti cikkével, Barát József írásával idézzük fel Balogh Mária alakját, tiszteletét és ragaszkodását a munkás emberekhez.

„Kedves Marika, mi nagyon szeretjük magát, és éppen ezért bocsánatot kérünk, hogy a legutóbbi műsora közben olyan rendetlenség volt a lakásban, mert nem volt beágyazva.” Ezt a levelet Balogh Mária, vagy ahogy az egész ország hívta, „a Baloghmari” még pályájának elején kapta, amikor sokan gondolták: ha ők látják a riportert, akkor a tévés is láthatja őket. Így az utca embere igazán személyes viszonyban érezte magát a riporterrel, különösen a Baloghmarival, akinél

Orbán  2021-ben már nem égeti magát csóró falusi nénikkel egy kihalóban lévő faluban a keleti végeken, mert valaki még megkérdezi, miért nem javult itt semmi a maga kormányzása alatt miniszterelnök úr?

Valahogy csak meg kéne menteni szegény Varga Mihályt. A miniszterelnök kesztölci borozgatása óta folyton az jár a fejemben, hogy bírja ez a csendes, vékony fiú, hogy a nagyszájú főnöke három-négy tisztes méretű pogácsa betömködése közben – ahogy mondta – „ott lohol a pénzügyminiszter nyakán”. Amúgy sem érthető, minek hozta fel Orbán ezt a nyakban loholást a saját emberei tarkóján, amikor eredetileg az azóta a politikai mocsárban alámerült Pokorni Zoltán üzent ilyesmit a Fidesz 2002-es választási kudarca után a kormányra került baloldalnak.

Konkrétan a pártja minden tagjának hideg leheletével riogatta az ellenfelet; de egy üveg erős bor után már ne várjunk el szó szerinti idézeteket még attól sem, akit azóta is ennek a bukásnak a réme kísért.

Az viszont baj, hogy

A magyar társadalom 1985-től lázban égett 2006-tól rázták, mint Krisztus a vargát, majd 2010-ben úgy a földhöz vágták, hogy menthetetlenül kettétört, és elvesztette az eszméletét!

A hetvenes nyolcvanas években már Csepelről is jól látható volt: az akkori hatalmi elit belátta, hogy a rendszer, amit elődeik rájuk hagytak nem fenntartható.

Kiutat kerestek, és olyan világ innovációját akarták, amiben az akkori versenyre épülő világ és a tervutasításos rendszerek előnyeiből, egy jobban, emberibben működő társadalmat lehet létrehozni. A Kissinger féle Konvergencia elméletben láthatjuk ennek törekvését.

E helyett a tervezésre épülő társadalmakat a benne megtestesülő vadhajtásokkal, (pl. a tekintélyelv és a személyi kultusz, a hatalmi kizárólagosságra való törekvés) meghagyták, de sok jót (pl. szolidaritásra, egyenlőségre való törekvés, az elosztási rendszer) kidobták, ahogy annak idején a

Kövér László  már holnap büntetőeljárást indítana a szerinte amúgy komolyan nem vehető bohócok ellen. Vagyis a Ház elnöke nem tartja komolynak azokat, akik a kétharmados törvényeket egyszerű többséggel is felülírnák, mégis: börtönbe csukná őket. És az a szomorú, hogy pont olyan állapotokat sikerült kialakítania a Fidesznek – Kövér hathatós segítségével -, ahol egyáltalán nem lehetünk biztosak abban, hogy a bíróság megálljt parancsol az ilyen őrült eljárásoknak.

Kövér László az InfoRádió Aréna című műsorában a riporter kérdésére reagálva úgy fogalmazott, hogy szerinte túlzott visszafogottsággal reagál a kormányoldal az Alaptörvény feles többséggel való módosításának ötletére. A házelnök elmondta: azok táborához tartozik, akik szerint ezek a nyilatkozatok átlépték a büntetőjog határát. Így fogalmazott: "már holnap büntetőeljárást kellene indítani azokkal szemben, akik az alkotmányos rend felforgatására uszítanak, minden világégés abból indult, hogy néhány komolyan nem vehető bohóc elkezdett uszítani, aztán lett belőle nácizmus, kommunizmus”.

Félrelökhetnénk könnyedén a magyar parlament elnökének szavait, mondván: bolond lyukból bolond szél fúj. És azt is hozzátehetnénk, hogy

Mikor kezdődik a beruházás, mekkora beruházási összegre vállalt garanciát a kormány, s mikorra várható a beruházás megvalósítása? Miért nem szerepel az összeg az együttműködési megállapodásban?  -  A benyújtott dokumentumok mindegyike hiányos, ezért nem tudható meg, hogy mit tartalmaz a végleges felújítási terv, ami miatt már 21 milliárdnál tart a beruházás összege vagy a pénzügyi, műszaki ütemterv. Miért nem tették közzé a mellékleteket? - A kormányhatározat szerint az 5 milliárdos állami támogatásból vissza kell fizetni a fel nem használt részt, illetve a nem rendeltetésszerűen kifizetett összegeket. Mikor tájékoztatják a visszafizetésről a csepeli közvéleményt?

Ma délután öt órakor tartja idei negyedik ülését a csepeli képviselő-testület. Borbély Lénárd polgármester szerda délutánig, összesen 24 előterjesztést javasolt napirendre venni. A végső számot még ma reggel sem lehet pontosan tudni, de legalább a Jedlik ügye szerepel a javaslatok között. Igaz, sok jogos kérdőjellel, amelyek erősítik véleményünket: egyre inkább nyilvánvaló az önkormányzati vezetés felelőssége a gimnázium fejlesztésének ügyében. Néhány fontosabb előterjesztéssel kapcsolatos megjegyzéseink, kérdéseink, amelyekre, reméljük választ is kapunk a testület ülésén:

Nem látják, hogy az állam azzal, hogy titkolja a járványadatokat, és nem hajlandó közzétenni a kórházba kerülők oltottságával és a nekik beadott vakcinákkal kapcsolatos számokat, nem megoldja a problémát, hanem csak eltereli róla a figyelmet? Nem sejtik, hogy már régen nem csak az „idős krónikusok” hullanak?

Hogy 37 ezer forint sok-e vagy kevés, az nyilván nézőpont kérdése. A homár-mangó krémfresch világából lepillantva bizonyára aprópénz. Egy tisztességesnek számító magyar nyugdíj perspektívájából föllesve két és fél havi közös költség.

Tibor Sinopharmmal oltott magyar nyugdíjas eddig 37 ezret költött Elisa tesztekre. Kettőt még akkor csináltatott, amikor minden csövön azt nyomta a kormánymédia, hogy a legjobb oltás a kínai, és olyan nincs is, hogy valakinek nem lesz tőle védettsége, akkor sem, ha maga a gyártó állítja: időseken ki sem próbálták. A harmadikat meg két hónappal azután, hogy beadatta magának plusz dózisként a Pfizert. Madarat éppenséggel nem lehetett fogatni vele, amikor kiderült, a lehető legminimálisabb védettségre sikerült végre szert tennie.

Tibort több százezer társával együtt egyszerűen ott hagyta az út szélén az állami járványkezelés. Rájuk erőszakoltak egy ismeretlen hatású vakcinát, érezhető lenézéssel mantrázták nekik, hogy jó az úgy, nem kell ugrálni, aztán amikor

"A csepeli fideszesek is bizonyára úgy gondolkodhatnak, hogy a 2019-es választás csepeli patthelyzete, maguk javára való eldőlésének egyszer már kifizették az árat! (rangot, jó fizetést adtak a személyeknek, közpénzen kocsit toltak a segge alá, és embereinek is pénzszerző állásokat osztogattak) Ebből adódhat, hogy több fideszes bizottsági tag logikájába nem fér bele, ha az így szövetségessé tett személy, még komolyan is gondolja a dolgát. Beleszólna, javaslatot tenne a vezetési ügyekbe, sőt beledugná a kisujját a közkassza mézes bödönébe is. - Csepel mai vezetői: Morovik Attila alpolgármester, Borbély Lénárd polgármester, Ábel Attila alpolgármester és a szélre szorítva Pákozdi József alpolgármester

Nagyon ritkán, csak elvétve szűrődik ki információ arról, hogy mi történik a csepeli városvezetők között. A műhelymunkáról, a bizottsági ülésekről szinte soha sem lehet részletes híradást kapni. Ennek ellenére a kerületi közélet iránt érdeklődők közül sokan már érzékelik: csikorog, nyikorog a gépezet. Horváth Gyula ellenzéki (DK-s) önkormányzati képviselő egy bizottsági ülés alapján  a saját tapasztalatát írta le:

"A hétfőn Csepelen megtartott Szociális, Egészségügyi és Fogyatékosügyi Bizottság /SZEFOB/ ülésének legtöbb időt felőrlő pontja a Pákozdi József alpolgármester által előterjesztett téma volt. Itt az előterjesztő a kerületben négy gyalogos átkelési pontján létesítendő úgynevezett „intelligens rendszer” kialakításáról értekezett.

A kiadott leírásból kiderül, hogy ezeknek a rendszereknek a felszerelését Pákozdi úr a kerületben lévő fővárosi utakra tervezte. Mindenkiben zavart keltett, hogy mi köze is van a csepeli alpolgármesternek azokhoz az utakhoz, útfelfestésekhez és lámparendszerekhez, amik budapesti fenntartásúak, és hatósági, törvényi előírások alapján létesülhetnek?

A magyarázatot Pákozdi maga mondta jegyzőkönyvbe: „a főváros tesztelése”! A megjelölt ár 1,5-2 millió forint. Ez az összeg jelentett ürügyet a SZEFOB fideszes tagjainak arra, hogy belekössenek