A sötét oldal most Washingtontól Budapestig ünnepel, de megjegyzem, már hosszabbodnak a nappalok, több a világosság. Most azonban még itt tartunk: Trump átvette a hatalmat és rövidesen kiderül, hogy mennyit sikerül lebontania az amerikai demokráciából, kialakítani egy új világot, ahol a régi szabályok semmit sem érnek. Simán meg lehet fenyegetni más országokat, hogy elfoglal belőlük egy részt, vagy az egészet.
Kilóra meg lehet venni a nagy cégek vezetőit – oké, sok megatonna az. Én már ott is hagytam az X-nek nevezett Twittert, most nem lennék a helyükben. Szervusz Bluesky. Barátkozni mocskos és gyilkos diktátorokkal – jó persze csak négy év, de hosszú lesz, az biztos.
Nem beszélve az itthoni triumfáló, kitiltott legények kurjongásáról, azt bizony kellemetlen lesz hallgatni. Jaj de kár viszont, hogy Orbán mégsem ment oda a beiktatásra, pedig, hogy lehetett volna lelkesedni érte. Még csinos öltönyt is biztos csináltatott volna, aztapaszta. Én már a bevonuló zenéjét is kitaláltam. Majka Csurran-cseppen, Bindzsisztánban játszódó daljátékának a hangjaira lépkedhetett volna be. Persze zsebre dugott kézzel kapaszkodva az új nadrágjába, ahogy szokta.
Majka és dala: tegnap este, amikor ránéztem, 4 millió 400 ezernél jártunk, ma kora délután at ötmilliót nyaldosta a számláló higanyszála. Jó, egy Tóth Gabi-Ákos duett bármikor félkézzel lenyomja ezt, nem beszélve az esztétikai élményről.
Valóban, a kis vezető és családja, barátai és üzletfelei népes tábora lop, rabol, amit már régóta sejtünk, hogy nézni is tereh. De talán akad pedagógiai haszna, ha