Csepelen szükség lenne a légszennyezettség mértékének folyamatos ellenőrzésére, különösen a II. Rákóczi Ferenc úton, ahol a gerincút második szakasza megépítésének elmaradása miatt, egyes kereszteződéseknél már szinte elviselhetetlen a kamionforgalom okozta levegőszennyezés. Reméljük, a Szent Imre téri mérőállomás lebontása után azonnal elhelyezik az új, működő szűrőállomást, sőt, a lakosság tájékoztatása érdekében több újat is felszerelnek a kerület frekventált területein.
Csütörtökön az önkormányzat fb oldalán jelent meg a hír, bontják az ALPIQ levegőszűrőállomást a Szent Imre téri Aldi melletti területen. Nincs semmi gondunk a bontással, a berendezés már hosszabb ideje nem működött.
Reméljük, a bontás után azonnal elhelyezik a területen az új, működő szűrőállomást, sőt. a lakosság tájékoztatása érdekében több újat is, a kerület frekventált területein. Csepel ugyanis az egyik leginkább szennyezett levegőjű kerületek egyike Budapesten.
Ezért, ha már nem tesz semmit a kerület vezetése a helyzet javítása, azaz a lakosság egészségvédelme érdekében, legalább korrekten tájékoztathatná az itt élőket a levegőszennyezettség mértékéről. Annál is inkább, mert a kamionforgalom növekedésében meghatározó szerepe volt az önkormányzatnak, amikor 2015-ben hozzájárult a METRANS Konténer Kft. csepeli letelepedéséhez.
Szerintünk szükség lenne a légszennyezettség mértékének folyamatos ellenőrzésére, különösen
Sokba kerül az orbáni kamuzás, pedig lehetne értelmes kérdésekre is válaszolni
- A városvédő a Munkásotthon újjáépített, értékőrző színháztermének erkélyén. Ráday Mihály (1942-2021) olyan ember volt, olyan mély nyomokat hagyott a városban és az emberek gondolkodásában, amelyek megváltoztatták az épített értékekről való gondolkodást .
Nem tudom, elgondolkodtak-e mostanában az „izmos középosztályról”. Ezt a furcsa kifejezést nem én találtam ki, hanem a magyar miniszterelnök használta a Kossuth Rádióban. Szerintem elsősorban azért, hogy megnyugtassa a híveit, meg saját magát. Egyszerűbben megfogalmazva: csúnyán beijedt és most fütyörészik a sötétben.
Az ország közlekedési rendszerének legfontosabb fejlesztési ügyei úsznak el a semmibe. Az immár átláthatatlan ígéret cunamik a befektetők, a gazdasági szereplők, az érintett rendszerek, intézmények, de az emberek bizalmát is megrengetik.
Napestig tudnánk taglalni, miért érett meg az Orbán-rendszer a nyom nélküli pusztulásra, de hely hiányában legyen elég itt és most a Fábry-Bayer-ügy. Fábry sértett nyilatkozata a Kossuth-díjról, amelyet elsinkófált tőle a kormánya (pitiáner ócskaság, mondja, hogy azt sem mondták neki, fityfülütty, de már nem is kér a dicsőségből, „ezektől semmit, drágám”), és Bayer publicista kirohanása, amelyben aljas, szarembernek nevezte Fábryt.
A törvény szerint az idei csepeli költségvetési rendelet-tervezetet Borbély Lénárd polgármester február 15-ig volna köteles beterjeszteni a képviselő-testületnek. A csepeli képviselő-testület azonban november 28-án – ugyancsak a polgármester javaslatára - február 27-re tűzte ki az idei első ülését, amelynek tervezett napirendjei között egyelőre nem szerepel a 2025-ös költségvetési rendelet tervezetének benyújtása.
Trükkös átverés számháborúval. Egyrészt használják a pénzünket a visszaváltásig, másrészt nem kis nyereséghez jut a hulladékkezelő cég, amely minden legyártott palack után megkapja a maga 50 forintját. Mi jut az eszembe erről?
„Azt meg végképp nem értem, hogy ezeket a vagyonnyilatkozatokban szereplő adatokat a vizsgáló szervek miért nem vetik össze a tényleges vagyonosodásukkal? Igen rövid idő alatt bizonyíték keletkezne arról, hogy a delikvens bevételei, és a vagyonosodása között van, vagy nincs harmónia! Ha nincs egyezség, akkor meg számon kéne kérni, hogy miből van az árnyékban pihenő pénz?”
Magyarország kirablása zavartalanul folyik. Ne tessék izgulni ezért. Háborús infláció, vámháború, orosz agresszió, Trump és a többi. A lopásban nincs szünet. Az eredmény a legtöbb területen elég jól látszik. elég legyen most csak arra utalni, hogy az egyébként fegyelmileg kiherélt orvosi kamara szerint évente 60 ezer ember életét lehetne megmenteni, ha jobban szervezett lenne az ellátás.
A Corvin-csomópontnak már csak ez hiányzik. Nem rég derült ki, hogy kínai-kazah-magyar terminál épül a Csepel-szigeten. A terminál használata miatt Csepelen tovább nő majd a zsúfoltság az utakon. Mit tesz, mit szól ehhez a kerülti vezérkar?
Ha lenne pénzem, most pályázatot írnék ki. A pályázat arról szólna, hogy fejtsék meg Orbán Viktor legújabb Kossuth Rádió-beli gondolatát; írják le, mit is gondolt a szerző, hogy illeszkedik az egyik mondat a másikba. A pályaműveknek be kellene mutatni a gondolatfutam logikai kapcsolódásait, illetve azt, hogy az ellentétes tartalmú kijelentések, hogyan tudnak egyszerre igazzá válni.
Meghökkentette a csepelieket Lázár János, aki a sajtótájékoztatóján többek közt arról beszélt, hogy 2026-ban elkezdődhet a Gubacsi híd kiváltását célzó új kis-dunai átkelő megépítése. Ez jó hír! A minisztert bizonyára figyelmeztették, hogy a nevéhez köthető sok ezer milliárdos beruházások törlése után itt lenne az ideje, hogy valami pozitívumokról is beszéljen! Mégpedig úgy, hogy az ígérgetés mézesmadzagján egy fővárisi nagyberuházás szerepeljen.
Az első fél évben nem lesz nagy bérkiáramlás. A munkaerőpiaci helyzet is romlik, nő a munkanélküliség, márpedig ilyen helyzetben a bérből és fizetésből élők nem fogják növelni a fogyasztásukat, hanem még inkább spórolnak. Márpedig "a magyar gazdaság legnagyobb problémája, hogy a magyarok nem hajlandók költeni, fogyasztani" – ezt szajkózza a kormány. Pedig ez tévedés.
Orbánék pénzt akarnak, minél többet és nyomot akarnak hagyni maguk után. Minden áron. Bármilyen kótya-vetyével. Józanul mással nehezen magyarázható, hogy miért adtak el 85 hektárt Budapesten, a Hősök tere mögött anélkül, hogy kaptak volna bármiféle garanciát az építészeti minőségre. Sőt, még azt a vékonyka gyeplőt is eldobták, amit a jelenleg hatályos építési szabályok betartatása jelenthetne, hiszen a magyar kormány már be is vállalta, hogy a kényük szerint átírja azokat.
A minap a metró mozgólépcsőjén arra lettem figyelmes, hogy mindenki felkapva a fejét az ellenoldalt nézi. Csodát láttam: egy ifjú hölgy kilógott a sorból, az egyenfekete, az egyenszürke, az egyenbézs és az itt-ott fehéren szeplős tömegből. Elegáns világos kabát és piros sapka volt rajta.
A csepeli óvodabezárások ellenzőinek véleményéről, megalapozott több oldalról indokolt, megoldást tartalmazó javaslatairól egy szót sem mer szólni a sok tízmillió forintos közpénzből kiadott Csepeli Hírmondó, pedig a lap költségeinek fedezésében az óvodák megmaradásáért küzdő szülők és óvónők pénze is benne van.
Az Orbán-rendszer névadója és állandó tettestársai a schengeni övezet részévé vált Romániából és Bulgáriából érkező munkavállalókra számítanak, miközben a határszélről már egy ideje a magyarok járnak át dolgozni – és tankolni, vásárolni – Romániába. Az idegengyűlöletre buzdító orbáni szövegek fagyija most visszanyal, de egy egész ország - Magyarország - népe szenvedi meg.
Itt van már január vége, de Csepel kerületvezetője és udvartartása hallgat, pedig hej, de szeretnek bulizni, ünnepelni, fennkölt megemlékezéseket tartani. Egy hónapon át lett volna erre lehetőségük, de hallgattak mint.., de hagyjuk! A Csepeli Hírmondóban is csak tegnap jelent meg néhány sor. Blogunk korábban pótolta ezt a hiányt. Szerencsére nem maradtunk magunkra. Horváth Gyula, Csepel közéletének ismert résztvevője így írt a kerületvezetők által eltitkolt jeles évfordulóról: