Az azért egészen vérlázító, hogy van egy ország, történetesen az, amelyikben élünk, ahol megbüntetik a hajléktalanokat, mert nincs hajlékuk, nem engedik, hogy mobil vécét vigyenek a semmi földjén tanyázó menekülteknek, kilakoltathatják azokat, akik hitelük miatt tartoznak a bankjuknak, de Matolcsy György bármit megtehet. Tényleg bármit.

Azon már túl vagyunk, hogy a kormányfő bizalma azok után is töretlen főbankára iránt, hogy azon munkálkodott, 260 milliárd forint közpénz veszítse el közpénzjellegét. Az viszont némiképp újdonság, hogy tényleg nem létezik olyan pitiáner tétel, amelynél ne trükközött volna a közösségi forintok magánosítására létrejött

Vavyan Fable (Molnár Éva) krimiíró emberismeretről tanúskodó mondata jutott eszembe a legutóbbi, a május 25-i képviselő-testületi ülés jegyzőkönyvét olvasva. Idézem: „Az a baj a nem feltűnően fényes intellektusú emberekkel, hogy saját példájukból kiindulva másokat is hülyének néznek.” Az idézett mondatot az alábbi sorok miatt vállalom fel:

 „Borbély Lénárd bizalmat kér azoktól is, akikben nincs bizalom. Elmondja, egy ilyen horderejű kérdésben praktikus lenne, ha nem politikai vitát folytatnának. Megjegyzi, nem kér lehetetlent. A válaszadások előtt elmondja, egy normális világban, ha egy települési önkormányzat egy ilyen előterjesztést tárgyal, akkor körülbelül úgy kellett volna elhangozzon, hogy „Kedves Jegyző úr, Kedves Szervezési osztály, úgy készüljenek, hogy egy-egy perces vita lefolytatása után, amint megszavazta a képviselő-testület egyhangúlag, szünetet tartunk, pezsgőt bontunk, majd koccintunk közösen”. Úgy véli, ez az előterjesztés olyan jelentőségű, mely Csepel életében nagyléptékű, nem csak része a csepeli önkormányzat politikai programjának, mely Csepel újraiparosításáról szól, de minden egyes önkormányzati választáson induló párt aktívan foglalkozott a csepeli ipari élet újjáélesztésével.”

Mindezt a Metrans Kft. tervezett beruházásával kapcsolatos vitában hozta össze a polgármester. Szerintem zagyvaság az egész. Vegyük sorra, mit is akart mondani:

Hihetünk-e Portik Tamásnak? Eddigi életútja nem ad okot erre. De hihetünk-e Rogán Antalnak? Erre sem volna könnyű rávágni az igent. Hát még úgy, hogy a kabinetminiszter újfent nem érkezett meg az általa indított per tárgyalására. Halaszthatatlan közfeladata volt ugyanis médianapot tartani Németországban. Pedig ha van bármi halaszthatatlan ebben az országban, akkor az Rogán Antal ügyeinek tisztázása.

Nyilván a miniszter akaratától függetlenül, de erre adhat alkalmat az a per, amelyet Juhász Péter ellen kezdeményezett, amiért az Együtt alelnöke bűnözőnek nevezte. Rogán bizonyára nem számított arra, hogy beidéznek egy mégoly szavahihetetlen, gyilkossági ügyben felbujtóként elítélt bűnözőt, aki régi ismerősének, Tóninak nevezi, bizalmasairól, Habonyról és Vajnáról sztorizgat fölöttébb életszagúan, és megerősíti nagyjából mindazt, amit az áron alul piacra dobott belvárosi ingatlanok eladásáról tudni vélünk.

Hogy valóban átadott-e Portik Rogán kezébe tízmillió forintot?

Még valamikor a hetvenes években, a nyolcvanas évek elején, amikor megkezdődött idehaza a motorizáció, Kádár mondta: ő a gyalogosok pártján áll. Tessék úgy érteni: a gazdagok csak hadd törjék magukat a Trabantok meg a Wartburgok után, az ő szemében a kisemberek a fontosak. Azt hittem, az ilyen „fentről jövő” azonosulás ezzel ki is ment a divatból.

De nem. A napokban a szokásos Kormányinfón Lázár János az Eb lázában égő népnek azt üzente: ő nem olyan, mint azok a kormánytagok, meg új oligarchák, akik kezüket-lábukat törve jelentkeztek a franciaországi útra, hogy együtt liheghessenek a meccsek díszpáholyában a Nagy Szurkolóval.

Szóval a főminiszter azzal húzott egy cezúrát „azok” és „én” közé, hogy elmondta az újságíróknak, ő azért nem utazott el a franciaországi meccsekre, mert

Ami a Csepeli Hírmondóból kimaradt, azt mi közzétesszük!

Rovatunk – a csepeliek teljes körű tájékoztatása érdekében –, lapszámról-lapszámra, sorra veszi azokat a híreket, eseményeket, amelyek a XXI. Kerületi Önkormányzat Csepeli Hírmondó c. lapjába nem fértek bele. Annak eldöntése, hogy miért nem fért bele a lap 24 oldalába egy-egy hír, esemény vagy ellenzéki vélemény, rendezvény, nem elsősorban szerkesztőségünk feladata. Gondolja végig az olvasó: miért maradtak ki az alábbiak a Csepeli Hírmondó június 16-án megjelent 12. számából:

A Csepeli Hírmondó új számában változatlanul folytatódik a kvótás népszavazással kapcsolatos kormányzati kampány támogatása, most a Mondjunk nemet a kényszerbetelepítésre címmel, illetve egy tejes oldalas kormányhirdetéssel. (Vajon mennyit fizetett érte a megrendelő?) Az Aktuális rovatban viszont most sem kapnak helyet a csepeli közéletet hónapok óta foglalkoztató témák. Például:

Az előválasztásnál nincs jobb elképzelés arra, hogy a széttöredezett, szervezeti kihívásokkal terhelt, személyes konfliktusokkal küzdő baloldali ellenzék a lehető legjobb helyzetből vágjon neki 2018-nak.

A „semmi nem történik" hangulatot biztosan megváltoztatná a folyamat, amely olyan politikai innováció lenne, amelyhez foghatót nem mutatott be a baloldal a 2010-es totális összeomlás óta.

Még nem tudják pontosan, mitől keletkezett a fertőzés, s azt sem, hogy lehetne megakadályozni terjedését. Kérdéses az is, hogy lehet normalizálni a helyzetet. A szövetség vizsgálatot ígért. A hal-hullák ellenére nyakukon a nyári haltelepítés.

Bárány Tibor írása:

Az idén, év elején – ahogy az szokott lenni a tavaszi haltelepítés alkalmával – március 17. és 22 között a (csaknem 12 ezer horgászt és 29 horgász tagegyesületet magában foglaló) Ráckevei Duna-ági Horgász Szövetség mintegy 61 ezer kilogram kétnyaras pikkelyes pontyot telepített a Ráckevei Duna-ág Ráckeve fölötti szakaszán. További 10 ezer kilogrammot meghaladó mennyiségű kétnyaras pikkelyes pontyot telepítettek a mellékvizekbe.

A haltelepítés Orosz Lajos (a szövetség halgazdálkodó partnere) tógazdaságából történt.

Néhány hónap múlva, május közepén, az egyik közösségi oldalon, horgászok által írt posztokból kiderült:

„Egyre többen aggódunk a fertőzött pontyok miatt. A héten láttam egy levelet mely szerint egy Lernea nevű élősködő okozza a fertőzést. Sajnos a hétvégén több pontyot is találtam elpusztulva az említett sebekkel. Ez elég aggasztó az egyre melegebb vízben...”

Már akkor feltették a kérdést: „Lehet valamit tenni a nagyobb halpusztulás elkerülése végett?”

A Fidesz a legortodoxabb sorosista iskolák szélsőliberális tanításai mentén készül az önkormányzati – értsd: saját polgármesterei kezében lévő – hulladékcégek szétverésére. A vállalt cél ugyanis a gyengék kiszórása. Természetesen nem épp piaci alapon: a szemétszállítóknak továbbra se versenyben, az igények és a profit között egyensúlyozva kell kihozni magukból a legtöbbet. A döntéshozók inkább központosítanak. A hulladékcégek ügyeiben mostantól egy újabb állami vízfej dönt élet s halál dolgában.

A melót persze továbbra is helyben kell elvégezni. De a bevétel immár

Megjelent a Tamási Lajos Olvasó Munkás Klub immár 10. évkönyve, a Tűzőrzők 2016. A Csepeli Munkásotthonban 54. éve működő klub 2006 óta jelenteti meg a klub tagjainak legújabb műveit. Ezúttal 39 alkotó versei, prózai írásai kaptak helyet a Munkásotthon kiadásában megjelent 268 oldalas könyvben, amelyet színes képek, grafikák tettek még nívósabbá.

Az országszerte ismert klub az évkönyv kiadása mellett rendszeres klubnapjaival, a tavaly beindított Irodalmi Presszó – val, a főváros több kerületi és számos vidéki városi kulturális intézménnyel kialakított kapcsolataival, a Csepeli Munkásotthon egyik meghatározó közössége.

Kiemelkedő munkásságuk nagyszerű bizonyítéka az újabb évkönyv, amelyet az irodalmi klub Csepel szerte ismert és elismert vezetője, Lengyel Géza szerkesztett és lektorált. A tanár úr az előszóban köszönetet mond a kiadást támogató csepeli szponzoroknak, az ALPIQ Csepel Kft-nek és a Csertszak Kft-nek.

V.

Magyar öröm az izlandiak elleni 1-1 után

Hegyi Iván helyszíni tudósítása:

Marseille kikötője szombat délben magyar mólóvá változott: több mint tízezer honfitársunk gyűlt egybe a dokknál. A többség pirosban volt, néhány százan fekete mezt viseltek, abban azonban nem mutatkozott különbség, hogy egyaránt elemi erővel zúgott innen is, onnan is: hajrá, Magyarország!

Ha ezt a régiek megélhették volna...

A 2014-es fiaskó megelőzésére – amikor is átláthatatlan belső alkukban dőlt el, hogy kik lesznek a baloldal jelöltjei – előválasztásos jelöltállítást javasol az ellenzék Jobbikon kívüli hányadának a Párbeszéd Magyarországért (PM). A némiképp az USA gyakorlatára emlékeztető, Európában is terjedőben lévő metódus elsősorban a kevésbé megosztó, az egyes párttáborokon kívül is népszerű jelölteknek kedvezne.

Maga a PM is úgy foglalja össze a módszer előnyét, hogy az előválasztás világos keretet teremtene a választási törvény által együttműködésre kényszerített pártok kooperációjához, képes becsatornázni a társadalmi mozgalmak energiáit és személyiségeit is, segít tisztázni a világnézeti vitákat, és a választók, illetve a média mozgósítását is megoldja: az előválasztások mindig számot tarthatnak a sajtó érdeklődésére.

Elkészült a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) állásfoglalása Hóman Bálintról. Az MTA nem bánt kesztyűs kézzel a Horthy-korszak kultuszminiszterével.

Jelentős történetíró volt, és egyes tudományos munkái kiállták az idők próbáját. Ugyanakkor szakpolitikusi tevékenységén túlmenően „felelős szerepet játszott Magyarországnak (...) a nemzetiszocialista Németországgal való kapcsolata megalapozásában és végzetes felerősítésében, az ezzel is együtt járó faji diszkrimináció végletes elmélyítésében” – hangsúlyozza a Hóman Bálintról szóló állásfoglalásában a Magyar Tudományos Akadémia.

A Népszabadság birtokába jutott dokumentum szerint Hóman cselekvően előkészítette a német megszállás után a jogállamiság burkát is elveszítő önkényuralmi rendszert, amely szervezetten küldte halálba

Csapdába kergette magát az Orbán-kormány az egészségügyben. Hagyta, hogy a működésképtelenség határára sodródjon az ágazat, évekig tolta maga előtt a feszítő bajokat a nővérhiánytól a kórházi adósságok újratermeléséig, a kiürülő háziorvosi praxisoktól a kórházi fertőzésekig és most, hogy a farkára csapódott az egérfogó, ijedten próbál menekülni. A vergődés közben feltörő lázas hullámokban aztán kiérleletlen ötletek, átgondolatlan próbálkozások születnek, hol szakmai önérzetre, hol politikusok nyomására, hol pedig költségvetési megszorításokra hivatkozó álmagyarázatokkal, vagy

Parkfenntartó, kertész álláslehetőség a Csepeli Városgazdánál!

Feladat:

• Csepelen parkfenntartási és parképítési munkák (pl. metszések, növényültetések, füvesítés) elvégzése.

Elvárások:

• kertész szakmunkás, vagy kertész technikus végzettség,
• több éves parképítési, parkfenntartás, vagy kertépítési, kertfenntartási tapasztalat,
• felelősségvállalás, önálló munkavégzés, megbízhatóság, terhelhetőség,
• minőségi munkavégzés.
   

Ha szeretnétek jelentkezni, küldjétek el önéletrajzotokat a bérigény megjelölésével a park@varosgazda.eu e-mail címre. (21.kerulet.ittlakunk.hu)

Németh Szilárd nem Csepel országgyűlési képviselője, Orbán Viktor vigaszágon, listáról juttatta a Parlamentbe őt. Nagyhangú kijelentéseinek jelentős részével a csepeliek többsége sem ért egyet.

A képviselő úr Csepelen megbukott. A csepeli választásokon résztvevők jelentős többségének akarata ellenére lett országgyűlési képviselő.

Magyarországról, Csepelről szóló megnyilatkozásai, párt alelnökeként elhangzó nyilatkozatai, a pedagógusokat, a társadalom különböző csoportjait esetenként megalázó mondatai pedig nem azonosak a csepeliek többségi álláspontjával. Sok olyan véleménnyel is találkoztam, hogy szerepléseivel lejáratja Csepelt, a csepeli embereket.

Csupán két téma az utóbbi időben megszaporodó pártalelnöki kijelentései, „ökörségei”  sorából:

A Népszabadság tegnapi, június 16-i száma „Nem kértek bocsánatot, Rogán és Németh is simán bukta a pert Szilvásyval szemben” címmel közölt írásából tudtuk meg: jogerősen is Szilvásy György volt szocialista minisztert „hozta ki győztesnek a bíróság”. A bíróság ítélete szerint a jelenlegi propaganda miniszter és a Fidesz alelnöke, Németh Szilárd 350-350 ezer forintot köteles fizetni Szilvásy Györgynek, sérelemdíjként.

Szilvásyt korábban, a Portik ügy kapcsán vádolta meg a két politikus, azzal, hogy megbízta Portikot, „fideszes politikusok lejáratására alkalmas információkat szerezzen.” A volt titokminiszter „bocsánatkérésre szólította fel” Rogánt, majd Némethet is, akik nem kértek bocsánatot. A Szilvásy által indított pert most elvesztették. Fizetniük kell. (V)

Felnőtt  több olyan nemzedék, amelynek nem volt alkalma világversenyen szurkolni a válogatottnak. Nekik már mese a hőskor, nemhogy Schlosser, Bozsik, Puskás, Albert, Farkas, Bene, Törőcsik, de már Détári is. A képen: csepeli szurkolók a magyar-osztrák meccset nézték a Szent Imre téri óriás kivetítőn. Holnap  a Magyarország-Izland mérkőzés lesz a főszereplő Csepelen is...(Fotó: csepel.hu)

A futball hatalom.

Legalább ennyit bizonyított a kedd délután, kora este, amikor a magyar válogatott negyvennégy év után újra Európa-bajnokságon lépett pályára.

Idehaza ugyanis eddig nem látott jelenetek játszódtak le tereken, vendéglátóipari egységek környékén, utcákon. Labdarúgásunk múltja indokolta volna korábban is a tömeges meccsnézést, ám akkor még

Június 16-án, az ötvenhatos vértanúk emléknapján az 1956-os miniszterelnök Nagy Imréről és mártírtársairól, a forradalmat követő megtorlás áldozatairól emlékezik meg az ország. Az 1958. június 16-án kivégzett Nagy Imrét és mártírtársait, Maléter Pál honvédelmi minisztert, Gimes Miklós újságírót, az 1958. április 24-én kivégzett Szilágyi Józsefet, Nagy Imre titkárságvezetőjét és az 1957. december 21-én a börtönben elhunyt Losonczy Gézát, a Nagy Imre-kormány államminiszterét 1989. június 16-án helyezték végső nyugalomra az Új köztemető 301-es parcellájában. A koncepciós perek áldozatainak rehabilitációja és az újratemetés a rendszerváltó időszak szimbolikus és katartikus eseménye volt.

Nagy Imrét, az 1956. évi forradalom és szabadságharc törvényes miniszterelnökét, Maléter Pált, a forradalom honvédelmi miniszterét és Gimes Miklós újságírót - törvénysértő ítélet után - 1958. június 16-án végezték ki Budapesten. Az 1958 februárjában elnapolt büntetőpert a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Vida Ferenc elnökletével június 9. és 15. között folytatta le. A zárt tárgyalás végén Nagy Imrét, Maléter Pált és Gimes Miklóst halálra, Kopácsi Sándort életfogytiglani, Donáth Ferencet 12 évi, Jánosi Ferencet 8 évi, Tildy Zoltánt 6 évi, Vásárhelyi Miklóst 5 évi börtönre ítélték.

Iskolatejen spórolni bűn. Szó szerint: azok a gyerekek, akik nem kapják meg idejében a napi két deci tejüket, a tejterméküket, benne létfontosságú tápanyagokkal, vitaminokkal, kalciummal, olyan életre szóló hátrányt szenvednek el, amelyet később már soha többé nem tudnak behozni.

Tudományos tény, hogy az ilyen gyerekek felnőttként fejletlenebbek, betegesebbek lesznek, kiszolgáltatottabbak a szív- és érrendszeri betegségeknek, és bizonyítottan rövidebb életre számíthatnak, mint azok a szerencsésebbek, akik gyerekként sok tejet fogyaszthattak. Az pedig már szocio­lógiai tény – és nemzeti szégyen –, hogy mára sok százezer olyan gyerek él hazánkban, akik akkor látnak egy bögre tejet, amikor az iskolában a kezükbe nyomják. Iskolán kívül egészen biztos, hogy nem.

Nehéz indulat nélkül leírni bármit arról, hogy az eddig tízmilliárdos közpénzfaló Klik most éppen az iskolatejen akar spórolni. Mert Balog Zoltán „emberminiszternek”, beosztottjának, Pölöskeinének a tej láthatóan is csak ugyanolyan kiadási tétel, mint az áram, a kréta vagy a vécépapír – amelyből mellesleg szintén nem kapnak eleget az iskolák.

Úgy csinálnak valamit, hogy nem csinálnak semmit. Koreában új sportág született: a versenybambulás. A legutóbbi bajnokságról az egyik internetes portál tudósított. Mint írják, ott ülnek a versenyzők egy réten és bambulnak. Nem babrálják a telefonjaikat, nem fényképeznek, még csak nem is nézelődnek. Valójában nem is gondolkodnak, mert ha valami az eszükbe villan még megmozdulnak, és akkor máris kiesnek. Akkor is kizárják a versenyzőt, ha olyan dologra gondol, ami izgalmat okoz, és felgyorsul a pulzusa. A koreaiak esküsznek rá, hogy egy ilyen verseny 90 perce a legnehezebb erőpróba.

Nem hallottam róla, hogy valakiknek idehaza már felkeltette volna az érdeklődését ez az új versenysport, de látnék benne fantáziát. Ebben a nem csinálunk semmit, csak bambulunk állapotban mi elég jók lehetnénk.

Ott van mindjárt a

A negyvennégy év után a kontinenstornára visszatérő magyar válogatott Szalai és Stieber góljával 2-0-ra győzte le Ausztria csapatát.

Hegyi Iván helyszíni tudósítása a franciaországi foci EB-ről:

Hosszú sorokban meneteltek a magyar szurkolók a francia város különböző részein, és helyesen döntöttek, hogy gyalog tették meg az utat a stadionig, mert a tömegközlekedési dolgozók sztrájkja miatt nem lehetett tudni, melyik busz vagy villamos megy egyáltalán (időnként a bordeaux-i repülőtér sem fogadott járatot). Az aréna megközelítését tovább nehezítette, hogy a magyar–osztrák találkozó helyszínéhez vezető utakat a drukkerek autói elől – biztonsági okokból – lezárták; a sporttelephez gépkocsival kizárólag azok juthattak el, akiknek