Borbély és Németh árvízi kézfogója is kimaradt a Csepeli Hírmondó új számából, de szerintünk illett volna bemutatni azt is, hogy miként élték meg az árvíz miatt kiköltöztetettek a költöztetéssel járó helyzetet
Ami a Csepeli Hírmondó (CSH) szeptember 25-én megjelent idei 22. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket.
A legutóbbi lapszám óta eltelt időszakot leginkább az árvíz elleni küzdelem jellemezte, országosan, és Csepelen is, bár a lakosság nagy részét nem érintette. A helyi közösség média is ezt igyekezett feldolgozni, azonban a politika lassan eluralkodott a rendszeren. Ezt adta vissza a lap legfrissebb száma is. Hiányzott viszont a csepeli emberek életére gyakorolt konkrét hatások bemutatása, a kisebb-nagyobb botrányos események őszinte bemutatása, az esetenként szükséges háttér feldolgozása vagy például a most megjelent írásokkal kapcsolatos ellenzéki vélemények ismertetése.
Csak érdekességként jegyezzük meg, hogy a Kossuth Lajos utca megújítása kapcsán olvasható volt, hogy sokakat foglalkoztat a közbiztonság kérdése, miközben a lap évek óta elhallgatja a csepelieket időnként sokkoló, a közbiztonságot, a biztonságos közlekedést megkérdőjelező eseményeket (rablások, betörések, komoly közúti balesetek stb), valamint az ezekben szerepet játszó társadalmi, szociális és egyészségügyi helyzetünk feszültségeit.
Véleményünk a lap néhány írásáról:
A Rogán Antal-féle propagandaművek módszert váltott, stílust nem.
Öt nap múlva, október 1-től jön az új orvosi ügyeleti rendszer, de még ma sem tudjuk, ezért az egyik kérdésünk: hány csepeli felnőtt- és gyermekháziorvos vállalta a mentőszolgálat által működtetett ügyeleti rendszerben való részvételt, illetve a jelenlegi létszámmal a csepelieknek biztosított-e a rendszer jó színvonalú működtetése? Októbertől módosul-e, illetve miként változik a csepeli háziorvosok és szakorvosok rendelési ideje?
Orbánnak először kell alkalmazkodnia valakihez a politikában. Egy okos ember mondta, talán Churchill, hogy ha egy ország politikai vezetése elindul lefelé a lejtőn, még az isten se állíthatja meg, hogy ne guruljon le az aljáig.
Orbán hűbéresei szerint a megszorítás náluk ismeretlen fogalom. A valóságot nézve azonban van min gondolkodni, Csepelen is. Nem biztos, hogy a jelszavak, lózungok, a népszerűséget hajszoló programok, rendezvények, a kerület társadalmi, szociális feszültségeinek lekezelése, a változást akaró erők ellehetetlenítése, az együttműködés elutasítása már elegendő lesz. Az orbáni megszorítások érintik a gazdaságot, az egészségügyet, a kultúrát, a fővárosi és vidéki fejlesztési programokat, az önkormányzatokat.
Egyetlen gigaberuházás is leképezi az őrületet, a tavaly 250 milliárdból épült atlétika stadioné Csepel közvetlen szomszédságában: nyolc nap után lehúzta a rolót, majd újabb százmilliárdos költséggel visszabontották a töredékére, és azóta üresen áll, még a nyamvadt országos bajnokságot sem ott rendezték. Jelenleg úgy 350 milliárd aránylik tehát a néhány százezres klímaszereléshez. Erre van pénz, arra minek?
A Pest Vármegyei Kormányhivatal elszállíttatta a csepeli illegális hulladékot. Csak a Duna a felelős? Borbély Lénárd javaslatára tavaly a helyi közterület-felügyelet szervezeti átalakításával együtt létrejött, a mezőőr szolgálat. Az új szervezet a hangzatos Városrendészeti Igazgatóság nevet kapta és 48 fővel(!) lett létrehozva, amelyből 7 fő a jóváhagyott mezőőri létszám, míg a közterületfelügyelők létszáma 17 főben lett meghatározva. A jelzés ellenére a hétvégén csak az árvíz vitte el a Duna-parti szemetet. Az illetékes urak, úrhölgyek addig mit csináltak?
CSAK AZ ÁSÓ, A KAPA ÉS A NAGY HARAG VÁLASZTJA EL ŐKET
Ha a „Ragyás”, vagyis a csillagtelepi Radnóti Művelődési Ház, a képen látható épület átépítést megelőző elődje beszélni tudna, akkor a sok szép emlék mellett valószínűleg több hajmeresztő történetet is elmondhatna az öt évtizeddel ezelőtti időkből. A „Ragyás” helyett időnként – mint most – a krónikások vagy a történetek szereplői szólalnak meg.
Javasolnám a képmutató, a vizet prédikáló és bort ivó lebukottak számára az Ereszcsatorna-díj megalapítását.
Az akkumulátorgyárak és az akkumulátor-bontók országa lettünk. És mintha ugyanaz a történelmi léptékű kudarc is várna ránk, mint anno, csak most nem vasnak és acélnak hívják a terméket és más az egypárt és vezetőjének neve is. A módszer viszont azonos. Tévútra vinni a magyar gazdaságot.
Csepelen a nagyvállalatok (CSM, Papírgyár, Posztógyár, Áfor, Növényolaj, stb) bezárásával a munkatársi kapcsolatok is megszűntek! A munkahelyeken egymást ismerő, egymás munkájára, tudására, ügyességére ráépülő, egymással munkatársi kapcsolatban lévő dolgozók évszázados egymásrautaltsága elillant! Az egymáshoz való igen szoros jövedelmi, munkaszervezési és érzelmi kapcsolatok megszűntek. Az új társadalom önzésre épülő követelményei lerombolták a szolidaritás belső érzetét is.
Helyreigazítjuk Lázár Jánost: Simonka György (képünk baloldalán) nem „bukott bűnöző” – ahogy a miniszter lekeverte minap Simonka György vádjait. Simonka egyelőre vádlott, azaz a jogerős ítéletig ártatlannak vélelmezendő, amit természetesen dr. Lázár János is jól tud, és amit korábban érdekes mód valahogy a Fidesz is rettentő tiszteletben tartott.
A kakukkfióka a képen Ábel Attila, aki nem lett képviselő, de belőle akár még alpolgármestert is csinálhat Borbély Lénárd és frakciója. Lehet, hogy ezért szerepel a fotón?
Kisebb gyógyító csoda történt Orbán Viktor kormányfő vezényletével
A Gubacsi hídon alul, felül a rozsda az úr. Ez ma a valóság, minden más csak ígéret!
Hogy gumicsizmás politikusok szaladgálnak a gátakon, az csak tünet. A baj gyökere ott van, hogy ez nagyjából a maximum, amit várhatunk tőlük a biztonságunkért.
A jelek szerint már jóval szeptember 10. előtt vagyis a pályázat kiírása és a lakossági fórum előtt eldőlt, hogy egy Kossuth utcai bérlemény felszabadul. A kérdés csak az, miért ilyen rövid határidővel történt meg a hasznosítási versenykiírás, miközben a felhívás szerint a jelenlegi bérlő a versenytárgyalás ideje alatt még a helyiségekben tartózkodik?
Már akkor tudtuk, hogy mi a cél, amikor Orbán Menczer Tamást választotta kommunikációs vezetőjének. Tudtuk, mert volt már némi előképünk a külügyben tevékenykedő úrról. Hogy is szokták mondani: idejekorán kiderült, hogy nem ő a legélesebb kés a fiókban.
A Duna a vízválasztó, a keresetek alakulásában is elválasztja Csepelt a budai oldaltól. A különbségek vaskosan tetten érhetők: „…Budán, a második kerületben 1,077 millió forint a bruttó átlagkereset, míg Csepelen csak 683 ezer.” Persze, tudjuk, hogy valószínűleg sok ezer csepeli örülne egy közel 700 ezres havi keresetnek, a nyugdíjasokról nem is beszélve...