Ötmilliárd forint reklámadót fizethet jövőre az RTL Klub a sarc emelése miatt. A kormány lépése ellenére Kolosi Péter programigazgató lapunknak azt mondta: a csatorna Híradójának hangneme nem változik majd.

Az RTL Klub november 20-ig, a reklámadó következő befizetési határidejéig újabb 1,1 milliárd forintot utal át az államkasszába – mondta lapunknak Kolosi Péter, a csatorna programigazgatója.

Hozzátette: amennyiben a parlament megszavazza a reklámadó felső kulcsának 40-ről 50 százalékra emelését, a vezető kereskedelmi televízió akkor is jogkövető magatartást folytat majd, de továbbra is igazságtalannak tartja az RTL megbüntetését célzó különadót, ezért is tett jogi lépéseket. A reklámadó első részletét augusztus 20-ig kellett befizetni, akkor 1,3milliárd forint folyt be az államkasszába, ebből az RTL-csoport 1,054 milliárdot fizetett.

Élő közvetítés a demonstrációról ma 17 óra 45 perctől ITT LÁTHATÓ.

Nagyobb tüntetések várhatók ma Budapesten és az ország több pontján A Közfelháborodás napja elnevezéssel. 

Az eseményekről a legfrissebb hírek, tudósítások, vélemények itt olvashatók

Ismét lejáratja magát Németh Szilárd. Történt ugyanis, hogy a péntek reggeli unalmasban, a Kossuth rádió 180 perc c. műsorában országunk Kedves Vezetője elkezdte magyarázni az amerikaiaktól kapott legutóbbi bizonyítványát. Tudják azt, amelyben az amerikaiak leírják, hogy néhány magyar ember miért nem kaphat tőlük vízumot a jövőben. Ez a bizonyítvány-magyarázás azonban meg sem közelítette Karinthy „Magyarázom a bizonyítványom”- jának a szintjét, bár Orbán Bauerként mindent megpróbált. Beszélt aláírásról, fejlécről, pecsétről, beutazási tilalommal sújtott Vida Ildikóról, rágalmazásról, s végül kimondta a tutit: „ez egy fecni”. Punktum. Egy kispapírocska, szeletecske. Semmi. Az, hogy akkor miért tilthatták ki a tengerentúlról a magyar állam adóhivatalának vezetőjét, az nem érdekes.

Minden mindennel összefügg.

Feljelentést tesz a CÖF a kitiltási ügyben ismeretlen tettes ellen. Iljogászi vélekedésük szerint szerint ugyanis a magyar törvények szerint büntetendő, hogy korrupciós ügyben nem tesznek hivatalos bejelentést. (Vö: zöld dosszié! Rég Goodfriendnél lenne házkutatás.) Ez a lelki egyenruhás független civil szervezet látszólag borzasztóan szeretné, ha a testvéri, és megbonthatatlan barátaink, ezek a büdös jenkik borítanának. (Valójában semmitől sem rettegnek jobban.) A szánalmas médiaceleb férje meg egyenesen valami „rendes nagykövetet” követel. (Gondolom, egy süketnéma vak megfelelne neki – tolmács nélkül.)

Mint ahogy annak idején Selmeczi szenátorasszony, és a 32 ostobák a házibarát főnökének, az F-16-os lobbistának akartak követi széket – ha emlékezünk…

Javaslom, a CÖF indigóval írja meg a feljelentéseit. Küldjenek belőle Stockholmba és Bécsbe is, hadd dőljenek a bilik egyszerre. Mert – gondolom – arra is kíváncsiak, hogy mi történt Gripen-ügyben. Tudniillik, hogy ki kaphatott a 12,6 millió eurós kenőpénzből, melyet közép- és kelet-európai országokban döntéshozók megvesztegetésére szántak. Polt Péter még nem ért rá kikérni az aktát, hát hajrá CÖF!

Mondom, minden, mindennel…

Veress Jenő

Az első köztársaságot Magyarországon 1918. november 16-án, tehát éppen ma 96 éve kiáltották ki

Eljött a mozgalmak, az ellenállás ideje a 4K! szerint, mert a „demokrácia már csak papíron létezik”,  és a hatalom új jobbágyságot hozna létre.

Köztársasági ellenállás tere – így kellene hívni az egykori Köztársaság, ma II. János Pál pápa teret a 4K! szerint. Ennek aktualitását az adja, hogy az első köztársaságot Magyarországon 1918. november 16-án, tehát éppen ma 96 éve kiáltották ki. Javasolják azt is, hogy II. János Pál pápa nevét pedig a XII. kerületi Orbán tér viselje.

Horthy Miklós budapesti bevonulására emlékezett a Jobbik a fővárosban vasárnap. Az esemény kilencvenötödik évfordulója alkalmából tartott megemlékezés a Kosztolányi Dezső téren kezdődött, ahol Novák Előd, a Jobbik alelnöke azt sürgette, hogy legkésőbb a századik évfordulóig állítsák fel Horthy Miklós lovas szobrát a Szent Gellért téren.

Az ellenzéki politikus beszédében párhuzamot vont a Horthy-korszak és a rendszerváltás óta eltelt huszonnégy év között. Értékelése szerint a két világháború között nagyobb volt a világválság, Horthy Miklós mégis virágzásnak tudta indítani az országot a spanyolnátha és Trianon után.

Nem feladatom, hogy M. André Goodfriend védelmére keljek, a budapesti amerikai ügyvivő meg tudja védeni magát.

De amerikai állampolgárként figyelem a budapesti történéseket, és egyre inkább meghökkenek. Nekem úgy tűnik, hogy a budapesti kormánypolitikusok elveszítették a józan eszüket, zuhanórepülésben van a magyar diplomácia.

Nyilvánvalóan lehet kritizálni az amerikai kitiltást, lehet kérdéseket feltenni, és lehet az amerikai Külügyminisztérium döntésére dühösen is reagálni, lehet vele egyet nem érteni.

De Budapesten kormányszintű személyeskedés folyik, az ügyvivő M. André Goodfriend személyét támadják. Az amerikai külügyminisztérium kitiltási döntéséért a magyar sajtó egy része és a magyar kormánypolitikusok Goodfriendet személyesen teszik felelőssé, nyíltan támadják, sőt, ha valaki az internetes hozzászólásokat is olvassa, fenyegetik is őt.

Futó Barnabás ügyvéd egy televíziós műsorban perrel fenyegette meg az ügyvivőt. De a csúcsot Németh Szilárd fideszes képviselő tartja, aki a magyar parlamentben hosszasan kirohant az ügyvivő személye ellen, kijelentette, hogy Goodfriend úr „személyes indíttatású, politikai nyomásgyakorlási kísérletet” folytat. Személyes indíttatású?!

Lassan választaniuk kell a Magyarországon lévő nagy cégek vezetőinek, hogy az Orbán-kormányhoz kívánnak lojálisak lenni, vagy – ha már annyit beszélnek a cégeik társadalmi felelősségvállalásáról – kiállnak-e a vásárlóik jogaiért is? Természetesen egy demokratikus jogállamban nincs és nem is lehet értelme egy ilyen felvetésnek.

Azonban az Orbán-Magyarország már egyre kevésbé az, még akkor is, ha nehéz elbúcsúzni az illúziójától. Nem csoda, ha eddig a cégek is a kormánnyal való különbéke útjait keresték. Elvállaltak stratégiai partnerségeket, biodíszletként pózoltak a piacot mélységesen lenéző kormányzati potentátok mögött, tűrték a naponta rájuk sütött bélyeget, azt, hogy ők a „multik”, rogyadozó térdekkel, de tudomásul vették a rájuk rótt legváltozatosabb büntetőadókat vagy kormányzati hátterű piacszerzést. És végül a kasszánál mindennek az árát megfizettették velünk, a vásárlóval.

Így történt ez a dohánypiacon is.

A hollywoodi hírességek hosszú sorában aligha akad hozzá hasonló. Hedy Lamarr az 1940-es évek ünnepelt filmcsillaga és szépségbálványa volt. Vagy kéttucatnyi, többnyire felejthető filmben szerepelt, mind a hat házassága zátonyra futott, ám eközben kitalálta a torpedóirányítás új módszerét, a mérnökvilág pedig a mobiltelefónia egyik előfutáraként emlegeti.

1914-ben látta meg a napvilágot – Hedwig Kiesler néven – Bécsben, egy jómódú osztrák bankár és egy Budapestről elszármazott zongorista anya gyermekeként. Iskolába nem járt, otthon taníttatták. Gyorsan kitűnt éles eszével. Már kiskorában négy nyelven beszélt, kiválóan táncolt, zongorázott. Tizenhat évesen bekerült a híres rendező, Max Reinhardt színiiskolájába. A nevét akkor kapta fel a nagyvilág, amikor az 1933-ban forgatott Extázis néhány jelenetében – a filmvásznon először – ledobta ruháit. Ezzel beírta magát a filmtörténetbe.

A fasizálódó Ausztriában a zsidó származású szülők azzal vélték biztosítani lányuk jövőjét, hogy 18 évesen hozzáadták Friedrich Mandlhoz, a dúsgazdag fegyvergyároshoz. A jóval idősebb férj féltékenységében minden erővel akadályozta a szépséges nej színészi karrierjét. Viszont fényes partikra, fegyverbemutatókra, sőt amolyan „marketingfogásként” még üzleti tárgyalásokra is magával hurcolta.

A Turay Ida Színház újabb előadása Csepelen november 18-án

November 23-án délután három órakor kezdődik a koncert

Most kéne abbahagyni/ Most kéne elrohanni/Holnap már késő/Nem lehet (Sláger a múlt század hetvenes éveiből) 

Most lenne itt az ideje annak, hogy a NAV elnöke felálljon. Felálljon, és azt mondja: ő nem azért szegődött a Mavirtól a NAV-hoz, hogy mindenki őt buzerálja, neki ebből elege van. Nagyon szép és bátor gondolat egy becsületes embertől, hogy nem hátrál meg, ehelyett kiáll, és vállalja a csapásokat, ha az kell az igaza bizonyításához.

Ám itt már nem erről van szó – és nem a becsületes jelzőre gondolok. Mert már teljesen lényegtelen, hogy Vida Ildikó becsületes vagy sem, korrupt vagy sem, tud ja-e, hogy miért van kitiltva az USA-ból vagy sem. A mese már régen nem Vida Ildikóról szól. Ez a tolmácsos sztorinál vált egyértelművé.

Midőn a héten lementünk azeri kutyába – a világnagy szégyenen túl –, a sokak számára élvezetes aktusnak volt néhány szokatlan momentuma is. Alijev diktátor újdonsült lábtörlője az EU piacai előtt, a büszke szabadsághős, az oroszok visszakergetője ismét megalázta magát, és országát.

Mintaállamnak nevezte Azerbajdzsánt, ami túl sok kommentárt egy ócska diktatúra esetén nem igényel. (Azt is elárulta már a Tündöklő Tábornok régen, hogy a Kádár rendszerrel is az volt a legfőbb baj, hogy nem ő vezette.) Hiszem, hogy jelenlegi állapotában nettó irigyli Alijevet, és az ő nyíltan korrupt antidemokráciáját. Nekrofil ömlengésével a dinasztiaalapító pártfőtitkár, KGB-s diktátor-apuka irányában pedig Orbán kijelölte saját útját oda, ahol még Kim Dzsong Un is elítélendő antidemokratának nevezheti majd.

Ami dermesztőbb, az a hatalmi uszály viselkedése. A cink.hu remek írása megmutatja, kik a legazeribb neofiták Orbán után. „Az azeri miniszterek csak úgy léphettek oda az asztalhoz, ha előtte gyors főhajtással tisztelegtek a diktátor előtt”. A magyarok közül Zsigó Róbert, és Seszták Miklós hajolt meg neki.

Sokan most nyilván meglátták a mintát, csak figyeljünk a nyilvános hajbókra! Divatba fog jönni minálunk is, mint a vigyázz állás Kövér előtt.

Veress Jenő

Népsszava

Büntet a Fidesz a kormánykritikus RTL Híradókért: 40 százalékról 50-re emeli a reklámadó felső kulcsát, amellyel most is csak az RTL adózik. A kormánypárt vezetői egyhangúlag döntöttek, egyikük a Népszabadságnak azt mondta: emelik a tétet, mert az RTL a Fidesz vezetőit vette célba. Az RTL szerint az adóemelés újabb támadás a sajtószabadság ellen.

Eredetileg a szociális munka napját akarta megünnepelni az a 1500-2000 ember, aki ma délután az Emberi Erőforrások Minisztériuma elé, majd innen kis kerülővel a Parlamenthez vonult, hogy petícióban jelezze Orbán Viktor miniszterelnöknek: elegük van a hazugságból, abból, hogy megalázzák, megtévesztik őket, követelik, hogy a szociális ágazatban dolgozók bérét rendezzék végre.

A szociális munka napjából így lett mára a szociális elégedetlenség napja, hiszen a szociális területen dolgozó 92 ezer ember – szociális, idős- és fogyatékos otthonokban, bölcsődékben és a házi segítségnyújtásban tevékenykedők – helyzete valóban tarthatatlan: jelenleg az ágazati pótlékkal együtt ugyanis 80-90 ezer forintot kapnak kézhez.

Sokan, sok minden miatt csalódtunk már az utóbbi években. Csalódtunk azokban az álmainkban, amelyeket 1990-ben dédelgettünk. Azt hittük, hogy néhány év alatt közelebb kerülhetünk a Lajtán túli emberek életszínvonalához, és egy olyan új világ reményében éltünk, ahol a tehetség, a rátermettség meg a szorgalom dönti majd el, ki, mire viszi az életében.

Csalódtunk a rendszerváltást követő első kormányok politikusaiban, akik nem előre tekintve, hanem valahol a múltban keresték az ország boldogulásának útját, aztán az őket váltó szocialistákban is. Horn kormánya hihetetlen támogatottsággal tehetett volna a demokratikus fejlődésért, a közemberért munkálkodó állam megteremtéséért, de elmulasztotta az esélyt. A munkanélküliség nőtt, kiderült, hogy az új kapitalisták csak piacot kerestek a Duna-Tisza közén. Aztán jött a Fidesz, ígért, de nem oldott meg semmit, és megint csak csalódtunk. És megint, amikor következett az újabb szocialista kormányok nyolc éve a válsággal és megannyi politikai és kormányzási hibával terhelve…

Az inga jobbra lengett, a baloldal hitelét veszítette, markáns vezető nélkül keresi önmagát. Orbán Viktor rezsimje harmadik lehetőséget is kapott, de éppen ezekben a napokban kerül szembe a népharaggal, az elégedetlenséggel. Akik csalódtak a kétharmadban, most az utcán követelik lemondását, mások a szavazófülkében.

A vendégnek örülni illik, a vendégnek örülni kell. Főleg, ha államfő látogat hozzánk, és mindjárt azért, hogy stratégiai partnerségről tárgyaljon. Márpedig a hírek szerint Azerbajdzsán elnöke, Ilham Aliyev  éppen ezért érkezett Budapestre. Egy olyan államból, amely az elmúlt két évtizedben – olaj- és gázvagyonának köszönhetően – látványos gazdasági fellendülést ért el, és ez kétségkívül biztató perspektívát kínál a kétoldalú együttműködéshez is.

A „gazdasági csodát” azonban nem kísérte politikai. Azerbajdzsánban dinasztikus, autokrata hatalom épült ki, amely az ellenzéket, a civileket nemcsak mozgásterükben korlátozza, hanem keményen fel is lép ellenük. Ám a magyar diplomácia – legalábbis nyilvánosan – szó nélkül hagyja ezt, sőt olyan vitatható gesztusra is kész volt, mint a „baltás gyilkos” 2012-es kiadása.

Negatív, stabil, fejlődő, pozitív. E négy jelző szerepel a Moody’s hitelminősítő listáján, ezek közül választanak ki egyet annak jelzésére, hogy következő helyzetelemzésükkor milyen alapállásból közelítik meg az adott ország államadós-besorolásának felülvizsgálatát. A három fő nemzetközi hitelminősítő közül utolsóként a legnagyobb, a Moody’s változtatta negatívról stabilra a Magyarország adósbesorolásához fűzött kilátást.

A jelentést már kedden elfogadta az amerikai cég vezetése, de azt csak péntek éjjel, a piacok zárása után tették közzé. Nem mintha a Wall Streeten hirtelen őrült hajsza kezdődhetne a magyar kötvények után, hanem egyszerűen azért, mert ez arrafelé így szokás.