Ma délután öt órára hirdette meg a polgármester a felújított Arány János (volt Kék) Általános Iskola épületének ünnepélyes átadását majd felszentelését. Örülünk a gyarapodásnak, de nemcsak ebben a Szent László úti iskolában látjuk a napi veszélyeit a tankerületi központ és az önkormányzat vezetői közötti politikai feszültségeknek, aminek naponta a csepeli pedagógusok és a gyerekek lehetnek az elszenvedői
Csütörtökön interaktív térkép jelent meg, hol, mennyit keresnek Magyarországon, 2024 első félévében. https://telex.hu/valasztasi-foldrajz/2024/08/29/fizetesek-keresetek-brutto-ber-ii-kerulet-cigand-kulonbseg-terkep A szórás elég nagy: 389.000 -1,08 millió között alakult a magyar járásokban élők havi átlagkeresete. A térkép szerint legtöbbet Budapesten, a második és a tizenkettedik kerületben, míg a legkevesebbet, a cigándi és a gönci járásban, a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye két járásában élők keresnek.
A különbségek azonban Budapesten is vaskosan tetten érhetők: „…a második kerületben 1,077 millió forint a bruttó átlagkereset, míg Csepelen csak 683 ezer.” Tudjuk, hogy az átlagok sosem mutatják meg a valódi gondokat. Valószínűleg sok ezer csepeli örülne egy közel 700 ezres havi keresetnek, a nyugdíjasokról nem is beszélve. Tehát ez a kimutatás nem ad valós képet a csepeliek helyzetéről, szegénységről, az
A gellérthegyi Felszabadulási Emlékmű körüli kormányzati cirkuszról eszembe jutott egy másik híres akció, melynek során Piszkos Fred és társai megmentették az elsüllyedt Winnifred gőzös utasait. Sok a hasonlóság és nem véletlenül...
Halványul már az emlék is mint a fotó. 53 éve, 1971-ben írta az újság: „A 30 éve becsülettel dolgozó csepeli törzsgárdatagok arany pecsétgyűrűt kapnak a gyártól, és a 40 éves törzsgárdatagsággal rendelkezők a házastársukkal együtt külföldi jutalomüdülésben részesülnek. A mozgalom legjobbjai nyugdíjazásukkor Duna mellett fekvő, Budapest környéki hétvégi telket kapnak a Csepel Vas- és Fém- művektől, és gyáregységük segít a nyaralójuk felépítésében. Az első telkeket a gyár már meg is vásárolta.”….
Jó reggelt kívánok, üdvözlet Magyarországon! A padokról, kapualjakból, vagy épp rozoga lakhelyeikről nincstelenek tömegei kerekedtek fel, és kezdték el zsákszámra hordani a sokak által változatlanul eldobált palackokat az élelmiszerboltok visszaváltóiba.
Könnyen belátható: sokkal jobban tudja például a Madách Imre Gimnázium igazgatója, hogy annak az oktatási intézménynek, amelyiknek ő a vezetője, milyen viszonyrendszer a leghatékonyabb a céljaik eléréséhez, mint Pintér Sándor rendőr-vezérőrnagy, belügyminiszter. És itt is van a baj! Az Orbán-rendszer, mindenhol a logika és a demokrácia helyett a katonás rendet szeretné elérni! Az iskolákban is. Nem díjazza, az egyéni kezdeményezéseket.
A Magyar Kormány megbízásából már megint elárasztottak bennünket Rogán Antalnak azok a kék alapon fehér betűkkel írt idióta propagandaszövegei, amelyek úgy kezdődnek, hogy „Tudta?”.
A Csepeli Munkásotthon Alapítvány honlapján már olvashatók az intézmény szeptembertől kezdődő évadjának tervezett rendezvényeit beharangozó programok listája.
A tanárhiány mérsékléséhez van egy újabb terv a kormányzat részéről: "tanárnak képezhetik át az 55 év feletti katonákat, tiszteket és altiszteket. De pedagógushiány, az nincs. Aki mást mer mondani, az aljas hazudozó az Orbán-rendszer főnökei szerint."
A bérfeszültségek jogos és helyes megoldása nem tette könnyebbé az egész intézményrendszer közép-és hosszútávú fenntartásának feladatait, amelyek túlnőnek a választási kampány sikere érdekében hozott döntéseken.
A legfelsőbb helyről megtudtuk, hogy nem nagy ügy a magyar olimpiarendezés, stadionok már vannak bőven, csak pár mobil WC-re vagyunk tőle. És tényleg: a franciaországi játékok előtt terroristák felrobbantották pár helyen a vasúti váltókat, de nálunk erre esélyük sincs, mert a sín eltörik magától, vagy elolvad, esetleg a mozdony gyullad ki.
A polgármester szövegéből kiderült: pályázati pénzek elnyerésére is szükség lesz a megvalósítás során. Vajon mennyi önrészre és mennyi pályázati pénzre számít a polgármester? Mi lesz, ha mégsem nyernek a pályázaton? Borbély úr kire keni majd a felelősséget?
Járulékos veszteség. Állítólag a Fideszben ez a terminus technicusa azoknak a gátlás nélküli pártkádereknek, akiknek extra gusztustalan kommunikációs feladatot is ki lehet osztani. Az ilyen buzgómócsingok előnye, hogy bármit – értsd: bármit – fel-és elvállalnak, a hátrányuk, hogy ha a legkisebb önállósághoz jutnak, úgy többnyire futószalagon termelik ki a pártnak is kínos, kontraproduktív hülyeségeket.
A gyári teherforgalmi út felújítására, amely mindkét fél érdeke lett volna, a Metrans Kft-vel kötött nyolc évvel ezelőtti megállapodásban az önkormányzat vállalt felelősséget.
A kereszt rendben, ha méltó helye van (itt se a szakemberek, se a jogörökösök szerint nincs), és ha a magyar név méltó régi nagy híréhez. De most nem az. Egy valamire való keresztény kurzus nem komcsizná át a huszonegyedik századot a hiányzó kormányprogram helyett, és nem az uniós átlag felét költené oktatásra és egészségügyre. Nem jó keresztény az, aki buta és beteg nemzetet bájol drága cirkuszokkal.
Csepelen, a főváros más részeihez képest, még mindig olcsóbban, viszonylag kedvező áron lehet ingatlant vásárolni. Mi lehet az oka ennek?
Nézzünk két gyakorlati példát, hogyan is gazdálkodnak a közpénzekből táplált sportági szakszövetségek. Kezdem a Magyar Tenisz Szövetséggel, amelynek első számú embere Lázár János építési és közlekedési miniszter.
Hetvenhat éve, 1948-ban (3 évvel a 2. világháború után) a megfizethető árú magyar motorkerékpárra váró ezrek ezt az információt olvashatták. "a motorosítás nagy pártfogója, a Szabadságharcos Szövetség kérésére, most alakult egy munkásokból és műszaki emberekből álló bizottság, amely feladatául a kismotor árának csökkentését és minőségének további javítását tűzte ki. Nem szabad azonban egy pillanatig sem elfelejtenünk, hogy a magyar motorkerékpárgyártás, – bármilyen szép eredményeket is mutatott fel ideáig –, még gyermekcipőben jár.
14 éve egy olyan alak ígérget itt aranykort, aki alatt Magyarország újkori történetének messze legkedvezőbb gazdasági időszakából az EU legszegényebb államaként jött ki, ahonnan több fiatal menekült el, mint a XX. század világégései után összevéve. Az Orbán-rendszer örök tanulságát a névadó és az ő hűbéresei így látják: az egykori kommunista állampárt végét is az hozta, hogy óriási néptömegeket iskoláztak be az ekeszarva mellől, mire a tanultabbá lett jónép utána elkergette őket.
Szakembereik és önkénteseik emberfeletti munkát végeznek immár 2013 óta. Kevesen figyelnek oda, ahol ők dolgoznak, sikereik nem hangosak. Akkor teszik jól a dolgukat, ha a 10–16 éves korosztály fiataljai hangtalanul és ügyesen veszik az akadályokat: nehéz körülmények között, olykor mélyszegénységben is befejezik az iskolát, és középiskolában folytatják a tanulmányaikat. A diákokkal nyári táborban is foglalkoznak, ahol a nyugalom, a pihenés, a játék a legjobban várt program.
Másutt ilyet a „nemzetre” hivatkozva a Ku-Klux-Klan csinál, nálunk meg az Orbán-rendszer állama, de az indíték nagyjából ugyanaz: a nép látványos leuralása.
Sok csepeli