Nagyon jól jönne a városnak az az 1900 milliárd forint, amit a mini-Dubajra költenének, pláne ennek a duplája, amiről Lázár János sutyiban a hátsó szobában beszélt. Széthullóban a felüljárók, lyukadnak az utak, a nagy vízcsövek között százévesek is akadnak, két hidat is fel kellene újítani, a kisföldalatti és a hév kocsijai 50 évesek.

Nincs népkonyha, rettentően kevés a bérlakás, a parkokat meg vagy beépítik, mint a Városligetet vagy nincs pénz a rendbetételre, mint a Népligetnél. A belvárost gyűrűként veszi körbe 2800 hektár egykori ipari terület, amely a fejlődés lehetőségét rejti, ha lenne pénz az újjászületésére. A főváros, ami lassan az Orbán-kormány pénzügyi támasza lesz, kapkod a szétguruló fillérek után, de ez semmire sem elég.

S akkor megjelenik Dagobert bácsi, hogy neki van pénze és építene. A hírek szerint nem hívatlanul állított be, az Orbán-kormány kereste a maga emberét, akinek a pénzéből tovább pezsgőztetheti a NER-primadonnákat. Merthogy az

Lehet élni a Marson is: valószínűleg lehet, legalábbis technikailag, de azért a döntő többség nem szeretné kipróbálni. A magyar kormányfő ennek ellenére 1999 óta hajtogatja – a hívei megértően hümmögnek, mindenki mást a hideg leli tőle –, hogy van élet az EU-n kívül is. Egyébként tényleg van, hiszen a világ országainak nagyobbik fele nem EU-tag – de azért nem kellene kipróbálni, ha sok évtized után bejutottunk oda.

Az inkább az érzelmekre ható, eredetileg sem különösebben cizellált érvrendszer újabb elemeként most mindenesetre azt hallhatjuk naponta – Szijjártótól, Nagy Mártontól, Orbántól -, hogy Magyarország működik az EU-támogatások nélkül is.

Erre az állításra még a fentieknél is hangsúlyosabban érvényes a Fidesz-kommunikáció nulladik szabálya (ha sokáig ismételgetnek valamit, gondold az ellenkezőjét, és nem fogsz mellényúlni), amit immár tapasztalatból is tudunk: Magyarország olyannyira működik, hogy az ukrajnai háború nyomában járó válságok a magyar gazdaságot rázták meg a legrémesebben, az

Mit nem lát most sem a cirkuszi produkciókkal, közterületfelügyelőkkel, biztonsági őrökkel, elektronikus kütyükkel eltorlaszolt polgármesteri irodájából Borbély Lénárd a munkatársai által folyamatosan köréje szervezett gyerekek, szülők és nagyszülők sokaságától, a buliktól az áltanácskozásoktól, a programdömpingtől, az állandó tapsolók hadától?

„Csak a szépre emlékezem” – jutott eszünkbe Hajdú Júlia 70 éves, 1953-as slágere, amikor elolvastuk Borbély Lénárd december végi posztjait a közösségi oldalán. A polgármester ugyanis elkezdte sorba venni idei emlékeit. 

Miként írja, rögtön az év elején a kormány meglepte Csepelt:

Ha a nyugati médiában minden nap Szájer kalandját ragoznák, akkor az egyoldalúan tájékozódó nyugatiakban az a kép alakulna ki, hogy szinte minden magyar meleg, és ha jön a rendőr, az ereszen menekülünk. – Hülyeség! – tiltakozott ismerősöm. Erre a másik: – Ahogy az is hülyeség, hogy nyugaton félnek az emberek utcára lépni.

Nyugdíjas ismerősöm megtudta, hogy Brüsszelben jártam, s a 72 éves férfi egyből nekem szegezte a kérdést:

– Nem féltél? Ki mertél menni az utcára?

– Miért? – kérdeztem vissza.

– Ott a migránsok ölnek, rabolnak, gyújtogatnak, nőket erőszakolnak.

– Brüsszelben azt láttam, hogy az emberek mosolyognak, kedvesek és élvezik az életet.

Eddig is tudtam, hogy ismerősöm híve a kormánynak, s az általa követett média hírei alapján terror, félelem és kilátástalanság jellemzi a nyugatot, de meglepett, hogy ezt

Az ünnep lényege nem változott. Ezüstös holdfényben suhanó szánján közeledik hozzánk az öröm tündére, hogy a friss kalács illatú csendes éjen megajándékozzon bennünket az áhítattal várt békével.

Több mint száz esztendővel ezelőtt, a XIX. század második felében terjedt el széles körben Magyarországon is a karácsony ünneplésének, illetve az előkészületeknek az a koreográfiája, amelyet lényegében ma is követünk. Ekkor már a legtöbb otthonban karácsonyfát díszítettek, és mind nagyobb jelentőséget kapott az a törekvés, hogy a vallási ünnepen a gyermekeket ajándékokkal örvendeztessék meg.

És mivel a mindennapi

Régvolt ünnepek emléke jár a fejemben, amikor még mindenki ott lehetett a fa körül, és tudom, ilyentájt rengetegen szenvednek attól, hogy magukra maradtak. Nekik ajánlom figyelmükbe: "Adni azt jelenti, hogy hidat versz magányod szakadéka felett.”

Tavaly kicsivel karácsony előtt libbent be a kisasszony; a mackónadrág alól előkerült a pörgős szoknya, apa zsebéből pántos lakkcipőt varázsolt elő, és közölte:

Doktor néni, én vagyok az angyalok kórusa, és most énekelni fogunk.

Noha alig ért fel az asztalig, a magabiztossága és a szókincse lehengerlő volt: „Énekelj velem, mert azt meghallja a Jézuska, és elhozza neked, amire a szíved vágyik.”

És természetesen énekeltünk.

"Hogy elhiszed-e, vagy sem ezt az álmot, ezt az igéző ősi regét? Mindegy. Csak az a fontos, hogy megértsd az ácsszekercék üzenetét, s hogy a földön és odafönt, elménk friss emberi égtájain is megőrizzük a fényt, a szeretet melegét..."

Itt van hát,
eljött köreinkbe az este,
itt a karácsony újra,
már várta millió szekerce,
alleluja...

Kedvesem, nézz ki az útra:
a télből, a gyárból,
- mint elvarázsolt mennyei tájból -
három öles fekete pásztort
szikrákat terelget az égre,
s vidáman énekelget, hogy végre,
villogó szekercék között
megszületett a Gyermek...

"Kedves, tiszta ünnep,/ Nincs nálad áldottabb/ Ünnep a világon!/ Te vagy az az egy nap,/ A küzdelmes évben,/ Mikor csak szeretünk/ A fenyők tövében."

ENDRŐDI SÁNDOR: KARÁCSONY

Szeretet ünnepe,
Ragyogó karácsony,
Nincs nálad áldottabb
Ünnep a világon!
Míg örömláng gyúl ki
Zöld fenyőid árnyán:
Ringatózik lelkünk
Boldog béke szárnyán.

December 17. és 22. között napi ezer adag meleg-ételt osztott a Magyar Ökumenikus Segélyszolgálat Csepelen a hajléktalanoknak, illetve a rászoruló családoknak.

Az  riportfilmek szerint hosszú sorok várakoztak naponta, hogy egy adag meleg ételhez jussanak. A munkát segítő önkéntesekhez az immár csepeli celebnek számító polgármester a harmadik napon csatlakozott.

A jótékonysági program első két napját az E.ON Hungaria Csoport 5,6 millió forinttal támogatta, hogy Csepel anyagilag segített-e, arról nincs hír. https://www.atv.hu/belfold/20231218/raszorulo-csepel-etelosztas-eon-advent 

    Borbély Lénárd egyébként a héten is osztogatott: önkormányzati költségvetésből, de 

Ha jobban belegondolunk, akkor rájövünk, hogy  Európa vezetői után ránk, magyarokra is ránk férne, hogy egy hosszabb kávészünetre elküldjük a mai hazai rendszert és annak névadóját.

Nem tudom, elgondolkodtak-e mostanában a… Nyugat hanyatlásáról? Tudják, arról a gondolatkörről beszélek, ami idestova száz éve uralja egyes emberek gondolkodását és amúgy egy tőről fakad a nálunk most éppen szárba szökkenő akut Brüsszelezéssel.

Azzal, hogy a világ – állítólag – egyre élhetetlenebb a Lajtán túl, minden eresztékében recseg-ropog, olyannyira, hogy a fősodratú (magyarul mainstream) politikában már meg sem lehet egymástól különböztetni egy konzervatív kereszténydemokratát egy virtigli szocialistától, lányt a fiútól, hogy a többi szörnyűségről ne is beszéljek.

Arra a  katyvaszra gondolok, aminek a legszebb példáját a miniszterelnök 

"A nemzeti válogatottnak szóló szurkolást a hazaszeretet bonyolult, racionális érvekkel aligha alátámasztható érzéséhez hasonlóan nem érdemes magyarázni, hiszen az ember nemzetisége esetleges, születhetett volna akárhová, szerethetett volna bele bármilyen másik sportba, csak éppen úgy alakult, hogy magyarnak született, aztán a szívébe férkőzött a labdarúgás, és ezzel talán egy életre el is dőlt minden."

Amikor a 93. percben Szoboszlai a kapusba rúgta az akkor még meccslabdának tűnő ziccerét, én pedig félig üvöltve és félig zokogva csapkodtam a földet, bár otthon a tőlem ijedtében messzire ugró szegény kutyán kívül éppen nem volt senki, tudtam, hogy nem vagyok egyedül, több ezren, százezren, talán millióan csináltunk éppen valami hasonlót. Közös dolog, amit nem csak mi értünk, hanem más nemzetek futball iránt elkötelezett fiai és lányai is, de persze amikor mi válogatottunk játszik, azt mi, magyar szurkolók értjük igazán.

Közös dolog, persze nem mindenkivel; nem is szeretném a saját mániámat, rajongásomat jobbnak, vagy racionálisabbnak beállítani másokéinál, bár a

Orosz nyelvű felirat a 2,5 ezer éves mű mai kötetén: „A szerző külföldi ügynöknek minősül.” Hát kérem, mi tagadás, van hová fejlődnünk. Ez azért egy hangyányival durvább, mint a fóliázás, bár a célja mindkettőnek ugyanaz: a gyűlöletkeltés. Kétségtelen, honi cenzúránk – még? – nem jutott erre a szintre, bár igény is, törekvés is mutatkozik rá.

Orosz könyvreklámot sodort elém az internet szele. A cirill betűs felirat: Бхагавад-гита, перевод Бориса Гребенщикова. Magyarán: Bhagavad-gíta, Borisz Grebenscsikov fordítása. A mű a Wiki szerint a védikus irodalom egyik, nagyjából két és fél ezer éves alapműve. Borisz Grebenscsikov – orosz közegben csak BG (csupa nagybetűvel) – abszolút ikon, az orosz nyelvű rock egyik megteremtője, költő, zenész, énekes, profétikus beütésekkel, akinek zenéjét

A  Csepelt ma kormányzók sok mindent (rosszat) leírtak már az ellenzékről, és annak vezető személyiségeiről. Arról azonban soha sem szóltak, hogy a „szocik” vezetése alatt rendszeresek voltak a szakpolitikai egyeztetések!  A Fidesz által uralt elmúlt 13 évben meg egyszer se ültek le velük, hogy közösen megbeszéljenek, végig gondoljanak fontos, a település életét befolyásoló kérdéseket. Diktátumok vannak!

A hatvanas években megkérdezték Rátonyit, hogy melyik figurát lehet a legnehezebben eljátszani? A népszerű színész azt válaszolta, hogy a részeget!

A mai viszonyok közti politikai életben a kérdés úgy tehető fel, hogy könnyű-e egy közszereplőnek eljátszania a hülyét? Sajnos hasonló jó eredményeket produkál egyik-másik mint annak idején Rátonyi a részeggel.

A nyáron Balatonfüreden asztaltársaság egyik tagja azt kérdezte, hogy lehet ilyen „hülye embert” mint ez a Németh Szilárd, képviselőnek megválasztani a nagy múltú Csepelen? El kellett mondanom, hogy a szóban forgó ember egyáltalán nem „hülye”. Sőt, igen jó felfogású és még eszesnek is mondható! Nem az értelmi képességeivel, sokkal inkább az érzelmi viszonyaiban találhatók a fogyatékosságai. Ebből következhet, hogy

BETILTJÁK? "Ami pedig a Dörmögő Dömötört illeti, teljesen érthető a NER szóvivő miniszter álláspontja, hiszen ez egy ellenséges orgánum – a Novák Katalin köztársasági elnök által tegnap este szentesített szuverenitás védelmi törvény alapján talán még be is tilthatják, hiszen már azzal sérti a nemzet feletti nemzeti kormány kényes ízlését, hogy 1957-ben a Magyar Úttörő Szövetség lapjaként indult. És még mindig itt dörmög."

Komoly, nagy újságok munkatársai járhatnak kormányinfóra, a Dörmögő Dömötöré például nem – válaszolta Gulyás Gergely a 444 munkatársának arra a kérdésre, hogy miért nem mehet a Magyar Hang a tájékoztatóra. Vagyis a Magyar Hang változatlanul ki van tiltva a kormányinfókról.

Erről a következő, régi pesti vicc jutott az eszembe:

Üresen maradt helyek a bálon, hézagos tájékoztatás a rezsibiztos hiányzásának okairól, amit mi most az ő magyarázatával pótolunk

Jótékonysági bálról adtak hiányos hírt korábban a társasági hírek iránt érdeklődő csepeli közönségnek a kerületvezetők szócsövei. Amiről nem beszéltek, azt most pótoljuk.

A Szent Erzsébet nevét viselő jótékonysági bál helyszíne, a csillagtelepi Radnóti Művelődési Ház és az ott megrendezett eseményről közölt képek alapján valószínűsítjük, a bálon a tavalyinál kevesebben vettek részt.

A létszámhiány miatti borús hangulatot bizonyára megfelelően orvosolta, hogy a bálban megjelent Németh Szilárd és Borbély Lénárd közös nagy barátja, a volt budapesti főpolgármester, Tarlós István, mint fővédnök. A rezsibiztos azonban - a fotók és a beszámolók tanúsága szerint - nem tette tiszteletét, nem emelte az est színvonalát.

Lehet, hogy Borbély Lénárd a

Nálunk azt se lehet megjósolni, hogy mi volt 5, vagy 10 évvel ezelőtt, mert minden úgy történt anno, ahogy most a Fidesznek kedvez. Hogy Orbán '89-ben az oroszok hazaküldésével vívta ki a magyar nép szimpátiáját, most meg az oroszok piedesztálra emelésével próbálja ugyanazt elérni. Vajon sikerül-e neki? Hát a jóslás nagyon bonyolult dolog, különösen ha a jövőre vonatkozik.

Mostanában egyre többször hivatkoznak a médiában arra a mondásra, hogy „A jóslás nagyon bonyolult dolog, különösen ha a jövőről van szó”.

Van, aki Woody Allennek nyilvánítja a keletkezését, van, aki Sir Winston Churchillt nevezi meg a mondás forrásaként, illetve van, aki szerint Orbán Viktornak tulajdonítható ez a hihetetlen nagy bölcsesség. Egyiküknek sincs igaza, mert dokumentáltan ezt a Nobel-díjas fizikus, Niels Bohr mondta.

Miért? Mert többek között a

A II. Rákóczi Ferenc u. 97-105 szám alatti önkormányzati társasház földszintjén lévő üzlethelyiség kiadásra került a Közösen Csepelért Polgári Egyesület részére, amely kidekorálta az utcai üvegfalakat Borbély Lénárd polgármester, az egyesület elnöke és polgármesterjelöltje arcképeivel, kampányanyagaival. Jól mehet az egyesületnek, hiszen ki tudja fizetni a helyiség bérleti díját és fenntartási költségeit, s ráadásul még a Borbély úr hónapok óta folyó kampányát is milliókkal képes támogatni.

A Népszava részletesen foglalkozott a budapesti belváros üzleteinek kihasználtságával. A cikk szerint egymást érik az üres kirakatok a belvárosban. Így például a Terézvárosban 31, az Erzsébetvárosban 257 üres, a II. kerületben 120-130, a Józsefvárosban 776, a XIII. kerületben „elenyésző”, míg a szomszédos Ferencvárosban 55 üres üzlethelyiség található.

Megnéztük a csepeli számokat, amelyek a 

A  bírósághoz fordult Ausztria, miután Lázár János miniszter – követve itthon eddig bevált módszertanát - indoklás nélkül kirúgta Hana Dellemannt, a Győr–Sopron–Ebenfurti Vasút Zrt. osztrák vezérigazgató-helyettesét, az ausztriai kirendeltség vezetőjét.

„A magyar vállalkozói szféra jelentős része mostanra elfogadta, hogy együtt kell élnie a 2010 óta kialakult gazdasági renddel, és vagy próbál radar alatt maradni, vagy betagozódik ebbe. Utóbbi az esetek jelentős részében azt jelenti, hogy az érintetteknek – vagy önszántukból, vagy némi ráhatásra – együtt kell működniük olyan szereplőkkel, akik köztudottan, vagy sejthetően erős politikai támogatást élveznek” – a G7 portál jutott a minap erre a következtetésre, miután testes elemzést közölt egy magyar vállalkozó történetéről, amely a milliárdos példáján, és hazai üzletemberek tapasztalatai alapján mutatja be, hogyan látja és éli meg a hazai gazdasági szféra ezt a folyamatot.

A tanulságos dolgozat lényegét úgy foglalhatnánk össze, hogy

Csak a romok maradtak a tervezett foglalkoztatási központ helyett. Itt elfogyott a közpénz és a tudomány: Erdősor út 45-47. Ki fog elszámolni?

Hat évvel ezelőtt 1,7 milliárdos pályázatot nyert el Csepel a csillagtelepi városrehabilitáció megvalósítására. Az eredeti programban 11 társasház, a Jupiter u-Rakéta u.-Tejút u. által határolt közterület, valamint Vénusz utcai tagóvoda udvarát és kerítését tervezték felújítani, továbbá az Erdősor u.45-47. szám alatti ingatlanon egy foglalkoztatási célú központot akartak kialakítani.

Közben ‑ nem tisztázott még, hogy miért, de ‑ elfogyott a pénz, hosszabb szünet következett, majd az önkormányzat 665 milliót tett bele a folytatásba. Ami a