Az orbánista Fidesz a minap statáriálisan megváltoztatta az úgynevezett választási törvényt. Az állampárt mértéktartását, visszafogottságát mutatja, egyrészt, hogy mégiscsak törvénynek tűnő valamivel oldották meg a dolgot és nem Semjén Zsolt két házitehén kilövése között rendeletben alkotta meg az új szabályokat. 

Ezen kívül az is mutatja az állampárt finom, visszafogott, fair stílusát, hogy nem ám azt a törvényt adták, be, amely olyan, mint az a régi vicc. 1. paragrafus: Mindig, minden választást Magyarországon a Fidesz nyer meg, 2. paragrafus. Ha egyszer mégsem, akkor automatikusan életbe lép az első paragrafus. Természetesen, lehet, hogy ez is ott van már előkészítve.

És most erről is akarok pár szót mondani. Ugyan akadnak olyan szokások, talán szabályok is, hogy nagyon közel a választásokhoz már nem illik megváltoztatni a rá vonatkozó előírásokat. De arra is akad szabály, hogy nem lopjuk el a közvagyont, nem visszük haza a teljes Andrássy utat, és nem tesszük ellenségeinkké a barátainkat. Továbbá azt is szokták mondani, hogy

Fájhatott, ha még most, közel hatvan év távlatából is emlékszem rá, hogy a Kossuth Technikumban azok az osztálytársaim, akik Budapest belvárosa környékén laktak, azt mondták ránk csepeliekre; vidékiek! Úgy határozták meg, hogy a pesti az, aki a Boráros téren belül lakik! Nagyon vitatkozni nem lehetett velük, mert ahogy az ember a HÉV-el utazott Pestről Csepelre, mást se nagyon látott a Kvassay zsilipet elhagyva, mint termőföldeket. A nagy Duna felől egészen a Szabadkikötőig, a kis Duna felől meg a Corvin Ottó utcáig bolgárkertészetek működtek.

Nekünk csepelieknek természetes volt a kertészeti tevékenység mert gyerekkorunk óta velünk élő valóság volt. Ott csibészkedtünk, amikor répát, karalábét loptunk, és ott kerestünk egy kis zsebpénzt, amikor nagyon szorított a nincstelenség. Oda jártunk idénymunkát végezni, és élelemre, szórakozásra valót keresni. De oda jártak a szüleink is friss zöldséget vásárolni. A soroksári Dunaág és a francia öböl egész területén robbanómotorok által hajtott szivattyúk helyezkedtek el. A vizet vagy háromcolos acélcsöveken továbbították a földekre. Apám szerint azért éltek itt a kertészek, mert igen jó az a föld, amit művelhetnek. A „bulgárok” a földet speciális

Tüntető tudományos dolgozók piros lapot mutattak a kormánynak. Volt rá okuk bőven

Miért pont a tudományt ne lopnák el a kormánynál? Naná, hogy lopják azt is. Csak előtte voltak csábítóbb ellopandók: ingatlanok, uniós pénzek, állami megbízások, koncessziók, kastélyok, kaszinók. Aztán jöttek a szellemi kincsek. Ott kevésbé a pénz, inkább a befolyás megszerzése volt a fontos. De az is lopás: valamit, ami közkincs, ami a miénk, elvesznek, kisajátítanak, a maguk használatába vesznek. Ez történt a média jelentős részével, a közoktatással – sikerült is tönkretenni –, némely színházakkal, lassan a filmgyártással is. (Felkészül a múzeumhálózat és a könyvszakma.)

És persze az állami egyetemek alapítványosításával, vagyis politikai privatizációjával, örök időkre bedugva a kuratóriumokba a fideszes kádereket. Nagy ára lett, és nemcsak az uniós kapcsolatok, ösztöndíjak elvesztése.

De itt volt még a tudomány. Szép nagy falat: még mindig komoly tekintélye van akkor is, ha

Az óvodák önállóságáért tüntettek a csepeliek 2014-ben a Szent Imre téren. Tíz év után ma már hat gyerekintézmény léte forog kockán. 2024 nyarán, őszén  vajon miért titkolták el  a hat kiszemelt csepeli óvoda bezárására vonatkozó szándékukat a kerület vezetői?

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH) november 20-án megjelent idei 26. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket. 

    A mostani számban már több volt a hirdetési, az önkormányzati rendezvények propagandáját tartalmazó, mint az újságírók által vállalt írásokat megjelenítő oldalak száma. A 24 oldalból mindössze két oldalt kapott az önkormányzat. Az önkormányzati óvodák átalakításának témája azonban már most, több hónappal a döntés előtt, kisebb vihart kavart. Teret kapott még a kultúra, az ukrán-magyar iskola, az egyházi élet, míg a sportra mindössze valamivel több, mint egy oldal jutott.  

Véleményünk a lap néhány írásáról:

Egy kollegám figyelmeztet arra, hogy Orbán a választási vereséget nemigen említette eddig, a szót sem használta soha, és főleg nem megengedő jelleggel, vagyis létezhető lehetőségként. A pátyi lakossági fórumon azonban, ahol állítólag váratlanul tűnt fel, épp ettől intette óva a megjelenteket azzal, hogy a bukás mindennek az elvesztését jelentené a családvédelemtől a migránsok elleni védekezésen át a rezsivédelemig.

Menne a kukába az összes védelmi vívmány, hogy utat nyisson a nihilnek és a pusztulásnak.

A lakossági fórumok  nyilvánvalóan nem a kételyek, hanem a megerősító hitgyakorlatok világa, vagyis, amikor például O.V. a gazdasági semlegesség esetleges elvesztését siratta, senki sem bátortalankodott elő azzal, hogy több, mint tíz év alatt a keleti kapcsolatok igazi hasznot nem hoztak, viszont hogy mit vittek, azt a kínai hitelek, vagy az orosz földgáz árának időnkénti titkosítása rejtélyesíti, talán pont azért, mert ha ezekben az ügyekben valaki jól jár, az gyaníthatóan nem mi vagyunk.

De spongyát rá, a lényeg a tabutörés: O.V. nemhogy vereségről nem szokott értekezni, de ellenfeleinek a nevét sem mondja ki, tán mert

Ábel Attila jelenlegi önkormányzati dolgozó, volt alpolgármester egy írást tett közzé, amiben felháborodott ugyan, de nem cáfolta Kiss Kornél óvodabezárásokra vonatkozó információit, viszont  Ábel úr magyarázkodni kényszerült. A magyarázkodást a szintén Ábel Attila nevéhez kapcsolt Csepeli Hírmondó és a csepel.info folytatta.

Kiss Kornél, az MKKP csepeli önkormányzati képviselője adta közre a következő információt, amit változtatás nélkül ajánlunk olvasóink figyelmébe:

„Nos, volt egy SZMK-elnöki tájékoztató, a hír igaz, 6 ovit terveznek bezárni/összevonni a következő nevelési évre, amivel 50 millió Ft-ot takarít meg az Önkormányzat.

A képviselői munkaterv szerint a február végén esedékes,

 A fővárost  szétkapják, egymással semmilyen összefüggésben nem lévő területeket kötnének össze, és szervesen összetartozó városrészeket vágnának el egymástól politikai képviselet szempontjából. Például Újbuda egy részét hozzácsapnák Csepelhez. Vidéken is vannak fura dolgok. Ott az elnéptelenedő tájakon elég lenne kevesebb körzet, de ahol a Fidesz erős, ott nem nyúlnak hozzá.

A valasztókerületeket át kell szabni. Ezt mondják már évek óta a szakértők, hiszen jelentős lakosságszám-változások voltak sok helyen.

A gyakorlati megvalósítás persze olyan lesz, amilyennek sejtjük. „Gerrymandering” – ezt a kifejezést használják a világban, amikor kifejezetten tendenciózusan, egy hatalmi pozícióban lévő politikai erő aktuális érdekei szerint rajzolják újra a térképeket. Nem magyar jelenség, de ez most majd nekünk fájhat.

Budapesttel azt is megcsinálják, ami nem lenne indokolt. Nem csoda, ha Orbán kitekint a felettünk terpeszkedő rezidenciájából, egy olyan várost láthat, aminek elege van belőle. Teszem hozzá, már jóval a

A Szent Imre téren, a polgármesteri hivatalban döntik el, hogy mire adnak pénzt és mire nem. 2020-ban az éves költségvetés kiadási főösszegének 68,6 százalékát fordították a csepeli önkormányzat egészének működésére, 2023-ban már 72, 8 százalékát emésztette fel az önkormányzati rendszer működtetése, fenntartása. Az idén pedig felerősödött a helyi osztogatás és osztoszkodás

A magyar lett az EU legdrágábban működő állama – írta a hvg.hu. „GDP-arányosan egy tagállam sem költ ennyire sokat a saját működésére. És ennyire keveset sem az egészségügyre. A sok megszorítás közepette viszont pluszpénzt kapott a kormánypropaganda.”

Megnéztünk néhány csepeli adatot az éves költségvetések zárómérlegeiből – nem összehasonlítási céllal, csak érdekességként: 

Lánczi Tamás (képünkön), a honi szuverénitásvédelem (szuvi) vezére nem foglalkozik azzal, hogy a magyar kormányfőt olyan rövid láncon – vagy spárgán – tartják, amelyen talán méz sincs, és úgy kell fütyülnie, hogy a Moszkva parti esték adják a másikat. 

Ma szuvizni fogunk. Korunk divatja a szuvizás. Aki ad magára az csak szuvizik. A szuvizás korszerű, új, és mindenre megoldás. A szuvi a jövő. A szuvi az a szuverenitásvédelem, amelyet úgy is lefordíthatunk magyarra, hogy miénk a vár, tiétek a lekvár. Azzal a kis megszorítással, hogy a lekvárral, mézzel és más dolgokkal, a madzagot kenjük. Több mézet a madzagra. Azt nyalhatjátok barátocskáim. Ha kicsit nagyobb a baj, picit több mézet, lekvárt csöpögtetünk ki a többi vármegyei úrral a jobbágyságnak és máris helyreáll a boldogság.

A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, továbbá

Távol állt az igazságtól, csak a szépre emlékezett a Csepeli Hírmondó cikkírója az október 31-i képviselő-testületi ülésen tárgyalt 32 napirendből, illetve annak vitájából.

Az írásban 8 témát említett meg a szerző, míg a lap más oldalain két napirend külön is feldolgozásra került. A cikkel, illetve a kimaradt 22 előterjesztéssel kapcsolatban most csak néhányat megjegyzésünk van, tekintettel arra, hogy az aktuális heti összefoglalónkban külön is foglalkoztunk a testületi ülésen történtekkel:

https://csepeliek.blog.hu/2024/11/03/egy_het_meg_sem_szolaltak_borbely_emberei_de_havi_szazezrekert_nyomjak_a_gombot_polgarmesteri_oblos_#more18722362 

> A 71 perc alatt lezavart testületi ülésen a Borbély csapat képviselői meg sem szólaltak, helyette gombnyomogatással teljesítették a feladatukat, mindent megszavaztak. 

> Az adóemelés 25 %-os mértéke nem védhető azzal, hogy

A ciklus végére arra ébredhetünk, hogy már nem Budapest a nemzet fővárosa. Lázár János szerint az Orbán-kormány már most társ-fővárosként tekint Debrecenre, amely kormánypárti fejekben talán Sopron helyét is elfoglalta, hiszen az csak egyszer fogadott hűséget, Debrecen 1998 óta hétszer is hitet tett a Fidesz mellett. A nemzet meg a kormány lassan szinonimaként él a hívek fejében. A gondoskodó hűbérúrhoz pedig engedelmes hűbéres dukál.

Debrecen megértő. Ha a kormány iparosítást akar, akkor ők kanyarítanak egy hatalmas ipari zónát város körül. Ha odatelepülne a BMW, akkor tárt karokkal várják. Ha akkumulátorgyár is beköltözne, jöjjön az is. Ott az alvégen, Mikepércs körül van ugyan némi hangoskodás, ami teljességgel érthetetlen, hiszen Papp László kormánypárti polgármester megígérte, hogy független monitoringrendszert hoznak létre, amelyet

Már a csepeli HÉV sem érdekli Csepel polgármesterét? Hosszabb előzetes vita és üzengetés előzte meg a Fővárosi Közgyűlés legutóbbi ülését, ahol a 28 napirendben előterjesztett 38 javaslatról döntöttek – amellyel, eddigi szokása szerint, most sem foglakozott a Borbély irányította csepeli önkormányzati média, pedig Csepel számára is fontos, esetenként a kerületet mélyen  érintő témákról volt szó.

A témákról az érdeklődők itt olvashatnak részleteket: (https://einfoszab.budapest.hu/list/fovarosi-kozgyules-nyilvanos-ulesei) 

A közgyűlésen tárgyaltak a Fővárosi Önkormányzat és a kerületi, illetve az agglomerációs önkormányzatok együttműködéséről, a Fővárosi Önkormányzat vezetésével és koordinációjával tervezet, úgynevezett Metropolisz Kerekasztal néven létrehozandó, kéthavonta működő konzultatív és információs együttműködési platformról. Fontos, téma volt a megfizethető lakhatási modell feltételeinek kialakítása, a lakásrezsi támogatási rendszer kidolgozása, a HÉV szerelvények járatritkításával kapcsolatos fővárosi álláspont kialakítása, stb. 

    Bár Borbély úr nem tagja a Fővárosi közgyűlésnek, fontos, hogy ezekről, a kerületi lakosság egésze számára jelentős kérdésekről, a nagy nyilvánosság előtt is állást foglaljon, határozottan képviselje a kerületi lakosság érdekeit. Sajnos, nem tette/teszi. Nem szokása. 

Novák Katalin korábbi köztársasági elnök fél Délkelet-Ázsiát végigutazza, és azt hirdeti, hogy az általa képviselt civil szervezet a születésszámok csökkenését igyekszik világszerte növelni.

Eközben több száz újszülött, akiket a kórházban hagytak a szüleik, idehaza arra vár, hogy befogadják őket a nevelőszülők.

De mint tudjuk, az utóbbi idők jogszabályi intézkedései – no meg a korábbi botrányok okán is – a nevelőszülők létszáma erőteljesen csökken, nem utolsósorban azért, mert a kormány egy ostoba rendelettel és abból fakadó ostoba eljárással igyekszik a még megmaradt nevelőszülői hálózatot is kivégezni.

Novák Katalin gondolt már esetleg arra, hogy

Szerdán, fb oldalán repítette világgá a hírt a polgármester: kész, zsákutca lett az Arany János utca. Alig 30 nap alatt elkészült a nagy mű. Letettek az Arany János utca és az Erdősor utca kereszteződésénél az utca végére egy betontömböt.

Ezzel kész is az Arany János zsákutca. Igaz, ugyan, hogy nem felel meg a zsákutca eredeti fogalmának, de ez legalább a miénk. Pontosabban Borbély Lénárd zsákutcája. Hogy az ottlakóké-e azt több helyben lakó, akik nem értettek egyet az egyik lakó több éve elhangzott javaslatával, vitatják.

Érdekes viszont, hogy a konkrét döntés előtt nem volt rendkívüli lakógyűlés, a képviselő-testületi többség, azaz a Borbély csapat szavazatai sem kellettek. Elég volt, hogy a frissen megválasztott, társadalmi tisztségű alpolgármester és a körzet képviselője is támogatta. Így Borbély úr büszkén írathatta iródeákjával a poszt végére: „…élhetőbbé és biztonságosabbá tettük ezt a közterületet.”

    Hogy miért pont ezt az utcát, s mikor lesz a kerület sok földútja vagy kátyúktól hemzsegő szilárd útburkolatúnak nevezett utcája élhető és biztonságos, az

Végeláthatatlan vészhelyzetben élük a 15. éve tartó Orbán-rendszerben már több mint négy éve, amit a parlament fideszes többsége ismét meghosszabbított. Háború ide vagy oda, van épp elég bajunk, ami továbbra is indokolttá teszi még a kétharmaddal einstandolt parlament kiiktatását, avagy épp a gránitszilárdságú megkerülését is.

„Sajnos olyan helyzetet élünk, hogy az lenne a természetellenes, ha a veszélyhelyzet meghosszabbítására nem kerülne sor” – jelentette be Orbán Balázs a Hír TV-n, mint akinek a fordított haladási irány a normális az autópályán, mindenki más helikopter. A Helsinki Bizottság már korábban rámutatott, a négy év alatt kiadott több mint ezer kormányrendelet jó része nem is hozható összefüggésbe a vészhelyzet elrendelésének okaival. De ezek kedvéért csak nem helyezhették átmenetileg hatályon kívül a veszélyt, ami a

Volt néhány év, amikor a helyi hagyományőrzés jegyében lovász napokat rendeztek Csepelen. Az ötlet és a megvalósítás hol másutt lett volna kézenfekvőbb, mint kerületünkben, hiszen Csepel a legenda szerint a honfoglaló Árpád vezér lovászáról, Sepelről kapta nevét. A lovász napok ma már csak emléket jelentenek. A Csepel újság 20 éve, 2004 őszén így számolt be a hagyományteremtő szándékkal tartott rendezvényről:

A Francia-öböl várható jövőjéről, a terveket övező kérdésekről, kétségekről Kiss Kornél, a Magyar Kétfarkú Kutyapárt (MKKP) csepeli önkormányzati képviselője rendkívül alapos, tényekkel, adatokkal alátámasztott cikket jelentetett meg saját fórumain. Az alábbiakban a tervezett beruházásra vonatkozó, helyenként megdöbbentő és elképesztő  elemeket bemutató írás meghatározó részletét szó szerint adjuk közre:

"Csepelen a  Szabótelep és Gubacsi híd fölött elhelyezkedő Bolgárkertész (“Francia”) öböl  eredetileg ipari kikötőnek épült, de már évtizedek óta nem használják.  Fölötte az 1970-es években épültek a Szállító utca telephelyei, amelyek közül az újonnan épült Barba Negra koncert helyszín emelkedik ki. A tereprendezés ráfér a környékre, minden évben több alkalommal szerveznek ide civilek és politikai pártok is szemétszedést, az utóbbi hónapokban egy magáncég kukákat is kihelyezetett a területen (erre azért később visszatérünk) és az önkormányzat is “foglalkozott” a területen található ingatlanokkal.

Adásvétel vagy korrupció?

2023 áprilisában lettem figyelmes egy érdekes opciós adásvételi jogra, amelyet önkormányzati telkekre jegyeztek be. Szúrópróba-szerűen ellenőriztem pár önkormányzati tulajdonú ingatlant, adataikat lekérdezve az ingatlan-nyilvántartásból, amikor is a 1213 Budapest, Gyömbér utcában található önkormányzati tulajdonú, évtizedek óta elhagyott, ingatlanon egy opciós adásvételi jogra és egy adásvételi szerződésre hivatkozó feljegyzésre figyeltem fel. A szerződést közérdekű adatigényléssel kikértem, amiből kiderült, hogy azt az önkormányzat a Gerulus Kft. -vel kötötte (a Gerulus Kft.-t a helyben lakók úgy ismerhetik, mint az önkormányzat által megrendelt és pályáztatott építési beruházások visszatérő és állandó nyertese.).

Az 5627 nm nagyságú telek vételárát 87.000.000 Ft-ban állapították meg a Felek (természetesen csatolt értékbecslés nélkül), amely vételár a szerződés szerint

Annyi ideig sem él egészségesen egy átlagos magyar, mint amennyi a nyugdíjkorhatár – jöttek ki a friss számok. Az pedig, hogy sok más ország mögöttünk van a listán, sovány vigasz, már csak azért is, mert szerencsésebb helyeken egy ilyen rossz adat azt is jelentheti, hogy akinek baja van, hamarabb eljut orvoshoz.

Amikor demográfiai statisztikákról van szó, a legtöbbeknek valószínűleg első körben a születésszám juthat eszébe, vagy épp néhány nagyon rossz időszak, mint 2020-2021, mikor az adatsorok bemutatása rendre a halálozási adatokkal indult.

Nem rég jött ki a friss magyar adat is, és az eredmény – ahogy már hónapok óta mindig –, azt mutatja, hogy nagyon nem akar összejönni az a rég ígért demográfiai fordulat. (Meg persze azt is, hogy  a mostani harmincasok tippelni sem mernek, honnan lesz majd nyugdíjunk, ha nem tesznek félre eleget).

Van viszont olyan adatsor is, amely egyszerre mutat be

Egy kis rejtvény olvasóinknak: vajon melyik csepeli közösségi oldalon találtunk rá az alábbi, szívet, lelket melengető, mámorító jelszavakra?

> „Építjük tovább a csepeli utakat a jobb, biztonságosabb és élhetőbb Csepelért!”

> „Mi pedig dolgozunk tovább egy szebb, biztonságosabb, élhetőbb Csepelért!”

> „Dolgozunk tovább közösen, Csepelért!”

> „Jó közösségeket is szeretnénk építeni, a közösségeket pedig

Az idén októberben megalakult Fővárosi Közgyűlés első nézetre megidézi a demokráciát régóta űző parlamentek izgalmas, egymásnak feszülő, helyenként heveskedő szócsatáit. Bizsergetően jó érzés újra megtapasztalni az elmúlt évtized kínosan álságos és unott szavazatgyártó ülései után. De talán korai az öröm.

A közgyűlés összetétele politikai nézetekben, értékítéletben és felkészültségben is nagyon heterogén. Vannak régi motorosok, mások most próbálják elkapni az önkormányzati hivatalok labirintusában kígyózó Ariadné-fonal végét. A kettő közti széles skálán pedig ott vannak az üzleti világban szocializálódottak, sőt jelenlegi lobbisták, a ­politikaikarrier-létrán kapaszkodók és a jobbító szándékúak. A sokféle nézőpontból színesebb kaleidoszkóp rakható össze. Majd egyszer.

Most még a