A piacozás csakúgy mint ma, 80-85 éve is fontos volt az eladónak és a vevőnek is, de az évtizedek alat rengeteg dolog változott. A Csepeli Piac a II. világháború előtt a Szent Imre téren volt. A mostani rendőrséggel és postával szembeni gépkocsibeállók és az önkormányzattal szembeni parkoló volt az elárusító terület. A környező településekről a parasztok (termelők) túlnyomórészt lovasfogatokkal szállították ide értékesíteni a megtermelt áruikat. Budapesthez csatolás előtt is látszott már, hogy a piac a régi helyét kinőtte. Az új helyet az Evangélikus templomtól a Széchenyi István utcáig jelölték ki.
Ezen a területeken túlnyomórészt őstermelők árusítottak. A piac hosszában négy sorban álltak a lovaskocsik, amiknek a végében volt a vásárlók közlekedési útvonala, és itt történtek a vásárlások. A „Kofák”- így hívták a termelőket – a szekéren tárolták az áru nagy részét, főleg kirakatnak tettek szem elé néhányat.