Az átkosban a délelőtti órákban a rendőrök árgus szemekkel vizslatták az utcán járó-kelő embereket, és ha valaki olyat láttak, aki gyanúsan ráérősen jött-ment, azt igazoltatták. Megnézték, van-e bejelentett munkahelye, ha nem volt, közveszélyes munkakerülőként áristomba dugták. Az persze senkit nem érdekelt, hogy akinek volt munkahelye, ott mivel töltötte az idejét, de a statisztika szép volt, ismeretlen volt a munkanélküliség.

Szép idők voltak. Tökéletesen megértem, hogy manapság is valami ilyesmi lebeg az Orbán-rezsim urainak szeme előtt. Az év elején közzétett adatok szerint egyre kevesebb munkanélküli van Magyarországon, óriás léptekkel haladunk a munka társadalma felé. Az

Hajnalodott. "Azt hittem jó lesz majd, /Ha egyszer én is nagy leszek" Az Illés együttes az Amikor én még kis srác voltam című száma és a magyar beat zene új fejezetet nyitva tarolt az 1968-as Táncdalfesztiválon augusztus 20. éjjelén

Bealkonyult.. A prágai tavasz és a demokratikus szocializmus reményének vége 1968. augusztus 21. hajnalán. A Varsói Szerződés csapatai, köztük a magyar egységek megszállták Csehszlovákiát. A szovjet katonák Prága utcáin szembesültek a hatalmas ellenszenvvel

1968. augusztus 21-én a csepeli II. Rákóczi Ferenc út 5-ös számú ház első lakása konyhájában gyülekeztek az udvarban lakó családfők. Ez volt az első eset, hogy a nagy dolgok megvitatásakor nem zavartak el, hanem felnőttként bevontak a beszélgetésbe. 15 éves voltam. (Akkoriban 16 évesen vitték a fiút katonai összeírásra, 17 évesen sorozásra és 18 évesen bevonulás!)

Generációmnak egy közeljövőben kirobbanó háborúban való részvételem lehetett az oka, hogy az előző napi, - 1968 augusztus 20-i bevonulásunk Csehszlovákiába – esemény „udvari” mérlegelésénél ott lehettem. Éreztem a megtiszteltetés súlyát, felmértem a Csehszlovákiai bevonulás veszélyét, de mégis a saját kortársaim között a táncdalfesztivál értékelése nagyban megelőzte a katonai helyzetet.

A konyhánkban komoly arccal mérlegeltek, tanakodtak a férfiak. Bernáth Feri bácsi volt a

Magyarországon ma 16 forinttal többet kell fizetni a benzin literjéért, mint januárban. Nagyot drágult - a statisztikusok által a háztartási energiához sorolt - tűzifa is, amelyet nyugodtan nevezhetünk a hazai árucikkek páriájának, ugyanis mázsánként egy évtizeden keresztül évente mindig 200-200 forinttal kellett többet fizetni érte, mígnem tavaly 400 forint volt a drágulás mértéke, és ez a folyamat idén sem szakadt meg. A KSH júliusi inflációs jelentéséből kitűnik, hogy a hosszú rimánkodás után végre a választások előtt, majd korrekcióképpen utána is "rezsicsökkentett" tűzifával fűtők  - vagyis a háztartások egyötöde -  még mindig nincsenek a pénzüknél, ugyanis 12 százalékos kompenzációt kaptak, de az idei drágulás mértéke még ezt is meghaladta. A tüzelőanyag-nagykereskedők arra hivatkoznak, hogy kevés a favágó, ők ráadásul nem restellenek

Nyitott közpénzcsapból folyik a lé a 21.kerületi önkormányzatnál, de mire? Emlékmű egy Csepelhez nem köthető bárónak, új focipálya ráadásként, kézilabda-csanokról zárt ajtók mögött. Miért volt olyan sűrgős a képviselők rendkívüli összerántása?

Ma délután öt órakor rendkívüli ülést tart a csepeli önkormányzat képviselő-testülete. A meghívóban, tegnap 17óráig mindössze 3 napirend (ebből egyet zárt ülésen tárgyalnak) szerepelt. Az előterjesztésekkel kapcsolatban az alábbi, közérdeklődésre számot tartó kérdéseink vannak, amelyekre – reméljük –, válaszokat is kapunk a testülettől, illetve az önkormányzat vezetőitől:

Napirend-tervezet 1. pontja: (163. sz. előterjesztés)

Javaslat köztéri emlékmű állításáról Budapest, XXI. kerület Daru-dombon (hrsz: 208261/3)

Előterjesztő: Borbély Lénárd polgármester

Kérdéseink:

1) Ki és miért kezdeményezte a II. világháború előtti időszak egyik meghatározó revizionista személyisége, a Csepelhez nem köthető Báró Dr. Urmánczy Nándor emlékművének felállítását a Daru-dombon?

2) A polgármester által jegyzett javaslatban nem szerepel semmilyen összeg, azaz nincs megjelölve az emlékmű várható megvalósítási költsége. Miért nem? Lehet, hogy a határ a csillagos ég, vagy amit a művész és a kivitelező nem szégyell? Netán már meg is állapodtak a – a testületi döntés előtt – a tervezővel és a kivitelezővel?

3) A javaslatban nem szerepel a

Próbálom elképzelni, mi járhatott a rendeletalkotó fejében, amikor minden rendű és rangú iskolavezetőnek előírta a vagyonnyilatkozat-tételt.

Úgy gondolta, hogy ha már a köz képtelen elérni, hogy a javait szemérmetlenül fosztogató ilyen-olyan potentátok komolyan vegyék ezt az intézményt, és rugalmasan táguló lakásokkal meg elfelejtett félmegyényi szántókkal bosszantják a választópolgárokat, akkor legalább a Kati nénik és Péter bácsik tárják elő feketén-fehéren a lakótelepi ötven négyzetmétert?

Vagy csak kíváncsi volt, mire telik a mindig beígért, de aztán folyton elszabotált életpályamodell maradékából? Röhögni vagy szörnyülködni akart a bevallásokon?

A harang a kivágott fákért, a megszüntetett zöldterületért szól. Kalitkákat, pavilonokat barkácsoltak a sokat látott, sok mindent elviselt történelmi központba. A Szent Imre tér ezt is túléli, de milyen áron?!

Részlet Szent István intelmeiből, amelyeket Szent Imre hercegnek címzett. Köztudott, Csepel főterét Szent István fiáról nevezték el, ezért igen örülnénk, ha az intelmeit a Szent Imre tér mai urai is meghallanák, például ezeket:

"Minthogy pedig a tanácsnak ekkora haszna van, azt ostoba, pöffeszkedő és középszerű emberekből összeállítani, én úgy vélem, mit sem ér...A királynak szóló tanács zárva legyen a bölcs szívbe, ne terjessze a bolondok szelessége. Ha ugyanis a bölcsekkel jársz, bölcs leszel, ha a bolondokkal forgolódsz, társul adod magad hozzájuk..."

Városért, kerületért Csepelért felelős emberként úgy vélem figyelni kell arra, hogy az itteni értékeket megőrizzék, a formákat megtartsák azok is, akik bizalmat ugyan kaptak a választáson, de beleérző képességet, meg hozzáértést nem hoztak magukkal! A Szent Imre téren folyó építkezések éppen ezeket a megoldásokat példázzák. 

A rengeteg (öreg) fa kivágása, a hamis ideológiateremtő szoborállítási járvány, a

A Thuróczy krónika így ábrázolja a véres csatát,  a páncélos német lovagokat és  a hagyományos fegyverzetű Koppány pogány harcosait. A páncélos lovagok gyűrűjében István még mint fejedelem látható. Háttérben a Veszprémi vár magasodik.  

Csak egyszer tudnánk csupaszon nézni augusztus 20-át! Látnánk a lényeget: az államot. A mi államunkat.

Ha egyszer tudnánk feledni, hogy a napi politika milyen tragikomikus egyszerűséggel próbálja évről-évre értelmezni a történelmet. Ha Szent Istvánban egyszer nemcsak az elhivatott államférfit, hanem a tépelődő embert is meglátnánk, és mellette a népet, amelybe Istvánnak bele kellett látnia az államalapító nemzet képességét. Mert nem hisszük, hogy az épp hogy letelepedett magyarok jobb mentális állapotban lettek volna, mint vannak ezer évvel később. Frusztráltan megosztottak voltak: félúton a nomád törzsi, sámánista űzött vándorlét és a keresztény állam között, és azt azért nem lehet mondani, hogy az első magyar király békés eszközökkel kényszerítette rá a törzsekre a

A képen látható  útbeszakadás már több mint egy hete éktelenkedik a Csepel Művek főútján!

Látható az is, hogy az elzárást is provinciálisan, önkezdeményező alapon, jóakaratú emberek végezték. Azért, hogy megkíméljék autóstársaikat attól, hogy a járművek és a személyek összetörjék magukat. (Éjjel, meg a jó Isten vigyáz az arra közlekedőkre)

A közel száz kocsiból álló „Városgazda” flottájából egynek sem volt érkezése arra, hogy szabályosan elkerítse a gödröt! 

Erre jár egy BKV viszonylatú autóbusz is, és

Civil (nem politikus) ésszel nehéz megérteni, mi baja van Iványi Gáborral (képünkön), illetve a protestáns lelkész egyházával Orbán Viktornak. Hogy baja van velük, azt leginkább onnan tudjuk, hogy a kormány hét éve vegzálja a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséget MET), jogsértő módon megvonta tőle az egyházi státuszt, milliárdokkal tartozik az anyagilag mindinkább ellehetetlenülő szervezetnek, és ezen a minősíthetetlen elbánáson még az alkotmánybíróság ítélete ellenére sem hajlandó változtatni. 

Értetlenségünk oka pedig főként az, hogy Iványi szolnoki - csakúgy, mint Lévai Anikó, Orbán Viktor felesége -, az Orbán-Lévai frigyet egyházi értelemben ő szentesítette, sőt a házaspár első két gyermekét is ő keresztelte meg. Továbbá nem tudunk róla, hogy a lelkész vagy a MET tanítása az elmúlt évtizedekben akár egy jottányit is változott volna (a jóta a héber ábécé legkisebb betűje). Vagyis nem arról van szó, hogy Iványi Gábor kitért volna a hitéből, hanem arról, hogy Orbán Viktor már nem hisz abban, amiben vőlegényként, illetve fiatal házasként még hitt, és most a saját hitehagyását – ha jól értjük – azon az egyházon kívánja leverni, amely talán a legfájóbban emlékezteti őt a saját múltjára.

Itt van például ez a két patkány mutatóban. Főzőcske receptet nem készítenek, de fürgén rágnak, gyorsan szaporodnak, különösen a szemetes környéken. Csepelen egyre többet lehet látni rágcsáló, fertőzésveszélyt is hordozható társaikból, de ez nem téma a CSH-nak

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH) augusztus 16-án megjelent 22. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket

Valamiért, az okokat, szokás szerint, nem közölték, csak 16 oldalon jelent meg a lap és az impresszumból kiderült, hogy a következő lapszám nem két-, hanem három hét múlva jelenik meg. Lehet, hogy a nyár, lehet, hogy az egyre laposabb csepeli köz- és kulturális élet vagy talán pénzügyi gondok miatt?

Folytatódott a lapban a milliárdos fejlesztések sorozat, most az egészségügy került sorra. Két oldalt kapott ismét Németh Szilárd, így folytathatta saját magának, illetve mostani fő feladatának, a honvédségnek a népszerűsítését. Azért egy kis migránsozásra is jutott belőle.

Most sem fértek bele viszont a lapba a csepeliek mindennapi életével, gondjaival kapcsolatos cikkek. Például nem reagáltak a csepeli rendőrök túlóradíjával kapcsolatos aggályokra, Tenk András LMP-s képviselő pártfeladatoktól való eltiltásával kapcsolatos kérdésekre, egy sort sem írtak az elmúlt hetek csepeli szemétbotrányairól vagy a patkány invázióról, s változatlanul kimaradt a csepeli HÉV sorsának alakulása, a Gubacsi-híd felújítása, a Duna csepeli szakaszánál történt olajszennyezés, a Daru domb 300 milliós fejlesztésével kapcsolatos tisztázatlan ügyek, a Weiss Manfréd Terv léte vagy nem léte. Arra sem jutott hely, hogy megszólaltassák Németh Szilárdot, miért szavazott le a parlamentben a fideszes többségű gazdasági bizottság valamennyi, csepeli fejlesztést szorgalmazó javaslatot.

http://csepeliek.blog.hu/2018/07/11/minden_csepeli_fejlesztest_leszavazott_a_fidesz_a_parlamentben

Most sem közölte a lap, hogy Németh Szilárdnak, Fidesz-listás csepeli képviselőnek, bocsánatot kellett kérnie, mert hazudott.

https://csepeliek.blog.hu/2018/07/30/nem_beszelnek_a_leleplezett_hazugsagrol_az_atveresrol_az_elmarasztalo_asz-vizsgalatrol

Változatlanul kimaradt a

Gogolák elvtársnő! Igen, Virág elvtárs! -  Kurta! Ez a szoknya kurta! Hagyjuk a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának! Nincs nekünk erre szükségünk! Nem igaz, Pelikán elvtárs? (Részlet a Tanú című filmből)

Az ember már semmin nem csodálkozik.

Nem rég a közszolgálati M3 leadta Jancsó Miklós Omega, Omega, Omega című filmjét, amelyben, mint a rendező jó néhány más alkotásában, lenge öltözetű hölgyek láthatók. Pontosabban voltak, mert egy éber cenzor az intimebb testrészeket gondosan kiblőrözte, azaz láthatatlanná tette. T

ávol álljon tőlem, hogy tippeket adjak, de tömérdek munka vár még a köztévé buzgó erkölcscsőszeire, mire minden filmet megcsonkítanak, amelyben pucér női kebel villan fel.

Kezdjük mindjárt

Ha még egyszer azt üzeni, mindnyájunknak el kell gondolkozni, hogy nem közveszélyes őrültek vezetik-e az országot

A magyar honvédelem nagy alakja arról nyilatkozott, hogy meg kell védeni Magyarországot, fegyverrel. Most. Ugyanis olyan időket élünk, mint a középkori oszmán hódító hadjáratok idején – s most nem csupán hősi lelkületre, hanem

• dübörgő magyar hadiiparra,
• pompás fegyverarzenál beszerzésére
• és hadsereg toborzására van szükség.

Mint a minap nyilvánosságra került, az áprilisi választások kamupártjainak 2,5 milliárd forint kampánytámogatást kellene visszafizetniük az államkincstárnak. Természetesen mindenki tudja, hogy nem fogják visszafizetni. Ahogy a népnyelvben meghonosodott elnevezésükből is következik, ezek az alakulatok nem óhajtottak befolyást szerezni az ország irányításában, létrehozóik csupán egy halom pénzre akartak szert tenni, merthogy lehetőség nyílt rá. Méghozzá a hatalmat gyakorló s a választási törvényt saját kénye-kedve, érdeke szerint átalakító Fidesz jóvoltából, amely arra, hogy a nem rá szavazók táborát némiképp megzavarja

A csúcson! München, 1972. Egyéni olimpiai bajnok: Balczó András

A háromszoros olimpiai bajnok, tízszeres világbajnoki aranyérmes öttusázó, a Nemzet Sportolója mai napon tölti be nyolcvanadik életévét. Feleségével, Császár Mónikával, a müncheni olimpián bronzérmes tornásszal tizenkét gyermeküket nevelték fel szeretetben és békességben budakeszi házukban, amit Balczó András maga épített.

1938. augusztus 16-án született Kondoroson. Másfél éves volt, amikor Nyíregyházára költöztek, ahol evangélikus lelkész édesapja püspöki másodlelkész lett. Kezdetben háromtusázott, 1955-ben egy országos versenyen Benedek Ferenc fedezte fel, az ő közbenjárására került 1956-ban Budapestre, ahol a Csepel SC sportolója lett. Tehetsége és hihetetlen akaratereje már korán a legjobbak közé emelte, 1957-ben háromtusa országos bajnok lett. Öttusában első egyéni magyar bajnokságát 1961-ben nyerte, s 1970-ig nyolc alkalommal állhatott egyéniben a dobogó legfelső fokára, négyszer lett csapatban aranyérmes, 1963-ban a párbajtőrvívók között is ő lett idehaza a legjobb.

Válogatott öttusázóként az 1958-as világbajnokságon egyéniben hatodik lett, csapatban második, de egy év múlva már egyéni ezüstérmet szerzett. 1960-ban Rómában tagja volt az olimpiai aranyérmes öttusa-válogatottnak, egyéniben

Olvasom Csepel mai fideszes vezetőinek, - és Borbély Lénárdnak - háláját az ország vezetői felé azért, mert (mint most például) több százmillió forintot adtak útjavításra. 
Szép dolog a hála! 

Persze hálálkodni csak akkor kell, ha olyan dolgot kap valaki, amiért nem dolgozott meg, amihez semmi köze nincs! Az ország teljesítményéhez pedig az ország lakosainak köze van! Mégpedig olyan formában, hogy ők dolgoztak meg érte, ők keresték meg, és az ő adójuk a forrása ennek a lehetőségnek! Csepel lakossága (állandó, és munkavégző) jelentős mértékben járul hozzá az ország teljesítményéhez, ebből adódóan a visszaosztásból is részesülnie kell! 

Az a pénz, tehát amit az országos kasszából visszakerül nem ajándék, hanem juss! 
Olyan járandóság, ami jár ennek a kerületnek, és olyan, amit ennek a kerületnek a felvirágoztatására, lakosság életkörülményeinek javítására kell felhasználni.

Teljesen felesleges ilyen ügyekben kíváncsiskodni. Mert aki kíváncsi, hamar megöregszik, rosszabb esetben megütheti a bokáját is. Akadhat bíró, aki úgy gondolja, hogy a kérdező nem tartja tiszteletben az adott politikus magánszféráját, ez pedig tilos terület lett

Ember legyen a talpán, aki el tud igazodni a hivatalos-nem hivatalos kiadások dzsungelében. Vállalkozó ismerősöm panaszkodott a minap, hogy tengeri kígyóvá nőtt az adóhivatallal folytatott vitája arról, mi az a költség, amit elszámolhat, és mi az, amit nem. Ebben még a bíró által megkérdezett szakértők is ölre szoktak menni, ugyanis képtelenek megegyezni, mit számolhat el és mit nem annak a háznak a rezsijéből, amelyben az irodája és a lakása is működik.

Én nem látok semmi kivetnivalót abban, ha

A  Népszavában Tamás Pál írásából arra lehet következtetni, hogy a 2018.04.08 választások után a demokratikus magyar elit egy része is kezdi megérteni, hogy a mai magyar hatalmi szerkezetet nem lehet úgy eltávolítani, hogy vele szemben a régi sémákat, a régi begyakorolt formákat alkalmazzák. 2010 óta (elég lassan) eljutottak odáig, - talán már egyesek rájöttek arra - hogy az orbáni jobboldali populizmus immunis a régen bevált politikai „gyógymódokra, orvosságokra”. Az ilyen módszerek alkalmazása nem hogy pusztítaná az országot gyötrő vírust, hanem erősíti, táplálja azt! A magyar emberek a rendszerváltás óta megtapasztalt csalódásaik okán közömbössé váltak a liberális szólamokra. 

Nagy baj ez! Azért, mert a

Nem emlékszem, hogy az Állami Számvevőszék valaha is olyan kirohanást intézett volna a magyar kórházak gazdálkodása ellen, mint amilyet most a szervezet elnökétől olvashattunk. Nem ismétlem a jelzőket, csak annyit jegyeznék meg, hogy semmiképpen nem harmonizált a magyar kormány eddigi megállapításaival; azokban mind az állt, hogy a magyar egészségügy nagyszerű színvonalon teljesít.

Vagyis, látszólag, Domokos László nekirontott az Orbán-rendszernek, hiszen annak már több mint nyolc éve volt arra, hogy rendet tegyen a kórházak háza táján.

A 2010-es önkormányzati választások előtt fedett uszodát ígért Németh Szilárd a csepelieknek. Fújhatják, amit kaptak, mert a medencét télen fedő  tetőt fújni kell. Az eredeti politikusi ígéretből nem lett semmi

A nyári forróságban hűsítésre várnának a csepeliek is. A fideszes szócsőből azonban szózuhatag ömlik rájuk, és ez csak a lényeg elfedését szolgálja. Azt viszont alaposan! A szó további szaporítása helyett csupán néhány megjegyzésünk lenne a Csepeli Hírmondó Csepeli Strand: új öltözők, napvitorla című cikkéhez.

> főcenzori előírás, hogy a CSH-nak népszerűsíteni kell Borbély Lénárd polgármester facebook oldalát is. A feladat kipipálható.

> A 2010-es önkormányzati választások előtt fedett uszodát ígért Németh Szilárd a csepelieknek. Az ígéretből nem lett semmi, helyette,

Prága, 1968. augusztus 21.

És még azt mondják, az Orbán-rezsimnek nincs humora. Pedig új Kulturkampffal (kultúrharccal) ünnepelni a prágai tavasz eltiprásának közelgő ötvenedik évfordulóját, az beillik egy dadaista performansznak. Ne legyenek illúzióink, milyen világ köszön vissza.

Hátborzongató újraolvasni Bohumil Hrabal önéletrajzi trilógiáját negyedszázaddal az első magyar kiadás után. Öregebbek lettünk, és ha bölcsebbek nem is, ezt-azt már láttunk (déja vu).

Az 1968 utáni Csehszlovákiában járunk, ahová lánctalpakon érkezett a baráti segítség, hogy eltapossa a létező szocializmus történetének legígéretesebb reformkísérletét. Lesújt az értelmiségre a bekeményítő diktatúra kérlelhetetlen ideológiai szigora. A hatalom