Csepel és Soroksár országgyűlési képviselőjének nincs személyautója, szolgálati kocsija

(Az első részt szombaton közölte a CSÚ)

A beszámolóm újabb részében a csepeli és soroksári képviselői munkámról számolnék be. Egyrészt a kampányban megígértem, hogy a képviselői fogadóórákat rendszeresen megtartom. Ez azt jelenti, hogy kétheti váltásban van szerda délután 15-18 óra között fogadóórám Csepelen és Soroksáron. A konkrét időpontok a www.egyuttcsepel.hu, valamint a www.egyuttsoroksar.hu honlapon elérhetők, illetve megtalálhatók a kerületi önkormányzati honlapokon és Soroksáron az önkormányzati újságban is megjelent. Ezen kívül az irodavezetőnkkel (Törő Csilla, csibaliba@gmail.com) egyedi időpontot is lehet egyeztetni. Az elmúlt hónapokban emlékeim szerint egyszer maradt el fogadóóra, mert közbejött egy halaszthatatlan program. 

Igyekszem sokszor jelen lenni Csepel és Soroksár közéletében:

Száz évvel ezelőtt Csepelen is hiába várták haza a frontról a hadba vonult férfiakat. Az 1914-es  nyári ígéret, a nagy háború (csak később lett számozott, az első világháború) kitörésekor elhangzott politikusi  ígéretekből – Mire a lomb lehull hazatértek – nem lett semmi. Még négy évig folyt Magyarország és Európa máig ható tragédiáját is okozó értelmetlen öldöklés, pusztítás. 

A  Csepeli Helytörténeti és Városszépítő Egyesület tagjai erre a háborúra emlékeztek nem rég, amikor meghallgatták Bolla Dezső – vetített képekkel kísért - előadását, amelyről a 21. kerületi HÍRHATÁR így számolt be:

Bolla Dezső helytörténész, a CSHVE elnöke, Csepel Díszpolgára előadását az „átkozott háború” alatt elszenvedett kínokra való emlékezéssel kezdte, mintegy folytatva a melankolikus zene hangulatát.

Ez a háború olyan jelentőségű a magyar történelemben, amely napjainkig hat és hatni fog a jövőre is!

Ez a háború az egész emberiségnek hatalmas kínokat hozott, története és hatása napjainkig is érződik.

Igazi magyaros  előadás várja a közönséget ma este hét órától a Csepeli Munkásotthonban, ahol a  az Évadzáró Operett Gálát láthatják az érdeklődők.

Kovács József – az Interoperett egykori megálmodója, és létrehozója – évtizedeken keresztül gálakoncerttel ajándékozta meg azokat a csepeli nézőket, akik nem tudtak eljutni a Vígadóba, a január 1-én élőben közvetített műsorra. Csepeli származású művészként ezt a koncertet, az Újévi gála előzményeként minden évben Csepelen tartotta.

Dobrády Ákos, Szekeres Adrien és a Bon Bon együttes fellépésével - az önkormányzat címerével és a megújított vezetés választási jelszavával - ma este öt órától zenés évbúcsúztató programot láthatnak az érdeklődők a Karácsony Sándor utca sétáló utcai részén. A műsort tűzijáték zárja.

Közeledik az év vége, ezért a következő napokban több részletben is beszámolok arról, hogy mit tettem országgyűlési képviselőként az elmúlt bő fél évben. Először kezdjük a szikár statisztikai számokkal, vagyis nézzük a hozzászólások, önálló indítványok és nem önálló indítványok számát:

Felszólalások száma: 14 (teljes beszédidő kb. 70 perc)
Önálló indítványok száma: 30 (ezen belül volt interpelláció, írásbeli kérdés, törvényjavaslat, törvénymódosító javaslat, vizsgálóbizottság felállításra vonatkozó javaslat is)
Nem önálló indítványok száma: 14 (törvényjavaslatokhoz benyújtott módosító indítványok)
Ezen kívül a Kulturális bizottság tagjaként azt hiszem sikerült aktívan részt venni a munkában. Számtalan törvényjavaslat, törvénymódosítás, beszámoló kapcsán mondtam el a véleményem. Ezen kívül kezdeményezője voltam a Nemzeti Táncszínház vezetőjének, valamint a Nemzeti Pedagógus Kar vezetőjének meghallgatásának.

"Ha például a kereskedelemben dolgozol, az is hajcsár, aki ma arra kényszerít, hogy vasárnap dolgozzál, ha nem akarsz is – és az is, aki politikusként arra kényszeríti a hajcsárodat, hogy akkor se dolgoztathasson, ha te a magad elhatározásából dolgoznál"

Nehéz ráhangolódni az ünnepre. A karácsonyra immár ugyanolyan nehéz, mint akármelyik hétvégére. Hiába gyújtogatják a gyertyákat az adventi koszorúkon püspökök és polgármesterek, hiába jön az unokákhoz három-négy helyen is a Mikulás, hiába töltik cipősdobozba éjjel-nappal a tengerként áradó szegénységben vigasznak szánt ajándékokat a Mikulás Gyárak, nem közelít a mennyből az angyal, hogy elvonja tekintetünket a napi hajszától. Először mind többek számára elveszett a vallásos hit nyújtotta távlat; az üdvözülés és az örök élet reményének megnyílása, közelivé, megélhetővé válása. Mára pedig egyre kevesebben maradtak azok is, akiknek a családi közösség megtartó biztonságát jelentheti az ünnep.

A mostani ünnep: rövid és nyugtalan megpihenés a hajsza két szakasza között.

Igazi magyaros újévi operett előadás várja a közönséget Csepelen, ahol a hagyományokra való tekintettel mutatják be az Évadzáró Operett Gálát december 28-án, vasárnap este 7 órai kezdettel.

Kovács József – az Interoperett egykori megálmodója, és létrehozója – évtizedeken keresztül gálakoncerttel ajándékozta meg azokat a nézőket, akik nem tudtak eljutni a Vígadóba, a január 1-én élőben közvetített műsorra. Csepeli származású művészként ezt a koncertet, az Újévi gála előzményeként minden évben Csepelen tartotta. Halála utána az Interoperett egykori szólistája Kollár Péter Erik vette át a stafétát, aki méltóan az egykori hagyományokhoz,az elmúlt években látványos előadást rendezett a csepeli színházban. A hagyomány az idei évben is folytatódik, hisz az Interoperett méltó utódja a ma már világhírű HungarOperett szólistái közreműködésével lesz látható a látványos Újévi Operett gála.

(A szerző erdélyi magyar költő és író, tanár, szerkesztő, politikus,  a Romániai Magyar Demokrata Szövetség alapító tagja, 1993. és 2011. között az RMDSZ elnöke)

Rövid volt valóban a román–magyar karácsony. Hát a magyar–magyar? 

Lett külön megült nemzeti ünnep, ideológiák szerint, külön utcasarkokon, már csak azt kellene ismét kitalálni, hogy más-más napokon legyen a karácsony is. Lett még sok egyéb. Lett kettős állampolgárság is. De hol van azóta az a reszkető kéz, amely felcímkézte egykor a befőttesüveget, aztán amikor jött a karácsony, levette a polcról, és elküldte Erdélybe?

Ha azt kérdezné tőlem valaki, hogy eddigi sok-sok karácsonyomból mi volt a legemlékezetesebb ajándék, habozás nélkül azt felelném: egy üveg ribizlibefőtt ezelőtt huszonöt esztendővel. Pedig találtam én is kisgyerekkoromban a fenyőfa alatt mindenféle áhított játékot, ruhát, könyvet, bár, ahogy mondani szokás, toronyórát láncostul mégsem.

Ahhoz sovány volt a családi költségvetés, de nem is voltam én telhetetlen még karácsonyestén sem.

Oscar Wilde meséje, fordította Lengyel Balázs 

Egy oszlop tetején, magasan a város fölött állt a Boldog Herceg szobra. Tetőtől talpig arany borította, vékony, finom levelekben, két ragyogó zafír volt a szeme, s hatalmas rubin piroslott a kardja markolatán. 

Nemhiába csodálta mindenki. 

- Legalább olyan szép, mint egy szélkakas - jegyezte meg az egyik városi tanácsos, aki szerette volna, ha híre megy művészi ízlésének -, csakhogy nincs annyi haszna - tette hozzá, nehogy az emberek még azt higgyék, hiányzik belőle a gyakorlati érzék, mert az aztán nem hiányzott. 

- Bár olyan lennél, mint a Boldog Herceg! - sóhajtott fel a józan anya, mert kisfia nyafogott, hogy hozza le neki a csillagokat. - A Boldog Hercegnek még álmában sem jut eszébe, hogy nyafogjon valamiért. 

Krisna-hívők több tízezer adag meleg ebéddel és élelmiszercsomaggal igyekeznek könnyebbé tenni a karácsonyt a rászorulók számára. Miként az sajnos, évek óta megszokott, az idén is tömegek várakoznak a Blaha Lujza téren, vannak akik már hajnali öt órától a kordonok mögött állnak családostul. A VS.HU fotóriporterének, Kummer Jánosnak a felvételei a Blaha Lujza térről, a Rákóczi úton kígyózó sorról a folytatásban:

József Attila: 

TÉL

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek.

Ráhányni mindent, ami antik, ócska,
Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,
Gyermekjátékot, - ó, boldog fogócska! -
S rászórni szórva mindent, ami szép.

Dalolna forró láng az égig róla
S kezén fogná mindenki földiét.

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hisz zúzmarás a város, a berek...
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
És rakni, adjon sok-sok meleget.

Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek!

Hetven évvel ezelőtt, 1944 december 24-én, a múlt század legsötétebb karácsonyán bezárult a magyar főváros körül a szovjet ostromgyűrű. Budapestet Hitler még korábban erőddé nyilvánította, amivel megpecsételte sorsát.

Tragikus, Csepeliről keltezett hírt tett közzé a Magyar Távirati Iroda (MTI) karácsony este:

Azt írta az MTI, hogy "halott csecsemőt találtak szerdán Budapest XXI. kerületében - közölte honlapján a Budapesti Rendőr-főkapitányság. A csecsemő holttestét egy járókelő találta meg a Weiss Manfréd út közelében délután negyed 3 körül. A BRFK vizsgálja a haláleset körülményeit."

Egyes információk szerint a tragédiáról tanúskodó bűnjeleket a Szabadkikotő és a HÉV közelében, nem messze a Weiss Manfréd úttól találták meg

A költemény és az illusztráció is a tíz évvel ezelőtti Csepel újságban jelent meg:

Lengyel Géza verse a Csepel újság tíz évvel ezelőtti, 2004-es karácsonyi számából

LENDVAI ILDIKÓ PUBLICISZTIKÁJA

Ez itt természetesen nem a lapszemle helye, most mégis kénytelen vagyok két hetilapból idézni. Csak azért teszem, mert mindkettő a közelgő karácsonyhoz kapcsolódik.

A HVG címlapjai joggal híresültek el. Ki ne emlékezne az első Orbán kormány idején arra a csoportképre, amelyen a Fidesz vezérkara az amerikai gengszterbandák öltözékében, öltönyben, fekete kalapban virított. A lap karácsonyi száma ismét csoportképpel jelentkezett. A felirat: „Nagy harácsony”. Nem sajtóhiba. Van, akinek a sikeres harácsolás jóvoltából van minden nap karácsony. Első ránézésre a borítón mintha a három királyokat és a pásztorokat látnánk a közös áhítat pillanatában. De Mária helyén Vida Ildikó ül, ölében Jézuska helyett aranyakkal. Akik pedig korhű köpönyegekben köré gyülekeztek a kisded helyett a „harács” imádására, az a Fidesz újgazdagjainak klubja: Orbán Viktor, összetett kézzel Lázár, az ökör fejét átszellemült mosollyal simogató Rogán, Habony, kezét áldásra emelve Szijjártó és a többiek. És mielőtt bárki a HVG után most már a Népszavát is a hívők érzelmeinek megsértésével vádolná: nem a kép, hanem a valóság gyalázza karácsony szellemét.

A másik rövid hírt az ÉS egy pársoros lábjegyzetében olvastam:

Lebukott egy adóhivatali revizor. Amint arról a Blikk beszámolt, egy vállalkozó fölvette, amint a NAV munkatársnője több százezer forintért tetemes adóhátralékot lett volna hajlandó eltüntetni, majd a hölgy távozása után még azon melegében a nemzeti védelmi szolgálathoz, onnét az ügyészségre rohant. Mindkét helyről kirúgták, végül a kerületi rendőrkapitányságon sikerült följelentést tennie.

Mindez a korrupció elleni zéró tolerancia jegyében. Ezt a zéró toleranciát a miniszterelnök maga említette. Az ember elképzelte, hogy legalább midőn állami hivataltól akarják rávenni a lakosságot vesztegetésre, s erről még hanganyag is készült, az összes bűnüldöző erő riadót fúj, hanyatt-homlok rohan segíteni elkapni a vétkest. De nem. A zéró tolerancia jegyében bután néznek a panaszosra, hogy mi a bánatot hadonászik hosszú percek óta a hanghordozójával, jöjjön vissza, ha vér is folyik; nagy pechje ennek az országnak, hogy a vesztegetések legalább 99 százalékában nem folyik vér, nem is hangoskodnak a felek, hogy rájuk lehessen küldeni a rendőrt.

Hargitai Miklós írása a Népszabadság mai számából:

Ritkán látható üzleti villámkarriert futott be az elmúlt években Tiborcz István, a kormányfő veje. A cégadatok szerint az üzlet 2010-ben indult be igazán a Simicska Lajos–Nyerges Zsolt páros segítségével. Így nem jelenthet súlyos terhet a családi kasszának Orbán Ráhel tandíja, amely a svájci elit magániskolában szemeszterenként 15 millió forintra rúg.

„Férjemmel önálló családunk van, saját lábunkon állunk, saját erőnkből boldogulunk, saját életünket éljük” – tette közzé a Facebookon nemrég Orbán Ráhel, a miniszterelnök elleni támadásnak minősítve azt a kérdést, hogy miből telik neki a szemeszterenként 15 milliós tandíjra a svájci magániskolában. A NOL olvasói egyébként 75 százalékos többséggel úgy szavaztak, hogy a kormányfő lányának tandíjfizetése közügynek számít. Részletek:

Csarnai Attila az önkormányzat hírportálján, a csepel.hu-n számolt be a következőkről:

Két autó száguldozott Hárosnál a Csepeli úton Szigetszentmiklós és Csepel határában december 18-án az esti órákban, amikor a szemtanúk szerint az egyik hirtelen kivágódott, és elsodort egy fiatalasszonyt és ötéves kislányát, akik az autóbuszmegállóban várakoztak.

A sérülteket két mentőkocsi szállította az Országos Baleseti Intézetbe. Az anya nyaki és fejsérüléseket szenvedett. A kislány életét az édesanyja mentette meg, mert volt annyi lélekjelenléte, hogy a feléje közeledő autó elől ellökte a gyereket az utolsó pillanatban. Az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) kommunikációs szolgálata megerősítette a baleset hírét, és hamarosan bővebb tájékoztatást adnak. Az ismert részletek: