Történetünk szereplője, egy bizonyos Szentmihályi Szabó Péter, harmadosztályú, szélsőjobbos, antiszemita provokátor. Van ilyen mindenhol. Mondjuk, csak azért, amiket a Nobel díjas Kertész Imréről írt és mondott kultúrhelyen örökre kizárnák minden valamire való szalonból.

De a teremtés már csak ilyen, akadnak benne kisstílű, végtelenül irigy emberek, akik valószínűleg megérdemelt kudarcaikra a magyarázatot a világméretű összeesküvésekben lelik meg. Ok. De miért kell egy ilyen kínos embert nagykövetnek javasolni? Ahogy, miért kell magas szakmai kitüntetést adni a hasonló színvonalú Szaniszló Ferencnek - hogy aztán vissza kelljen tőle kuncsorogni. Ráadásul minden ahhoz a Navracsics Tiborhoz köthető, aki több jeles eseményen, legutóbb pár hete Wallenberg budapesti emlékművének az avatásán, európai szellemben, kulturáltan, érzékenyen, önkritikusan - összefoglalva, valóban tisztességesen - beszélt Magyarország második világháborús szerepéről, az antiszemitizmus, a rasszizmus elítéléséről.

 1.

Vasárnap reggel, miközben teszem a dolgom, háttérrádiózom. 
Most is szól a rádió és azon kapom magam, hogy egyre idegesebb vagyok. 
Kezdtem figyelni a műsort! 
Nem színész, nem rendező, sőt még nem is zenész a riporter beszélgetőtársa (mint általában), hanem jogvédő. A jogász és a rádióriporter beszélgetését ismétlik. Feszültséget talán az kelthet bennem, hogy a riporter és a Helsinki Bizottság embere annak ellenére nem értették egymást, hogy mindketten magyarul beszéltek. Csak az egyik a (riporter) a hétköznapi magyart, a Helsinki Bizottság embere meg a jogi magyart nyomja. Ezért nem értették egymást és ezért nem értettem én sem őket. 
Ez idegesített! 

Nem tudom, hogy miért idegeskedem, hisz ez van az egész országban. Az átlagemberek azt hiszik, hogy hallják a beszédet és ezért értik is amit mondanak nekik. De hát ez már régen nincs így! 
Főleg a Fidesz érákban vált karakteresen ketté a valóság és a helyébe állított jogászkodó bla-bla. 
A "Fidesz akadémiák" elengedhetetlen tantárgya a fedett beszéd. Az, amikor a szó nem arra van, hogy a gondolatokat a másik emberrel megértesse, hanem ellenkezőleg, azért van, hogy elfedje.

A Klubrádió Megbeszéljük című, Bolgár György vezette műsorába nemrégiben betelefonált Lukáts Andor Kossuth-díjas színész, rendező. A művész egy égetően súlyos problémára, a GYEREKÉHEZÉS-re hívta fel a figyelmet. Az alábbiakban a beszélgetés szerkesztett változatát közöljük.

- Apú-ú-ú! Mér’ éjjel állt fel, és mér’ baj hogy felállt?
- Fiacskám, lassan nagyfiú leszel, nem kell ezen csodálkozni!
- De nem magától állt fel, hanem az éj leple alatt mások állították fel, mér’ nem nappal csinálják ezt azok a bácsik?
- Nappal szégyenli azt az ember, amit éjjel a sötétben meg mer cselekedni.
- De ha már felállították, akkor mér’ nem örülnek a sikernek, mér’ nem dagadnak a büszkeségtől?
- Van diszkréció is!
- De hát már az előkészületek is botrányosak voltak, írásos ígéret ellenére nem beszélték meg az érintettekkel, hiába tiltakozott a nyilvánosság. Most a fél világ szégyenkezik vagy röhög rajta.
- Ez egy olyan befejezetlen mondat, ahol sok alany állítja, hogy ez a tárgy nem maradhat állítmány!

Nagyon furcsa, sokak számára riasztó világ bontakozik ki abból a képből, amelyet - igen nagy részletességgel -  Orbán Viktor ma délelőtt vázolt fel. A HVG.HU Orbán: könnyen lehet, eljön a mi időnk című tudósítását közöljük:

A legfontosabb versenyfutás ma az, hogyan lehet egy olyan államot kitalálni, mely sikeressé tesz egy nemzetet - mondta Orbán Viktor kormányfő Tusnádfürdőn, a bálványosi szabadegyetemen tartott előadásában. A kormányfő szerint a liberális demokráciának leáldozott, emellett példaként hozott olyan "sztárországokat", mint Oroszország, vagy Törökország. A miniszterelnök szerint eljött a munka alapú társadalom korszaka Magyarországon, emellett az állam újjászervezéséről is értekezett. Orbán a civil társadalmat is bírálta, szerint itt külföldiek által fizetett politikai aktivisták vannak.

A Csepelen végnapjait élő fideszes vezetés a bukása küszöbén a maradék méltóságának elvesztésére is kísérletet tesz. A négy éve még az „ésszel, szívvel, tisztességgel” szavakkal kampányoló Németh Szilárd ma már tudja, mert tavasszal a bőrén érezte: a csepeliek nem kérnek az általa kijelölt új utakból, melyek az elmúlt években valahogy mindig a haverok gyarapodásához vezettek. Hogy októberben harmadszor fogják kimondani a csepeliek: nem kérnek a Szent Imre téri urambátyám világból, a ne bírságold meg!-listákból, a kerületieket magára hagyó, a saját klientúrájával kivételező városvezetésből.

Azzal, hogy a köztársasági elnök október 12-ére kiírta az önkormányzati választást, helyreállt a világ rendje. Mármint az orbáni világé. Igaz, a kedves vezető 5-ére képzelte a voksolást, de az az egy hét csúszás mit sem számít. A lényeg az, hogy minden úgy történik, ahogy az a hatalmon lévőknek megfelel.

Akkor zárt be a szent Imre téri sörsátor, amikor a legjobban ment neki. 
Persze, a köznyelv szerin természetes is, mert a csúcson érdemes abbahagyni. 
Mondhat erről a rendezvényről bárki bármit, el kell ismerni, hogy jó kezdeményezés volt! 
Az, hogy hasznos volt-e nem tudhatjuk. 

Persze akkor nem, ha csak az anyagi oldalát nézzük. Itt ugyanis egyelőre nincsenek kézzelfogható adataink, csak sejtéseink vannak. De a régi Fideszes szólással élve: a karácsonyi bejglinek se ildomos az árát firtatni! 
Akkor persze, ha kizárólag csak nekik (Fideszeseknek) hoz hasznot! 
Amennyiben másnak is, jó lehet azonnal, ezerrel nyomulnak rendőrségre, ügyészségre, bíróságra! Más szemében ugyanis észreveszik a legkisebb szálkát is, de a magukéban a mamutfenyőből készült gerendát se. 
Ezzel csupán az a baj, hogy éppen olyan álszent, mint az egész tevékenységük. 
A kettős (vagy többes) mérce itt is kézzelfogható! 

A világ minden országának városaiban voltak kivetítők, amik közvetítették az érdeklődők számára a futball világbajnokság mérkőzéseit. Budapest utcáin is több helyen megjelentek a plazma képernyők, szaporodtak a sörsátrak. Ez természetes dolog, hisz a világ legnépszerűbb játékának világversenye került lebonyolításra. Az nem természetes, ha mindezt a közelgő helyhatósági választások közpénzből finanszírozott kampány eseményévé silányítják. 

A hang Lázáré, de a kéz, amely az uniós ezermilliárdokért nyúl Orbáné - vélik egyes szakértők, elemzők. Erről szól valójában az uniós pályázati és kifizető ügynökség felszámolása, majd feladatainak szétporciózása a minsztériumok között. Persze ez is csak egy rövid kitérőnek tekinthető, hiszen mára kiderült, a végső cél az volt, hogy jószerivel szinte a teljes, 2014-2020 közötti évekre járó, több mint hétezer milliárd forint fölött gyakorlatilag a kormányfő helytartója, Lázár János rendelkezzen.

Senki nem gondolhatja komolyan, hogy az igazi nagy, zsíros falatokat esetleg nem a miniszterelnök legszűkebb köréhez tartozók nyerik majd meg. Ezt az Európai Bizottság sem hiszi, ezért április közepe óta nem fizeti ki a pályázatok uniós forrásait. Igaz, ez a 2015. végéig lehívható, még az előző uniós pénzügyi ciklusból "ittmaradt" mindössze 2 ezer milliárd forintról, és nem mellesleg a hazai infrastruktúra beruházások több mint 90 százalékáról szól, de vannak a pénznél fontosabb dolgok is a világon.

Mi is a baj a péceli tömegsírral? Azért kérdezzük ezt, mert az emberi minisztérium államtitkára azonnali hatállyal kirúgta a péceli idősek otthonának a vezetőjét, többek között azért, mert hagyta, hogy egy temetkezési vállalkozó a szeretetotthon korábban elhunyt lakóinak a maradványait közös sírba tegye. A hírek szerint a temetkezési vállalkozó azzal indokolta lépését, hogy a halottak túl sok helyet foglaltak el, amúgy is gazos volt a sírjuk, kézenfekvőnek látszott tömegsír létesítése, ahol egyébként azóta egy „Ady Endre Szociális Otthon Elhunytjai” feliratú összegző tábla alatt végleges békében nyugodhatnak.

Már most jelezzük, hogy a péceli otthont részben egykori hajléktalanok lakják, akik korábban aluljárókban ültek egész nap, sőt aludtak, ezenfelül ittak, és büdösek voltak, részben pedig mindenféle magányos improduktív elemek, úgymint demensek, alzheimeresek, skizofrénok, paranoidok, csupa kellemetlen ember, az össztársadalmi fejlődés kerékkötői, úgyhogy ne nagyon hivatkozzunk most kegyeletre meg emberi minimumra, a szeretetotthon vezetői se tették.

Amint azt az Index újságírója, Csonka Anna a helyszínről jelentette, ezektől az emberektől alig volt mit elvenni, szánalmasan kis nyugdíj, születésnapra kapott ajándék, pénz, édesség, ruha, cipő, ehhez még némi számlatrükközés étellel, itallal, pelenkapénzzel; a rendőrség most többrendbeli sikkasztás gyanújával nyomoz.

Elmondható tehát, hogy a temetkezési vállalkozó semmi mást nem tett, mint megértve az idők szavát, racionalizált egyet a temetőben. Azt kell mondanunk, hogy sajnos az emberek többsége a társadalom legszegényebb csoportjába tartozva is külön-külön hal meg, egymás után, nem pedig egyszerre.

Szabó Szabolcs Csepel és Soroksár országgyűlési képviselőjének szolgálati közleménye Németh Szilárd csepeli polgármester (képünkön) hozzáállásáról:

Szolgálati közlemény
Két hónappal ezelőtt kértünk Hudák Janival egy találkozót Németh Szilárdtól. Mégiscsak az lenne a normális, ha a kerület megválasztott képviselője leül beszélgetni a polgármesterrel Csepel jövőjéről, és a csepeli fejlesztésekhez szükséges együttműködésről. Erre kaptunk egy szokásos sablonválaszt (amit minden csepeli lakos, vállalkozó, civil szervezet megkap hasonló megkeresés esetén), és azóta is várjuk az időpontot. Németh Szilárd nem csak egyszerűen nem veszi figyelembe a csepeli választók akaratát, hanem kifejezetten Csepel ellen dolgozik ezzel a hozzáállással. Októberben lehetősége lesz a csepelieknek elzavarni ezt a városvezetést. Dokumentumok:

Nyolc évig ellenállt az időjárás hatásainak és a vandálok támadásainak. Látszólag még tavaly tavasszal sem volt semmi baja. Az utolsó egy esztendő azonban végzetes károkat okozott: egy fahíd nem tart örökké, de a Kis-Duna-öböl fölötti talán a kelleténél kissé korábban került a „felújítandó” státuszba.

Kapva kapott ezen a fideszes önkormányzat: az eltelt csaknem négy esztendőben zömében abból „élt”, hogy szocialista elődeinek eredményeit festette át narancssárgára, s miközben minden fórumon gyalázza és lejáratni próbálja elődeit, nem képes igazi értékeket alkotni. Lám, a „civil” közbenjárással „megmentett” Kis-Duna part egyes részeinek elhanyagoltságán sem sikerült változtatni: a hajdani napközis-tábor ebek harmincadjára került, felverte a gaz, lassan összedőlnek az épületek. S közben gondosan elhallgatják: e helyzet kialakulásához – még ma is tartó – „határozott ellenállásuk” járult hozzá döntő mértékben. A hajdan szocialisták ellen demonstráló civil egyesület pedig eltűnt a süllyesztőben: a fideszes semmittevés ellen már nem mernek fellépni! (Ne gondolja senki, hogy egy magyarázkodó, narancs-árnyékú zöld civil közlemény nem tartalmazhat hazugságot!)

- Apú-ú-ú! Milyen nemzetgazdasági érdek fűződik a Szabadság-téri szoborállításhoz?
- Fiam, ezeket a képtelenségeket honnan veszed?
- A tévében mondták, hogy az alkotmánybíróság így döntött és ezért nem lehet a helyieknek szavazniuk erről, hogy mi éktelenkedjen a kerületükben.
- Most már egyre kevesebb dolgot lehet megmagyarázni! Csak találgat az ember, milyen nemzetgazdasági érdek fűződhet egy ilyen emlékműhöz. Lehet, hogy titkos tartalékot pl. olajat rejt a föld kérge és így álcázzák. Vagy az alapkőbe rejtették az alaptörvény eredeti példányát, ha felismerhetetlenné vált a sok átszabástól, csak elő kell venni. Vagy talán az lehet még nemzetgazdasági érdek, hogyha az ilyen alkotások számát szaporítják, nő az ízlésbeli fejlődés, nő az elégedettség, nő a jólét, nő a politikai elkötelezettség, nő az egység, nő a munkalehetőség (legalább a szobrászok és kőfaragók számára). Lehet, hogy az állított emlékmű licence után érdeklődnek bizonyos országok, hogy méltóképpen megemlékezzenek ők is megszállóikról és kollaboránsaikról. Vagy csak azáltal lett nemzeti kincs, hogy hungarikummá vált?
- Apú-ú-ú! Ezek csak találgatások!
- Csak találgatunk, találgatunk, s nem tálalgatunk.

Kalocsai Imre

Amikor a munkaadó a pultban volt, minden tételt gondosan beütöttek a gépbe az alkalmazottak, amikor viszont befordult a konyhába, a pultosok szinte semmit sem rögzítettek a bevételből.

DOBÁK ISTVÁN írása:

DEMOKRATIKUS KÖPÉSEK, CSEPELEN!

Olvasom a Csepeli Hírmondó nevet viselő csepeli önkormányzati lap 2014. július 18-i számát. A harmadik oldalon tényleg a lap jobbszélén, lapszél alatt írt eszmefuttatást Demokratikus köpések címmel. ”Leköpték a krétakörös Gulyás Mártont, még pedig nem gárdisták és kiscserkészek, hanem a Demokratikus Koalíció hívei. ”, bombasztikus felütéssel kezd a szerző, majd rögtön a célszeméllyel folytatja. „Gyurcsány kitűnő tempóérzékkel elhatárolódott az övéitől, de ez a minimum a történtek után.” No persze logikus és nehéz elhatárolódni a dolgok megtörténte előtt. Aztán értékel és összegez. „Megszaporodtak mostanában az effajta akciók, sajnos a politika sokak számára tényleges és átvitt értelmű köpködésből áll. Pedig nem kéne eltaposni, megsemmisíteni mindenkit, aki adott esetben másképp gondolkodik, mint én”. Vallja be a szerző, és fantasztikus logikával és igazi „demokratikus” írástudó módjára megállapítja, hogy megszaporodtak mostanában!

Faljuk az energiát. Egy jó ideje már nyáron is csaknem annyi áramot veszünk, mint télen. Mert melegünk van, és a klímákkal gyorsan tudjuk lehűteni a lakásunkat, irodánkat, műhelyünket.

Gyorsan és drágán, sok energiát felhasználva. A fogyasztás növekedése olyan látványos, hogy nincs az a rezsicsökkentés, ami képes lenne ellensúlyozni ezt (legfeljebb csak a gazdaság hanyatlása).

Nincs is min meglepődni, ha az állam úgy akarja a fogyasztást olcsóbbá tenni a lakosság számára, hogy csökkenti az energia árát. Minden más megoldásra aprópénzt költ csupán.

Nem csoda, hogy ilyen zabálnivaló a magyar energia. Pedig ha egyszer végre azzal az elánnal szállna a kormány és a rezsibiztos a fogyasztás elleni harcba is, mint a számlaszínezésibe, akkor talán sikerülne azt a fránya emelkedő energiafelhasználási görbét is lejjebb taszigálni.

Az Átlátszó arról ír, hogy veszélyeshulladék-exportban is utazott a Mol mögött üzletelő offshore cégháló: a Mol tízezernél is több tonnányi kőolajipari mellékterméket juttatott Ukrajnába a magyar EU-csatlakozás előtt. Egy ENSZ-jelentés szerint még az ukrán hatóságokat is megtévesztették. Az Átlátszó nyomozása szerint már ekkor is az Emfesz, az INA és a Mol Energiakereskedő ügyeiből ismerős offshore céghálót használták a legalitás határain mozgó ügyletek lebonyolítására.

Azt nem lehet mondani, hogy a kormányfő nem ügyel a részletekre. A fél világ ellen folytatott szabadságharca közepette sem ment ki a fejéből, hogy még 2011 novemberében a TV2 Naplójában elkötelezetten feltárulkozott: "Én most éppen a piás biciklisekért harcolok. Valaki azt találta ki, még valamikor régebben, hogy ha biciklin az ember iszik, akkor megbüntetik. Szerintem ez a magyar valóság ismeretének hiánya alapján született".

Múlt szombattól törvényesen is rögzítve győzött a kormányfő valóságismerete: szabad piásan biciklizni.

Németh Szilárd, a rezsicsökkentésért felelős parlamenti munkacsoport vezetője, még regnáló csepeli polgármester nemrégiben azt nyilatkozta: olyan nagy az érdeklődés a rezsicsökkentés iránt, hogy Budapesten egy újabb, második panaszirodát kellett nyitni. Az RTL Klub híradója viszont arról számolt be, hogy konganak a rezsipontok.

Az MSZP szerint teljesen feleslegesek és kizárólag a kormánypropagandát szolgálják a rezsipontok. Ha már felállították az irodákat, akkor például krízisközpontokként kellene azokat működtetni, hiszen  4,8 millió ember él a létminimum alatt Magyarországon.

A rezsipontok népszerűsége amúgy valóban nőtt az utóbbi hónapokban; a januári létesítésüktől márciusig tartó időszakban ugyanis egyetlen ember sem fordult meg a panaszirodákban. 

Forrás: Hírkomp