„Csepelen a 2010 óta regnáló vezetők, (országgyűlési és fővárosi képviselőivel az élen) erős indíttatást éreznek magukban azért, hogy az egyébként is fékevesztett ideológiai alapú emlékezeteltérítést megelőzzék. A kerületi szerviensek loholása állva hagyja az élenjárókat is, ha "speciális tényközlésről", vagy bármilyen marhaságról van szó! Imát mondatnak a vezérért, a nyilas képviselő emlékére tanulmányi versenyt szerveznek, aztán amikor a felháborodott (világ) közvélemény rákényszeríti őket, - ellenvágásként - zsinagóga-építést mímelve és Radnóti szobrot állítva visszavonulnak! Mai képviselőink az országgyűlésben csak a szégyenteljes rezsiátverés, a kilenc négyzetméteres lakás, meg a "lekurvaanyázás besmúzolása" ürügyén kerülnek az országos érdeklődésbe. Itt már nem az X, vagy az Y képviselő neve jelenik meg, hanem ’a hülye csepeli’ válik szállóigévé az országban!... Olyan világot akarnak kőbe vésetni, ahol természetes, hogy a szegény éhezik, fázik, munkáért és kenyérért esdekel, a gazdag meg tobzódik a jólétben és lenézi, kisemmizi az elnyomottat…. A revíziós emlékmű az angyalos molinóval és a nagy Magyarország virágágyás a szent Imre téren, a székely zászló a közintézményeken, és tragikus mementóként a ’szegénytemető’ megszavazása jelképezi az ő testvériségüket.” –írja három évnyi csepeli fideszes tobzódásról Horváth Gyula, aki ezzel kapcsolatban lejegyzett még több más figyelemre méltó gondolatot is: