A rezsicsökkentési harc élcsapatai már elérték a tűzifahalmokat. A szociális temetés mintájára be lehet vezetni a Vágd és vidd! szisztémát...
A jog legkeményebb fájába is bevésné a rezsicsökkentést a Fidesz, hogy eztán e honban a tüzelő ára ne emelkedhessen többet. Abba, amibe ha egyszer itt bele van vésve valami, akkor az onnantól már nem változhat. Legfeljebb néhányszor.
Na, jó hatszor. Nem árt azonban, ha beleírjuk mindezt az alaptörvénybe cirill betűkkel is, csak hogy az oroszok is tudják, mennyiért mérhetik eztán a gáz köbméterét. A rezsicsökkentési harc élcsapatai már elérték a tűzifahalmokat, és minta más indulót fújnának a trombiták.
A foglalkozásokra még most is lehet jelentkezni a Csepeli Munkásotthonban.
Magyarország városai és a budapesti kerületek között verseny indult, melynek tétje: egy közterület rendbetétele.
Barátom meséli, hogy a minap rosszul sült el a Noémi nevű nagylánya tizennyolcadik születésnapja alkalmából rendezett családi vacsora, mert a kedves meghívottak politizálni kezdtek, s végül azon a marhaságon vesztek össze, hogy kivel vacsorázik Halász János.
Szerintem már egyre kevesebb embert érdekelnek a rezsiháború újabb és újabb ütközetei. Mivel a csepeli fideszes fórumok (csepel.hu., csepel.info, csepel.fidesz.hu) változatlanul öntik a megmerevedett frontról a harctéri híreket, s a Csepeli Hírmondó legutóbbi száma az elmúlt három év eredményei között(!) a rezsicsökkentésre is hivatkozik, kénytelen vagyok időnként visszatérni a témára. Most, két felelős vezető, egy-egy mondatával kapcsolatban fejtem ki véleményem:
Ahol 1956 őszén laktunk korábban volt már Oktogon, aztán Mussolini tér, akkoriban November 7-térnek hívták, ma megint Oktogon. Talán összesen huszonhat család élt velünk a 3-as szám, az úgynevezett IBUSZ-ház pincéjében 1956. október végétől november végéig. Anyám még évekkel később is sokszor emlegette a "pince-heteket", mert a háború alatt ő egyszer már megélte itt ugyanezt. 1945-ben azt hitte, soha többé nem kell abba a dohos, fáskamrákkal szabdalt légópincébe költöznie. Tévedett. A téren megint tankok dübörögtek, géppuskák kerepeltek, a körúton holttestek hevertek. Zűrös napok voltak, amit gyerek fejjel, kilencévesen akkor átéltem.
Délelőtt elsőként Kovács Sándor nyugalmazott tábornok, 56-os elítélt, majd Török László, Nagyszalonta polgármestere helyezett el koszorút a Szent Imre téri 1956-os emlékműnél. Az önkormányzat részéről Németh Szilárd polgármester, Ábel Attila, Borbély Lénárd és Morovik Attila alpolgármesterek, valamint Szeles Gábor jegyző koszorúzott. A Fidesz képviseletében Bercsik Károly, Reznicsek Zoltán és Szuhai Erika, a Jobbiktól Pákozdi József, az LMP-től Tenk András, az MSZP részéről pedig Dobák István és Szenteczky János tisztelgett a hősök emléke előtt.
Hol zsarnokság van,