A második világháború befejező szakaszában, a szovjet Vörös Hadsereg előrenyomulásának, harcainak eredményeként nyolcvan évvel ezelőtt,
1945. január 9-én szabadult fel Csepel
a náci német megszállás és a magyar nyilas uralom alól.
Az emlékezet és a történelem őrzi a tényeket.
Dr. Bolla Dezső helytörténész
így ír a 80 éve történtekről:
Legyünk büszkék, kormányzó urunk újabb békemissziója is fényes sikerrel zárult, béke ugyan nem lett belőle, viszont miniszterelnökünk nevét a világ mindinkább megismeri. A cél pedig ez volt, és semmi más. Kicsi ország kormányfője, aki olyan tárgykörökben nyüzsög, amelyekhez neki vagy az országának semmi köze nincs.
Orbán Fura figura, ezt már láttam valahol, gondolja a külhoni tévénéző, és optimális esetben néhány tizedmásodperccel később nyomja meg a csatornaváltó gombját, mint ahogy azt általában tenni szokta.
Aprócska eredmény, de mégiscsak eredmény, epedő keblünk büszkén dalmahodhat, vajon a mi tót vagy rác atyánkfiai valami hasonlót érezhetnek-e? Bizony nem érezhetnek, fénytelen tekintetükön, tétova mozgásukon ezt látjuk is, sajnáljuk őket emiatt nagyon.
Ők viszont minket sajnálnak, és
Semmit sem tanult, semmit sem felejtett 15 éve Németh, Borbély és Ábel meg az udvartartáuk. A helyi fideszesek 2010-es hatalomra kerülése óta nem szokás emlékezni bizonyos évfordulókra, így pl. arra, hogy január elsején volt 75. éve, hogy Csepelt, mint a Főváros XXI. kerületét, Budapesthez csatolták. Pedig a csatlakozásnak komoly története volt már az 1945 előtti években is. Bolla Dezső csepeli történész írta még 2010-ben a Csepel újság január 8-i számában:
„…Már 1916- ban kiterjesztették Csepel községre a fővárosi államrendőrség hatáskörét. A belügyminiszter 1938-ban a városrendezési és építési törvény alapján meghatározta „Budapest és környéke” területét, melybe Csepelt is besorolta.
Miközben a bekövetkező nehéz háborús évek alatt Csepelnek (a korabeli legnagyobb magyar községnek) a lakossága megközelítette az 50 ezer főt, évente visszatérő viták tárgya volt a megyei várossá alakulás vagy a Budapesthez csatlakozás kérdése. Az 1942-ben elrendelt szavazáskor a véleménynyilvánításra jogosult helyi adózók többsége a csatlakozást támogatta. …A minisztertanács 1944 februárjában tárgyalta Budapest bővítésének kérdését, de
Nagyon megmérgesedett Bayer Zsolt, a NER házi megmondóembere. A köznyelvben publicistának is nevezett 5-ös számú tagkönyvtulajdonos haragját az váltotta ki, hogy Fábry Sándor nyilatkozott a háromszéki Pertu podcastnek. A humorista a többi között arról is beszélt, bántja, hogy nem kapott még Kossuth díjat, majd hozzátette: „ezektől nem is kell neki”. Bayer szerint Fábry „szarember”, aki a kötcsei fideszes piknikeken részegen nagyképűsködik.
A Pertunak Fábry felidézte pályájának néhány állomását, és elmondta azt is, hogy az RTL Klubnál mennyire jó dolga volt. Minden tekintetben megbecsülték, a születésnapján meghívták vacsorára, s ilyenkor egy kis borítékkal is kedveskedtek neki, de olyan is volt, hogy befizették egy világkörüli útra, így jutott el Galapagosra, vagy például a Húsvét-szigetre.
Annyi pénze volt, mondta Fábry, hogy három taxival ment haza, ám amióta a közmédiánál dolgozik, hiába volt 60 éves, meg kiváló művész, azok annyit sem mondtak neki, „fittyfülütty”. Amikor a riporter rákérdezett, hogy mi hiányzik neki, Fábry úgy válaszolt, hogy egy Kossuth-díj, de azt is hozzátette, hogy „ezektől már nem kell”.
Fábry tehát megsértődött az
Az eddigi hírek szerint Csepelen azért zártak be egy-egy postahivatalt Csillagtelepen (képünkön) és a Királyerdőben, mert Borbély Lénárd már nem tudta (nem akarta?) vállalni a Magyar Posta újabb, immár 17,6 százalékos költségemelését.
Lassan nem lesz olyan állami szolgáltatás, amely képes ellátni feladatát, beleértve a kórházi-, szociális-, kereskedelmi- és más közszolgáltatásokat. A posta pedig most tovább lépett tavaly elindított postafiók bezárások témájában. Sőt január 1-től több szolgáltatás díját is felemelték. Lehet, hogy előbb-utóbb magát a teljes postarendszert is felszámolják? Talán ennek is egyik előszele, hogy Nagy Márton miniszter január 31-ével leváltja a cég elnök-vezérigazgatóját, mert a további átalakításokhoz új vezetőt akar. https://444.hu/2024/12/27/nagy-marton-menesztette-a-posta-vezerigazgatojat
Mint megtudtuk, Borbély polgármester úr
Azt állította Orbán Viktor a minap, hogy „ha a patrióták vannak többségben a nyugati civilizációban, akkor nincs migráció, nincs gendermarháskodás, nincs háború”.
Ezzel szemben a tény az, hogy migráció mindig volt és lesz, akkor is, ha már nem a liberális demokrácia az uralkodó nyugaton, hiszen lehetetlen megállítani, és a nyugati gazdaságoknak szükségük van az új munkaerőre.
Sajnos háborúk is ki fognak törni egy olyan világban, ahol nemcsak Amerika az első, hanem Magyarország, Románia vagy Németország is, nem beszélve a békepárti Oroszországról, hiszen,
Erős kritikával kell illetnünk a csepeli önkormányzat vezetőit, mert a közmeghallgatás internetes, közösségi (fb) nyilvánosságát nem biztosította. A Kt-ülés után se szó, se beszéd kikapcsolták az élő, egyenes közvetítést, és azóta sem közölték ennek okát. Ugyanez történt egy éve is. Úgy látszik Borbély és csapata az elhallgattatásból akar hagyományt teremteni.
Ez teljességgel érthetetlen és elfogadhatatlan, hiszen a közmeghallgatás, törvényi és szakmai értelmezés szerint, tulajdonképpen egy nyílt rendes testületi ülés, amelynek célja és feladata a helyi közügyeket érintő lakossági kérdések és javaslatok megtárgyalása.
Ugyanolyan jegyzőkönyvet is kell róluk készíteni, mint a rendes képviselő-testületi ülésről.
Borbély úr szerint vajon
Nem könnyű dolog mostanában magyar köztársasági elnöknek lenni, annyi szent. Hiszen egyformán jártasnak kell lenni az ingvasalás és az irodai asztalitenisz rejtelmeiben. Nagyjából ennyi lehet, amit a nagyérdemű közönség megjegyzett Sulyok Tamás államfő eddigi tevékenységéből, ha néhány napja nincs most ez a kis affér a földrajzzal és a térképpel
Boldogabb országokban persze a lakosok nagyrésze azt sem tudja, kicsoda a köztársasági elnök – és ez nagyjából jól is van így. Egy jól működő államban nem is kell tudnia a polgároknak, hogy ki az, aki átveszi az új nagykövetek megbízólevelét, kitüntetéseket ad át a nemzeti ünnepen vagy éppen a román és a bolgár schengeni csatlakozás fölött örvendezik.
Hát ez az utóbbi csak „hármasra” sikerült Sulyok Tamásnak, illetve a nevében eljáró közösségi posztokat készítő, feltételezhetően rendesen megfizetett stábnak. A köztársasági elnöki posztban közölt
Saját szószegésének bizonyitékát szolgáltatta az újesztendő első hetében Borbély Lénárd civil polgármester, akit közösségi (fb) oldala tanúsága szerint főként tavalyi sikereinek számbavétele foglalkoztatta. Október 2-i polgármesteri esküjére visszaemlékezve, többek között ezt írta: „Ugyanazt az elvet vallom már tíz éve: kizárólag az itt élőkkel összefogva, közösen, adott szavunkat betartva érhetünk csak el közös eredményeket.” - Csak azt ne írta volna, hogy „ADOTT SZAVUNKAT BETARTVA” A legfontosabbak ugyanis 2014 óta csak kampányígéretek maradtak, a mai napig nem valósultak meg.
Mennyit ér Borbély úr adott szava?
Néhány példa:
„> Teljes egészében kiépítjük a gerincutat.
> 2x2 sávosra szélesítjük a Gubacsi hidat.
> Gyalogos és kerékpáros hidat építünk a Kis-Duna fölé.
> Megszüntetjük a Csepel SC-ben uralkodó áldatlan állapotokat. Együttműködve az Alapítvánnyal, megnyugtatóan rendezzük a Béke téri sportklub helyzetét. Támogatni fogjuk a terület felújítását és működésének biztonságát.
> A Kormánnyal együttműködve 5000 új munkahelyet hozunk Csepelre.
> Minden panelépületet felújítunk….
> Kormányzati segítséggel teljessé tesszük az aszfaltúthálózatot, valamint a csapadékvízcsatorna-rendszert.
> Csepel vize néven új gyógy- és ásványvizet adunk Magyarországnak.”
Ami pedig az „itt élőkkel összefogva” mondatrészt jelenti: Borbély úr képtelen volt és képtelen mindenfajta összefogásra, együttműködésre az
Vezérlő tábornokunk, Orbán Viktor, aki az ukrajnai háború esetében a feltételek nélküli béke híve, idehaza virtigli utcai harcos, már érzi a puskapor szagát, támogatja a menekültekkel kapcsolatban másképp gondolkodó panziós gumiabroncsainak kiszúrását, vagy Menczer Tamásnak (képünkön), a Fidesz–KDNP kommunikációs igazgatójának kültelki kocsmák hangulatát idéző fellépését Magyar Péterrel szemben a gyermekvédelem épülete előtt. Orbán a vereség szagát és a saját gyengeségét érzi, ezért támogatja az erőszakot.
Az Isaac Asimov Alapítvány című legendás sci-fi regényéből sokat citált aforizma szerint: „Az erőszak a gyengék végső menedéke.”
Vessük mindezt össze Orbán Viktor nyilatkozatával a Kossuth rádióban. „A költségvetés kulcskérdése a háború, mert az európai gazdaság minden baja a háborúból fakad. Mivel a fordulat be fog következni Trump januári hivatalba lépése miatt, békeévek jönnek, újra erőssé kell tenni a magyar gazdaságot, megindulhatunk fölfelé, ezért nem háborús, hanem békeköltségvetéssel készülünk.”
És ha újabb háborús esztendők jönnek, akkor
Ma már szinte hihetetlen, amiről a Magyar Világhíradó 1940. januárjában számolt be. Fagyos képekkel mutatták be, hogy miként vágják a jeget a Dunán. Csáklyára, ügyességre és fizikai erőre volt szükség ehhez az egész embert kívánó munkához. Ezt mondták a film nézőinek: „JÉGVÁGÁS A DUNÁN, A VEREMTULAJDONOSOK EGÉSZ ESZTENDEI JÉGSZÜKSÉGLETÜKET FEDEZIK AZ ERŐSEN BEFAGYOTT CSEPELI HOLTÁGBÓL.”
További képek a 85 évvel ezelőtti dunai jégvágásról:
Önök, kedves olvasók szoktak arra vágyni, hogy jó dolgok rosszabbak legyenek? Dehogyis, ilyesmi csak az alkalmatlan politikusoknak jut az eszébe … A Halászbástyán tegnapelőtt felhúzták, tegnap lebontották a budapesti panorámát 1500 forintért áruló fekete kordont
Vajon bármelyik hentesnek eszébe jutott már, hogy jó ötlet lenne egy ocsmány fekete kordonnal elcsúfítani a Halászbástyát? Felvetette esetleg az egyik középiskolai tanár a tantestületi értekezleten, hogy mennyivel szívesebben vinné a gyerekeket a budai várba kirándulni, ha csak a tehetősebb szülők fiai és lányai élvezhetnék a kilátást? A fuvarozó netán azon morfondírozik Kecskemét és Pest között, hogy a szép dolgokat egy lepellel kellene letakarni? Önök, kedves olvasókók szoktak arra vágyni, hogy jó dolgok rosszabbak legyenek?
Dehogyis, ilyesmi csak az alkalmatlan politikusoknak jut az eszébe, akik pechünkre naponta dönthetnek arról, hogy éppen mit rontanak el.
Ha mondjuk például
Czibor Zoltán örökségét nem lehet senkinek kisajátítani. A csepeliekkel együtt tiszteli emlékét, őrzi és ápolja örökségét az egész magyar labdarúgás, a labdarúgást szerető magyar és nemzetközi sportvilág. Ezt Németh Szilárdnak és Borbély Lénárdnak is illene végre tudomásul venni.
Eltulajdonított ereklyék és lapítás: kemény közleményt adott ki a Csepel SC – közölte az nb1.hu. https://nb1.hu/hir/eltulajdonitott-ereklyek-es-lapitas-kemeny-kozlemenyt-adott-ki-a-csepel-sc/ A történet valószínűleg ott kezdődött, hogy a polgármester fb oldalán közölte: pár nappal korábban „különleges eseményt” szerveztek a Királyerdei Művelődési Házban. Az Aranycsapat nagyszerű játékosára, Czibor Zoltánra emlékezve, több neves személyiség jelenlétében, megnyitották a róla szóló kiállítást, majd megtekintették az életútját bemutató Rongylábú c. filmet.
Ami pedig a Csepel SC közleményből kiderült az egyáltalán nem méltó a világhírű magyar labdarúgó emlékéhez. A háttérben a két csepeli politikus, Borbély és Németh közötti évek óta tartó hatalmi, politikai harc áll, most éppen
Nem tudom, elgondolkoztak-e mostanában a …repülőrajtról? No, nem a kerékpár- és motorversenyek rajtjára gondolok, ahol már eleve lendületben haladnak át versenyzők a rajtvonalon, hanem a magyar gazdaságra. Amivel kapcsolatban Orbán Viktor még karácsony előtt megígérte, hogy 2025-ben fantasztikus évünk lesz és a magyar gazdaság repülőrajtot vesz és megindul a Nagy Magyar Gazdasági Csoda. Ami azt illeti, tényleg csodára lenne szükség, hogy a magyar gazdaság legalább kerekesszékkel áthaladjon azon a bizonyos rajtvonalon.
A gazdasági rakéták begyújtásához épp a minap bukott el a magyar kormány egymilliárd eurót, azaz 411 milliárd forintot. Azt a pénzt, amihez Orbán Viktor „dafke-mániája” miatt nem jut hozzá az ország. A „dafke” itt azt jelenti, hogy juszt sem hajtjuk végre azokat a javaslatokat, jogállamisági korrekciókat, korrupcióellenes lépéseket, amire az Európai Bizottság, pontosabban a huszonhat többi tagállam felszólított bennünket. Ez az egymilliárd euró ingyen pénz lett volna, a közös európai helyreállítási alapból, azaz még csak nem is hitel, zéró kamattal. Talált pénz. Mehetett volna az a sok-sok euró értelmes beruházásokra is, ha
Elindult a MOL Bubi bringák éves szervízelése a Csepel Kerékpárgyártó és Forgalmazó Zrt. üzemében
A Budapesti Közlekedési Központ felmérései igazolják, hogy a MOL Bubi népszerűsége a hidegebb hónapokban is töretlen, télen is sokan használják a közbringaszolgáltatást. Az elmúlt évek fejlesztéseinek köszönhetően már összesen 2460 MOL Bubi kerékpár van Budapesten.
Az egy kerékpárra jutó napi utazásszám alapján Budapest a 9. helyen zárt egy 148 város közbringarendszerét vizsgáló nemrégiben készült tanulmány ranglistáján.
A kiemelkedő igénybevétel miatt, az
Az egész ország tele van szórva uniós milliárdokkal. A különféle beruházásokra kapott brüsszeli pénzek hasznosulásáról zaftos történetek sora kering az erdő nélküli lombkoronasétánytól a tehénmentes szarvasmarhatelepen át a luxusminibölcsiig. Az ellenőrzések – ha egyáltalán – rendre a botrány kipattanása után indulnak. Néha a kormány segít elsikálni a dolgot, mint például a kétes közvilágítási bizniszt lebonyolító Elios esetében.
Az Eliosnál egyszerűen kivették az uniós számlacsomagból a vitatott eliosos számlákat. Az ország elesett 13 milliárd forint támogatástól, de Orbán veje megszabadult az ellenőröktől és minden egyéb szankciótól.
Régi történet ez, ahogy a négyes metró körüli mutyi is. A projektre eredetileg 244 milliárdot kapott volna az akkor még Demszky Gábor vezette város, de már az első körben lehúztak belőle 59 milliárdot szabálytalan közbeszerzések okán.
A beruházás számos kanyar után 2014-ben, Tarlós István főpolgármestersége idején
Minden csepelinek, minden olvasónknak 2025-re jó egészséget, örömökben és sikerekben gazdag, boldog, békés új évet kívánunk!
KÁNYÁDI SÁNDOR: CSENDES POHÁRKÖSZÖNTŐ ÚJÉV REGGELÉN
Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog.
Érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre. Tiszta szívből
ezt kívánom.
Szaporodjon ez az ország
Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,
s ki honnan jött, soha soha
ne feledje.
Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
"Apja emeli föl, ebből a gyerekből/ Fegyverkovács lesz, ha addig élek/ Így is lett, bizony,/ de szólt egy szép napon/ Ne csináljunk soha többé fegyvert/ Nem lesz háború, könnyes, szomorú/ Boldognak látok majd minden embert..."
Tél fut az éjen át, nyílik a jégvirág,
Új bölcsőben sírdogál egy élet
Apja emeli föl, ebből a gyerekből
Fegyverkovács lesz, ha addig élek
Így is lett, bizony, de szólt egy szép napon
Ne csináljunk soha többé fegyvert
Nem lesz háború, könnyes, szomorú
Boldognak látok majd minden embert
Kis harangot önt, vándorruhát ölt
A haranggal a világot bejárja
Halkan zeng a dal, mit
Már csak néhány óra, és véget ér 2024. Aki teheti, számvetést készít, és búcsút int a távozó évnek. Mi köszönjük olvasóink megtisztelő érdeklődését. A szilveszterestéhez, az óévbúcsúztatáshoz meghitt órákat, vidám társaságot, jó szórakozást kívánunk Horváth Jenő dalával, amit a feledhetetlen emlékű Máté Péter adott elő: Még néhány perc és éjfélt üt az óra:
Az egykori Csepel Vas- és Fémművek kihűlt gyárkéményei olyanok mint a felkiáltójelek - "Felszeletelt bennünket a történelem, mint cukrász a tortát. De az igazak nem vesztették szem elől egymást...Már tarkónkon érezzük az utánunk nyomuló nemzedék forró leheletét. Már a nyomunkban vannak. A fiaink. Drága fiaink. Ők fognak egyszer eltemetni minket, utolsó perceinkben ők ülnek majd az ágyunk szélén, és velünk éneklik, hogy: ’Megtanultuk mi már ezt a harcot…’ Velünk énekelik?!”
"Ez egy kis ország. Itt mindenki érdekelve volt valamilyen politikai mozgalomban. Pro és kontra. Itt egyszer az életben mindenkinek kihúzták a politikai nyerőszámát. Itt egyszer az életben mindenki leszámolhatott az ellenségével. Itt a leszámolóval is leszámoltak. Ez egy kis ország. Olyan, mint egy nagy család.
Mi vakon hittünk és látva csalódtunk. Összetörtünk és kiegyenesedtünk. Mi magasra tartottuk a zászlót, amit később kivertek a kezünkből.
Nincs még egy nemzedék, amelynek tagjai ilyen messzire kerültek egymástól. Felszeletelt bennünket a történelem, mint cukrász a tortát. De az igazak nem vesztették szem elől egymást. Mint ahogy a gazemberek is egymásra találtak...Ránk lehet számítani. Ránk kell számítani. Ránk nem lehet nem számítani! Velünk akkor is számolni kell, ha nem számolnak velünk..."
HANYAS VAGY? Szilágyi György monológját előadja Kálmán György
Sok mindent látott a Szent Imre tér és környéke. Az ötvenes, hatvanas években Csepelen srácként, vagy fiatal felnőttként éldegélő fiúknak nem nagyon kell elmesélni, hogy milyen egy pofon! Akkoriban a konfliktusok, viták lezárásának egyik nem túl ritkán alkalmazott módszere volt. A dolognak, - mint annyi másnak - volt jó, és rossz oldala is. Jónak tűnik, hogy az embereknek érdemes volt vigyázniuk a szájukra, meggondolni állításaikat, megjegyzéseiket.
Ha ugyanis sértő, megalázó rágalmazásra ragadtatták magukat, becsmérelték riválisaik édesanyját, vagy rokonait, illetve valótlanságokat híreszteltek, hamarosan „törött kezükkel törölgethették vérző orrukat”.
A konfliktusok tettlegességig feszítése ezért senkinek nem volt érdeke. A verekedések kimenetele mindig bizonytalan volt, ezért egyre inkább a „matek” elkerülése, megelőzése látszott célszerűbbnek. Ide tartozott, az az átlátszó módszer, ahol a szorult helyzetbe kerülő, saját magát és valós testi erejét sokkal nagyobbra értékelő fenyegetéssel próbálkozott. Olyan akció kilátásba helyezésével fenyegetőzött, amiben
