A független, civil kuratórium elveszett. Elnöke azonban továbbra is Nagy József, a ház igazgatója pedig a Takács Mónika maradt
A tízéves háború véget ért, veszni látszik a Csepeli Munkásotthon, a százéves múltra támaszkodó, a csepelieket, felemelkedésüket szolgáló értékrendszer, kultúrafelfogás, a hagyományápolás és az állandó megújulás itthon és nemzetközileg is elismert óriási értékeit létrehozó, az országban már régóta egyedülálló kultúrház, a melós.
Igen, a Csepeli Munkásotthon Alapítványa, amely az ország egyik legrégebbi kultúrházát fenntartó és működtető, a volt Csepel Művek vállalatai által 30 éve létrehozott civil szervezetként, 2010 óta vívta csatáját a Nemzeti Együttműködés Rendszere Németh Szilárddal és csepeli hatalmasaival, december 28-án elvesztette függetlenségét.
A Munkásotthon létrehozásának 100. évfordulója utáni 289. napon! Miután az alapítói jog már korábban, a Németh által előterjesztett „lex Munkásotthon” törvény 2015-ös elfogadása után az önkormányzathoz, illetve annak Kft-jéhez került, amely később átvette a Felügyelő Bizottság irányítását is, december 28-án a kuratórium is „megadta magát”. Pontosabban az öttagú kuratórium, amelyben csak két fő volt az önkormányzat képviselője. Aznap két régebbi tagja is lemondott, s az önkormányzat által javasolt új delegáltakkal 4:1 lett a kuratóriumi tagok aránya, de már az
Ki itt belépsz, templomba lépsz be,
Kísér és kisért a múlt századok hosszú árnyéka. Bocskai minden szövetségesét elárulta. Ennek ellenére a parasztság imádta, mert nem volt semmi „úri” benne: egyszerű ember volt, közönségesen beszélt és nem öltözött cifrán. Bátran vágta a török megszállók ellen harcoló európaiak szemébe: "„Az igaz hitnek vallásáért kezdettük el a hadakozást, frigyünk az török császárral, tatár császárral vagyon”
Élnek ebben az országban sokan, akik nem a kormányfőnek hisznek, hanem a saját szemüknek. Amikor például azt hallják Orbán Viktortól, hogy „mindenki megnyugodhat, mert ha elkapja a betegséget, meg fogják gyógyítani”, akkor nem sóhajtanak fel, hanem megpróbálnak kitartani saját túlélési stratégiáik mellett. Úgy szervezik életüket, hogy elkerüljék a vírust, a kórházat, a lélegeztetőgépet, és élve kibírják, amíg megérkezik a biztonságos oltás. Nehéz, iszonyú nehéz így élni, és nem csak a félelem miatt: az idős emberek számára például aligha van nagyobb lemondás annál, mint hogy hónapokon át nem dögönyözhetik meg unokáikat.
Bendegúz és Banya-szobor lehet Királyerdőben, de az ott élők álma, az ABC egyelőre nem épülhet a művelődési ház mellett. Az üres telket eladta a fideszes vezetésű önkormányzat...
„A mostani ökológiai válság és a koronavírus-világjárvány által súlyosbított időkben minden korábbinál nagyobb szükségünk van a testvériségre” – hangoztatta hagyományos karácsony napi üzenetében pénteken Ferenc pápa, azért imádkozva, hogy véget érjen a világ szenvedése, és létrejöjjön az emberek közötti egység.
„Gyere, szórni ma csillagokat a sötétbe, /A fény mi legyünk, ameddig itt a helyünk! /Tudom, nehéz most. Keserű ez az év, baja túlcsordul, /De ne add fel! Egyszer ennek is vége, a sors fordul.”
Jöjj el hát végre
Maradt még valami? - rebbent a kérdés az ételosztók felé. De már mindent kiosztottak, már a sátrat is lebontották, a furgonba is bepakoltak. A néni meg csak állt ott a vékony szövetkabátjában, nyakában decens harmónikasállal, kezében lapos cekkerrel. A csend hidegebbnek tűnt, mint a szél. Hirtelen az egyik segítőnek eszébe jutott, hogy ma volt a szülinapja és a kollégáktól kapott egy tortát. Egyet se szólt, csak a néni kezébe adta.
A kormány elkötelezett a fogyatékkal élők hátrányos megkülönböztetésében. Folyamatosan csökken a nekik nyújtott állami támogatás összege és a jogosultak körét is igyekszik szűkíteni a kabinet.
Ki dobja át a másikat? Ki fog fejre állni?