Orbán kiégett öngerjesztője (dinamója). Elfogta, de nem fogta fel, csak kiforgatta a csepeli gimnázium névadójának gondolatait.

Aligha mondható megszokottnak, hogy a gazdaság életképessége kapcsán egy bencés szerzetest idézünk. De ha ezt a katolikus papot jelesül Jedlik Ányosnak hívták, akit a dinamó feltalálójaként tisztelünk, akkor már csak a tisztelet okán is érdemes rá hivatkozni. Bő évszázada ugyanis nem mást állított, minthogy „Hová kellene lennünk, ha az Isten a munkára való képességet megvonná tőlünk?” Ilyen félelem aligha gyötri a magyar jegybankot, azonban aligha lehet véletlen, hogy a hazai termelékenységről szóló kiadványukat éppen ezzel indították.

A teljesen félreértelmezett – és a járvány időszakában hangoztatott elvük – a kormánnyal karöltve – a

Csak csendben, csak halkan, hogy senki meg ne hallja, hogy mit kérdeztek a csepeliek és mit válaszolt a polgármester, aki nem hagyta szóhoz jutni a képviselőket a "közmeghallgatáson"

A járvány miatt az idei közmeghallgatás elmaradt Csepelen. Borbély Lénárd polgármester pótlásként sajátságos módszert választott.

Megjelent a csepel..hu-n hogy a „csepeli önkormányzat minden évben közmeghallgatást tart…..a koronavírus világjárvány miatt…., mindenki a közérdekű kérdését írásban tegye föl és december 1-jéig… legyenek kedvesek elküldeni.” https://csepel.hu/hireink/kozerdeku/item/13125-online-kozmeghallgatas 

Megjegyzésünk: a 2011. évi CLXXXIX. számú, a helyi önkormányzatokról szóló törvény 54. §-a szerint „A képviselő-testület évente legalább egyszer előre meghirdetett közmeghallgatást tart,….” A törvényi paragrafust azért idéztük, mert nem az önkormányzat, hanem a képviselő-testület tartja a közmeghallgatást. 

A helyi Szervezeti és Működési Szabályzat meg mindezen túl kimondja, hogy a közmeghallgatáson

Az átdolgozott élet után senkinek se legyenek megélhetési, filléres gondjai

Korábban is (elég sokat) írtam a rugalmas nyugdíjkorhatárról; arról az előrehozott nyugdíjról, amely bünteti az előrehozást és jutalmazza a halasztást. Ebben a rövid írásban visszatérek a témához, a korábbinál szélesebb nemzetközi kitekintéssel és dinamikus szemléltetéssel. Mindenekelőtt beismerem, hogy nem értek a rokkantsági nyugdíjrendszerhez, pedig ennek helyes kezelése nélkül lehetetlen az időskori nyugdíjrendszert rendbe tenni. Ugyancsak figyelembe kellene venni a reform munkapiaci hatásait.

Magától értetődő, hogy az időskorban (mondjuk 60 évesen) várható élettartam emelkedésével párhuzamosan emelkednie kell a nyugdíjba vonulási kornak. Franciaország kivételével ezért emelik a kormányok világszerte az általános (normális, teljes, iránymutató stb.) korhatárt. Például Magyarországon ez a

Németh Szilárd és Borbély Lénárd, a volt és a jelenlegi csepeli polgármester.  Múlt és jövő? Ki tudja? A nyilvánosság számára eddig is érzékelhető volt a kettejük közötti viszony megromlása, most Borbély Lénárd két fajsúlyos témában is jelzi vitájukat: nem értettek egyet a Jedlik idő előtti kiköltöztetésében, illetve Németh Szilárd nem tájékoztatta őt a Csepel SC Alapítvánnyal kapcsolatos terveiről...

Szenzációsnak is nevezhetnénk a Csepeli Hírmondó karácsony előtti számát, ha szenzációhajhászok lennénk. De nem vagyunk azok. Maradjunk a tényeknél. A most megjelenő lap egyszerűen csak történelmi jelentőségű. A Fidesz 2010-es csepeli hatalomra kerülése óta ugyanis nem volt még példa arra, hogy a közpénzen kiadott fideszes szócsőben  nem az ellenzéket szapulják, hanem a kormányzópárt emblematikus személyét, a magát csepelinek valló Németh Szilárd honvédelmi államtitkárt, birkózószövetségi elnököt ostorozzák...

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH)  december 16-án megjelent 23. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket. 

Az egy hónapi szünet után megjelent lapban év végi interjút készítettek Borbély Lénárd polgármesterrel, majd három oldalon dolgozzák fel, szerintünk a polgármester véleményéből kiindulva, Németh Szilárd újabb, nagy felháborodást kiváltó, sporttal kapcsolatos „viselt dolgait”. Számunkra egyértelmű: felerősödött a csepeli sportért való politikai harc, amelynek a sport és a csepeliek lesznek a legnagyobb vesztesei. Eközben a polgármester tehetetlenül szemléli a HÉV-vonal korábbi jelentőségének elvesztését, változatlanul hallgat a csepeli gerincút folytatásáról, a közlekedés okozta környezetszennyeződésről, a járvány okozta csepeli veszteségekről, gondokról, az egészségügyi, szociális feszültségek növekedéséről. 

Véleményünk a cikkekről:

Németh Sándor, a Hit Gyülekezetének vezető lelkésze a következőket mondta néhány hete a Hit Rádióban: „A magyarországi baloldal örvendezik, mert arra gondolnak nyilvánvalóan, hogy nemzetközi baráti segítség következtében hatalomra tudnak jutni, mert érzik a gyökértelenségüket. Ezek a pártok, úgy mondanám, nem őshonos pártok.”

 Megelőzte kortársait, beszállt az erős mondások licitjébe.

Előtte voltunk még a Szájer-ügynek, előtte Demeter Szilárd „náci Európájának”, viszont utána, hogy az ellenzéket a Fidesz vezetése kitagadta a nemzetből. A vezető lelkész mégis fényt sugárzott az éjszakába, amikor letaposta a többiek sarkát. Miért is ne akart volna még nagyobbat mondani, hiszen nem maradhat szótlan azzal a kormánypárttal kapcsolatban, amely korábban megalázta, s amelyhez most törleszkedik.

Hitelveket követve, vagy az állami támogatást megszolgálva adja el saját és gyülekezete lelkét a hatalomnak? Tőle

Beleírhatjátok az alaptörvénybe magatokat. Megmondhatjátok, mi a család, ki a magyar, mi a nemzet, kiben higgyünk, kit gyűlöljünk, mitől féljünk. De azt, hogy kik vagyunk, hogy kit szeretünk és hogyan, nem vehetitek el tőlünk. A Jóisten a miénk is. Imádkozunk hozzá – értetek is.

2020. december 15-én kilencedszerre is módosította az alkotmányt az Országgyűlés. A szavazás végén zengett a taps, százharmincvalahány bátor, büszke ember tapsa. Van is ok a büszkeségre, hiszen sikerült megvédeni a magyarok lelkét. Megint. És közben magánvagyonosítani újabb, szabad szemmel nehezen látható közpénzmennyiséget, szorítani egyet a nem kormánypárti szerveződések nyakán, egy tollvonással alaptörvény-ellenessé nyilvánítani magyar emberek ezreinek puszta létét és alkotmánnyal elrendelni, hogy családok milliói hogyan éljék a magánéletüket. Sok szeretettel gratulálunk. Ez egy véleménycikk, amit D. Tóth Kriszta írt.

A Jóisten kegyelmezzen nektek.

A Jóisten, akivel takaróztok. Aki mögé elbújtok. Gyáván, büszkén, bután, tapsolva, gyűlölve, hazudva, cinikusan. Kirekesztve azt, aki semmi mást nem akar, csak szeretni és szeretve lenni. Élni. Tisztességben, egészségben, biztonságban nevelni a gyerekeit. Vagy pusztán egy esélyt arra, hogy valaha családja legyen. Egy másik nővel. Egy másik férfival. Vagy egyedül.

Sűrű a mohó gőg köde, elhiszem, hogy nem látjátok: emberek, gyerekek, családok – igen, családok – életével játszotok. Érvénytelenné teszitek a puszta létüket. Alaptörvény-ellenessé a magánéletüket. Billogot süttök rájuk, mert

Azt mondja Szűcs Lajos valami interjúban, hogy Ildikóval véletlenül találkoztak egy bárban. Színházi újságíróknak mindent be lehet adni, az lett volna véletlen, ha nem ott találkoznak. A hatvanas években a pesti bárok voltak a színészház. Ahová előadás után menni lehetett és maradni, ha nem is próbakezdésig, de majdnem. A ripők nép éjszakai menedékhelye. Konyakos busongó. Még Tordai Teri is oda érkezett haza, amikor NSZK-ból hazavillantotta a BMW-jét és hajnalban kifizette a haverok számláit. Pécsi Ildi az élet császárnője volt akkoriban. A trafikban kapható fotóját, a Filmvilágból kivágott címlapképeit megannyi férfiak lakta műhelyek, javítók bádogszekrényei őrizték. Ő volt a káközépeurópai szexszimbólum, a Nő, akiről Fellini lemaradt, mert honnan is ismerte volna. Ha ismeri, tuti átszabódik a filmtörténet.

Nem volt megközelíthetetlen, nem volt művésznős, nagyságosasszonyos, azt tartotta magáról, hogy éppen olyan, mint bárki az Alföld közepéről. Dolgozik, szórakozik, gondolkodik, beszél és

Ígérgetésben itt sem volt hiány, de a tettek elmaradtak. "Polgármester úr szerint minden kerületre jellemző, hogy ilyen ütemben haladnak ezek az ügyek..." - olvashatjuk az alábbiakban

Kovács Dávid Attila, a csepeli önkormányzat független képviselője közösségi oldalán sokakat érdeklő kérdésre kereste a választ.  Ezt írja:

„A Jedlik-felújításhoz hasonlóan sokan fordultak hozzám a nyári napközis tábor építésével kapcsolatban is. Arra voltak kíváncsiak, hogy mikor fejeződik be a projekt, mikor térhetnek vissza a gyerekek a Hollandi útra, hogy a táborokat ne iskolákban kelljen megszervezni.

A választ az a támogatási szerződés adja meg, amit október elején kötött a Fővárosi Önkormányzat, mint támogató és Csepel Önkormányzata, mint támogatott. A projekt ugyanis részben fővárosi forrásból valósul meg, mint ahogyan annak első üteme is. Határidőnek 2021. december 31. van megadva, ami azt jelenti, hogy nyári tábort a helyszínen leghamarabb 2022 nyarán lehet majd szervezni.

A szerződés aláírásáról egyébként még a

Milyen nemzetbiztonsági vonzatai lehetnek a Szájer-ügynek? Lehetséges-e, hogy Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a sajtóból értesült arról, hogy párttársa ellen hatósági eljárás folyik? Ónody-Molnár Dóra, a Jelen újságírója szerint, ha ez valóban így van, a szolgálatokkal, illetve az információáramlással komoly problémák lehetnek.

„Hogyan állhatott fel az a helyzet, hogy Szjjjártó Péter teremfoci miniszter – kis túlzással – a Klubrádióból, illetve a Jelen című folyóiratból értesült a Szájer-ügy részleteiről?” – tette fel a kérdést Para-Kovács Imre műsorvezető a Reggeli gyorsban, ahol Ónody-Molnár Dórával, a Jelen munkatársával elemezték az esetet. Azért éppen vele, mert az újságíró a botrány kipattanását követően Gulyás József volt országgyűlési képviselővel, a nemzetbiztonsági bizottság egykori tagjával hosszan beszélgetett az ügyről.

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a 

Ezekben a tákolmányokban a 21. században a magyar fővárosban emberek élnek, és gyermekek születnek. Hogy piszkosak, esetleg büdösek? Ilyen körülmények között csodálni való? A mostani hatalom ezt úgy orvosolta, hogy a közelben lévő vízmű lakótelep civilizált területét bekeríttette, nehogy a hárosiak odamenjenek. Azzal, hogy a területet a hatóság nem vonta „belterületté” a maga részéről a problémát megoldottnak is véli. Az itt élő emberek a csepeli hatalom számára nem léteznek? 

Most vagy soha címmel tette közzé gondolatait a hárosi áldatlan helyzetről Horváth Gyula. Írását változtatás nélkül ajánljuk olvasóink és a kerület vezetőinek, továbbá a csepeli közélet valamennyi felelősen gondolkodó résztvevőjének figyelmébe:

Most vagy Soha! Ez a tragikus végkifejletet is jelentő kifejezés most a Csepel déli részén lévő Hárosnak szól! Mindenki láthatja, hogy a temetőtől Délre lévő terület elkülönülése, leszakadása az utóbbi időkben nagyobb fordulatra kapcsolt. Ezen a területen a spontaneitás, - a más helyen ilyen mértékben nem tapasztalható - társadalmi, és építészeti szabálykerülés tapasztalható. Félő, hogy kikerült az ellenőrzés alól!

A rendszerváltás előtt elsősorban mezőgazdasági területként (Bulgár kertészet, TSZ) megjelölt helyeken, a csepeli gyárak dolgozói kezdtek zártkerti földdarabokat bérelni, néha vásárolni. Végtelen zavaros körülmények között jöttek létre a tranzakciók, mert a tulajdonosi szerkezet igen nehezen volt kibogozható.  Ez a bizonytalanság aztán az alacsony árakban tükröződött, ami mágnesként vonzotta a föld közelségét igénylő, vagy rá kényszerülő embereket. A hatalom pedig szemet hunyt a szabálytalanságok felett, mert úgy tudta, hogy a szocializmus nagy tervszerű lakásépítési elképzelésében ez a terület egységes, nagy lakótelepként szerepel.

A rendszerváltás után azonban

Ezt is elintézte a nagy elintéző. Németh Szilárd ingujjra vetkőzött a Kvassay-hídon, de inkább a Csepel SC-t ragadta magához mint a csepeli HÉV megmentését...Tanítványa, Borbély Lénárd mélyen hallgat, de van oka rá, mert az ígéreteit sokan nem felejtették el...

Dukán András Ferenc, a csepeli önkormányzat momentumos képviselője írja a közösségi oldalán:

Júliusban jeleztem, hogy baj lesz a HÉV felújításából az új atlétikai stadion miatt. Akkor előterjesztést is írtam arról, hogy a csepeli önkormányzat álljon ki amellett, hogy ne növekedhessen meg hosszútávon a menetidő, a híd felújítása után januártól álljon vissza a közlekedés a Borárosig. Borbély Lénárd napirendre se vette az előterjesztést, a fideszes képviselők rémhírterjesztőnek neveztek. A határozati javaslataimat nyilvánosságra hoztam, itt megtekinthetőek:

https://www.facebook.com/dukanandrasferenc.momentum/posts/3479928302030760

Ezzel szemben egy éve külön rendkívüli ülést hívott össze Borbély Lénárd azért, hogy Csepel kiálljon az atlétikai VB mellett, ami nem is Csepelen lesz. Úgy szavazták meg a fideszesek az előterjesztést, hogy nem voltak ismertek a részletek. Én nem szavaztam meg, ahogy hozzászólásomban is elmondtam, a csepelieknek nem az atlétikai vb az érdeke, hanem, hogy Csepel, különösen a közlekedés fejlődjön.

Churchill következik: Ha egy kormány gátlástalan, gyakran úgy látszik, hogy nagy előnyökre, cselekvési szabadságra tehet szert. Csakhogy: „mire vége a napnak el kell számolni mindenről és még inkább el kell majd számolni mindenről, mire vége az utolsó napnak is.” – írta, aki azért látott már egypár nagypályás gonosztevőt

Orbán híveinek úgy tűnhet, hogy még el lehet venni a másét, még bele lehet rúgni a gyengébbe, még harmadosztályú diktátorokkal lehet pacsizni, mert a kis vezető ezért fizet – a lopott szajréból. Még lehet gyűlölködni, ereszen át meglépni karantén idején drogos buliból, hazugságokat az éterbe kiáltani, miután mindenki másba megpróbáltuk belefojtani a szót. És az is biztos, azt a gyalázatot, amit Orbán a nemzetre kent, bizony csak hosszú, kemény munkával tudjuk majd lemosni.

Mint azt jól tudjuk, Orbán, sőt, az egész Fidesz, politikai pályájának elején

Viharfelhők a legendás bejárat felett. A héten egészen elképesztő módon folytatódott, s egyre nagyobb hullámokat vetett a Németh Szilárd „ügy”, azaz az országgyűlési képviselő által gründolt Kozma István Magyar Birkózó Alapítvány (KIMBA) újabb csepeli vagyonszerzése, a Csepel SC Alapítvány vagyonának megkaparintása.

Egészen elképesztő ahogy az önkormányzati vezetés hetek óta elhallgatja a koronavírus kapcsán meghirdetett veszélyhelyzet alakulásáról szóló híreket, még a koronavírus elleni oltásra való regisztrálás lehetőségeit is. A polgármesteri hivatal hivatalos csatornáján, a csepel.hu internetes szájton, az Információk a koronavírusról című rovat utolsó bejegyzése november 25-én történt. Lemaradt a hét eleji, mindenkit érintő hír is, miszerint  január 11-ig érvényben maradnak a vészhelyzettel kapcsolatos szigorítások.

Borbély Lénárd fb oldala, ahol megjelentette a kormánydöntést, nem önkormányzati fórum, akkor sem, ha a polgármester ezt szeretné. Sok ember kap sok pénzt a csepeliektől azért, hogy Csepelen csepelieket tájékoztasson. A lakosság informálása, a törvény szerint önkormányzati feladat, ám a csepeliek változatlanul nem kapnak híreket az önkormányzati intézmények (óvodák, általános iskolák stb) fertőződöttségéről, a karanténban lévők számáról sem, annak ellenére, hogy az intézmények honlapjai szerint több iskolában ezen a héten is találhatók megfertőződött diákok, tanárok, s nem kevesen kerültek karanténba.    

Egészen elképesztő az is, hogy

"Sikerül ennek a rendszernek szinte teljesen elzárni Csepelt a fővárostól! Kerületünket ezzel a végérvényesen a  perifériába sodorják. A politikai hatalmasok elérkezettnek látják az időt, a „Vörös Csepel” kivéreztetésére! Csepel Európa Harleme lesz. Az iparunkat megszüntették, a HÉV-et elvették, a gerincutat abbahagyták. Semmink se marad amit ennek a településnek a lakói vérrel, és verítékkel hosszú évszázadon keresztül megteremtett."

Horváth Gyula a csepeli HÉV hányatott sorsáról bizonytalan vagy nagyon is bizonyos jövőjéről H 7 Harlemi Hetes címmel a következőket írta közéleti bejegyzésében:

Megszületett a döntés, a mostani hírek szerint jövő év közepéig nem fog járni a Csepeli HÉV a Boráros térig. A csepegtetés módszerével adagolják az utasoknak a keserűséget.

Mára bizonyossá vált, hogy az eredetileg megjelölt ok, amiért vágányzárat alkalmaztak a Kvassay hídnál nem volt igaz. Mert a híd, mint látható elkészült. A munkások mostanság a vágányokat fektetik.

Olvashatjuk viszont, hogy a nyár közepéig való pótló buszozás valódi oka az atlétikai stadionhoz vezető közúti áttörés késése a HÉV töltés alatt. És ha majd az is elkészül, kitalálnak más okot, hogy csúsztathassák a HÉV Boráros téri megnyitását. Különben is a Boráros térre vezető vaspálya helyén sétaút szerepel a tervekben. Ezért várható, hogy

Kicsordul a könny a szememből, nem tudom megállítani, csak folyik lefelé, ahogy kacagok. Próbálom magam kényszeríteni, hogy ne csatornamászás és gatyakapkodás közben gondoljak lemondott EP-képviselőnkre, hanem bukott politikusként képzeljem magam elé a sashalmi piacon, ahogy harminc deka húsos szalonnáért áll sorba az árpádsávos zászló alatt árusító őstermelőnél, és félve kérdezi, nem csusszant-e be a kolbászos ládák mellé fél literecske abból a karcos idei szilvapáleszből. De csak ha nem hatezer litere, mert abból nem tud venni, csak két decit.

Lehet, hogy egy Fidesz-alapító, Brüsszelbe menekített magyar jogászember a csörgő százasokat kapirgálja a zsebe alján, ahogy azt teszi a magyar nyugdíjasok nagy része? Nem, ezt senki nem gondolhatja komolyan. Ezen a ponton el kell gondolkodnom, ne inkább sírjak-e. Mert az inkább tragikus, mint komikus, hogy

Vajon elképzelhető-e, hogy a hatalom emberei csak akkor hagyják maguk mögött szigorú erkölcseiket, ha átlépik a magyar határt? Csak akkor drogoznak, csajoznak, pasiznak, partiznak, ha már nincsenek Magyarországon?

Nem tudom, hány bőr van még a Szájer-ügyön, de az biztos, hogy bőven van még mit lehúzni róla. És persze nem úgy áll a dolog, ahogy a Fidesz szeretné, hogy közli, lezártnak tekinti az esetet. A kormánypárti kommunikációban ez is úgy van, mint a keresztény értékekkel: csak saját magukra nem tartják őket érvényesnek. A Fidesz semmilyen, az ellenzék rovására írható történetet nem zár le. Most éppen – ha nem jön közbe a brüsszeli ereszkedés – a 2006-os Gyurcsány-sztorit kezdené újra építgetni.

Az orbáni koncepció kétségkívül nem engedi a saját bázis rongálást, ezért aztán a kilencven százaléknyi médiafelületen az olvasó, néző, hallgató nem is találkozhat az aktuális jobboldali botrány eseményeivel; vagy ha végképp elkerülhetetlen, akkor is csak töredékesen, erős csúsztatásokkal. Így történt ez most is. A brüsszeli gang bang parti kezdetben házibulivá szelídült, a sorosista, globalista erők manipulációinak felhangjával. Ez az olvasat azóta sem kopott ki teljesen a jobboldal interpretációjából, hogy

Nagyon kevés dolog van, amivel Németh Szilárddal Csepelen egyetértenek! Azzal mindenképpen, hogy ami a Csepel Sport Clubban tíz éve folyik, az tarthatatlan! A Csepelért felelősséget érzők bizonyára ezért jutottak oda, hogy a helyzet megváltoztatására irányuló kezdeményezéseket hajlamosak kedvező jelként kezelni. – Így kezdődik Horváth Gyula elemző írása a saját közösségi oldalán. A Csepel SC múltjával és jövőjével foglalkozó írás így folytatódik:

„A csepeli sportolás lehetőségét a dolgozók kezdeményezésére, a gyáros támogatásával hozták létre 1912-ben. Nem a semmiből, mert már korábban is működtek itt önszerveződő sportolói kezdeményezések. Ezek alapjául szolgáltak, egy a lehetőségeket összefogó célszerű, és szakszerű tevékenységnek. A múlt században a világban fellendülő sport-mozgalomban a Csepel SC mindig is a hazai tömeg-, és versenysport kiemelkedő egyesülete volt. Az előbbi tényeket nem csak világ, és olimpiai bajnokai, hanem az itt művelt a sportágak sokasága, és tömegessége alapozta meg.

A „Csepel” azért lett a sportszerető közönség körében ismert, mert voltak olyan sportágai, versenyzői, és edzői és vezetői voltak, akik határainkon belül, és kívül, meghatározó, vezető szerepet játszottak. A legsikeresebbek: a nehéz atlétika, az öttusa, az evezős, a motor, és kerékpár sportágak. És, természetesen a labdajátékok, a focit is ideértve. Csak hát, mint néhai Vágó Pista (kalapácsvető) barátom mondta: „ezek nem is annyira a sporthoz, mint a szórakoztató iparhoz állnak közel.”

A Csepel SC. tehát attól lett a csepelieké, hogy ők, ismerőseik, gyerekeik, munkatársaik  tevékenykedtek ott, és nem azért, mert ezt a politikai, vagy a gazdasági vezetés elrendelte volna. És ez olyan alapigazság, ami azóta sem változott. Tehát, Németh Szilárd diadalittas minapi videója, - amiben ex katedra kijelenti, hogy ezután a Csepel SC ismét a csepelieké - ebben a formában semmilyen alappal nem rendelkezik. Mivel az ő nevével fémjelzett (az ő lakására egykor bejegyzett) egy szervezet, az még egyáltalán nem jelenti azt, hogy a csepeli népé, hanem azt jelenti, hogy a

Róluk van szó!

Itt most nem arról lesz szó, mit írt Demeter Szilárd Soros Györgyről. Az a szöveg önmagáért beszél: nevezhetjük kegyetlennek, ízléstelennek vagy egyszerűen provokatívnak, ha a magyar állam legbefolyásosabb kulturális tisztségviselője Hitlerhez hasonlítja a holokauszt egyik túlélőjét, a lényeg ugyanaz marad.

A közbeszéd mögött ma már láthatóan nincsen ráció, egyfajta nagyotmondási verseny alakult ki a NER csúcsain, a házelnöktől a beosztott csinovnyikokig szinte egymásra licitálnak, ki sért több tabut, kinek a mondataitól kap a szívéhez több jóérzésű ember. Vagy ahogy ők hívják az ilyet, libernyák… azaz liberárja, ha jól követjük az újbeszélt.

Inkább arról szeretnénk gondolkodni, miért írta