Biztos ez most a magyar családok legnagyobb gondja, hogy a WC-csészét miből cseréljék ki, és az aranyozást ki fizesse. az emberek most túl akarnak élni, és nekik inkább ehhez kellene egy kis segítség, nem a budi rendbehozáshoz.
A párom felújítani akar. Célozgat rá hónapok óta: kellene már festeni, a konyhára és a fürdőre is ráférne egy ráncfelvarrás. Már előre parázok, mekkora felfordulással jár, meddig tart majd a csatározás a szakikkal, és mibe kerül majd ez nekünk. De a szerencse most mellém szegődött, ugyanis a kormány megoldotta a problémámat.
Előreláthatólag évekig nem lesz itt semmilyen lakásfelújítás, mert nem lesz az a pénz, ami elég lenne rá, vagy ha mégis, égen-földön nem találunk majd szabad szakembert. Mert hogy Novák Katalin most a lakáspiacra szabadulna rá, mondván, minden hatmilliós beruházásból ő mint család- és építésügyi miniszter, valamint a szobafestők Jeanne d’Arc-ja (esetleg Jean Claude van Damme-ja, nézőpont kérdése) kifizet hárommilliót. A közös zsebből persze. Ugye milyen jól hangzik?
Biztos ez most a magyar családok legnagyobb gondja, hogy a WC-csészét miből cseréljék ki, és az aranyozást ki fizesse. Pedig válság van, immár bő fél éve, több százezer család megélhetése omlott össze az elbocsátások miatt, komplett ágazatok szűntek meg, bedőlt a turizmus, a vendéglátás egy része, az emberek nem járnak wellnessbe, moziba, színházba, étterembe, mert nincs miből, meg egyébként sem célszerű a jelenlegi, félrekezelt járványhelyzeteben. Nem, kedves Katalin, ők például majd akkor újítanak fel, amikor lesz újra állásuk, tisztességes jövedelmük, és tudnak erre spórolni. Addig túl akarnak élni, és