Anya és lánya: Székely Éva és Gyarmati Andrea - "Végül megnézem még anyut. Elég abszurdnak érzem, ahogy azt mondom, „boldog új évet”. Azt feleli, „neked is”, és nem vagyok benne biztos, hogy tudja, kinek mondja ezt."
Lesétálok a bankjegy-automatához, döbbenetesen hosszú a sor, elvégre az év utolsó napját írjuk. Azért egyszer csak sorra kerülök, felveszem a pénz, be a tárcába, tárca be a táskába, amikor megszólít az utánam következő bácsi, segítenék-e neki. „Kimentem a divatból, nem értem ezeket a gépeket, félek tőlük.” Ez az indok.
Szálfamagas, elegáns pasas, kezében bot; összeszorul a szívem: stílusa, mint nagypapámé volt.
Folytatja: „Hiába nőttem ilyen magasra, kifog rajtam a világ.”Csevegünk, kiderül, százkilencvennyolc centi magas és kilencvennyolc éves az úr.
Lopva a sorra nézek, meglep, hogy senki nem türelmetlenkedik, sőt, mosolyog a nép. Szilveszteri angyal szállhat el épp felettünk.
Felveszem a bácsi pénzét, a kezébe adom, ő is mint én: bankjegyek be a tárcába, a tárca be a táskába, akkurátusan, aztán boldog új évet kíván, s engedélyt kér, hogy megöleljen.Az engedélyt megadom, kacag a sor.