Kósa Lajos és Gulyás Gergely: mit kell most mondani?
Azt állította Orbán Viktor (a brit kilépési megállapodást jóváhagyó európai csúcstalálkozó után), hogy „ha nem engedték volna be a nyugat-európai országok a migránsokat, akkor szerintem a britek bent tudtak volna maradni az unióban.”
Ezzel szemben a tény az, hogy a brit kilépésnek semmi köze nem volt a migránsok beengedéséhez, ugyanis az európai menekültválság Nagy-Britanniát szinte egyáltalán nem érintette. Annál inkább belpolitikai vitakérdéssé vált azonban az EU keleti országaiból érkező munkavállalók egyre növekvő száma. A britek jelentős része ugyanis őket tekinti bevándorlónak, és az unióellenes politikusok is őket nevezték ki fő ellenségnek. Vagyis Orbán logikája szerint Nagy-Britannia akkor maradt volna benne az unióban, ha az Európai Unió nem engedélyezi a magyarok (lengyelek, románok) munkavállalását. Mindjárt más a leányzó fekvése, nem?
Azt is állította
Szikszai Károly fotómontázsa (es.hu)
Megmondom őszintén, engem már maga a felvetés mélységesen elgondolkodtatott. Miért is akarna magának bárki férjet fogni? Csak azért, hogy legyen? Hogy beteljesítse a princípiumát, és felmutathassa az egyetlen univerzálisan elismert női értéket: a csillogó aranykarikát a gyűrűsujján? Szerelemről, kölcsönös vonzódásról, perzselő szenvedélyről és működő kémiáról egy fikarcnyi szó sem hangzik el, cserébe viszont bepillanthatunk az ötvenes évek hajadonjainak szánt manipulatív, számító, sötét lelkű és nyomokban pszichopata okításába.
A mi utcánk ó, be szép (és illatos)! Ki fog itt dolgozni? Őszi tájkép a Tinódi és a Martinovics utca sarkán
Orbán Viktor kiadta a jelszót: sokasodjunk, szaporodjunk. Alvezérei hűségesen szajkózzák a vezér gondolatát: mi a magyar családokra, és nem a bevándorlásra építjük jövőnket. Most konzultálni is fogunk erről. Soros, aki ismeretlen okból Európa muszlimok által történő elárasztását tartja küldetésének, nálunk végre emberére talált.
A többség pontosan látja a rendszer hibáit, látja, ahogy felélik az erőforrásainkat, ellopják a jövőnket. Érzik, hogy a rendszer olyan hamis elvekre és ideológiára épül, amelyet még azok sem hisznek el, akik hirdetik. Azok, akik ma aggódnak, mert nem tudják a gyermeküket egyetemre küldeni, azok, akiktől elvették a lehetőséget az öngondoskodásra, a felemelkedésre, azok, akik megtapasztalták az egészségügyi rendszer leromlását, azok, akik egyre inkább érzik a kormány perverz társadalompolitikájának hatását, nem hiszik el, hogy Orbán illiberális rendszere szabadságot és jólétet teremthet.
Az a szörnyű nagy baj, hogy ebben az Európai Unióban – most még – huszonnyolcan vannak. Ráadásul mindig egyeztetni kell, meg konszenzust keresni, ahelyett hogy elhinnék, csak Budapesten látják helyesen a teendőket. Vagy Londonban. De semmiképpen sem Berlinben, vagy Párizsban.
Hogyan énekeljük meg Orbán Viktor újabb hőstettét? Az Echo TV Sajtóklubjában például így…
Tisztelt Orbán Viktor miniszterelnök úr!
Csepeli tájkép 2018 őszén: most még csak a kuka van tele, de nemsokára a hócipő is...
Megvan az átgondolatlan, embertelenül végrehajtott minisztériumi kirúgások első áldozata. Szombaton kaptam az sms-t, hogy a középkorú férfi pár nappal a felmentő papír kézhezvétele után agyvérzést kapott, és két nappal később meghalt a kórházban.
Horváth Gyula gondolatai a Klubrádió egyik riportműsoráról: