Magyarországon senkit sem lehetne úgy csuklóztatni, ahogyan ma a kormány a vállalkozókkal és az alkalmazottaikkal teszi.
A miniszterek és államtitkárok gyülekezete nem érné fel ésszel, mit jelent egy a döntés a kereskedelemben dolgozók családjainak? Ha így van, alkalmatlanok, és ez még a jobb verzió. Pedig jó pár éve mantrázzák az érintettek: kiszámíthatatlan politika mellett nincs tisztességesen, jól működő üzlet. Ahogy ezt a vasárnapi boltzáras sztorit elintézték a jobban teljesítők, az nemcsak arra bizonyíték, hogy a kisemberek és a kisebb és nagyobb vállalkozók sorsa sem érdekli őket, hanem arra is, hogy képtelenek lennének egy vállalkozást sikerre vezetni.
Még soha életükben nem írtak egy üzleti tervet, nem alkottak cégstratégiát. Ellenkező esetben az egész országot érintő kérdésekben nem Orbán Viktor egyszemélyi döntése érvényesülne. Pokolba az üzleti tervvel? Minek? Ha csinál is valaki, akkor
Látjuk a főerdészektől az erdőt, az
Magyarországon 72 évvel ezelőtt, 1944. április 16-án kezdődött a magyar faji törvények alapján zsidónak minősített magyar állampolgárok, a vidéki zsidóság deportálása a náci Német Birodalom koncentrációs táboraiba, halálgyáraiba. A több mint hét évtizede megtörtént tömeggyilkosságot, a népirtást jelenleg szemérmesen holokausztnak nevezik, hazánkban ma ennek van emléknapja.
A gyanú árnyéka: Kaphatnánk olcsóbban, de a kormány magának akarja a pénzt
Aki nem érti, hogyan lehet Magyarországon a politikából meggazdagodni, tanulmányozza Orbán Viktorék történetét. Elég egyszerű. Kezdje a Mester utcai kétszobás bérleménnyel, amelyet 1991-ben a Haris közben (Budapest legelitebb utcájában) egy frissen felújított, 135 négyzetméteres, négyszobás önkormányzati bérlakásra cserélhettek. 1994-ben a luxuslakást 560 ezer forintért megvásárolták az önkormányzattól. 2002-ben az a Kékessy Dezső vette meg ezt tőlük 63 millióért, akit mindenféle diplomáciai múlt nélkül Orbán tett párizsi nagykövetté.
Április 15-én a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete ( PDSZ) két órás figyelmeztető sztrájkot hirdet reggel 8 és 10 óra között, a Tanítanék Mozgalom és a Civil Közoktatási Platform támogatásával. A tiltakozó pedagógusok nem csak saját céljaikért, hanem az egészségügyben, a közművelődésben és a szociális szférában dolgozókért is kiállnak. A figyelmeztető sztrájkkal szolidaritást vállalók felhívásukban a következőket írják:
Elég rég óta, ha jól emlékszem 1979 óta vagyok a csepeli közélet egyik résztvevője.
Nem maradtak hatástalanok a diáktüntetések sem
Rovatunk – a csepeliek teljes körű tájékoztatása érdekében –, lapszámról-lapszámra, sorra veszi azokat a híreket, eseményeket, amelyek a XXI. kerületi önkormányzat Csepeli Hírmondó című lapjába nem fértek bele. Annak eldöntése, hogy miért nem fért bele a lap 24 oldalába egy-egy hír, esemény vagy ellenzéki vélemény, rendezvény, nem elsősorban szerkesztőségünk feladata. Gondolja végig az olvasó: miért maradtak ki az alábbiak a Csepeli Hírmondó április 7-én megjelent 7. számából: