A Policy Agenda felmérése szerint egy létminimumon élő felnőtt havi alig több mint 24 ezer forintot költ élelmiszerre, ami napi nyolcszáz forint, de az emberek negyven százalékának ennyire sem telik. Dorors Judit riportjával bemutatjuk, miként próbálnak túlélni azok, akik a negyven százalék közé tartoznak.
Ha valami igazolja, hogy a név kötelez, akkor a kazincbarcikai Szegény Barnabásné élete biztosan. A kereskedelmi szakközépiskolát végzett, ötvenöt éves rokkantnyugdíjas asszony valóban szegény. Havonta 45 600 forintos nyugellátást kap, ebből élnek ketten munka nélküli férjével. Utóbbi korábban hegesztőként és központifűtés-szerelőként dolgozott, de aztán állástalan lett, s nem sikerül visszakapaszkodnia a munkaerőpiacra.
Tűzhelyen felejtett étel gyulladt ki egy ötven négyzetméteres családi ház konyhájában Budapest XXI. kerületében, a Csepeli úton.
Borbély Lénárd, Csepel polgármestere (képünkön) az önkormányzat szócsövében saját kezével jegyzi azt a cikket, amelyben saját kezével mutat be egy makettet a csepeli nagyérdeműnek. Saját kezével engedélyezte a szurkolói aréna felépítését is a Szent Imre tértől nem messze, a volt Csepel Művek - patinás feliratától megfosztott - főbejáratának közelében.
Nagy dolgok történnek, ha Németh Szilárd gondolkodni kezd. A Pesti Srácok interjújában arra jutott, hogy a PÖCS és a többi eszement ötlet az oktatásban a 2010. előttről maradt szakértők szabotázsa a NER tönkretételére: "ők tették bele ezeket a csapdákat a köznevelés új rendszerébe". De "nem hagyhatjuk, hogy az ellenfél a kedvére páváskodjon." (A páva foglalt, mint a kormányfő totemállata.)
Azt mondják, hogy nálunk rendre túlárazzák a beruházásokat. Ez azonban nem feltétlenül igaz. A kész beruházások teljes árában ugyanis messze nincs akkora különbség itthon és mondjuk Németországban, mint az ács vagy a vízvezeték-szerelő munkabérében. Az anyag többnyire külföldi multik gyártmánya – nagyjából annyiért vagy drágábban lehet beszerezni itt, mint ott.
Méretes korbácsütést mért Lázár János a minap Budai Gyulára, Varga Mihályra, meg Papcsák Ferencre, az MNB-t felügyelő ferencjóskára (minden nagyon szép...). E három elszámoltató régész sosem bírta előásni azt a csontvázat, amit viszont neki most, a Századvég-kamutanulmányi botránya zűrzavarában állítólag sikerült. Az „emúttnyócév” után „emútthatévvel".
Elhunyt a nagy magyar gerelyhajító generáció egyik meghatározó versenyzője,
Lázár János helyében én most behúznám fülem-farkam. Annyit idézték már úton-útfélen az elhíresült mondását, miszerint mindenki annyit ér, amennyije van, erre most kiderül a miniszterelnökről, hogy sosem volt vagyonos ember, jóformán semmije nincs. Ha igaz, amit a beosztottja az ilyen „jöttmentekről” állít, akkor nagy gáz van.
Blogunktól távol áll a hálószobatitkok feszegetése. Most csak azért teszünk kivételt, mert Budapest főpolgármestere saját maga hozta szóba ezt a pikáns témát - közéleti töltéssel.
Szemrebbenés nélkül!
Álmukban sem gondolták volna, hogy egyszer azok fognak ellenük a leghevesebben lázadozni, akiktől erre a legkevésbé számítottak: a békés, türelmes pedagógusok. Álmukban sem gondolták volna, hogy azok, akiknek a száját a "rendszerváltás óta nem látott" béremeléssel, életpálya-modellel próbálták eddig többé-kevésbé sikeresen befogni, nem tűrik tovább, hogy már-már félfeudálissá züllesztett állapotok között, a helyi Klik-királyoktól befenyítve, silány egyentankönyveket használva arra legyenek kötelezve, hogy diákjaikból önálló gondolkodással nem bíró, de a nemzethez (magyarul: az Orbán-rezsimhez) hű alattvalókat neveljenek.