Mi is a baj a péceli tömegsírral? Azért kérdezzük ezt, mert az emberi minisztérium államtitkára azonnali hatállyal kirúgta a péceli idősek otthonának a vezetőjét, többek között azért, mert hagyta, hogy egy temetkezési vállalkozó a szeretetotthon korábban elhunyt lakóinak a maradványait közös sírba tegye. A hírek szerint a temetkezési vállalkozó azzal indokolta lépését, hogy a halottak túl sok helyet foglaltak el, amúgy is gazos volt a sírjuk, kézenfekvőnek látszott tömegsír létesítése, ahol egyébként azóta egy „Ady Endre Szociális Otthon Elhunytjai” feliratú összegző tábla alatt végleges békében nyugodhatnak.
Már most jelezzük, hogy a péceli otthont részben egykori hajléktalanok lakják, akik korábban aluljárókban ültek egész nap, sőt aludtak, ezenfelül ittak, és büdösek voltak, részben pedig mindenféle magányos improduktív elemek, úgymint demensek, alzheimeresek, skizofrénok, paranoidok, csupa kellemetlen ember, az össztársadalmi fejlődés kerékkötői, úgyhogy ne nagyon hivatkozzunk most kegyeletre meg emberi minimumra, a szeretetotthon vezetői se tették.
Amint azt az Index újságírója, Csonka Anna a helyszínről jelentette, ezektől az emberektől alig volt mit elvenni, szánalmasan kis nyugdíj, születésnapra kapott ajándék, pénz, édesség, ruha, cipő, ehhez még némi számlatrükközés étellel, itallal, pelenkapénzzel; a rendőrség most többrendbeli sikkasztás gyanújával nyomoz.
Elmondható tehát, hogy a temetkezési vállalkozó semmi mást nem tett, mint megértve az idők szavát, racionalizált egyet a temetőben. Azt kell mondanunk, hogy sajnos az emberek többsége a társadalom legszegényebb csoportjába tartozva is külön-külön hal meg, egymás után, nem pedig egyszerre.