(Részlet a „Zendülőben” című memoárból)
1973 tavaszán a Kertészeti Vállalat KISZ-esei (egyik törzs klubunk tagsága) felkértek, hogy április 4-én velük vonuljunk fel, no nem az állványokra a szoc. Építéséhez, hanem hazánk felszabadulásának vidám, zenés megünneplésére. Mivel lelkes közönségünk adott volt, dalainkat meg már kívülről fújták, elvállaltuk. A csizma hűlt helye tövében gyülekeztünk és repertoárunk mozgalmi jellegű dalait játszottuk (Quantanamera, Aj Cubano, Nem hajlunk sosem, Baj van a részeg tengerésszel stb.) Utóbbi aktualitását egy-két aktivista aktív hánykolódása adta (baj volt a részeg kertésszel).
Szervezők kezdtek sürgölődni az önálló csoportok között, ki mikor és ki után vonuljon. Hozzánk küldönc érkezett, mint mondta a főszervezőtől Marton Frigyestől (azonos a későbbi rádiókabaré szerkesztővel), hogy a mi csoportunk (Kertészeti Váll.) elől induljon a transzparensek után, mivel itt hangulat brigád is van, - itt jelentősen ránk nézett. (Én meg a Dini? Mint később a Hofi a kis Halásszal?) Énekeltessük közben a társaságot! Válaszoltuk: - Rendben, eddig is ezt csináltuk.