„Vajon miért nem a miniszterek és államtitkárok fizetését – vagyis saját fizetésüket – tette függővé az Orbán-kormány attól, hogy mikor érkezik meg az EU-s pénz? Miért éppen a pedagógusokét? Azért, mert lenézi a pedagógusokat. Ez van a hátterében az iskolarendszer vergődésének is.”
Az orbáni propaganda milliószor elismételte már, hogy a tanárok fizetésemelésére azért kell várni, mert még nem kaptuk meg „Brüsszeltől” az erre való pénzt.
Megkaptuk. A magunkét.
A miniszterelnöktől a legutolsó kormánytisztviselőig – nem is beszélve az állami pénzből (vagyis lényegében a mi adóforintjainkból) kitömött média-birodalomról – olyan következetesen nyomták, sulykolták azt az üzenetet, hogy Brüsszel visszatartotta a magyar pedagógusoknak jogosan járó pénzt, hogy milliók agyába már bizonyosan be is épült ez a gondolat.
Bevallom,
Elképesztő arrogancia. Borbély Lénárd polgármester nem járult hozzá ahhoz, hogy Csepel költségvetéséről az ellenzéki frakcióvezetők a csepeli önkormányzat polgármesteri hivatalának tanácstermében egyeztessenek.
Lengyelországban így néz ki most az Orbán-barát rezsim bontása: bűnözők kerülnek sittre, udvari költőket rúgnak ki. Kiváltságok szűnnek meg, ebül szerzett vagyonokat koboznak el. Nem, Magyarországon ez nem ilyen lesz. Itt a bűnök súlyosabbak és látványosabbak. Viszont messze van az még. És addig sok-sok bűnt és zsákmányt fel lehet halmozni.
A vadászok megvárták, míg a szörny kikapaszkodott a partra, aztán sortüzet adtak rá. A megsebzett állat nehézkesen visszamászott a víz szélére, és ott különös dolgot művelt
Azt állította Orbán Viktor a Nemzeti Sportban, hogy „a futballban követtem el a legnagyobb hibát az elmúlt tíz évben: hatvannégy ezres stadiont építettünk a kilencven ezres helyett”. - EZZEL SZEMBEN A TÉNY AZ, hogy Orbán Viktor ennél sokkal nagyobb hibáival betelne az újság, a bűneivel meg egy következő lapszám. De ha ez is kísérteni fogja, már az is valami.
Egyre több kritika érte a fővárosi, illetve a kerületi önkormányzati kezelésben lévő utak, például a Duna utca, az Akácfa utca vagy a Tihanyi út és más közút állapotát.
Fojtó fogás? Cicero írta, hogy „minél közelebb van egy birodalom bukása, annál őrültebb törvényeket hoznak”. Üzenetének tükrében képzeljük magunk elé a francia forradalom idején játszódó Danton halála című dráma (Georg Büchner) néhány felejthetetlen jelenetét. Danton konokul győzködi az egyre szélsőségesebb Robespierre (a mai Orbán) cselekedeteinek veszélyét felemlegető környezetét, mondván: „Ezt úgysem merik megtenni!”. Danton, a dráma kiteljesedésekor önmaga bújtatja át a fejét a guillotine (nyaktiló) pengéje alá, és élete utolsó mondata is az, hogy „Ezt úgysem merik megtenni!” - utalva a kor Orbánjára, Robespierre, majd kiegészíti azzal, hogy „Hóhér, mutasd fel a fejem a népnek, nincs részük mindennap hasonló látványosságban!”. Az elképzelhetetlen mégis megtörténik, méghozzá a Közjóléti Bizottság (a francia forradalom Szuverenitásvédelmi Hivatala) javaslatára, és Danton feje a porba hull.
Az a vezető, aki szinte kizárólag, csak népszerűsködő intézkedésekben és cukiságokba gondolkodik, hamar a tönk szélére sodorja az irányítása alatti települést. Csepelen az elmúlt 14 évben a legsúlyosabb problémákkal úgy tett a politikai hatalom, mintha nem is léteznének. Nem foglalkozott a nagy Duna parti területtel, a volt Csepel művek rozsda-övezetével, a szigetcsúccsal és Hárossal sem.
Az Orbán-rendszer csókosai látják, az állami egészségügyből lehet lopni, a magánon lehet keresni. És aki korán meghal, a nyugdíjkasszát sem terheli feleslegesen.
Hogyan tette hiteltelenné, silány kampányanyaggá a polgármester a Budapest-bérlet és a HÉV csepeli utasai ügyében írt petíciót? Ahelyett, hogy a kerületi ellenzéki pártokkal, néhány civil szervezettel összefogva, együttműködve, Csepel érdekében, közösen petícióban fogalmazta volna meg a csepeliek véleményét.
Németh Miklós, a kivétel. "Csak egészen kivételes államférfiak (voltak) képesek arra, hogy hatalmukban ne a hatalmat, hanem országuk boldogulását lássák. Magyarországnak - egy, két kivételtől eltekintve - nem nagyon jutott ilyen kivételes államférfi, a történelem valahogy mindig rossz irányba fordított bennünket." (Képünkön Németh Miklós miniszterelnök a Parlament 1989-es tavaszi ülésén)
Vajon mit mond majd március 1-től Borbély Lénárd, Ábel Attila és hűbéres seregük a csepelieknek a HÉV-ről a választóknak, ha magyarázni kell a bizonyítványt? A polgármester dilemmája: a pártból való kirúgása ellenére maradt a Fidesz és Orbán elkötelezett híve, s ezért szőr mentén kell megfogalmaznia kormánykritikáját, mert még mindig számít a támogatásukra, de meg kell szereznie a felháborodott csepeliek szavazatát is. Igyekszik középen maradni, ami ebben az esetben Csepelnek elfogadhatatlan
Az orosz agár magyar változata a trendszetter. No nem olyan kecses, arisztokratikus csúcsragadozó mint a képen is látható orosz fajtárs. A magyar trendszetter sajnos kicsi, kövér. Bár rettentő agresszívnek mutatja magát, valójában még falkában sem túl bátor. Inkább csak a kerítés mögül ugatja az arra járókat naphosszat, jól felidegesítve a ház népét.
Mi folyik a csepeli közpénzcsapokból? A mottó: Berva moped drága kincs, jó, ha van, de jobb, ha nincs!
A Simonka-ügy jól mutatja, hogy milyen az Orbán-kleptokrácia működése csúcsüzemben. Az ország egyik legszegényebb részét, Dél-Békést leuraló, helyben csak „Nagy Fehér Főnök” néven emlegetett Simonka Györgyről a nyomozók már kezdettől gyanították, hogy egy családtagjaiból és klienseiből álló maffiaszervezet élén lopja a térségének szánt felzárkóztatási pénzeket.
Kerestünk egy fotót, amelyen Csepel kerületvezetője a HÉV-en utazik. Szalagátvágós, kitüntetős, bulizós, gyereksimogatós képből jó a felhozatal, akad több száz is, de HÉV-utazósnak nyomát sem találtuk. Lehet, hogy nem is jár rajta a polgármester, és csak a kampány-megfontolásból szólalt meg ebben az ügyben, de valójában ezért nem érzékeli a csepeliek bérletes felháborodását?
Az Egyensúly Intézet felmérése pontos: a magyarok rosszul élő tömegei optimisták, és végtelen bizalommal vannak e rezsim iránt, történjék bármi is. Ez az, amit sem a kutatók, sem az ellenzéki politikusok nem nagyon értenek. És ez az, amiről éppen ezért nagyon sokat kellene még beszélni. Azért, hogy ne csak elszenvedjük, hanem értsük is azt, mi történik velünk, miközben a Fidesz Rogán Antal féle kommunikációs boszorkánykonyhájában már készítik a tömegeket mérgező újabb fogásokat.
Először! Utoljára. Soha többé? A történelmi dátum: 2003. december 1., a helyszín Csepel egyik főútja. A sajtó, a rádió, és a televízió tudósítóinak fokokozott érdeklődése mellett zajlott az esemény: önkormányzati lakásátadó ünnepséget tartottak a II. Rákóczi Ferenc út 97–105. számú új épületnél. Az átadó után néhány napon belül hetvenhárom család költözhetett be új otthonába, a költségalapú bérlakásba.
Azt állította Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója (az Indexnek, Huszárvágás címmel megjelent könyve kapcsán), hogy „ez a kormányzat sokszor hajt végre huszárvágásszerű mozdulatokat, mint például a legutóbbi brüsszeli csúcson”.
Képtelenség? Nem! A valóság: Nem adtak helyet az önkormányzat lapjában annak a drámai helyzetet dokumentáló képnek, amely a karácsony előtti ételosztásra várók csepeli kanyargó sorát mutatja egy ikonikus fotón. A CSH gazdáinak, szerkesztőinek nem fontos a lapból kimaradt többi helyi esemény sem (bűnügyek, balesetek, tiltakozások, viták), sőt meg sem említhetők, mert ártana a kerületvezetők hősi képének.
Az orbáni új besúgó hivatal elnöke, Lánczi Tamás (képünkön), a Figyelő című gazdasági hetilap élén ideiglenesen állomásoztatott NER-káder ,rövid regnálása alatt is sajtótörténelmet írt: a listázgatásával rekordidő alatt nullázta le a patinás gazdasági hetilap évtizedek alatt felépített presztízsét, majd ugyanilyen rekordidő alatt távozott a főszerkesztői székéből. Maga után perek tömkelegét hagyta