A kihűlt, néma gyárkémények felkiáltójelként emlékeztetnek Csepel történelmére. Sokat tudnának mesélni 1956 októberi, novemberi napjairól
A következőkben változtatás nélkül közlünk részletet Dr. Bolla Dezső csepeli helytörténész mai napig egyedülálló tanulmányából
A helyszín Csepel, egykori község, nagyközség, város, hat éve Budapest XXI. kerülete. Az időpont: 1956. október 23., 24. és 25.
Dr. Bolla Dezső így idézte fel a 64 évvel ezelőtti napok történéseit:
1956. október 23-án hat órakor a csepeli gyárban a reggeli műszak megszokottan kezdődött.
Délelőtt azonban az Eötvös Lóránd Tudományegyetem és a Műszaki Egyetem hallgatóinak küldöttsége jelent meg a Csepel Vas- és Fémművek pártbizottságán. A gyári munkás ifjúsággal kívánták felvenni a kapcsolatot az összefogás és közös fellépés érdekében. A pártbizottság titkára, Rudas Ernő nem engedélyezte az egyetemistáknak a munkás fiatalokkal való találkozást. Kijelentette: a két ifjúsági rétegnek nincs köze egymáshoz, a pártbizottság ura Csepelen a helyzetnek. Majd a küldöttséget kiutasította a gyárból.
A délutáni műszakra érkezők már értesültek a tüntetés betiltásáról, majd engedélyezéséről. Olvashatták az Irodalmi Újság október 23-i külön kiadását, mely a magyar írók 7 pontos kiáltványát tartalmazta. A nap további eseményei igazolták a felhívás első mondatát: „Történelmi sorsfordulóhoz érkeztünk.” A nagy megbecsülésnek örvendő írók a Szovjetunióval való viszony rendezését, az ország gazdasági helyzetének javítását, azt, hogy az üzemeket a munkások és szakemberek vezessék, továbbá a Rákosi-klikk eltávolítását, Nagy Imrének az ország vezetésében való visszatérését, szabad választások