Miként korábban közöltük,  85 éves korában elhunyt Ernszt Antal, Csepel közéletének és a Csepel Művek vezetésének  meghatározó, kiemelkedő személyisége.

Ernszt Antaltól családtagjai, rokonai, barátai, egykori munkatársai, tisztelői  szerdán, május 20-án délután 12 óra 15 perckor vesznek végső búcsút a Csepeli temető ravatalozójában.

Csak a kiírandó pályázatokról és nem a kivitelezőkről döntöttek a szerdai megbeszéleseken - ezt Németh Lászlóné volt fejlesztési miniszter mondta az RTL Híradónak. A korábbi tárcavezető a volt amerikai nagykövet könyvében leírtakra reagálta, miszerint Némethné arról beszélt neki: Orbán Viktorral hetente egyeztettek a középítési projketek nyerteseiről. Az Együtt szerint tisztán kell látni, ezért kikérik az érinett időszak döntéselőkészítő anyagait. Részletek:

Megjött a válasz, de mégsem - nem indokolt az óvodák egyesítése?

Ezzel a címmel írt cikket saját blogjában Hudák János csepeli önkormányzati képviselő, a Párbeszéd Magyarországért politikusa. Témája a hónapok óta húzódó  csepeli ügy, amely elénk tárja a kerület vezetőinek antidemokratikus gyakorlatát, ha vitára kényszerülnek.

Ha már elkerülni nem lehet a konfrontációt, akkor 1.) megpróbálják agyonbeszélni és agyonbeszéltetni a bírálókat, ígérgetnek, de semmit sem valósítanak meg belőle. 2.) Igyekeznek kifárasztani a vitapartnert, 3.) Lejárató kampányt indítanak a velük szemben állók ellen  ahelyett, hogy partnerként fogadnák el őket. 4.) Újra és újra semmitmondó válaszokat adnak javaslataikra, kéréseikre és kérdéseikre.

Ez utóbbinak megtestesítője a képviselőnek  küldött hivatali válasz. A megoldatlan problémák pedig csak gyűlnek, gyűlnek és gyűlnek: 

Évek óta konkrét nevek említése nélkül gyakran írtunk azokról az emberekről, akik 2010-ig a csepeli önkormányzatnál, illetve annak valamelyik intézményénél dolgoztak és a hatalomváltás után távozni kényszerültek - sokszor megdöbbentő, felháborító körülmények között. Mi lett velük?  Találtak-e új munkahelyet? Miként alakult az életük?..Néhány ismerősön kívül ezt kevesen tudják. Hallgatnak. A hallgatás falát csak nagyon kevesen törik át. Közéjük tartozik Fehér György, író, újságíró, szerkesztő

Fehér Gyurit (képünkön még egészségesen -  a feleségével, akinek rengeteg segítséget köszönhet) sokan ismerték, ismerik a kerületben, hiszen a Csepel újságnak volt a munkatársa, rendszeres cikkírója teljes névvel vagy a legendás F. GY. monogrammal mindaddig, amíg 2010. őszén a kerületi hatalmat megszerző fülkeforradalmárok a lapot meg nem szüntették. (Első dolguk volt a CSÚ likvidálása - a szerkesztő megjegyzése).  Gyuri most súlyos beteg, de nem adta fel. Könyvet írt, amely hamarosan, a június 4-én kezdődő könyvhéten fog megjelenni. Könyvének címe sok mindent elárul mai állapotáról: Utazás Parkinzóniába.

Fehér Gyuriról könyve megjelenése alkalmából több orgánum is írt, beszélt. Mi most azt az interjút közöljük változtatás nélkül, amelyet Dömötör Tamás készített a VS.HU hírportálon: 

Végre valóban történt valami az egészségügyben – persze, nem a minisztérium tett bármit is az ágazat működőképességének javításáért vagy akárcsak fenntartásáért, hanem a dolgozók álltak ki érdekeik védelmében. Kedd este mintegy tízezer nővér és ápoló vonult fel Budapest utcáin, jobb munkakörülményeket és fizetéseket követelve. Ez volt eddig a legnagyobb részvétellel lezajlott tüntetés; máskor legfeljebb ennek a tömegnek a töredékét tudták megmozdítani a szakmai szervezetek.

És a résztvevők alighanem ezúttal is sokkal kevesebben lettek volna, ha

Az elődök emlékére, az utódok javára Soroksár központjában nem rég  emléktáblát avattak. Közadakozásból gyűjtötték össze az elkészítéséhez szükséges  pénzt. A soroksáriak pontosan tudták, hogy mire adják forintjaikat. Viharos, sokszor kegyetlen történelmükkel, a közelmúlttal szembesítették önmagukat, és békévé oldották az emlékezést. Szerintünk az országban ezzel az esők lettek a soroksáriak. Csepelen is jó lenne egy hasonlót  látni a Szent Imre tér valamelyik pontján, talán a volt Csepel Művek főbejáratának közelében vagy a polgármesteri hivatal falán, az 1944-es decemberi kiürítést megtagadó csepeli demonstrációra emlékeztető emléktábla mellett ezzel a szöveggel: A hazájából, otthonából, elhurcolt, elüldözött és idegen földben nyugvó csepeliek emlékére. Talán ennek is eljön az ideje egyszer Csepelen...

Érdemes odafigyelni a soroksári emléktábla átadásánál elhangzott igen fontos szavakra is:

Gyötrik a felszakadó emlékek, pedig ő nem szokott és nem is tud emlékezni. Nem kell bánnia az idővel, mert jól tud feledni, megtanult. Az ő szíve olyan, mint az üres Váci út hajnalban, amikor csak a helyi vagányok játszanak rajta autóversenyt, utána csönd van, döbbenetes csönd és kopárság. Meg lehet állni a közepén, mint egy kősivatag peremén. A körúti felüljáró betonhulláma keskenyre vágja a horizontot, mintha aszfaltból lenne az ég, mintha bebetonozták volna a világot. Ez a süket, tömör valóság, ez segítette eddig.

Aztán mostanában, talán mert olyan ismerős a régi világ, megindultak benne évtizedes emlékek. Pedig ő mást sem akart, csak felejteni és eltűnni, szürkén és súlytalanul, felelősség és számadás nélkül lezárni az életet, jeltelenül eltűnni, egy szóróparcellában lefolyni a csatornába – még csak a földbe se épülni bele. De valahogy visszajött a történelem. És vége a boldog békeidőknek, a szunnyadásnak, mert a kődugó megmozdult, szelel, és a mélyből elfeledettnek hitt indulatok, vágyak, gyötrelmek forrósága csap ki.

Kirúgják a közalkalmazottakat, majd visszaveszik őket közmunkásként

Szabó Szabolcs, Csepel és Soroksár országgyűlési képviselője a következő sorokkal ajánlotta az érdeklődők figyelmébe azt a  cikket, amely a szó szoros értelmében iskolapélda, és egy megdöbbentő gyakorlattal foglalkozik:

Én csak azon csodálkozom, hogy ezen miért csodálkozik bárki is. Aki járt mostanában iskolában (én voltam ez elmúlt hónapokban számtalan helyen), az tapasztalhatta a dolgot. Ahol az önkormányzat a működtetője az épületnek ott az önkormányzat rendeli ki a közmunkásokat, ahol a KLIK a működtető, ott meg a KLIK vesz fel közmunkásokat. A minimálbérérét is kevesebbért persze. És ez van a közszféra szinte minden szintéjén. Így spórolnak:

Aki a Balatonhoz megy, nem vásárolni megy, hanem pihenni, így nem látom a sérelmüket” – szólt a szózat a magas lóról.

„A vasárnap dolgozók érdeke is az, hogy ne kelljen dolgozniuk” – tette hozzá a fácánmészáros, némiképpen nehezen érthetőn. Mert sokan lesznek közülük, akiknek mostantól egyáltalán nem kell majd dolgozniuk, hála külön Semjén Zsoltnak.

Akadnak viszont olyanok, akik a Balatonhoz – a Velencei (nota bene: Sukoró) vagy éppen a Tisza tóhoz, emellett Hajdúszoboszlóra, és más, az állam által oly szívesen herdált adóbevétel fontos megtermelőihez – nem csupán pihenni érkeznek.

Hanem nyaraláskor is enni, szegény mód olcsón „dőzsölni”, ha

Nem bűn pénzmosodázni a Századvéget, mondja a bíróság a Mellár ügyben, nekünk meg felcsillanhat szemünk: egyszer még azt is megérjük, pénzmosónak fogják itt hívni az embert, akit strómanoznak netszerte a népek.

Lőrinc nem ott tart már, mint egyszeri gázszerelő korában, mikor a nagyfaluban járva éhesen méregette a ligeti vattacukrost. Egy ideje csak nyer és nyer számolatlanul, hogy csatornát kell építeni, védművet vagy földet kell művelni az gyakorlatilag tökmindegy addig,

Csepelen Borbély Lénárd  polgármester  nem tartja a szülőknek adott szavát, nem rendez fórumot. Morovik Attila alpolgármester sem különb: többszöri ígérete ellenére a mai napig nem hozta nyilvánosságra azt az összegzést, amelyben  csepeli szülők és óvódapedagógusok, -vezetők mondták el lesújtó véleményüket még februárban az óvoda-összevonásokról.

Nem vigasz, de Csepel nincs egyedül. "A szülők az áprilisi fórumon elhangzottakból azt szűrték le, az összevonás fő célja, hogy a fenntartónak ne tizenöt, csak egy vezetővel kelljen tárgyalnia. Megtakarítás nem várható. Hatástanulmány nem készült, a működés részleteiről nincsenek tervek." A mondatok ismerősek, szinte ugyanezeket hallhattuk a csepeli városvezetőktől, pedig másutt is elhangzottak. A szakmai vélemények és a szülők akarata ellenére végrehajtott óvodaegyesítési láznak a vírusa Józsefvárosban is terjed, fertőz. Íme:

A második Orbán-kormány érdemi politikai fordulatot hozó akciója a rezsicsökkentés volt. A kormánypárt érzékelhetően most is keres egy ilyen „csodafegyvert”. Mindeközben létrehozta a nemzeti közműszolgáltatót, amivel minden felelősséget saját magára vállal. A Policy Agenda legfrissebb elemzésében megvizsgálta: ez vajon mennyire bátor és átgondolt lépés?

Az Első Nemzeti Közműszolgáltató Zrt. 2015. áprilistól megkezdte működését, és már most látszik, hogy rövid időn belül lényegében egyedüli szereplők lesznek a lakossági gázpiacon. Ezzel kb. 3,3 millió háztartás lesz ügyfele az államnak. Eddig ez a folyamat mintegy 116 milliárd forintjába került az adófizetőknek:

Miként korábban közöltük,  85 éves korában elhunyt Ernszt Antal, Csepel közéletének és a Csepel Művek vezetésének  meghatározó, kiemelkedő személyisége.

Ernszt Antaltól családtagjai, rokonai, barátai, egykori munkatársai, tisztelői jövő héten szerdán, május 20-án délután 12 óra 15 perckor vesznek végső búcsút a Csepeli temető ravatalozójában.

A most következő csepeli történet jól mutatja a Fidesz és a hatalomra került helytartói igazi arcát, az ország és szűkebb pátriánk, Csepel egyre inkább kiteljesedő elszigetelődéséhez vezető utat. A lényeg röviden: átgázolni mindenen és mindenkin. Most pedig jöjjenek a részletek! A gyanús fogantatástól, a zajos hatalomátvételtől kezdve:

A híresztelést, mint a mástól származó értesülés továbbadásának vétkét, nem feltétlenül csak az valósítja meg, aki hamis tényt közöl. „A magánélet azzal is megzavarható, ha valakiről igaz, de a nyilvánosságra nem tartozó híreket publikálnak.” Pataki Árpád, a Kúria bírája és más szakjogászok is megerősítették ezt a Magyar Újságírók Szövetsége etikai bizottságának nemrég megrendezett fórumán.

Ez most azért jutott eszembe, mert figyelem a bulvár és a minőségi sajtó kínlódását a Budapesten meggyilkolt, állítólag prostitúcióból élő lány és egy politikus kiszivárogtatott kapcsolatáról. Az áldozat apja – legalábbis annak mondja magát – egy kormánypárti politikust nevezett meg a közösségi oldalon közzétett posztjában. Lánya, Nancy állítólag nagyon félt ettől az embertől, mondván, neki messze elér a keze. Fogalmunk sincs, igaz-e a történet, de mi változna, ha biztosan tudnánk róla?

A kérdés súlyos,

Miért keresnek olyan keveset a nővérek? Egy vezető orvos azt mondta erre: nehogy már többet keressenek, mint az orvosok! De miért keresnek olyan keveset az orvosok? Mert kevés a pénz az egészségbiztosítási kasszában. Hát az miért kevés? Mert kevesen dolgoznak, azok egy részét is mások adójából fizetik. És aki dolgozik, az is keveset keres. A kevésnek valamekkora részét még el is csalják,

A konyha ördöge,  Bereznay Tamás ma Csepelre látogat.

A TV2 , ma 22 óra 35 perckor kezdődő adásban Bereznay Tamás a csepeli Bogrács éttermet próbálja gatyába rázni, de többek között egy arrogáns, az alkoholt sem megvető szakáccsal is meggyűlik a baja, aki nehezen viseli, hogy a nála jóval fiatalabb séf "osztja az észt" neki.

Gulyás Erkika (Népszava) tudósítása:

Fehér sapkát kapott a tűző nap ellen a szervezőktől az a középkorú asszony, aki háromkerekű mozgássérült-kocsiján az elsők között érkezett az Őszintén az Egészségügyért Akció-Szövetség demonstrációjára. Mindenképpen itt a helyem - válaszolta érdeklődésünkre -, nekik köszönhetjük az életünket a férjemmel, neki mindkét lábát amputálni kellett, én mozgásképtelen vagyok, de ezek a lányok mosdattak, etettek, pelenkáztak, amikor kellett. Visszaadták az életünket – mondja mosolyogva. A lányok, asszonyok és sok fiatal, meg középkorú férfi is özönlött a tüntetésre, pontosabban

Furcsa dolgok történnek Csepelen. Több iskolából az az információ jutott a csepelhirek.hu birtokába az elmúlt hónapokban, hogy a Határtalanul! program keretében az iskoláknak kötelező egy bizonyos céggel szerződést kötni. Nevezetesen egy szigetszentmiklósi céget emlegetnek a tanárok, a Misszió Tours Utazási Irodát.

Beszámolók szerint a pedagógusokat úgy tájékoztatják, hogy csak és kizárólag ezzel a céggel lehet szerződni az államilag támogatott határon túli magyar területekre szervezett osztálykirándulások lebonyolítására, más – egyébként a Missziónál állítólag sokkal jobb kondíciókat kínáló – utazási iroda lehetőséget sem kap a bemutatkozásra, konkrét ajánlattételre. Eléggé megbundázottnak tűnik az egész. Kicsit utána néztünk ennek a Misszió Toursnak:

A sajtóban menetrendszerűen megjelennek vészterhes hírek, hogy megint nincs elég vér, műtétek maradhatnak el. Közömbös újságolvasó ezt az átlag negyedévente esedékes riasztást – sajnos – rendre átugorja. Általában akkor kapjuk csak fel a fejünket, ha a gond megszemélyesül. Most például egy súlyos állapotban lévő tűzoltó számára kérnek önkéntes véradókat a bajtársai. Ilyenkor a hivatásrend – mentők, tűzoltók, rendőrök – szolidaritása is megmutatkozik. De sokkal szívesebben „vereti csapra” magát az átlagpolgár is, mert aki rajtunk segít a bajban, azon mi is segítenénk.

És aztán kiderül, hogy ez sem egyszerű dolog.