Szijjártó Péter évek óta próbálja orosz ügynöknek álcázni magát. A gondosan felépített képet, miszerint a magyar külügyminiszter fedésben dolgozó moszkovita lenne, csak az zavarja, hogy az igazi hírszerzők valójában roppant diszkrét, okos, taktikus lények. És cseppet sem olyan kirívó alakok, mint a Lavrov-díjas oroszügyi légiattassé-futsalminiszterünk.
Szóval az idő múlásával egyre erősebb a gyanú, hogy Péterünk simán csak egy troll, mint a főnöke, és arra játszik, hogy provokálja az EU-t és a NATO-szövetségeseket, majd amikor menetrendszerűen érkezik az ilyenkor szokásos fenékbe billentés, akkor a hazai bocskoros törzsközönségnek előadhatja, hogy "jaj, megint bántsák a magyart".
A legújabb ragyogó ötlete, hogy
Valójában hányan strandoltak ebben az idényben a Hollandi úti fürdőben? Egyelőre az sem derült ki, hogy a tavalyi számokhoz képest nőtt-e vagy csökkent a strandot igényvevők száma. Várjuk a cégvezetés beszámolóját, sikerült-e idén csökkenteni a veszteséget, illetve, hogy készült-e valamilyen felmérés a strandot igénybe vevők véleményéről.
Az Európai Unió vezérkarában másfél évtized után felébredtek, és végre belátják, az Orbán-rendszernek mint kapitalizmus- és demokráciaellenes rezsimnek semmi keresnivalója az európai közösségben, amelyet – nem utolsósorban orosz invencióra – szétbomlasztással fenyeget.
Sokan keresik a választ a címben feltett kérdésre. Van, aki szerint nem az egyetlen, de kétségkívül fontos elem, hogy keserű lehet a felismerés, de attól az még tény: a vezetéshez elismert, megbecsült, jól működő tisztikar is kell.
A napokban az idegesség olyan jeleit észlelhettük a Fidesz soraiban, hogy ha nem is vetíti előre a bukás fényét, de elképzelhetővé teszi egy esetleges ideg-összeroppanás bekövetkeztét.
Az Ábel-Németh iszapbirkózástól, a Vészmanó és a Pókember hadakozásától most is hangos a sajtó
Nincs, elfogyott, kimerült a keret, tessék jövőre visszajönni!
A magyar vezér eddig azért játszhatta a kültelki kemény fiút, mert a bunkóságaira nem igazán reagáltak az Unió glaszékesztyűs széplelkei. Mára azonban megértették: kordában tartásához, sajnos egy bizonyos szint felett le kell menni egy bizonyos szint alá.
Csepeli végállomás. Hiába cáfolja dühödten Lázár János, mert tény, hogy létezik a terv. A járatritkítás és a szerelvényrövidítés esetenként 50 százalékos kapacitáscsökkenést jelentene a HÉV-nél a reggeli csúcsidőben, vagyis egyetlen járatról 100-200 ember szorulna ki. Ha ők mind átülnek az autójukba, akkor a bevezető utakon állandósul vagy még nagyobb lesz a dugó.
Állásinterjún kérdezték: milyen állat lennék. Nem nagyon tudtam ezzel mit kezdeni, de hétfőn megvilágosodtam – ha nem is magammal kapcsolatban. Amikor Kövér László házelnök a parlamentben halálpártinak titulálta Karsai Dánielt, a tiszteletére kért egyperces néma felállást pedig ízléstelen propagandának, rájöttem: ha a Fidesz madár lenne, papagájként röpködne. 
Nem zárták szívükbe a csepeliek ezen a héten a közlekedési minisztert. Lázár János HÉV-ügyben, a járatritkítási botrány után a MÁV-HÉV Zrt. vezérigazgatójának kirúgásával nyugtatta meg magát. Kár, hogy ettől több szerelvény még nem lesz. Újak sem érkeznek. A politikai erőfitogtatás különben sem oldja meg a kialakult helyzetet.
Ki fogja megenni, amit a fejesek kisütöttek? A felelőtlenek országa vagyunk. Semminek sincs semmi következménye. Lophat, csalhat, hazudhat mindenki szakmányban, már rá se hederítünk. A fejesek – ha egyáltalán - felfelé buknak. Kivéve, ha abba buknak bele, amiről a legkevésbé tehetnek. 
Orbán egyik legfontosabb fegyvere a hatalom megtartásában, hogy a maga keltette káosz megoldójaként lép fel, s ezzel hülyíti el választói közönségét. Vajon valaha érdekelte-e, egyetlen lépése, döntése előtt, közben és után, hogy minek, mi lesz a valódi következménye?
A politikai lap attól még politikai marad, ha most a hatalomra került, a fideszes elveket magáénak valló, a Közösen Csepelért Polgári Egyesületet és nem a kerületi lakosságot szolgálja.
Takács Péter államtitkár szerint nincs semmi baj, az egészségügy jól működik. (Van, ahol a laborvizsgálatra erre az évre már nem adnak időpontot.)
A Gubacsi hidat nem a szégyen marja Borbélyék új ciklusában sem. Nekik a helyi hatalmat sikerült megszerezni, de a választási ígéreteiket felejtsék el a csepeliek?
Hogy kell-e Magyarországnak orbáni, királyi közmédia, arra a kérdésre az előzmények alapján sokkal könnyebb nemmel válaszolni, mint igennel. Arra a városszéli gyűlöletkeltetőre, ami a Kunigunda utcában fortyog, egyetlen normális országnak se lenne szüksége.
A belső társadalmi feszültség egyre nő. A lappangó indulatot az arrogancia még jobban gerjeszti. Az indulatokból az a vélemény a hallatszik a legélesebben, hogy elzavarni őket a francba! Ilyenkor a változást sürgető, türelmetlen választópolgár nem azt nézi, hogy melyik politikai erő az amelyik az ő világnézetéhez, erkölcsi, és politikai beállítottságához a legközelebb áll, hanem azt, hogy melyik az, amelyik a legnagyobb valószínűséggel meg tudja szabadítani a hazug zsarnokoktól!
Borbély Lénárd, Ábel Attila és társaik a hatalmuk elején, szolgálták, védték és támaszai voltak Németh Szilárdnak. A 2010-es választás előtt és után is partnerei voltak abban, hogy Csepelen Németh önkényúrként felrúgja a törvényeket és kiiktassa, kicselezze a szabályokat. Hallgattak, amikor Németh egzisztenciálisan vagy/és egészségileg tönkretett tisztességes csepeli embereket