Ünnepelni a múltból csak azt a hagyományt lehet, amit a jelenben és a jövőben is élőnek látunk, érzünk. Ünnepelni a folytonosságot lehet és kell. Ami ezen kívül esik, az csupán a megbecsült, de holt emlékezet része marad.
Magyarországon a nemzetnek március 15-én nincs mit ünnepelnie. Az állami progresszivitás folytonossága megszakadt, a közösségé ellenzékbe szorult. Emlékezni az ünnep visszavételéért érdemes és muszáj is. Az ünnep holnapi lehetőségéért.
Mi volt 1848-49? Persze, polgári forradalom és szabadságharc. Polgári forradalom: az európai progresszív hullám része, a nemzetté válás, a liberális, polgári parlamentáris berendezkedés kezdetének, a nemzeti identitás sűrűsödésének történelemben ritka kegyelmi pillanata. Szabadságharc: mára már a nemzet mitológiájának talán egyetlen vitathatatlan és megkerülhetetlen darabja. A tiszta forradalom, a korabeli nagyhatalmi diplomácia érdekalapú cselszövésének és a cári Oroszország hadseregének valóságosan is vérbefojtott áldozata, "akit" aztán - megfosztva forradalmi hevületének tisztaságától - az osztrák-magyar elit kompromisszuma 1867-ben életre lehelt. Erre kell emlékeznünk.
Mit lehetne ünnepelnünk? A progresszivitás élő gondolatát.
1989-90-ben a történelem ritka adományaként még egyszer megismétlődött a kegyelmi pillanat.
A 2014. január 20-i csepeli képviselő-testület ülés jegyzőkönyve szerint a nevelési-oktatási intézményekben alkalmazott étkezési díjakkal foglakozó rendelettervezethez Dobák István az MSZP önkormányzati képviselője a következőket tette hozzá:
"Rosszat akarnak a csepeli lakosoknak és az önkormányzatnak azok, akik azt híresztelik, hogy a kerületben nem működnek a térfigyelő kamerák. Az igazság ezzel szemben az, hogy az összes, vagyis mind a 40 kamera üzemképes, és a nap 24 órájában folyamatosan segíti a közterület-felügyelők és a rendőrök munkáját a közbiztonság javítása érdekében – közölte
A Klubrádiós Szabad sáv című műsorában ma este hat órától Szabó Szabolcs, Csepel és Soroksár kormányváltó szövetésgének országgyűlési képviselő-jelöltje lesz a vendég.
A 2010-es országgyűlési választásokon, 46,4 %-os részvételi arány mellett, Németh Szilárdot a csepeliek 27,5 %-a(!) választotta meg országgyűlési képviselőnek, míg az őszi önkormányzati választásokon, 37,5 %-os részvétel mellett, a kerületi választópolgárok 18,5 %-ának(!) támogatásával lett a kerület polgármestere. Önkormányzati képviselő társait a választók 12,5-22.5 %-os aránnyal szavazták be a képviselő-testületbe. A számok alapján két következtetés biztosan helytálló: egyrészt, hogy a csepeli választópolgárok többsége nem ment el szavazni, másrészt, hogy a választásokon résztvevők arányaihoz viszonyított eredmények kétharmados képviselő-testületi arányt biztosítottak a Fidesznek a kerület önkormányzati képviselő-testületében is. Mindezt úgy értelmezték, önkényesen és nagyképűen, hogy a szavazófülkékben forradalom zajlott, s az emberek kétharmados támogatása mindenre felhatalmazást ad. Szerintünk ez hazugság, de most nem ez a lényeg, hanem a következő:
Jóváhagyta az országos pártlistás szavazólapok mintáját a Nemzeti Választási Bizottság
8.00 Koszorúzás - Görgey tér, Petőfi szobor
Ma reggelig egy árva szót sem közöltek Csepel fideszes városvezetői arról, hogy mi történt a képviselő-testület március 4-i ülésén. Már egy hét telt el a döbbenetes tanácskozás óta, de Németh Szilárd polgármester és kommunikációs csapatának fővezére, Ábel Attila alpolgármester nem hajlandó tájékoztatni a csepelieket legalább a döntésekről. Olvasóink egyelőre kénytelenek beérni azokkal az információkkal, amelyeket értesüléseink alapján mi közöltünk ezeken a hasábokon. (