Sonkaosztás. A Csepeli Hírmondónak és a polgármesternek van képe hozzá - közpénzből.
Ami a Csepeli Hírmondó (CSH) április 3-án megjelent idei 7. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket.
A címlapon elhelyezett mondat, miszerint „Folytassuk közösen a családi és nyugdíjas programokat”, egyrészt tükrözi az újabb szám tartalmát, másrészt kampányfelhívásnak is tekinthető. Már több mint egy éve kampányüzemmódban jelenik meg a Csepeli Hírmondó: az egyes számok Borbély Lénárd és csapata tevékenységének dicséretét zengik. Gyakorlatilag a legtöbb hír, kép, a nagysikerű rendezvényekről, a családok, gyerekek és a nyugdíjasok körül végzett áldozatos munkáról, a polgármester híveinek népszerűsítéséről, az egyes társadalmi csoportok, civil szervezetek részére szervezett osztogatási akciókról, kitűntetésekről szól. Másként fogalmazva: Borbély változatlanul folytatja a népszerűség-hajhászást.
A kerület önkormányzaton kívüli gazdasági, társadalmi és politikai közélet eseményei csak akkor kapnak teret a lapban, ha Borbély kampánycéljait szolgálják, míg az ellenzék tevékenysége meg sem jelenik. A Németh Szilárd és Borbély Lénárd közötti politikai hatalmi harc eldurvulását jelző események sem férnek bele a lapba, és a csepelieket foglalkoztató mindennapi helyi és fontos fővárosi, országos ügyekről most sem olvashattunk semmit. Rontanák a választásokig mindenáron megtartani kívánt pozitív közhangulatot, a Borbély körül kialakítandó mítosz esélyeit.
Véleményünk a lap néhány írásáról:
Hiába a tanácsadók siserahada, ha egy kormány nem tudja, mit kellene tennie, az nem tesz semmit.
Meglepően gyorsan veszítették el érvényességüket a vezér és papagájkommandója a szárnyaló sikerességet sugárzó bejelentései. A fényes ég felé szálló léggömbökből nedves rongyként összetöpörödő, kipukkadt lufik lettek. Még kiderülhet, hogy a vezér legitimációja nem a sikereken, hanem a szuronyokon alapul. A 99% NEM plakátokkal még teli a tér, de heteken belül ezek már nem a bozótharcos vezér erejét, hanem ötlettelenségét jelképezik majd.
Gondolkodóba ejtő kerületi akció Hosszú Katinkával . A polgármester (képünk baloldalán) kampányeseményként kezelte/kezeli a gyermekvédelmi ügyet (is).
Varga Judit és Rogán Antal. Hiszek Varga Juditnak és eszemben sincs nevetségessé tenni egy bántalmazott nő történetét. Megteszi ezt ő maga, amikor három perccel a súlyos, kormányzati visszaélésekre utaló állításokat tartalmazó hangfelvételek kikerülése után már posztol is egy nyilvánvalóan nem a pillanat hevében megírt, összeszedett és higgadt írást teletűzdelve pszichológiai szakszavakkal, amelyet aztán százszámra lájkolnak vietnámi, majd később török nevű kamuprofilok.
Németh Szilárd elképesztő nyilatkozatot adott a heti.tv Pirkadat című műsorában, de saját fb oldalán csak képet mutatott erről, nem közölte a közel 15 perces beszélgetést, pedig a lózungok mellett megdöbbentő kijelentést tett.
Sokan kíváncsiak rá, hogy Magyar Péter vajon mennyire hiteles? Az alábbi tények, érvek és ellenérvek a válasz kialakításához adnak segítséget
Aki az édességet szereti, rossz ember nem lehet. Számos konfliktus megelőzhető lett volna gyomorbajos diktátorok és hasfájós tábornokok között, ha a fontos döntések előtt ittak volna egy tejszínhabos kakaót. Hiszen aki egyszer is megízlelte az élet végtelen édességét, az nem kívánhatja mások halálát.
Holnap, március 31-én, vasárnap kezdődik a nyári időszámítás. Az órákat hivatalosanhajnali kettőkor három órára állítják. Különösen a gyerekek bioritmusa tűri rosszul az óraátállítgatást.
Sok éves hagyományt folytatnak ma délelőtt Csepelen. Szomorú, hogy vannak, akik el akarják rontani a gyerekek örömét, és nem tisztelik a szervezők munkáját. Dobák István sorai az ünneprontással kísérletezőkhöz szólnak:
Ez a vers a mindenkori zsarnokság, a megaláztatás és a gyűlölködés elleni szenvedélyes felszólalás.
"A kutyával sétálok a házunk mögötti kicsi sugárút utcáin – mindig ugyanazt a néhány perces távot tesszük meg. Jobb oldalt az utca végéig, a patikánál át az úttesten, a másik oldalon vissza, egészen a mi picike házunkig... A lelkemen kívül és belül. Ami kint, az bent. Ami fent, az lent.” Ez futott át rajtam a minap, amikor elgondolkodtam az életem jelenleg legerősebb, legmeghatározóbb motívumain. Ilyenkor, tavasszal, általában késztetést érzek, hogy rendet tegyek magam körül – és önmagamban is.
Hetek óta, napról napra láthatják a csepeliek, hogy a kínok és keservek között kiizzadt kerületi költségvetést és a kínkeserves megegyezést Borbély Lénárd polgármester ‑ Ábel Attila alpolgármesterrel az oldalán ‑ teljesen kisajátította.
Hónapok óta hallani arról, hogy csodák csodájára néhány tucat iskolában a képen látható menza helyett svédasztalos étkezést vezettek be, ami azt jelenti, hogy a gyerekek döntik el, hogy a kínálatból miből vesznek és miből nem, a konyhásnénik nem diktálják, csak felügyelik, hogy miből és mennyit egyenek.
Mindkét politikus Csepel helyett a hatalomért harcol
A sértődős, bosszúálló Nagy Márton miniszter jóvoltából a Spar helyén jöhet a vacakabb magyaros szolgáltatás, magasabb árak, több rohadt paradicsom és büdös tojás, kisebb választék, rosszabbul fizetett, undok eladók, korábbi zárás. De sebaj, mert ha mindenhol kifolyik a tej a zacskóból és száraz a kifli, akkor nem fogsz válogatni, és a minden ízében hazait választod. Mert eszi, nem eszi, nincs más."
Melyik lufi fog kipukkadni vagy elszállni? Borbély Lénárd Szentkirályi Alexandrával és a gyerekekkel a csepeli sétáló utcában. A polgármester és kampánystábja Vitézy Dáviddal még nem készített ilyen szívhez szóló szíves-lufis képet Mi következik ebből?