Ellenőrzés az átvevő padon. „Sok országban ismerik már a Pannónia márkát. A Csepelen készült motorkerékpárok tengeren túli országokba is elvitték a gyár hírét. Van azonban új nevezetessége is a Motorkerékpárgyárnak..."
A Képes Újság 1966-os októberi cikkét – meghagyva a korszak sajtójának stílusát, nyelvezetét – változtatás nélkül ajánljuk az olvasók figyelmébe, jelezve, hogy néhány viharfelhő ugyan már feltűnt a gyár felett, de még jó néhány év telt el a csepeli motorkerékpárgyártás megszüntetéséig. Nem mese ez, mert egyszer volt, 57 éve volt:
„Sok országban ismerik már a Pannónia márkát. A Csepelen készült motorkerékpárok tengeren túli országokba is elvitték a gyár hírét. Van azonban új nevezetessége is a Motorkerékpárgyárnak: az országban elsőként kapták meg a szocialista gyár kitüntető címet. Sok minden jár ezzel együtt: felelősség mindenekelőtt, de bizalom is, ami többek között abban nyilvánul meg, hogy
Németh Szilárd tíz éve magyarázza, de mi maradt igaz a meséből
Az aradi vértanúk Barabás Miklós litográfiáján:
Sokba kerül az országnak Rákay Philip, aki milliárdokkal honorált filmötletével nem restellt Petőfihez nyúlni. Rákay és Petőfi. Ezt még mindig emésztenünk kell.
Már majdnem megsajnáltam a feszült, ideges Fidesz-képviselőket azért, ahogy Borbély és Ábel kibabrál velük, megszégyenítette őket és jegyzői segédlettel kisemmizte képviselői jogaikból.! Aztán eszembe jutott, hogy 2010. óta ezeknél a horzsolásos sebeknél sokkal súlyosabb sérelmeket voltak kénytelenek elviselni, túlélni a csepeliek és az önkormányzat ellenzéki képviselői.
A politikai indíttatású kiadások helyett a nagyobb teljesítőképességgel bíró - tehát tanultabb, képzettebb egészségesebb és összességében jobb életkörülmények között élő - társadalomhoz vezető ráfordítások pártolására van szükség. Jelenleg a magyar munkavállaló a nemzeti jövedelemből 42-44 százalék erejéig részesül, szemben a tőke 56-58 százalékos részével.
Kinyílt az ajtó, beléptünk, s nekem tátva maradt a szám. Álltam és csak néztem. Gyönyörű fények, csillogás, okoztam is némi torlódást. Anyámnak úgy kellett kézen fogva odavonszolnia az ülőhelyünkre. Az ámulat viszont tovább tartott...Meggyőződésem, hogy azoknak a kiváló embereknek a szelleme, akik a Csepeli Munkásotthon színpadán, és más termeiben, az évek hosszú során koptatták a padlót, ma is ott él, létezik, az épület fölé magasodó kupolában. És ott is maradnak mindaddig, amíg az épület, az intézmény áll és becsülettel, tisztességgel szolgálhatja Csepel újabb és újabb nemzedékeit.
Karikó Katalin és Krausz Ferenc egy hosszú sort folytat. Azokét, akik ugyan Magyarországon születtek, de tudományos eredményeiket nem itt érték el. A Nobel szépen csillog, büszkék vagyunk az első női magyar Nobel-díjasra és Krausz Ferenc fizikai Nobel-díjasra. És megértjük azokat a tehetséges magyar kutatókat, akik egy tengerentúli kávézóból küldenek majd szép üzenetet arról, hogy mire jutottak.
Botrányos volt a képviselő-testület legutóbbi ülése. Az indulatok már a tanácskozás első perceiben elszabadultak. A hat fős Fidesz-frakció (képünkön a jobb oldali asztalnál) a külön rendkívüli ülésre tervezett, a Kolonics György Szabadidőközpont ügyeit firtató kérdéseinek napirendre tűzése ügyében ugrott össze a polgármesterrel és a jegyzőnővel.
Navracsics Tibor tárca nélküli miniszter a minap Pusztamiske faluban adott át ünnepélyesen önerőből festett, hét (!) csíkból álló gyalogátkelőhelyet, azaz zebrát.
A nagy hallgatás ellenére az igazi kérdés az, hogy milyen az önkormányzat megítélése Csepelen, az itt élők mennyire bíznak a hivatalban, illetve a kerületet irányító képviselő-testületben és a polgármesterben.
Fidesz-alapítók: Ha voltak is egykor magasztos eszméik, azt mára végképp aprópénzre váltották
Együtt dolgoztak, együtt fociztak. Csőgyáriak házi bajnoksága hatvan éve. A Kissor 5:4-re legyőzte a Nagysort. Jöhetett a visszavágó. (Archív fotó: Urbán Tamás)
Meg van sértve, felháborodik, ha kérdeznek tőle. Szijjártó Péter kiugrott Bécsbe, nem kitántorgott, hanem igazi kőgazdagként repülőgépre pattant, több millió forintot elköltve, hogy minél hamarabb az osztrák fővárosba érjen.
Csepelnek az elmúlt pár évben ígértek fűt-fát: óriási, modern, új közparkot, új hidat, új jövőt – ezekből megfenekleni látszik minden. A bizonytalan holnap mellett első látásra a kerület jelene is kopárnak tűnik, pedig, ha megkapargatjuk a felszínt, már most kincseket találunk, és nem is csak a legendás, időutazással felérő Csepel Műveket.
Váncsa István zseniális írásában olvashatjuk: "Kormányzó urunk és bandája olyan romhalmazt hagyományoz ránk, hogy abban már csak guberálni lehet, lopni nem nagyon, de hát a későn kelők sorsa már csak ilyen. Tetszettek volna korábban ébredni ...Az se kizárt, hogy a már készülődő új uralkodó elit még ordenárébb lesz, bár ahhoz nagyon kell tekernie, és akkor se biztos, hogy sikerül."
Az üldözési mánia jegyeit lehet észrevenni a polgármester és a rezsibiztos körüli kampánystábok munkájában. A több mint tíz éve megígért fedett uszoda azonban már szóba sem kerül a kerületvezetők propaganda újságában, és a csepeli iskolásoknak megígért tanuszoda sem téma. (Tegnap a kt-ülésen szóltak róla: jele sincs annak, hogy mikor lesz belőle valami az SC pályánál vagy bárhol másutt. Pesterzsébetre járnak a csepeli gyerekek)
„Jó, hát akkor itt fogunk élni” (Gothár Péter, Megáll az idő) "Bábozzunk és álmodjunk hát tovább demokráciát, szabad piacot, mímeljünk valódi közösséget, ahol nem döntenek semmiről a fejünk felett, ahol beleszólásunk van a közös ügyeinkbe. Ahol nem a kényszer lemondásával kell élni, hanem szabad akaratból."
"Ha tehát dölyfös, pökhendi, felfuvalkodott stb. felebarátaink létszáma alacsonyabb volna a kelleténél, akkor politikusokból hiányt szenvednénk..."