Orbán számára soha és semmi nem elég, ha hatalomról van szó

A Fidesz kormányzásának tizenhárom évét jellemezve mellbevágó tanulságnak nevezte Lakner Zoltán politológus, a Jelen hetilap főszerkesztője, hogy az Orbán-rendszer milyen sajátos alkalmazkodási és tanulási képességgel rendelkezik. Tőle származik az a megállapítás is, hogy Orbán Viktor, amikor döntési helyzetbe került, mindig a több hatalmat választotta.

Való igaz, a miniszterelnök számára soha és semmi nem elég, ha hatalomról van szó. A szüntelen veszélyhelyzetre hivatkozva a kétharmados parlamenti többséget is megtoldotta az önkényuralmi vonásokat mutató rendeleti kormányzással.

A Fidesz elsöprő pártállami propagandával, nettó hazugságok terjesztésével, l

Nem hosszabbítják meg a vonalat, nem lesznek új kocsik sem, de sebaj! Németh Szilárd  azt üzente a csepelieknek, hogy nem kell idegeskedni

Orbán rezsibiztosával készített szokásos reggeli interjút a Heti TV Pirkadat című műsorának vezetője.

A riportban Németh Szilárdról volt szó, akit a műsorvezető, valószínűleg kerülendő a már őt is zavaró sok funkció felsorolását, így akart népszerűsíteni. Szerintünk nem sikerült. Németh a 12 perces interjúban így is viselkedett.

Felmondta a leckét, megismételve, néha ugyan egyszerűsítve, a kormányfő beszédeiben elhangzottakat, a migrációról, a brüsszeli szankciók eredménytelenségéről, az 1,2 millió ukrán menekült ellátásáról stb.

A beszélgetés végén azért Csepelről is szó esett, így megtudhattuk, amit

Rodolfótól tudjuk, hogy csak a kezét kezét kell figyelni a bűvésznek, de minden hiába', mert mindig csal...

Már csak néhány napot kell várnunk, s elbúcsúzhatunk az Orbán-rendszer egyik sokat vitatott, a piaci folyamatokat eltérítő kezdeményezésétől, az élelmiszerek árstopjától. A kormányzati kommunikáció szerint augusztusban amúgy is jelentős csökkenés következhet be az inflációban, így egyes termékek hatósági árának további fenntartására nincs már szükség.

Az elvitathatatlan tény, hogy szerte a világban lényegében az év eleje óta mérséklődik az áremelkedés üteme, s ez érezteti hatását minálunk is. Azonban annak, hogy egyes élelmiszerek árát a 2021. októberi, illetve a 2022. novemberi szinten fagyasztották be, ehhez vajmi kevés köze van, hiszen közismert, hogy a kereskedők az ezáltal elszenvedett veszteségüket másutt már behozták. Az azonban meglepetést keltett, hogy az árstop kimúlásának hatását a kormányzat ahelyett, hogy felmérte volna, az árverseny eltorzított működésébe újabb "csavart" iktatott be. Az élelmiszer-kereskedelem működését a

Most csak annyi biztos, hogy mindenért a csepeliek fizetnek a Hollandi úti új szabadidő központban. Borbély és Németh pedig osztozhat. A következményekben és a szégyenben.

Mire képesek még a csepeli iszapbirkózás főszereplői? - tettük fel a korántsem elhamarkodott kérdést ezeken a hasábokon? Láttuk, hogy a dühödt Borbély-Németh  párbaj egyre csak durvul.

Nem kellett sokat várni a folytatásra. Most Németh Szilárd a kihívó. Talán meg lehetett volna előzni ezt az új fordulót, ha Borbély Lénárd polgármester és/vagy és Ábel Attila alpolgármester válaszol a mi udvariasan, tisztességesen feltett kérdésünkre a most átadott Kolonics Szabadidő Központról.  

Az egyszerű kérdés így szólt jó néhány hete:

„Összesen mennyibe került a létesítmény előkészítése és megvalósítása a

Tisztelt miniszterelnök úr!

Nagyon szépen kérem, hogy ezentúl tessék engem nem megvédeni semmitől. Jól elvagyunk mi, a 9,7 millió magyar, akarom mondani a magyar emberek az önök védelme nélkül is, tudunk vigyázni magunkra, ha hagynák. A magyarázatom olyan egyszerű, hogy azt még Németh Szilárd is megirigyelhetné:

Eddig bármihez nyúltak, bármitől meg akartak védeni bennünket, pont az ellenkezője sült ki belőle: Meg egy jó nagy lopás. Vegyünk néhány példát szépen sorra:

- Meg akartak védeni bennünket a

Mint ördög a tömjénfüsttől, úgy irtóztak a csepeliek személyes kritikájától, kérdéseitől, javaslataitól a fideszes és a Fideszből kizárt kerületvezetők az elmúlt 13 évben. Az idén váratlan fordulat történt. Vajon miért?

Lakossági fórum lázában égett Borbély Lénárd. Volt olyan hét, amikor két helyen is elmondhatta kampány szövegét.

A Napközis Táborban a királyerdeiekkel, a Radnóti Miklós Művelődési Házban a csillagtelepiekkel, illetve a hárosiakkal fórumozott. Az utóbbi 5 és egy negyedóráig tartott. A fórumokról elsőként ő maga adott hírt közösségi oldalán, de időnként a csepel.hu önkormányzati portálon is olvashattunk rövid tudósításokat.

A polgármester által elmondottakban minden happy. Elhallgatja a csillagtelepi 1,7 milliárdos fejlesztés leállását, Háros 13 éve megígért fejlesztéséhez szükséges

Az első lakásvásárlók  több milliós hátránnyal indulnak. Számtalan elemzés született az elmúlt években arról, hogy az otthonteremtés segítésére adott állami támogatás, a csok összege gyakorlatilag beépült az ingatlanárakba. Az eladók egyszerűen úgy kalkulálnak, hogy ennyivel több pénz van a vevők zsebében.

Persze nem mindenkiében. Akinek még nincs gyereke, és előre nem is akarja megígérni az államnak, hogy majd lesz, netán még párja sincs, de azért kiköltözne már a mamahotelból, annak nem jár a csok.

Ők, vagyis többnyire az

Szeressük egymást gyerekek!? Ha nincs tiszta helyzet – márpedig Győrben és Csepelen nincs –, akkor Orbán megversenyezteti a jelölteket. Aki pedig nyer, azt így vagy úgy a nevére veszi. Valójában nem harc van itt, hanem – az „alapértékeket” tekintve – teljes egyetértés. Meg erkölcs: orbáni erkölcs...

Borkai Zsolt 2018 pünkösdi (keresztény magyar jobboldal jeligére) adriai pásztorórája időnként halkan még most is kettyen egyet-egyet. Legutóbb, jó pár napja, úgyszólván egy időben vált ismertté, hogy a főhős újra politikai pályára lép, meg hogy megszüntette a rendőrség a korábbi győri polgármester környezetében indult - hűtlen kezelés, pénzmosás és hivatali visszaélés miatti – összes eljárást.

Akinek az egészből csak

"Eszembe jut egy huszonéves film. A sztorija annyi, hogy egy kisfiú kitalálja, jobbá teszi a világot, aminek kézenfekvő módja, hogy jót tesz három emberrel, de mindnél azt szabja feltételül, hogy ők is tegyenek jó másik három-három emberrel."

Késő este, fáradtan érek haza, beállok a szokásos mozgássérült parkolóhelyre. Jogosan teszem, hiszen pár éve térd- és csípőprotézist kaptam.

Bár a rengeteg kínlódást követően jól vagyok, tudok mozogni, de ha már így alakult, azért élek a rokkantkártya kínálta lehetőséggel. (Noha az extra segítség sokkal inkább rám fért volna az operációkat megelőzően.)

Ráadásul a munkám meglehetősen parkolásigényes, hiszen kerületszerte járok ki a betegeimhez, és bizony élek a törvény adta lehetőséggel, és az általában üres mozgássérült helyekre lavírozom be az autómat.

Mindig szépen leállítom a motort, behúzom a kéziféket, kiveszem a slusszkulcsot, majd a szélvédő mögé helyezem a kártyámat.

Így tettem most is, illetve csak majdnem így, merthogy az utolsó mozdulat kimaradt, minek következtében reggel az ablaktörlőlapát alá illesztett büntetőcédula várt. Majd’ megütött a guta, hogy

A polgármester lemond a csepeli egészségügy fejlesztéséről? Kiderült: a Fideszből kizárt kerületvezető a fővárosi közgyűlésben nem szavazta meg azt a határozatot, amely az Orbán-kormánytól a fővárossal kötött korábbi – az atlétikai VB-standion megépítéséhez kapcsolódó ‑ megállapodás alapján követeli a többmilliárdos forrás megfizetését.

     Megjelent a Fővárosi Közgyűlés legutóbbi üléséről készült jegyzőkönyv. Mint ismeretes, a közgyűlés napirendjén szerepelt az atlétikai világbajnoksággal összefüggésben az Egészséges Budapest Program forrásainak biztosítása. A napirendet az tette szükségessé, hogy annak idején a kormány, az atlétikai vb támogatása érdekében, megállapodott a fővárosi önkormányzattal, hogy „…50 Mrd Ft-ot fordítson a Fővárosi Közgyűlés által meghatározott egységes szempontok figyelembevételével a kerületi önkormányzatok egészségügyi alap- és szakellátási fejlesztéseinek támogatására.”

     Mivel az utóbbi három évre esedékes 10-10 milliárdról a kormány még tárgyalni sem akar a fővárosi vezetéssel, ezért az

Egy közúti és önveszélyes gyilkos – a gyilkosok köztünk járnak – nagyjából 150-nel száguldva a budapesti Árpád hídon megölt egy a járdán, a vastag védőkorlátok mögött tekerő biciklistát.

A RACE-001 – azaz race, tehát verseny – egyedi rendszámmal rendelkező, 2017-ben gyártott speciális Mercedes ha a 70 km/h-s sebességhatárt betartja, akkor is feltűnő, nagyképű és kivagyi benzinszörny. A benne ülőről keveset tudunk, de az is túl sok, s annyit mindenképpen: valakit megölt, mert kéznél volt neki egy gázpedál, amit erősen megnyomott, mert nyilván az efféle élet császárai azt hiszik, hogy a fizika törvényei olyanok, mint a Fideszé, könnyen áthághatóak és csak a lúzerekre vonatkoznak.

Az elmúlt napokban számtalan ötlet hangzott el, hogyan lehetne, kamerákkal, sebességmérő radarokkal, büntetéssel, rendőrrel rávenni az efféle potenciális gyilkosokat, hogy légyszi, légyszi ne csináld már. Demagógiára hajlamosabb kollégáim azt is megemlítették, hogy

Megdöbbentő csapás érte 2008. július 15-én, kedden a magyar sportot: néhány héttel a pekingi játékok nyitánya előtt, harminchat éves korában elhunyt Kolonics György, a kenusport kiemelkedő egyénisége, a Csepel SC versenyzője, a kerület díszpolgára, aki az ötödik olimpiájára készült. 

A kétszeres ötkarikás és tizenötszörös világbajnok extraklasszis Csepelen, a Kis-Dunán edzés közben rosszul lett, elvesztette eszméletét, s kettesbeli párja, Kozmann György - akivel együtt szerepelt volna Pekingben -, valamint edzője, Ludasi Róbert hiába próbált rajta segíteni. Ludasi szerint harminchét, míg Zerkovicz Kristóf, az Országos Mentőszolgálat keddi szolgálatvezető főorvosa szerint tizenhét-tizennyolc perc alatt kiérkező mentők

Amit Orbán Hadházyval művelt, ahhoz hasonlót még nem láttam - ide-oda mozgott, forszírozottan röhögcsélt. Zavarát sértő szöveggel próbálta leplezni. Olyanokat mondott, hogy Hadházy egy "sunyi alak", "sunyi róka", egy "vidéki", aki "mindig hazudozik".

Soha nem fogunk engedni annak a csábításnak, hogy ellenfeleinket ne partnereknek, hanem kiiktatandó ellenségnek tekintsük - mondta Orbán Viktor 1992-ben. Néhány napja aztán engedett a csábításnak.

Általában begyakorolt szövegeket nyom, bár lehet, hogy néha tényleg úgy is gondolja. Viszont Hadházy Ákos közérthető és közérdekű kérdése - köszönet érte - zavarba hozta. Az ellenzéki képviselő megkérdezte ugyanis, miként is volt, hogy közpénzből járt magánúton a honvédségi repülővel hazafelé Egyiptomból, ahol hivatalos dolga volt. Végülis egy ezer kilométeres, több millió forintos kitérőt tett a gép.

A miniszterelnök reakciójából világos, hogy valóban közpénzből zajlott a magánérdekű kiruccanás, mivel ha

Mi köze van ennek a képnek Csepelhez? Ki fizeti meg az árát?

Senki sem kérte Csepelről, de ennek ellenére újra és újra látható, hallható Borbély Lénárd közösségi oldalán a rózsaszínnel írt cím: „Életre fel! A trendek magazinja”, s mögötte a megszokott tartalom, a polgármester egyoldalú, rózsaszín felhőbe burkolt kisfilmje.

Pontosabban rendszeres, kampánycélokat szolgáló videófilmje, természetesen a szokványos, néha hibásan, hadarva előadott polgármesteri monológgal, sablonos fordulatokkal.

A bevezetőben a szerkesztőnek volt egy kérdése, majd megindult a szövegelés, és

Nincsenek megjegyzések, a vendégek jellemzően szó nélkül tudomásul veszik, hogy minden sokkal drágább, mint tavaly – összegezte az idei, durva inflációval sújtott nyaralás tapasztalatait egy balatoni vállalkozó. Hasonló a tanulság a boltokban, piacokon is.

Ha összeszorított szájjal is, de az emberek kevesebbet pakolnak a kosárba, s fizetnek akár így is többet a kasszánál. Családok tervezik át csendben hónapról hónapra a költségvetésüket, válnak luxuscikké korábban természetesnek vett termékek. Szépen, csendben. Már egy elfojtott káromkodás is disszonáns üvöltésnek tűnik. Ide jutottunk bő harminc évvel a rendszerváltás után.

Akkor még időről-időre felhorkant az ország, tíz- és százezrek vonultak az utcára egy-egy ügyben. Az első komoly benzináremelésre megbénult az ország, a tandíj ellen tiltakozva diákok szállták meg napokra az ország főterét, de vonult a tömeg a sajtószabadságért, s megannyi

Borbély Lénárd leleplezte Németh Szilárd szörnyszülött, sportkollégiumnak mondott, valójában szállodákra hajazó Kis-Duna-parti tervét, amiből (egyelőre?) nem lesz semmi. Az ilyen látványtervek eddig nem kaptak nyilvánosságot, most politikai érdekből megszellőztették a makettek fotóit a hivatalos szócsőben

A tegnap megjelent 14. számban folytatódott Borbély Lénárd polgármesteri kampánya. Egyre erőteljesebben lép fel Németh Szilárddal szemben, saját identitástudata, illetve az utóbbi másfél évben megváltozott értékrendje egyértelmű felmutatása érdekében. Ez a lényege a Kolonics György Szabadidőközpont átadásáról szóló három és fél oldalas írásnak. Az utóbbi időszak hasonló tartalmú írásai alapján tehát kimondható: a CSH már nem az önkormányzat, de nem is az önkormányzati vezetők, hanem Borbély Lénárd polgármester kampányának legfontosabb szócsöve.       

     A csepeli emberek mindennapi gondjairól, az aktuális gazdasági és közéleti ügyekről, a most megjelentetett témák kapcsán érzékelhető ellenzéki véleményekről egy sort sem olvashatunk ebben a számban csakúgy mint például miközben például a csepeli pedagógusok – a státusztörvény miatt – változó helyzetéről. 

Véleményünk a lap néhány írásáról:

Varázsütésre, szerda reggeltől immár csak technikai kérdésnek tekinti Szijjártó Péter magyar külügyminiszter Svédország NATO-csatlakozásának magyar parlamenti jóváhagyását.

Meglepetésnek ez ugyan nem meglepetés, sőt szinte borítékolható volt ez a lépés, csak végtelenül szánalmas és méltatlan. Szégyellhetjük magunkat miatta, és ami a külügyminisztert meg a kormányfőt illeti – helyettük is.

Mert mi is történt? Kevesebb mint 24 óra alatt véget ért az a színjáték, amit a svéd NATO-csatlakozás ügyében eljátszott a magyar diplomácia és ami borzasztóan nagy kárt okozott Magyarország amúgy is romokban heverő nemzetközi tekintélyének. Ilyen gyors, drámai fordulatok csak tévésorozatokban fordulnak elő, ha erős a forgatókönyvíró fantáziája.

Képzeljük csak el,

Németh Szilárd még a 2022-es országgyűlési választások előtt azt ígérte, hogy a Béke téren, a Csepel SC területén épül meg az új tanuszoda, erről plakátot is kitettek. Az ígéret és a tanuszoda is elúszott...

„Járna a kerületnek egy tanuszoda. Járni jár, csak nem jut.” olvashattuk a Csepeli vagyok nevű fb-csoport közösségi oldalán. A szerző fel is sorol néhány példát, ami bizonyítja, másra volt pénz a kerületben, erre nem. Egyetértünk. Tényleg járna. Akkor miért nincs?

Borbély Lénárd a Tanműhely közben működő tanuszoda bontásakor, 2021. májusában, bejárást tartva a bezárás előtt álló tanuszodában, azt mondta, hogy a

"Közben kiderült hogy a Schadl-féle maffia a felszámoló iparágban is szépen szövetségesezett a Fidesz-közeli szövetségesekkel." Varga Judit miniszter lemondott, egykori helyettese, Völner Pál a bíróság előtt. És még csak most kezdődik a nyári csúcsszezon...

Sokat beszélünk róla, mégis szinte semmit sem tudunk. Semmi lényegeset arról, mi miért történt. Miért indult el Moszkva ellen a keményvonalas putyinisták által létrehozott, nagyrészt martalócokból, rablógyilkosokból, útonállókból toborzott sereg és azt sem, hogy egyszer csak miért fordultak vissza.

Mert persze mit tettek volna Moszkvában: elfoglalják a Kremlt, mint a bolsevikok a Téli Palotát. De hiszen még egy rozsdás Aurórájuk sem volt! Na és ha elfoglalják, akkor mi lesz? Kivel és hogyan? Komoly előkészítés után történt mindez, vagy egyszerűen a martalóc-csapatok ilyen kiszámíthatatlanok?

És legfőképpen:

Újra és újra osztogat a polgármester. Újra és újra megnyitja a csepeli pénzcsapot. Csurran-cseppen valamennyi a helyi rászorulóknak, szegényeknek is. Önzetlenül?

A közösségi oldalán közölt posztokból kiderült, rászoruló, nehéz sorsú csepeli lakosnak ad át tartós élelmiszert tartalmazó csomagot.

A képhez fűzött kerületvezetői szövegből nem olvasható ki, hogy mekkora értékű volt egy-egy csomag és hányan kaphatták meg.

Azt viszont pontosan tudhatjuk, láthatjuk, hogy Borbély úr szeret osztogatni.

Például a

Vajon számot vetettek-e azzal Orbán sírig hű, jellemtelen és gyáva talpasai, kiszolgálói, kizárólag saját egzisztenciájukért remegő ócska propagandistái, hogy a történelem milyen válaszokban szokta részesíteni a bosszútörvények kiagyalóit és áterőltetőit?

Orbán legutóbbi történelmi metaforája „lidércfény”, amely nem csak értelmetlen és hazug, hanem még az ő szintjén is rekorddöntögető aljasság. Orbán feltette ugyanis a kérdést, hogy vajon mi lesz a németországi migránsokkal? „Ott vannak Németországban ezek a migránsok. (...) És fogják, és összegyűjtik őket. Beteszik őket Németországban vagonokba? És akkor áthurcolják őket hozzánk, itt meg kirakják őket, mi meg itt fogjuk őket tartani?”

A gyomorforgató történelmi metaforánál maradva egyfelől halkan jelezném, hogy