Anyák napja alkalmából tisztelettel és szeretettel köszöntjük az édesanyákat, a nagymamákat, a dédnagymamákat és minden csepeli hölgyet, aki gyermeket nevel, gondoskodik életünkről.
Most így tudjuk meghálálni:
Mit idéz fel a cikkben lévő 16 kép? Amit sokan őriznek emlékeik között. Az egykori Csepel Vas- és Fémművekben ha esett, ha fújt, vagy ha hétágra sütött, perzselt a nap, a gyári gyereknapot évtizedeken át akkor is megtartották április 30-án. Egy nappal az ünnep előtt. Másnap, a Csepeli Munkásotthon fúvósainak utcai koncertje mellett, május első napjára ébredtek a csepeliek. Itt volt május elseje, pontosabban ott volt...Egyszer volt? Sokszor volt...
Csepelen és különösen a Csepel Művekben valamikor hajdanán minden másként volt. Még a gyereknap is. Nem május utolsó vasárnapján ünnepelték mint másutt. A gyárban évtizedeken át - hagyományosan - április 30-án, vagy a hónap utolsó munkanapján, de ha úgy tetszik, május elseje, igen, az akkori május 1. előtt egy nappal tartották meg a gyereknapot.
Fényesre pucolt cipőkben, frissen vasalt ingekben, blúzokban vártak a gyerekek száz- és ezer számra az ünneplőbe öltözött édesanyjukkal, édesapjukkal.
És délután kettőkor megállt az élet, megnyílt az I-es kapu, a Szent Imre tér (Tanácsház tér) felöli főbejárat (képünkön). Az a kapu, amit az év többi napján rigorózus szigorral őriztek. A gyereksereg beözönlött a bejáraton. Az ővéké volt az utca...
Több mint 25 ezren dolgoztak csak a kerítésen belül, és akkor még nem beszéltünk a CSM vidéki üzemeiről...A gyerekek szüleik munkahelyére mentek, hogy évente legalább egyszer megnézzék, hol van apa vagy anya "dolgozója". A feldíszített, szürke, kormos falak vagy a hiper-szuper üzemek, irodák új életre keltek a zsivajtól...
A most következő Fortepan-képeken a Csepel Művekben évtizedeken át megtartott gyereknapokból villantunk fel néhány, a korabeli hangulatot felidéző pillanatot:
A putyini orosz hadsereg pusztítása az ukrajnai Harkivban, amit régen Harkovnak neveztek. Ki, mikor és hogyan fogja jóvá tenni?
Az egyik német közszolgálati csatorna, a ZDF Magazin Royale műsorában a közkedvelt szatirikus újságíró, Jan Böhmermann figyelemre méltó muzikalitással elénekelte németül az Akarnak-e az oroszok háborút? (Meinst du, die Russen wollen Krieg?) című dalt. Egy héttel Oroszország Ukrajna ellen indított támadása után arra figyelmeztetett ezzel – és a kommentek alapján értő fülekre talált –, hogy nem az egyszerű orosz emberek robbantották ki Ukrajna durva megszállását, hanem az orosz vezetés, élén Vlagyimir Putyinnal.
A verset Jevgenyij Jevtusenko írta 1961-ben, a hidegháború egy olyan szakaszában, mikor a kubai rakétaválság miatt gyanakodva néztek a Szovjetunióra és az orosz emberekre. A szöveget Eduard Kolmanovszkij zenésítette meg, oroszul elsőként Mark Bernesz nagyszerű tolmácsolásában lehetett hallani. Igazán közismertté a dal az 1962-es, Helsinkiben megrendezett Világifjúsági Találkozón vált.
Magyar fordítása is született Bede Annától, ő az eredeti címet: Хoтят ли русскиe вoйны? – így ültette át magyarra: Akar-e Moszkva háborút? Ez így
Szabó Szabolcs ellenzéki képviselő és Borbély Lénárd fideszes polgármester kézfogása a mandátum átadásnál szép gesztus volt, de ami addig történt…Egy polgármesternek, még akkor is, ha nem párttársa képviseli választókerületét a parlamentben, illik, választókerülete érdekében, együttműködni a képviselővel. Önt viszont nem érdekelték a választások eredményei, az elmúlt években együttműködés helyett megtett mindent a csepeli választók többsége által megválasztott képviselő lejáratása érdekében. Önnek ezt jelenti Csepel érdekinek képviselete?
„Borbély úr, ha már egy 70 ezres kerület felelős vezetőjének választották meg, illene tényleg a választókat képviselni.” – Ezt írta blogunknak az egyik olvasónk, amikor idéztük a polgármester Magyar Nemzetben megjelent nyilatkozatát. Ebben Csepel újonnan megválasztott, ellenzéki országgyűlési képviselőjét figyelmeztette arra, hogy mihez tartsa magát. „...egy politikusnak elsősorban a választókat kell képviselnie.” Szabó Szabolcs minden különösebb figyelmeztetés nélkül ezt tette, 2014 és 2018 után ezért győzött harmadszor is annak ellenére, hogy pénz, paripa fegyver Németh Szilárd kezében volt. Szabó Szabolcsnak csak egy dologból volt többlete: a csepeliek bizalmából, és ez elégnek bizonyult az áprilisi sikerhez. Ha Csepel polgármestere valóban a csepelieket képviselné, akkor az ellenzéki képviselő értelmetlen leckéztetése helyett odafigyelhetne néhány tényre:
Olyan időszak jön (sőt: jött el) a politikában, ahol a személyiségnek és a személyes teljesítménynek sokkal nagyobb a szerepe, mint a pártlogónak.
Hogy így lesz (sőt: így van), azért elsősorban a nyilvánosság mára kialakult szerkezete a felelős. Egyszerűen nincs rá tér, hogy az ellenzék újabb szereplőket építsen fel – pontosabban már régóta nincs annyi, hogy a kormányoldallal szembeszállók megengedhessék maguknak egy-egy ismert, felépített figura parkoltatását. Hogy az új reménységeket egy hatékony, „pénz nem számít” jellegű karaktermegsemmisítő kampánnyal amortizálni lehet, arra számos példát kínált az elmúlt néhány hónap. De arra is, hogy akiknek a hitelessége, ismertsége már adott, azokon a számolatlanul költött milliókkal sem igazán sikerült fogást találni – gondoljunk például
Két hónap szünet után ül ma össze a Csepeli Önkormányzat Képviselő-testülete, a megszokottól eltérő időpontban, délelőtt 9 órakor, a Polgármesteri Hivatal Nagytanácstermében. Nem tudni mi indokolta a kora délelőtti kezdést.
Elgondolkodtató, hogy a munkaidőben tartandó ülésre szóló, a csepel.hu felületén olvasható polgármesteri meghívó ezzel a kezdési időponttal lényegében csak a nyugdíjasok számára ad részvételi lehetőséget.
A múlt hét pénteken kiküldött meghívóban 17, szerda délután már 21 napirend szerepelt, ~ 850 oldallal, amelynek áttanulmányozása komoly feladat elé állítja a testület tagjait. A legfontosabbnak vélt napirendek sikeres megtárgyalását a következő kérdésekkel kívánjuk segíteni:
Nem az összefogás az oka a kudarcnak; enélkül a vereség még nagyobb mértékű lett volna. Az ellenzék szervezeti egysége nagy előrelépés, amelyet meg kell őrizni amellett, hogy az ellenzéki paletta egyes résztvevői a saját politikai szervezetüket felfrissítik, identitásukat újjá formálják.
A „beüljünk vagy ne üljünk a parlamentbe” jellegű, szimbolikus viták előtérbe tolása csak arra jó, hogy ne lehessen tisztességes módon elemezni a kialakult helyzetet, az újabb nagy vereség okait. Szinte biztos, hogy a 2011-es változtatásokkal a Fidesz annyira torz, saját maga számára kedvező politikai rendszert hozott létre, amely az évről évre növekvő gazdasági erőfölénnyel tetézve nem ad esélyt a hatalomváltásra. Politikai innovációra szükség van, de az ötletelés nagy nyilvánosság elé vitelével egyesek mintha szándékosan rombolnák tovább az egész ellenzék hitelét.
A demokratikus ellenzék erőinek közösen, együttes fellépéssel meg kell találniuk a módját, hogy szóvá tegyék a politikai rendszer torzulásait – nem egy szimbolikus aktussal, hanem folyamatosan, itthon és külföldön egyaránt. A képviselőket azonban
A kerület mai vezetői Csepel egyik legnagyobb történelmi erejét jelentő volt ipartelep kérdését nem az esélyek lehetőségeként, hanem a kiéheztetés terepeként kezelik. Méltatlanul, bűnös módon elhanyagolják!
A polgármester nem rég bejelentette, hogy ígéretének megfelelően elkészült az év elején leégett Cserkészház! Az ember örül, ha a tűz okozta károkat ki lehet javítani.
Annak azonban nem örül, hogy csak azokkal az elemekkel gyarapodik Csepel, amelyek Borbély Lénárd hatalomban maradását, kedvencei megjutalmazását és a hozzá és a Fideszhez köthető, - és nem a lakosság széles köreinek igényét tükröző - alkotások létrehozását mutatják. Mert bizonyára egy maroknyi embernek igen fontos a Cserkész ház, de másoknak meg más lenne fontos.
A Cserkész házat horribilis összegekért pár éve alakították ki a Tamariska-domb tövében. A csepeli emberek túlnyomó többségének fogalma sincs a helyéről, és még kevésbé, az intézmény tevékenységéről. Mégis rövid időn belül kétszer is ki kellett fizetniük az adójukból az (a hibák vagy bűnök következtében leégett) épület több százmilliós költségét.
Még ezt is meg lehetne bocsájtani, ha más kérdésekben is ennyire „probléma-érzékeny” lenne a polgármester. De ez egyáltalán nem mondható el róla! A volt Csepel Művek gyártelep területén lévő utak például annyira rosszak, oly mértékben járhatatlanok, hogy
Orbán, Rogán és Gulyás tudta? Ha azt tudta a Fidesz, hogy milyen rémségeket tenne az ellenzék háború ügyben, a rezsicsökkentéssel és mindennel, ha hatalomra kerülne, és a magyar választók mindezt el is hitték neki, akkor valakinek csak meg kellene kérdezni ezt a mindentudó társulatot, vajon miért titkolja a Covid-betegek oltási adatait, a kórházi járvány adatokat, a Fudan egyetemről kötött szerződés részleteit, az uniós fejlesztési pénzek elosztását
Csodálkozhatunk, hogy az idős beteg hogyan kaphatott kampányüzenetet a Fidesztől a vészhívójára, de megtörtént; megdöbbent bennünket, hogy az ellenzékre zúdított hazugságok hogy tették biztonsági játékossá az inkább hozzájuk húzó bizonytalanokat, de ez is megtörtént.
Érteni véljük, hogyan ért célt a kormánypárti propaganda, csak azt nem értjük, vajon máskor, amikor nem a saját hatalma volt a tét, csak egyetlenegy más esetben miért nem mozgatta meg ugyanígy a köveket a kormány?
Miért hagyta például, hogy
Sikeres akcióban a csepeli rendőrök: drogdílereket fogtak el egy kerületi műhelyben, ahol jelentős mennyiségű kokain-szállítmányt sikerült kivonni a forgalomból a terjesztőkkel együtt
A cikk címében feltett kérdésre hamarosan a csepeli önkormányzat képviselő-testületének tagjai adhatnak választ és mondhatnak véleményt, amikor csütörtökön megvitatják a kerületi rendőrkapitányság tavalyi munkájáról készült beszámolót.
A csepel.hu-n megjelent: április 28-án, csütörtökön tartja következő ülését az önkormányzat képviselő-testülete. Mint ismeretes a választások miatt a testület, a február végi ülésen törölte a munkatervben jóváhagyott március 31-i rendes ülést, s így most több mint két hónap „választási szünet” után folytatódhat a testületi munka.
Borbély Lénárd polgármester a kiküldött meghívóban pénteken 17 napirendi pont, illetve 20 előterjesztés megtárgyalását kérte a testülettől, így a képviselőknek összesen kb. 800 oldalt kell az ülésig áttanulmányozni. Többek között dönteni kell majd a
A putyini orosz haderő által Ukrajnában eddig elpusztított infrastruktúra értéke eléri a 120 milliárd dollárt, ha ehhez hozzáveszik a katonai és civil kárt, a veszteség 270 milliárd, ami az évek során 1000 milliárd is lehet.
Az ukrán kormány közölte, hogy a lakosság eddig 66 ezer háborús kárt jelentett be, ami nyilván a töredékét sem mutatja a valóságos pusztításnak. Mégis reális lehet, abban az értelemben, hogy a lehetséges bejelentéstevők zöme egyszerűen nincs abban a helyzetben, hogy felmérje, mennyire lőtték szét az oroszok a lakását, házát, tanyáját; mint ahogy azt sem tudhatják, kinek a nagymamája, vagy dédije az a 78 éves nő, aki makacsul otthon maradt, nem tartott a menekülő családdal, és akit most orosz katonák megerőszakoltak. Egy magyarországnyi ukrán hagyta ugyanis el a hazáját, vagy lett belső menekült az országban Honnan tudnák, mi van a hátuk mögött?
Az ukrán kormány úgy számol, hogy
Csepelen miért kell(ett) egy lakótelep közepére sportcsarnokot építeni?
Amikor a csepeli képviselő-testületi ülésen hangot adtam nemtetszésemnek azért, mert egy kézilabda csarnokot az ÁMK tornaterme mellé kívánták építeni, Ábel Attila „a fejlesztések megakadályozója” címmel vádolt. (Mellékbüntetésként meg azzal, hogy nem tisztelem Laurencz Laci bácsit) Az előterjesztést a fideszesek megszavazták, a csarnokot felépítetté
A kérdés azóta is ésszerű: miért kell egy lakótelep közepére, (a szükséges sport-infrastruktúra és hagyomány kereteiből kiszakítva) építeni egy kézilabda csarnokot, amikor pár méterre ott van a Csepel SC erre teremtett területe?
Mindenki, - így a fideszesek is – tudták, hogy ez a létesítmény olyan zajt produkál majd, amit az ott lakók nehezen fognak elviselni, megértően fogadni. De a most kerületünket vezetők úgy tudják, hogy erőből (ledorongolással, megfélemlítéssel) mindent
Akiknek Mohács kell, azok meg fogják kapni. Az a baj, hogy mások is...
Ámulva hallgatom és olvasom Mérő Lászlót, akit évek óta tisztelek a ragyogó intellektusáért, pontosabban szólva eddig is ámulva hallgattam és olvastam, mert nagyon szeretem az okos embereket – most azonban hüledezek és csodálkozom és értetlenkedem. A
z úgynevezett „választás” óta arról beszél a médiában, hogy ő egy napot töltött Sárazsadányban, és e napon rájött arra, hogy a Fidesz-szavazók nem agymosottak, hanem nagyon is tudatosan választották a Fideszt, mert a Fidesznek megvolt a maga üzenete és a választók ezt az üzenetet megértették.
Hallgatom és olvasom Mérőt, és
Kissé vérfagyasztó üzenetként hat, amikor harmadik, jókora választási veresége után Németh Szilárd államtitkár azt üzeni a csepelieknek és a Soroksáriaknak, hogy „Meg fogom szolgálni.” Csepel világosan megmutatta: nem kér, elege van Némethből. A csepeliek akkor lennének hálásak, ha Orbán fölkent főbohóca végre békén hagyná őket..
Németh Szilárd, aki immár harmadszor is vesztett az országgyűlési választáson, a Csepeli Hírmondó e heti számában nyilatkozott a demokráciáról, választási eredményéről, a fővárosi támogatás hiányáról, a folytatásról. (A Fidesz-KDNP pártszövetségben Németh-en kívül csak a XX. kerületi jelölt „büszkélkedhet” három vereséggel.) A cikkre, amelyből teljesen hiányzott az ilyenkor szinte kötelező önértékelés, a szembenézés a vereség okaival, a konzekvenciák levonása, blogunk már pénteken reagált.
Mostani írásunk apropója Németh úr fb oldalán április 20-án megjelent köszönet, amely sok fórumon kiverte a biztosítékot! A Fidesz-listáról képviselőséghez jutott Németh, mandátumának átvétele után, mosolyogva állt a kamera elé, s az elkészült kép fölé simán odaírta: „Köszönöm, Csepel, köszönöm, Soroksár! Meg fogom szolgálni.” Ezek szerint azt köszöni, hogy választókerülete egyik településén, még közvetlen lakókörnyezetében sem nyert, sőt összességében kevesebben szavaztak rá, mint pártjára? Ebből azt a következtetést is levonhatjuk, hogy
Nagy kő esett le a szívemről. Annyira aggódtam, hogy veszélyhelyzet nélkül maradunk. Fogalmam sincs, mihez kezdenék enélkül, már teljesen elszoktam a veszélytelen helyzetektől. Vuk is azt énekelte, hogy „a sűrű erdő csupa veszély”, és így van ez az élettel is.
Minden évben megünneplem azt a szeptemberi napot, amikor hét éve bevezették az első veszélyhelyzetet. Azóta hála istennek folyton van, a tömeges bevándorlás miatti rendkívüli jogrendet akkor is meghosszabbították félévente, amikor a madár se járt nálunk. Roppant praktikus előrelátás volt. Putyin háborúja elől ismét özönlenek a menekültek, csak ki kellett várni. A járványügyi veszélyhelyzetet is kár megszüntetni, pár évtized múlva jöhet akár egy pestis is, ne kelljen akkor jogszabályokkal bíbelődniük. Mármint Orbánéknak, ki másnak, úgy tervezik, addig biztosan maradnak.
Olyan ez, mint a „padaung”, vagyis nyakhosszabbító ázsiai és afrikai törzseknél, akik minden évben újabb sárgaréz karikát tesznek a lányok és asszonyok nyakára. Az eredmény igazi hattyúnyak, viszont ha
A vevők valamelyik szalonban kiválasztották, milyen márkájú, típusú, karosszériájú és színű autót szeretnének, aztán befizették a vételár egy részét az OTP-ben. Utána kaptak egy sorszámot, és vártak. Hogy mennyi ideig, az sok tényezőtől függött. A népszerűbb típusokra többet, de nemcsak ezen múlt, hanem az éppen szállított mennyiség, az autók minősége is befolyásolta, egy-két, vagy akár három-négy-öt évig böngészhette a leendő tulajdonos a sorszámokat
Akkoriban nem a csiphiány miatt nem lehetett azonnal vagy belátható időn belül új autóba ülni, hanem a rendszer működéséből természetes módon következtek a problémák. Ma legalább annyira örülnénk egy nullkilométeres Wartburgnak, Trabantnak vagy ezerötös Ladának, mint akkor, de az ellátási rendszert nem sírjuk vissza.
1963-tól a Belkereskedelmi Minisztérium Vas- és Műszaki Főigazgatósága alatt létrehozott Merkur Személygépkocsi-értékesítő Vállalat felelt a központilag beszerzett autók elosztásáért.
"...egy külföldön élő hazánkfia a napokban itthon volt látogatóban Budapesten, közelebbről Újlipótvárosban, s hozta magával a kutyáját is. És ezt a kutyát Putyinnak hívják..."
Nemrég ünnepeltük Bächer Iván 65. születésnapját a Pannónia utca 21. szám előtt, ahol a tárcakirály élt és – ahogy mondani szokás – alkotott. Pedig normális író ilyet nem csinál, normális író a mindennapjait nem úgy éli, hogy „élek és alkotok”. Vagy ha mégis, akkor egocentrikus mivolta miatt súlyos mentális kihívásokkal küzd, ami egy író esetében nem mindig hátrány, de ha a szóban forgó író egyúttal nagybetűs Ember is, akkor az egocentrizmus diagnózisa kizárt, márpedig Iván nagybetűs Ember volt. Jó, igaz és szeretetre méltó ember volt, de ezt most abba is hagyom, mert nem nekrológot írok.
Szóval Iván születésnapját ünnepeltük, voltak beszédek és koszorúk, aztán
Németh Szilárd és Borbély Lénárd együtt eheti meg, amit politikai boszorkánykonyháikon főztek. Kénytelenek nyelni, de az emésztés nem megy. A polgármester egyelőre szó nélkül tűri, hogy Németh, a bukott fideszes politikus önfényezés után, ismét durván szapulja ellenzéki ellenfelét, legyőzőjét
Ami a Csepeli Hírmondó (CSH) április 20-án megjelent 8. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket.
A lap szerkesztősége ebben a számban tíz oldalt szánt az Aktuális rovatra, amelyből ötöt(!) kapott Borbély Lénárd polgármester sikerpropagandára, kettőt Németh Szilárd, választási vereségének magyarázására, egy jutott Szabó Szabolcsnak, a maradékot pedig évfordulókkal, kirándulással, sporttal töltötték ki.
A lap többi része maradt a régi: semmi gond Csepelen, minden rendben, már nem téma a COVID19 sem, pedig a lap megjelenésének napján országosan több mint 1.400 új fertőzöttről és 29 elhunytról adott számot koronavirus.gov.hu. Úgy tűnik, a korábbi politikai megrendelések, megszokások, sem változtak, sőt egyes cikkeket meg sem kell írni, csak átvenni a csepel.hu-tól, vagy a polgármesteri kabinet sajtófőnökétől.
Véleményünk a lap néhány cikkéről:
Elgondolkodtak-e mostanában a… szolidaritásról? Tudják, arra a kiállásra gondolok, amit a magyar civil társadalom olyan példásan mutatott az Ukrajna elleni orosz agresszió első heteiben. És ami olyan nagyon hiányzott és hiányzik ma is a kormány külpolitikájából.
Olyannyira, hogy az amúgy Orbán-szövetséges lengyel Jaroslaw Kaczynski igen éles kirohanására volt szükség, aminek nyomán a magyar miniszterelnök, ha vonakodva is, de elismerte: a bucsai mészárlás egyáltalán megtörtént, és az bizony emberiesség elleni, háborús bűntett.
A magyarok által tanúsított feltétlen szolidaritás az ukrajnai menekültekkel szemben annál is inkább elismerésre méltó, mivel Magyarország polgárai súlyos ellenszélben ajánlottak fel szállást, segítséget, élelmet, ruhát és még ki tudja mi mindent az elmúlt hetekben. Egy olyan országban, ahol néhány éve még plakátkampány hirdette, hogy
Hét éve készítették elő, hat éve elnyerték a pályázatot (képünkön a hivalkodó Németh-Borbély páros), öt éve a szerződést is aláírták, négy éve befejezték a műszaki előkészítést, de ennek ellenére a végeredményre, azaz a csillagtelepi fejlesztés befejezésére előreláthatólag még éveket kell várni. Egészen elképesztő!
De majd most. Csillagtelepi városrehabilitáció: dolgoznak a megoldáson című CSH-s kincstári cikkében „Borbély Lénárd polgármester világossá tette: az önkormányzat mindent megtesz a projekt sikeres folytatása érdekében.” Ha kapnak még 700 milliót(!) a korábbi 1,7 milliárdhoz, akkor „ ...az ez év őszén folytatódhatnak a munkálatok.”! Ennyi. Hogy mi a garancia, s egyáltalán lesz-e esély, ebben a gazdasági válságban, a százmilliók elnyerésére, azt nem lehet tudni. Az sem egészen egyértelmű a polgármester házi szerzője, TK által írt cikkben, hogy 1,7 milliárdos pályázati összeghez mekkora önrészt kellett hozzátenni? Mindebből mennyit és mire költöttek el, s miért maradt 501 millió forint. Kérdésünk: biztos, hogy a „fennmaradt” 9 társasházhoz és az egyéb létesítményekhez elég lesz az óhajtott 700 milliós plusz forrás?
Tudjuk, hogy a helyi fideszes vezetés semmiért sem felelős, mégis érdemes lenne elgondolkodni a hétéves eredménytelenség okain. Lehet, hogy
"Ha holnap Orbán nyakába szakadna csőstül a sok gazdasági baj, és egy álmos vasárnapon valaki körbeküldené a titkos felcsúti beszéd mp3-as felvételét, akkor tudnál-e kit mozgósítani előre hozott választást követelő, elsöprő erejű országos tüntetéshullámra? ...Most van egy ellenzéki fővárosunk, egy kormánypárti vidékünk, van egy brutálisan központosító hatalom, és nincs egyetlen, demokratikus, szociális szempontokat képviselő, országos lefedettséget biztosító ellenzéki párt és egy azzal nem ellenséges, minden megyében nyomtatott változatban is elérhető, a falusi vegyesboltban is kapható napilap. Mert a digitalizáció nagy dolog ugyan, de sokan még mindig nem tartanak ott..."
Mit lehet még mondani a választásokról több millió kampányszakértő országában? Többek szerint az döntötte el a versenyt, hogy amikor az oroszok megtámadták Ukrajnát, a döbbenetet az ellenzék nem volt képes Orbánnal szembeni felháborodásra váltani - mondván, te haverkodtál ezzel a gazemberrel –, hanem a miniszterelnöknek sikerült elérnie, hogy benne lássák a biztonságos és fűtött otthon megóvásának garanciáját. Márki-Zay tett egy morális indíttatású utalást a szövetségesi szolidaritásra, mire a Fidesz sátánian felkacagott, és leütötte a labdát.
Tartok attól, a dolog nem olyan egyszerű, hogy máskor ne papoljunk annyit erkölcsiségről, mert a lényeg a zsebben és a hasban rejtezik. Nem hinném, hogy Kisvárdától Nagykanizsáig az önző emberek vannak többségben, Budapest viszont kivétel. Azt azonban látni kell, hogy a hatpárti összefogás hívei tápláltak olyan reményeket, miszerint
