Cudar évek jönnek! A számtalan Orbán-közeli alapítvány gründolása, a Budapest Bank elajándékozása saját maguknak, akárhogy szépítjük is, lopás.  Hiába történik kétharmaddal, hiába foglalják törvénybe, az az eredménye, hogy az állami vagyon felett egy szűk kör rendelkezik, és annak előnyeit nem a társadalom, hanem néhány kivételezett élvezi.

Észre sem vette senki, de az állam egyetlen kereskedelmi bankjának ellenőrzését átvette a felcsúti klán. Ugyanis a Budapest Bank Zrt.-t a kormány beolvasztotta a Magyar Bankholdingba, amelyben az állam csak kisebbségi tulajdonos. Többségi tulajdonos nincs, a részvényeken közel egyenlő arányba osztoznak Mészáros Lőrinc és Vida József érdekeltségei, valamint

Ha komolyan vesszük a papagájkommandó hivatalos közlését, márpedig mi komolyan vesszük, akkor...

Megdöbbenve szembesültünk a tényekkel. A kerületi hivatalos szócső, a csepel.hu tette közzé, hogy „Óvodapedagógusok és a közterületeken dolgozók kapják a politikusok pluszpénzét”. A cím ugyan kemény csúsztatás, mondhatni hazugság! A politikusok törvényben, illetve helyi szervezeti és működési szabályzatban (ismertebb rövidítéssel SZMSZ-ben) rögzített havi tiszteletdíjáról van szó, nem plusz juttatásról.

A második, az  igazi megdöbbenés csak ez után következett. Rá kellett ébrednünk: kimaradt a tájékoztatásból, mert nem is volt benne, hogy a polgármester NEM csökkentette saját és alpolgármesterei jövedelmét.

Ha komolyan vesszük a Borbély Lénárdot és papagájkommandójának szavát, amely szerint „Óvodapedagógusok és a közterületeken dolgozók kapják a politikusok pluszpénzét” – márpedig mi nagyon komolyan vesszük – akkor ebből le kell vonnunk a következtetést. Borbély Lénárd polgármester, Ábel Attila és a másik két alpolgármester nem politikus. Az ő jövedelmük ugyanis nem csökkent, ezért aztán abból egy fityinget sem kaphatnak az óvodapedagógusok, de  más sem. Várjuk a papagájkommandó mindent feltáró híradását, amelyben hivatalosan is bejelentik, hogy Csepel polgármesterét és három helyettesét lefokozták. Addig fokozatosan megpróbálunk felkészülni a hírre, hogy ne kelljen megrökönyödnünk.

Egyébiránt kicsit elkésett a tájékoztatással az Ábel-kórus. Borbély Lénárd ugyanis 

Sorban állás Pfizer-vakcináért. Orbán a tűzzel és mások türelmével, idegeivel játszik. Ígérgetős rádiószózata után összeomlott a regisztrációs rendszer és elszabadultak az indulatok. Magyarázkodás, felelősség-hárítás volt, felelős és normális szervezés továbbra sincs

Néhány nappal ezelőtt a nevükre írták a nemzeti vagyont. Nem olyan egyszerű ám ez, próbáljuk csak meg elképzelni, hány nulla van az ezer-milliárdban. Na ugye.

Ott vannak azok a bonyolult jogszabályok, amiket úgy kell megírnod, hogy akkor se lehessen ezt a vagyont visszavenni tőled, ha valami földindulás hatására a „legyen Fideszes kétharmad, lehetőleg örökké” jeligére átalakított választási rendszer sem lenne elég ahhoz, hogy jövőre győzz. Egyébként új választási rendszert sem könnyű ám kitalálni, főleg olyat nem, amiben

Csepel fideszes városvezetői egyetlen tisztességes mondatot sem voltak képesek kipréselni magukból, leírni és közzétenni abból az alkalomból, hogy 70 éve adták át a Csepeli Gyorsvasutat, a mai HÉV elődjét. A szócső és a papagájkommandó eldugult. A felszedett sínek sorsa, a Boráros téri végállomás visszaállítása ezért továbbra is ködbe burkolózik. A mai kerületvezetőknek nincs mondanivalójuk erről, félnek a viharvert HÉV-től. Csepelen távol tartották magukat  mástól is a kerületvezetők…

A csepeli önkormányzat vezetői elfeledkeztek április 28-ról, a munka közben elhunytak világnapjáról. Pedig a volt Csepel Művek II-es kapujánál 2010 szeptembere óta áll – Magyarországon egyedüliként –, az emlékükre és tiszteletükre állított emlékmű, sőt a kormány 2012-ben emléknappá nyilvánította április 28-át. A Magyar Szakszervezeti Szövetség gyertyagyújtással és az emlékmű előtti koszorúzással emlékezett az elhunytakra.

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet szerint milliók halnak meg évente munkahelyi baleset következtében. Hazánkban 2010-2020 között 798 honfitársunkat veszítettük el. Közülük 64-en voltak, akik tavaly lettek munkahelyi baleset áldozatai. Az emléknap alkalmából a MASZSZ közleményt adott ki, amelyben hangsúlyozta:

Még csak egy éve fejeződött be a második világháború. Örült, aki túlélhette. Épp, hogy csak elkezdődött a romokban heverő ország újjáépítése, a munka megindítása. Fényes szelek fújtak....A csepeliek a régi I-es kaputól, a főbejárattól, a földszintes házak közül indultak. Az ígérték nekik, és sokan hitték, mert néhány történelmi pillanatig a demokratikus keretek között lehetségesnek látszott, a határ a csillagos ég...És mint a 75 évvel ezelőtti műsorközlőtől hallhatják majd: " Budapest dolgozó népe tanújelét adta egészséges élni akarásának és annak a törekvésének, hogy a demokrácia útjáról soha többé senki le nem térítheti..." 1946-ot írtak a krónikások azon a május elsején

Csepel meghatározó szerepet kapott ebben a dokumentumfilmben. A Magyar Filmgyártó Résztvénytársaság, a MAFIRT filmhíradójában második szabad májusról beszélnek, mert elsőnek az 1945-öst tartották. Később az 1919-es május elseje is sorszámot kapott, mindjárt az elsőt...Ami biztos: a második Magyar Köztársaságot 75 éve, február elsején kiáltották ki, és ezzel történelmi tárba küldték a király nélküli királyságot. Így aztán a következőkben a második Magyar Köztársaság első május elsejének történéseit láthatjuk az 1946-ban dolgozó operatőröknek, szerkesztőknek és rendezőknek köszönhetően:

Érveket kell kidolgozni. Ki és hogyan szerzi vissza az ellopott közvagyont? Hol van az árnyékkormány, amelynek tagjairól el tudjuk képzelni, hogy holnap már valóságosak lesznek? A mai ellenzéknek, a jövő kormányának, szépen válaszolnia kellene az alapvető kérdésekre. Mitől és hogyan lesz itt újra jogállam? Miként lehet megszabadulni az önkény intézményeitől az orbáni alkotmánybíróságtól az orbáni ügyészségen át az orbáni  járás  iskolafelügyelőjéig? Vissza lehet-e szerezni az ellopott országot?

Orbán diktatúrát csinál, a strómanjai, élükön a szerelmes Mészáros Lőrinccel, lopnak, ahogy még tán senki a zivataros századokban. A különféle vészhelyzetek örök időkre meghosszabbítva, mert különben elárasztanák szeretett hazánkat és elvennék tőlünk és jajajj, ezt nem hagyhatjuk. És a halottak számát tekintve a világelsőség már a miénk ,és ez a szám szépen növekszik még, hála a gondoskodó atyának, aki elrendelte a kötelező szabadtéri sörözést, és még meccs is lesz – ha már stadion van, meg jönnek a kínaiak – csuhajja.

Ebből könnyen, gyorsan írok egy olyan jegyzetet és olyat adok nekik, hogy a fal a másikat és most vakaródzhatnak és nem lennék a helyükbe.

De vegyünk most egy kopernikuszi fordulatot. Kit érdekel az a fickó, akinek egy nemzetközi diplomáciai eseményen kilóg a szőrös hasa a zakójából? Egy ilyen leigázhat egy országot, tönkre teheti és kilophatja a nép szemét – tegyük hozzá a nép lelkes és hangos támogatása mellett –, de

Az egykori Csepel Vas- és Fémművekben ha esett, ha fújt, vagy ha hétágra sütött, perzselt a nap, a gyári gyereknapot évtizedeken át akkor is megtartották április 30-án. Egy nappal az ünnep előtt. Másnap, a Csepeli Munkásotthon fúvósainak utcai koncertje mellett,  május első napjára ébredtek a csepeliek. Itt volt május elseje, pontosabban ott volt...Egyszer volt? Sokszor volt...

Csepelen és különösen a Csepel Művekben valamikor hajdanán minden másként volt. Még a gyereknap is. Nem május utolsó vasárnapján ünnepelték mint másutt. A gyárban évtizedeken át - hagyományosan - április 30-án, vagy a hónap utolsó munkanapján, de ha úgy tetszik, május elseje, igen, az akkori május 1. előtt egy nappal tartották meg a gyereknapot. 

Fényesre pucolt cipőkben, frissen vasalt ingekben, blúzokban vártak a gyerekek száz- és ezer számra az ünneplőbe öltözött édesanyjukkal, édesapjukkal.

És délután kettőkor megállt az élet, megnyílt az I-es kapu, a Szent Imre tér (Tanácsház tér) felöli főbejárat (képünkön). Az a kapu, amit az év többi napján rigorózus szigorral  őriztek. A gyereksereg beözönlött a bejáraton. Az ővéké volt az utca...

Több mint 25 ezren dolgoztak  csak a kerítésen belül, és akkor még nem beszéltünk a CSM vidéki üzemeiről...A gyerekek szüleik munkahelyére mentek, hogy évente legalább egyszer megnézzék, hol van apa vagy anya "dolgozója". A feldíszített, szürke, kormos falak vagy a hiper-szuper üzemek, irodák új életre keltek a zsivajtól...

A most következő, 42 évvel ezelőtti Fortepan-képeken a Csepel Művek 1979-es gyereknapjából villantunk fel néhány pillanatot:

Lehet-e valakit a véleménye miatt a munkahelyéről kirúgni, az állásától megfosztani, évekre vagy egy egész életre tönkretenni? Befogott szájjal nem lehet felelni...

Farkasházy Tivadar egykori rádiós, újságíró, a Hócipő alapítója érdekes ellentmondásra hívta fel a figyelmet az elmúlt napok történései tükrében.

Petry Zsolt kirúgása kapcsán a humorista Pető Péter, a 24.hu munkatársának cikkét említi, amelyben a szerző Orbán Viktor miniszterelnök egy tíz évvel korábban adott interjúját idézi:

"A sportot egyáltalán nem lett volna szabad gazdasági tevékenységnek minősíteni. Tehát úgy kell megoldani a problémát, hogy nem a munkavállalói jog felől kell közelíteni, hanem a klubhoz mint kulturális jelenséghez kell viszonyulni."

"Orbánnal érvel az orbánisták ellen" – teszi hozzá Farkasházy, majd mélyebb magyarázattal szolgál: a napokban mérkőzött meg egymással a

Csepelről szerelvény érkezett a Boráros térre, az 1-es vágányra. Pontosan hetven éve, 1951. április 29-én adták át  a Csepeli Gyorsvasutat. Nezvál Ferenc, a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnökhelyettese után Berbits Lajos közlekedés- és postaügyi miniszter mondott ünnepi beszédet, és elindultak a szerelvények. Hét évtizede róják útjukat, amelyen a ragyogó sikerektől a félelmetes tragédiáig mindent láttak, tudnak. Csepel valójában ekkor lett Budapest része.  Ma viszont túlzás nélkül állíthatjuk: óriási a zűrzavar a Csepeli HÉV jelene és jövője körül.

Blogunk már eddig is igyekezett megvilágítani a kialakult helyzet okait, előzményeit és lehetséges következményeit. Horváth Gyula - mint csepeli lokálpatrióta - saját közösségi oldalán  átfogó és hézagpótló áttekintést adott a HÉV múltjáról, fejlesztéséről. Elemző cikkében ezt írta:

„1, Történeti áttekintés

A csepeli Hév története természetesen összefüggésben van a Weiss Manfréd által 1892-ben megalapított, és dinamikus fejlődésnek indult lőszergyárral. A gyár volt az, amelyik a kiszámítható, biztonságos, és állandó kötöttpályás tömegszállítást igényelte. A lőszergyártásra való igen erős állami igények pedig ennek a gyári elvárásnak meg akartak felelni. 

1911-ben gőzüzemű vasúttal kötötték össze Csepelt Erzsébettel, és a Közvágóhídnál kialakított végállomással. Ez a kezdetleges tömegközlekedési járat a Ráckeve-Soroksári Dunán (RSD) kialakított zárógáton közlekedve érkezett a csepeli gyár, rendező pályaudvarára. Hamarosan kiderült, hogy ez a megoldás ugyan jelentős haladást jelentett, de valójában már létrehozatalakor is bizonyos volt, hogy az igényeket nem elégíti ki. Nem jelent a gyár, és Csepel község dinamikus fejlődéséhez szükséges tömegközlekedési előrelépést. Nem felelt meg a gyár, és a település fokozott személyszállítási igényeinek, ezért

Dr. Vörös Imre professzort, volt alkotmánybírót kérdezték a Klubrádióban arról, hogyan kellene és lehetne kormányozni Orbán rendszerének bukása után. Jogértelmezése szerint az Alkotmánybíróság nem foglalkozik a közhatalom kizárólagos birtoklására törekvéssel – pedig ezt az Alaptörvény is tiltja. Ezért egy új országgyűlésnek nem lenne más lehetősége, mint átvenni az Ab szerepkörét, és kimondani, hogy mely törvények alkotmányellenesek – vélekedett.

A professzor azzal kezdte: a jog önmagában nem tud csodákat tenni, technikai levezetéseket adhat. Abból indult ki, hogy mint az 1989-es alkotmányban, a 2011-ben elfogadott Alaptörvényben is szerepel a közhatalom kizárólagos birtoklására törekvés tilalma. Lényege, hogy alkotmányellenes a közhatalom kizárólagos birtoklására törekvés is, amely ellen törvényes eszközökkel mindenki jogosult és köteles fellépni. Hogy ez befejeződött-e, és alkotmányellenes-e a helyzet, annak megítélése az Országgyűlés által erre a célra létrehozott Alkotmánybíróság feladata. 

Úgy folytatta:

Látja? Nem látja? Na látja! Eltűnt a csepeli önkormányzat fideszes szócsövének címoldaláról mintha ott sem lett volna, pedig május 3-ig még ön, aki most olvassa ezeket a sorokat, elmondhatná a véleményét a fővárosra és főként a csepeliekre ráerőltetett Galvani híd tervezetéről.  Ez a jelenlegi helyhatóság, az Ábel-Vida-féle kommunikációs kommandó varázslatos művelete (polgármesteri áldással), amikor demokráciát akarnak játszani a csepeliekkel.

A kerület főépítészének a csepel.hu címoldalán láthatatlanná tett tájékoztatójából tudhatjuk: módosítják Csepel Építési Szabályzatát a tervezett Galvani híd miatt. 

https://csepel.hu/hireink/kozelet/item/13337-a-csepeli-epitesi-szabalyzat-modositasanak-partnersegi-egyezteteserol  

A pontos szövegben „partnerségi egyeztetésről”, „új Duna-híd” - ról, „véleményezési dokumentációról” is szó van, a lényeg, ha nehezen is de kibogozható: a polgármester tavaly decemberi határozata (96/2020. (XII.18.)sz. alapján elindult a kormány 1963/2018. (XII.17.) sz. határozatában elfogadottak szerinti „új Duna híd megvalósítása érdekében”, a kerületi építési szabályzat módosítása.

A közzétett dokumentum a

Farkasházy Tivadar szerkesztőt arról kérdezték a Klubrádióban, hogy a Hócipőben (két részre bontva) összeírta a 101 okot, amely ahhoz vezetett, hogy Magyarország jelenleg a világon a második (ha a 32 ezer lakosú Gibraltárt nem számoljuk) az egymillió lakosra vetített koronavírusos halálozások arányában, de már a héten lehagyhatja Csehországot. Úgy fogalmazott: 25 ezren haltak meg, egy Szentes, Jászberény, Kiskunhalas méretű város eltűnt a föld színéről. 

Minden visszavezethető a szeptember-októberi és a januári semmittevésre – hangsúlyozta. Ha Orbán Viktor háborúról beszél, szerinte háborús bűnösök a „semmittevéssel és a mellébeszéléssel, hazudozással”. A tragikus halálozási adatok ellenére Orbán kinyitja az iskolákat, miközben őt meg „be kellene zárni egy olyan helyre, ahol legalábbis alaposan megvizsgálnák”. Egyébként korábban a miniszterelnök maga is arról beszélt, hogy a halálozás mértéke a legfontosabb adat ahhoz, hogy megítélhessük a járvány elleni védekezés sikerét – jegyezte meg.

Farkasházy ennek kapcsán azonban utalt a Medián felmérésére, amelyből az derült ki, hogy a

Két nap múlva, április 29-én ünnepelhetnénk a Csepeli Gyorsvasút (a mai HÉV) átadásának 70. évfordulóját. Egyelőre sem Csepelen, sem másutt a jelét nem látjuk annak, hogy bárhol szerveznének megemlékezést a Csepel életét döntően meghatározó esemény alkalmából. Blogunk Örkény István 70 évvel ezelőtti, a Szabadnépben megjelent Nagy alkotásunk:  A CSEPELI GYORSVASÚT című újságcikkét közli. Az írás a Csepeli Gyorsvasút 1951. április 29-i megnyitása előtt néhány nappal, a beruházás finisében készült a kor nyelvezetének és a kor hangulatának megfelelően:

"Az utolsó simításokat végzik a csepeli gyorsvasút magas töltésén. Mázolják a villanyoszlopokat, igazgatják a sínpárokat, szerelik a Kvassay-zsilipnél épült vasúti híd vasburkolatát. Két hónappal a kitűzött határidő előtt, május elsején, elindul az első szerelvény, mely a most fél óránál is tovább tartó utat 14—15 perc alatt teszi meg Csepel kellős közepétől a Boráros térig.

A töltés hét hídon ível át, nem keresztezi az utakat, sem a Szabadkikötő, sem az RM (Rákosi Mátyás Művek, a korábbi Weiss Manfréd Művek, a későbbi Csepel Művek - a 2021-es szerkesztő megjegyzése) vasúti sínéit. Azsájev híres olajvezetékére kell gondolnunk: itt is heves harcok közt született meg a töltés vonala. A méretek persze kisebbek, a helyzet is más — de a hasonlóság mégis meghökkentő. Itt is volt egy első, bürokratikus terv, mely szerint

Jó hír, hogy a járvány idején a lopás zavartalanul folyik tovább. Ugyanis korszerű és hatékony védelem ma már elképzelhetetlen anélkül, hogy az úgynevezett Mészáros Lőrinc tovább gazdagodjon. Hol egy áramhálózatot visz haza, hol egy megyét, hogy aztán fáradt testét a kis vezető vejének kastélyában üdítse fel másfélmilliós palackáron mért pezsgővel, ami a megszokott kadarka, kevert, feketecímkés cserkó után igazán felüdítő érzés lehet. Tessék megnyugodni, minél többet ragad el tőlünk ez az úgynevezett Mészáros Lőrinc, mi annál nagyobb biztonságban érezhetjük magunkat nyilván.

Így aztán Magyarország leggazdagabb embere „Mészáros Lőrinc”. Ami azért érdekes, mert brit tudósok már régen megállapították, hogy „Mészáros Lőrinc” nincs. És nem úgy nincs, mint a jeti vagy a Loch Ness-i szörny – akit ugyan többet látni véltek már. Mert Mészáros Lőrinc van. Ő megtapintható, megfogható, el lehet tőle válni és hozzá lehet menni, ha valakinek éppen ehhez támad gusztusa. Mészáros Lőrinctől bármikor lehet kérni egy húszas alátétet vagy egy kis kócot a tömítéshez – valószínűleg ezekben a dolgokban örömmel segít. De ez a Mészáros nem az, amelyik

Hazug propaganda ellen nincs vakcina? Ha nincs ingyen krumpli, akkor más is jó a propagandistának? Van, akinek ettől gyökeresen eltér a véleménye:  "Már egy éve kifogásolta a testület, hogy minek a polgármesternek sokmilliós tárgyalóasztalos mikrobusz, helyetteseinek luxus gépkocsi, mikor két kilométerre se laknak a hivataltól?"

Horváth Gyulának, a csepeli önkormányzat ellenzéki (DK-s) képviselőjének Sértettek című blogbejegyzését az alábbiakban közöljük:

A vírus nem csökkenő számban szedi áldozatait hazánkban! Egymillió lakosra számítva nálunk van a legtöbb halálos áldozat a világban! A vele szembeni védekezést, az oltások megszervezését mindenki a legfontosabb feladatnak tartja.

A csepeli polgármester, és helyettesei is sokat tettek ennek érdekében. Mindenki, akiben ész, és érzés munkál, feltűnt, hogy ezek az emberek az elsők közt kapták el a betegséget (Sőt a polgármester kórházi ápolásra is szorult). Rosszindulatú hamisság, ha azt állítják, hogy az egyik csepeli szervezet (DK) meg kívánja vonni az áldozatvállalás tényét a polgármestertől és némelyik helyettesétől!

Azt is láthatja mindenki, hogy az egészségügyi dolgozók és vezetők áldozatkész, pontos, jól szervezett oltási munkája mellett aránytalanul erős propaganda-fény fókuszál a polgármesterre, és helyetteseire. Láthatjuk, hogy a polgármester

Hollik István, a Fidesz kommunikációs igazgatója  a lájkolói számának összegén örvendezett a Facebookon épp akkor, amikor a koronavírusban elhunytak száma Magyarországon meghaladta a 25 ezret. Felettes elvbarátai figyelmeztetése után visszavonta az örömködést

"Ha egy tömegszerencsétlenségnél ezren vesznének oda, Nemzeti Gyásznapot hirdetnének, mindenhol fekete zászlók lobognának. Ehelyett a miniszterelnök pénteki rádióbeszédében a nyitás hírei között tett először egy könnyed megjegyzést arról, hogy hát igen, világelsők vagyunk a halálozási statisztikában....Huszonhatezer halott. Ez iszonyúan sok halott. Jelenleg épp annyi, amennyi összesen odaveszett az I. világháború rettenetes isonzói csatáiban, amelyeket a magyar családokban máig emlegetnek. Mindnyájunk vesztesége, nemcsak a lesújtott családoké. Legalábbis az kellene, hogy legyen. De nálunk még ez sem lehet közös. A szolidaritás veszélyes, még az ilyen kivételes helyzetekben is."

A koronavírus áldozatait övező kormányzati otrombaságról, közönyről Lendvai Ildikó a Népszavában megdöbbentő publicisztikát írt , amelyet most olvasóink figyelmébe ajánlunk:

ALAPBETEGSÉGE: VÁRANDÓSÁG

A huszonhatezer halott között van az a kismama is, aki, miután pici fiát császármetszéssel világra segítették, meghalt a lélegeztetőgépen. Miután a vírusfertőzés előtt egészséges volt, a kormánystatisztikában ezt sikerült írni róla: „alapbetegsége: várandósság”.

Elakad a szó. Az otromba besorolással majd tesznek valamit: törlik, javítják, vagy kimagyarázzák a „Családbarát Magyarország” induló kampányában. Lesz rá pénz, a Rogán-féle hivatal 3,4 milliárdos szerződést kötött

Címerjavaslat a csepeli fideszes városvezetőknek. Kínai egyetem, atlétikai stadion, felszedett HÉV-sínek, közlekedési káosz, szociális feszültségek, járványadtok? Ha mindez az Orbán-kormánytól érkezik az egyeztetés legcsekélyebb lehetősége nélkül, akkor a Szent Imre téri vezérkar nem hall, nem lát és nem beszél

Fontos polgármesteri kezdeményezésről adott hírt április 19-én a csepel.hu.  https://csepel.hu/hireink/sport/item/13343-csepeli-utanpotlas-sportegyesulet-elmeny-a-gyerekeknek 

„Az elkövetkező időszakban” Borbély Lénárd a saját fb-oldalán „különböző videókban” bemutatja az önkormányzat stratégiai partnereit.

Micsoda alkalom! Végre megismerhetjük azokat a stratégiai partnereket, amelyeket az önkormányzat rendkívül fontosnak tart Csepel jelene és jövője szempontjából. Sportegyesületekről van szó.

Biztos, hogy különböző kis-, közép- és nagyvállalatok, intézmények, más szervezetek is vannak a stratégiai partnerek között, de azok most nem érdekesek, úgyis csak a gazdaság fellendítése, a csepeli emberek nagy részének megélhetése, a kerület jövője múlik rajtuk. Most a sportegyesületek az elsők. A csepel.hu-n 47 sportegyesület van felsorolva. Számunkra nem ismert, hogy melyek, amelyek elnyerték a stratégiai partner címét. Azt tudtuk azonban, hogy

Saját magának is milyen ügyesen is bizniszelte le, hogy ő is a Halászbástyával átellenben lévő kisboltba szaladhasson le kifliért. Már ha szereti a kiflit, de a lényeg, hogy ő is a belterjes NER-lakóparkká avanzsált budai Várban akart lakni, hogy Bayer Zsolttal játszhasson Barátok közt-öt.

Amióta robbant a hír, hogy a kormány Budapestre hozza a kínai Fudan egyetemet, Palkovics örökös, így ezért a projektért is felelős kormánybiztosként magyarázza, miért is lesz ez nekünk elképesztően jó, interjút ad, kommentál, cáfol, tagad és minősít. Igen, minősít is, utoljára „marhaságot beszélő”, információhiányban szenvedő kvázi hülyének azt, aki a Fudant összefüggésbe meri hozni a Kínai Kommunista Párttal. Olyan csip-csup apróság, hogy ezt maga az egyetem deklaráltan vállalja, nem zavarja. Lehet, hogy inkább mégis Palkovics miniszter szenved az információk hiányától?

Akaratlanul is eszembe juttatta, amikor tavaly cikket írtam Palkovics budavári lakásáról, miután kikértem az ingatlanszerzés addig ismeretlen anyagait az önkormányzattól. Ezekből kiderült,

Csepeli nyugdíjasként boldogan élvezték a legvidámabb szocialista barakk nyújtotta előnyöket. Nekik elég volt az, amit a szocializmustól kaptak. Nem akartak New-York-ba, Párizsba, de még Moszkvába se menni. Jó volt fájó csontjaiknak Zsórifürdő, Hévíz. Egy törekvésük volt: a gyerekeiket különb élettel, jobb körülményekkel, és nagyobb tudással akarták megajándékozni.

"A mai napon száz éve, hogy megszületett az édesanyám. Nagy nap ez még akkor is, ha már közel két évtizede nincs velünk. Ma reggel kimentem a sírjához, és elgondolkodtam."  – Így kezdi Száz év című fb-bejegyzését Horváth Gyula. Meggyőződésünk, hogy a hasonló sors miatt sokan osztják a szerző véleményét, köztük olyanok is, akik csak maguk között idézik fel ezt a magyar látószöget, és elhűlve hallgatják életútjuk pocskondiázását. Ezért HGY írását változtatás nélkül közöljük:

„Éppen egy évszázad az, amelyik édesanyám születése és a mai nap között húzódik. Édesanyám egy Vas megyei faluban született, és ott akkoriban bizony feudalizmus volt még. Lehet, hogy a jog szempontjából nem, de a társadalmi viszonyok bizony azt mutatták. Az emberek kétkezi munkával, látástól vakulásig dolgoztak a földeken. Gép ott csak olyan létezett, amit emberi, vagy állati erővel hajtottak. Mindenki a munkája, az ereje, és a rátermettsége folytán érvényesült. De, ha jött a természeti, vagy társadalmi csapás, azt senki nem tudta kivédeni. A beteg, a balesetet szenvedett az esetek többségében vagy magától, - és a népi gyógymódoktól - meggyógyult, vagy meghalt, mert az orvos megfizethetetlen. A halál állandó vendég volt abban a

Hetvenöt éves a magyar dal apja. Bródy Jánossal megörökölt nyakkendőről, a hazai rocktörténet origójáról, klubok előtt kígyózó végtelen sorokról, hajnalig tartó szalagavató bálokról, sörben és virsliben rendezett gázsikról, és a szólókarrierje beindulásáról is beszélgett Bicsérdi Ádám, a Beatkorszak.blog.hu szerkesztője:

A hatvanas években mit szólt a család, hogy a mérnöknek tanuló csemetéjük zenél, koncertezik? Próbálták lebeszélni róla, vagy múló hobbinak tűnt nekik? Önben volt kétely akkoriban, vagy később, hogy megéri-e a zenélésre időt, energiát szánni?

Zeneszerető családban nőttem fel, tanultam zongorázni, de sokáig csak hobbinak tűnt a zenélgetés. 1964-ben már az Illés zenekar tagjaként kezdtem a való világra való felkészülést a Műegyetem Villamosmérnöki Karán. Abban állapodtam meg a szüleimmel, hogy amíg jó jegyeket hozok az egyetemen, nem szólnak bele az időbeosztásomba. Apám inkább biztatott, az első gitáromat is tőle kaptam, anyukám kicsit aggódott, hogy rossz társaságba keveredek, de betartottuk a megegyezést és csak a diplomám megszerzése után, 1970-ben döntöttem úgy, hogy nem a mérnöki pályát választom. Ennek ellenére még sokáig úgy gondoltam, hogy ha a zenekarral rosszul alakulnak a dolgok, akkor