Beletörődünk, hogy az általunk egyéb funkciók teljesítésére feljogosított politikusok döntsenek az életről és a halálról is, holott az ilyen döntés nem gazdasági jellegű, mert az élet mindenek felett áll. Kivéve a modern társadalmakban, ahol minden egyéb fontosabb, mint az egyes ember. Az egészségügy lenne alkalmas a megfelelő döntések meghozatalára, de miután nagy pénzekről van szó, és az egészségügyet mindenütt elhanyagolják, ki van szolgáltatva az összes többi szempontnak. Ahhoz hatalmas forradalmak kellenek, hogy az egyes ember életének szentségét ismét megerősítsék egy-másfél nemzedék időtartamára. A bibliai negyven év elmúltán azonban minden előző tapasztalat elvész, és kezdődik újra az embertelen hülyeség uralgása
Kétezer évvel ezelőtt járvány esetén Rómában a betegeket a rómaiak, a görögök és általában a többistenhívők mindenféle hatástalan vagy kártékony gyógyszerrel ellátva, alaposan elkülönítve magukra hagyták. A zsidók és a keresztények, akik akkor még azonos csoportnak számítottak mind az idegenek szemében, mind a saját szempontjukból, a betegeknek nem adtak gyógyszert, viszont nem is különítették el, etették-itatták-ápolták őket. A nem zsidók közül azok is meghaltak, akik fel tudtak volna épülni, a zsidók és a keresztények közül azonban, aki képes volt életben maradni, az meg is maradt. Minden egyes nagy járvány után a
A remény az, ami az embert szorult helyzetében is élteti. 
Margitsziget lezárva - Fotó: Szigetváry Zsolt (MTI)
Ez a legfájóbb: nem tudjuk, hogy mit akar kezdeni az Orbán-kabinet azokkal, akik máris napi betevő nélkül maradtak, vagy úgy fognak maradni a következő hetekben/hónapokban. Valószínűleg semmit, mert nekik csak annyit mondtak, hogy segély helyett dolgozzanak. Miközben az már most biztos, hogy számolatlanul öntik majd a milliárdokat a növekedési kilátások nélküli, ellenben az Orbán-család és a szűk vazallusi kör számára kedves-fontos turizmusba. (Persze ott sem az állástalan pincérek, hanem a szállodatulajdonosok és -fejlesztők kapják a pénzt – nyilván ők szorulnak rá a leginkább.)

A válságban százezrek veszítik el a munkájukat. A magyar kormánytól pedig csak egy feltartott középső ujjra számíthatnak. Ezt kapják a nyugdíjasok is. Az Orbán által a „magyar történelem legnagyobb gazdaságélénkítő programja”-ként beharangozott csomag felháborító. Először állítsuk meg a vírust, őrizzük meg a munkahelyeket (erről már nagyrészt lekéstünk) és biztosítsuk a munkájukat vesztett emberek megélhetését. A 13. havinak titulát egy heti nyugdíjat pedig nevezzük nevén, mert az nem más mint alamizsna...
Egy fotó a sok közül: Polgármesteri szemle a Csepeli piacon - Forrás: Borbély Lénárd csepeli polgármester Facebook oldala
A főváros 14 ellenzéki kerületének vezetői már szombaton közös nyilatkozatban
Eszi? Nem eszi? Nem kap mást? Amit a kormányunk a járványügyi köztájékoztatással művel, az nem egyszerűen botrányos, hanem konzekvensen hibás, pedig a magyar állam (azaz te meg én: az adófizető) GDP-arányosan nagyjából az európai átlag háromszorosát költi erre a területre.