Horváth Gyula ellenzéki (DK-s) képviselő Borbély Lénárd szavairól: A polgármester a cikkében bízik benne, hogy „az ellenzéki képviselők nem fognak zsigerből mindenre nemet mondani…” Bizonyára nem! De ennek megvalósulását kétféleképpen lehet elérni: 1.:(mint látjuk) egyes képviselők „megvételével”. (Ezek azonban nem stabil támaszok! Ha baj lesz, elsők között fogják hátba támadni „jótevőjüket”). 2.: A kipróbált demokratikus rendszer visszaállításán kéne gondolkodni. Olyan rendszeren, ahol nem ingerlik a lakosság felét reakciósok, nacionalisták, fasisztoid múltúak, idegen kötődésűek emlékhelyeivel. Olyan rendszerben ahol a tájékoztatás, a vita, és a többségi döntések lesznek a mérvadóak, a korifeusok diktátuma, az ellenzékiek átverése, kijátszása helyett...

Szombat délután a Városgazda munkatársa a házam előtt az utcán, nagy „jó napot kívánok” köszöntéssel a kezembe nyomja a Csepeli Hírmondót! Ritka esemény ez a minálunk, mert ez idáig nem volt jellemző. Sem az, hogy adták, sem az, hogy elfogadtam!

Végiglapozva az újságot kerestem az írást, amiben gyaláznak, igaztalan állításokkal ócsárolnak engem, és ellenzéki társaimat.

Azt állította Orbán Viktor miniszterelnök (a Kossuth rádiónak adott szokásos interjújában), hogy Európában azért nem beszélnek nyíltan Soros maffiaszerű hálózatáról, mert erősnek látják, és félnek tőle. „Engem nyolcszor öltek meg ezek az újságírók, álcivilek, én már nem félek ettől, mert ismerem”.

Ezzel szemben a tény az, hogy se egyszer, se nyolcszor nem ölték meg a magyar miniszterelnököt újságcikkekben, még akkor sem, ha ő esetleg ezt keresztre feszítésként élte meg. Azt állítani pedig, hogy Európa többi politikusa nem szokott hozzá a sajtó vagy a civil szervezetek bírálataihoz, sőt fél tőlük, és ezért nem meri fölemelni a szavát Soros-Lucifer ellen, enyhén szólva is abszurdum. Legföljebb ők nem közpénzből finanszírozott Soros elleni lejárató hadjárattal, valamint a média és a civilek megrendszabályozásával válaszoltak a kritikákra, mint Orbán. Akkor ki is itt a gyáva?

Lehullott a lepel, amikor Borbély Lénárd csepeli polgármester kénytelen volt elismerni, hogy Radnóti Miklós szobrát és emlékét a Radnóti Miklós Művelődési Ház előtti téren meggyalázták, kiforgatták, a helyére tett Wass Albert szobráról pedig nem voltak hajlandók egyeztetni a csepeli lakossággal. Erről, persze mélyen hallgat a CSH...

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH)  január 15-én megjelent 1. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket. 

Új év, régi szereplők, változatlan felfogás, egyoldalú tartalom. Nem változott tehát semmi a Csepeli Hírmondóban és háza táján. Ismét fontos témák, események maradtak ki a lapból: január 9-én szabadult fel Csepel a náci német megszállás és a magyar nyilas uralom alól; év végén, az eddig jóváhagyott 4,5 milliárd mellé további 370 milliót kapott Németh Szilárd birkózóalapítványa, a Hollandi úti birkózócsarnok és akadémia felépítésére; a kormány elfogadta a főváros feltételeit a budapesti atlétikai VB megrendezéséhez; 70 éve lett Csepel a Főváros része; ismét hosszú sor volt az Ökumenikus Segélyszervezet karácsony előtti héten rendezett csepeli szeretetvendégségén; csőtörés volt január 8-án a Kiss János altábornagy utcában stb.

Véleményünk a cikkekről:

Ronda ügy, csúnya vége szokott lenni az ilyesminek a magyar történelemben. De a magyar kényúr jellemzője, hogy soha nem tanul semmiből, viszont megbízhatóan nagyképű és arrogáns – ezért esik pofára. Kár, hogy ebbe aztán a polgárok igen nagy számban szoktak belehalni. De egyelőre még tetszik a sokadalomnak – jaj de jó, hogy megmondta a cigusoknak, meg a melegeknek meg a börtöntöltelékeknek meg a világnak

Az, hogy a zsebduce megint nyomja a nyilaskás szövegét (Andrassew Iván barátunk szép szavával élve), abban sajnos már semmi meglepő nincs.

Nekünk egy egyre inkább fasiszta tempóban masírozó vezérecske jutott, aki nyíltan cigányozik és kicsit kódoltabban, de igen jól érthetően zsidózik – és a pávatánc sasszéi között, ha megkérdeznéd, zsebre dugott kézzel vigyorogva letagadná, miközben jobbágyai körötte lelkesen somolyognának és okosan bólogatnának, bár a többség nyilván azt sem tudná, miről van szó.

Ronda ügy, csúnya vége szokott lenni az ilyesminek a magyar történelemben. De a magyar kényúr jellemzője, hogy soha nem tanul semmiből, viszont megbízhatóan nagyképű és arrogáns – ezért esik pofára. Kár, hogy ebbe aztán a polgárok igen nagy számban szoktak belehalni. De egyelőre még tetszik a sokadalomnak – jaj de jó, hogy megmondta a cigusoknak, meg a melegeknek meg a börtöntöltelékeknek meg a világnak. Éljen és virágozzék a rasszizmus és a nacionalizmus, beh szép is ez!

De van ám ennél durvább is.

Ha nem tapasztalod meg azt a felszabadító érzést, hogy a fájdalmad megosztható, s a traumáddal nem vagy egyedül, akkor bezáródsz, megkeményedsz. Nálunk, Magyarországon  ez történt, ez történik. És hogy ne maradjon így, abban sokat segíthet, ami most Pokornival történt...

Karafiáth Orsolya írását változtatás nélkül ajánljuk olvasóink figyelmébe:

Pokorni Zoltán megrendülését álságosnak nevezte egy neves újságíró, szerinte a polgármester csak úgy tesz, mintha újdonság lenne számára a nyilas nagyapjának rémtettsorozata, s valójában színjáték csupán a családi szennyesből előkerült borzalomra reagáló sokk. Merthogy elképzelhetetlen, hogy családban élve ne szerezzünk tudomást a múltról, vagy legalább ne érezzük meg, ha valami nagyon nem stimmel.

Mintha a szerző nem Magyarországon élne. Abban az országban, ahol a rendszerek és kiszolgálóik örök körforgásban voltak/vannak, ahol a háborúk és forradalmak történeteiről sosem lehetett őszintén beszélni. Ahol az árulások és megalkuvások rendre rejtve maradnak, elkenődnek, bagatellizálódnak. Közeli példákból tudom, hogy igenis létezik az önmagába záruló hallgatás.

Én is keveset tudok a családomról, a legviccesebb esetet megírtam egy könyvemben is, idézek belőle:

Zámbó Imrét 2001. január 20-án helyezték örök nyugalomra a Csepeli temetőben, ahol sokezres tömeg gyűlt össze, de csak akkor róhatták le kegyeletüket, amikor a család tagjai már távoztak a helyszínről.

A Király koporsóját két fekete ló húzta hintó vitte a gyászszertartásnak helyet adó kerületi görögkatolikus templom kertjétől a temető főbejáratának közelében lévő sírhelyig. A könnyűzenei szakma nevében Kozso mondott búcsúbeszédet.

A II. világháborúban, a náci németek és a magyar nyilasok által megszállt Budapest 1944 decemberében a szovjet Vörös Hadsereg  ostroma alá került. 75 éve, 1945. január 18-án fejeződtek be a harcok a körülzárt Budapest pesti oldalán

A szovjet csapatok 1944 szeptemberében léptek a trianoni Magyarország területére, és viharos gyorsasággal közeledtek a főváros felé. Horthy Miklós kormányzó októberben megpróbált kiugrani a háborúból, de a rosszul szervezett, előkészítetlen kísérlet kudarcba fulladt.

Az országot megszálló németek Horthyt lemondatták, a hatalmat átvevő nyilasok pedig el voltak szánva arra, hogy a végsőkig folytassák a harcot. Adolf Hitler 1944. december 4-én a magyar fővárost “erőddé” nyilvánította, és elrendelte, hogy Budapestet házról házra harcolva kell védeni, a “szovjet csapatok sírjává kell változtatni”. Hitler a szovjet csapatokat a Kárpátokig visszavető ellencsapásról fantáziált, a cinikus birodalmi főmegbízott, Edmund Veesenmayer pedig azt mondta: tízszer is leromboltatja Budapestet, ha ezzel egy napig is késlelteti Bécs ostromát.

Tudom, hogy Ferenczi Krisztina a magyar oknyomozó újságírás papnője. Alázata, elhivatottsága, munkabírása tette azzá. Tudom, hogy eltökélten képviselte és kereste az igazságot és tudom, hogy tudta is, mit keres. Tudom, hogy olyan riportokat és könyveket hagyott maga után, amelyekből az Új Magyar Köztársaságban majd tanítani fogják, hogyan lehet alkotmányosan és törvényesen elpusztítani a demokráciát.Tudom, hogy fiatal lány kora óta verseket írt, első kötetének a kiadásán dolgozott. Tudom, hogy családregényt akart írni, abból forgatókönyvet, egy filmről álmodott, amelyben eljátssza saját magát, mert tudom, hogy színésznő volt és szeretett magára színésznőként gondolni. Akkor is, amikor maffiavezérekkel beszélt, utánuk nyomozott. Élvezte a szerepet, hogy szituációban van és látja magát kívülről is. Tudta, hogy amikor elhajt Mészáros Lőrinc portájától jogosan hajolhatna meg és arathatna tapsvihart, bár nem látta senki. Éppen ezért ejtett rabul Teknős Miklós fotója.

Van egy fotó. A színésznő a kifagyott mezőn vág át, tart valahonnan valahová. Háta mögött bármelyik település határára jellemző buckák, csenevész fák. Kijelölt ösvény nincsen, előtte nem járt arra senki, a jeges fűben

A Palkovics László vezette minisztérium propagandistái már azt sem tudták, mit mondjanak, hogy elfedjék a tényeket...

A Népszavához a hétvégén eljutott egy prezentáció arról, milyen javaslatot tett a kormány az Európai Bizottságnak a 2021 és 2027 között Magyarországnak járó EU-támogatásokról, és hogyan térítenék el az EU-pénzeket Budapesttől. Az anyagról hétfőn részletes írást közöltünk. Hétfő délutánig a kormány és a pártsajtó álláspontja az volt, hogy nincs ilyen javaslat (a hirado.hu-n e sorok írásakor is olvasható: a hír nem, csak a „cáfolat”, ami a sajtóban nem számít bevett eljárásnak), a Népszava közlése alaptalan.

Estére a kormányzati megközelítés oda módosult, hogy mégiscsak van javaslat, de Budapest „prioritásként” szerepel benne. Utóbbi nem igaz: Budapestet említik ugyan, de nem prioritásként.

Nyilván az lett volna a legegyszerűbb, ha

Gergely Zsófia, a cikk szerzője. Nélküle még ma is titokban tartanák a sikkasztást

Hol volt, hol nem volt egy tanár, akire azért ragadt iskolájában a „fideszes tanár úr” címke, mert köztudott volt a kormánypárti kötődés, ami posztot is hozott: az V. kerületi önkormányzat egyik bizottságában is ott csücsült, mint a Fidesz–KDNP delegáltja. Utólag persze megaciki, hogy pont a jogi bizottságba tetszettek berakni, hiszen ezzel paralel elkezdte megpumpolni az iskolai alapítvány rá bízott pénzét. Tudják, amit a sok hülye szülő, meg öregdiák összedob, hogy a gyerekeket majd ebből vigyék kirándulni, meg az állatkertbe.

A tanár úrnál volt a bankkártya, simán csapolhatta a közöst, csak akkor tűnt fel a hiány a suliban, amikor több mint 3 millió hiányzott.

És mit csinált az iskola? Gyorsan szabadságra küldték, majd eltüntették, ráadásul a többi kollégájával aláírattak egy titoktartási nyilatkozatot, nehogy már kitudódjon. Mégis így lett, mert akadt egyetlen egy tanár, aki

Csepel és Soroksár országgyűlési képviselője, dr. Szabó Szabolcs elemzést és kemény bírálatot írt az orbáni politika, retorika újabb elborzasztó, rengeteg társadalmi veszélyt hordozó eleméről. A következőkben ezt ajánljuk olvasóink figyelmébe:

Úgy látszik nem működik már elég hatékonyan a migránsellenes Fideszes kommunikáció, így keresni kezdték azt a társadalmi csoportot, aki ellene hatékonyabban lehet hergelni az embereket. Nagyon sajnálatosnak tartom, hogy ennyire képesek csak a Fidesz kommunikációs gurui, azt meg különösen veszélyesnek tartom, hogy a cigányok kerültek a fókuszba. Ha ezen a trekken marad Orbán és a Fidesz, akkor sokkal nagyobb és mélyrehatóbb károkat fognak okozni, mint amit az elmúlt években a „migránsellenes” kampány okozott.

Mi történt? Nem is oly régen kezdte el Horváth László (aki valamiért csak „Horváth Laci”-ként nevezi magát a hivatalos Facebook oldalán) heves megyei Fideszes képviselő, aki a gyöngyöspatai iskolai szegregációs per kapcsán kezdett el valótlanságokat terjeszteni. Azt állította, hogy bele fog rokkanni a település, ha ki kell fizetnie a jogerős döntés miatt a szegregált iskolába kényszerített cigányoknak megítélt 100 millió forintot.

Fújhatják? Kövér László a Fidelitas kongresszusán. A Fidesz ifjúsági szervezete elő is állt egy nagyszerű ötlettel: neked van már szelfid Kölcseyvel? 

Régóta tudható, hogy a fiatal demokraták pártnevében sem a jelző, sem a jelzett szó nem fedi a valóságot, ám a kormányzó elit csak az önkormányzati választások után kezdett riadozni attól, hogy a fiatalok között növekvő mértékben illanhat el a sármja.

A demokráciát illetően a félelmeket továbbra is átengedi az ellenzékének. L. Simon László egyenesen azt mondta, hogy sajnos éppen az egyetemisták, tehát a jövő véleményformálói igyekeznek távol tartani magukat a Fidesztől, ezt az ő 2002-ben született lányától tudja, akinek

1.) A KEZDETEK ÉS AZ ELŐZMÉNYEK

Március 14-én lesz 100 éves a Csepeli Munkásotthon. Készülve az ország-, világszerte ismert, elismert, megbecsült, többszörösen kitüntetett intézmény centenáriumi ünnepségére, arra vállalkoztunk, hogy az ünnepség időpontjáig megjelenő  írásokban megpróbáljuk feleleveníteni a küzdelmes, de mégis nagyszerű, ma is élő kulturális értékeket és hagyományokat teremtő évszázad néhány, általunk fontosnak tartott történését, az intézmény létrejöttének kezdeteitől, a kezdetek körülményeitől napjainkig.  

Még 1903-ban kezdődött. Akkor alakultak meg a csepeli munkások helyi szervezetei, amelyek éveken át a helyi Niederkirchner-, Molnár-, Pickerman-féle vendéglőkben élték szervezeti életüket. Öt évvel később azonban felmerült egy munkásotthon építésének terve. Vásároltak is egy telket a munkások, kiskereskedők, ÁFOSZ tagok,stb., által összeadott pénzből. Három év kellett azonban a Munkásotthon Szövetkezet megalakulásához.

A szövetkezet  alakuló ülésén elsősorban Népszava előfizetők és szocdem párttagok vettek részt. Ekkor kezdődött az évekig tartó gyűjtés, amelyet az első világháború kitörése is megnehezített, sőt egy időre meg is szakított. A munkások művelődési igényeinek erősödése azonban segített. A Munkás Műkedvelők Szövetsége 1915-ben a Zsilip-erdőben nagyszabású erdei ünnepséget szervezett, ahol a sok ezer munkás mellett megjelentek a kulturális csoportok tagjai, a helyi szakszervezetek, Dunaharaszti, Erzsébetfalva, Kispest, Soroksár és Újpest szociáldemokrata pártszervezeteinek képviselői is.

Folytatódott a gyűjtés – a Csepeli SZDP például évente 600 koronát

Csepelen egy hete Wass Albertet akarták tisztára mosni idős kormánypárti urak. Botrány lett belőle. Néhány napja  ifjú kormánypárti ficsúrok a magyar történelem legsötétebb fejezetének átírására tettek kísérletet. Botrány lett ebből is

Nem sok szót érdemelne a Fidelitas hangja, ha az nem a Fidesz hangja volna; nem annak az emlékezetpolitikának a része, amelyet a hatalom a világháborús magyar felelősséget elsikáló emlékművekkel, szobrokkal, a Horthy-rendszer rehabilitálásának szándékával gyakorol.

A szovjet csapatok doni áttörésének 77. évfordulójára emlékezett  a Fidelitas. A vereségre, aminek következményeként

A gyászoló család tájékoztatása szerint Imre Erzsébet, az egykori Csepel újság volt munkatársa, Csepel díszpolgára életének 82. évében január 3-án elhunyt. Temetése 2020. január 17-én, pénteken 14 óra 15 perckor lesz a Csepeli temetőben

Imre Erzsébet ezer szállal kötődött Csepelhez. Mint oly sokan, pályája elején ő is a gyárban dolgozott, és a munka mellett tanult, így szerzett diplomát az ELTE Bölcsészettudományi  Karán.  A Csepel Vas- és Fémművek Szerszámgépgyárából érkezett a Csepel újsághoz. Ott évtizedeken át tudósított a munkások, technikusok, mérnökök, az alkotó emberek életéről. Több százan voltak és lehetnek még most is közöttünk olyanok, akiknek nevét, gondolatait Erzsike, az Imre Erzsike - mert így ismerték a legtöbben - örökítette meg. Később mások is felismerték semmihez sem hasonlítható munkabírását, pontosságát, és így lett a Hírlapkiadó Vállalat Központi Sajtószolgálatának munkatársa.

A rendszerváltás után 1995-ben újraindult Csepel újság ismét számíthatott cikkeire, és ő fáradhatatlanul adott hangot a munkahelyüket elvesztő, csepelieknek és  az ismét talpra álló, magukra talált munkásembereknek. Bölcsészként avatott tollal írt Csepel történelméről, az innen indult művészekről, a magyar irodalmi örökségről, emlékeztetett helyi, valamint országos történelmi jelentőségű eseményekre, személyekre, és bírálta a hétköznapok fonákságát.

Pályája során

Akik akkor túlélték: magyar, német és olasz hadifoglyok a Don-kanyarnál 1943 januárjában

Horthy katonája címmel írt cikket tegnap, a doni katasztrófa, a 2. Magyar Hadsereg pusztulásának 77. évfordulóján Horváth Gyula. A felkavaró, megdöbbentő publicisztikát változtatás nélkül közöljük:

Vidéken egy panzió által szervezett disznóvágáson különleges élményt jelent. Most is, - úgy, mint az ilyen eseményeken lenni szokott, amikorra a korlátlan étel, és italfogyasztás már elérte célját – akad olyan, aki produkálja magát. Most egy húszas évei közepén járó fiatalember ugrott oda a cigányhoz, és a fülébe ordította nótáját!

„Horthy Miklós katonája vagyok!...” Húzzátok!

A prímás, fagyos tekintettel húzta! A bőgősnek, és főleg a cimbalmosnak viszont, igen nehezére esett a hangszerét a nótához igazítani. Vágták a pofákat, csavargatták a fejüket! Pedig tudták, hogy ez a kuncsaft többet dug majd a prímás zsebébe, mint a máshol dukáló ezres. A testbeszédükön az látszott, hogy őseik fájdalma ül a lelkükre!

Az „úri közönség” hallgatott! Úgy tett, mintha

Nagy titkok tudói. Tudják, miként kell homályban hagyni, visszatartani az információt, érthetetlen, zagyva szöveggé tenni a fontos közleményeket, és hogyan lehet elriasztani a csepelieket attól, hogy beleszóljanak a közügyek intézésébe...

A címben feltett kérdésre, "Hogyan kell elborzasztani, eltávolítani a csepelieket a közélettől?", nagyon egyszerű a válasz: úgy, ahogy ezt a csepeli városvezetők főkommunikátorai csinálják.Ennél hatékonyabb elborzasztás nincs. Számtalan példát sorolhatnánk, de most csak a legaktuálisabbal hozakodunk elő.

Idetesszük egy ma délután négy órára meghirdetett csepeli fórum plakátját, és ebből  kiderül, hogy milyen furfangos a havi több százezer forinttal megfizetett kommunikációs stáb, és annak feje, a millión felüli jövedelemmel honorált Ábel Attila alpolgármester,  és a hasonlóan eleresztett, a csepel.hu-t legalább névleg kézben tartó Vida István mint az impresszumban szereplő cég főnöke, hogy Borbély Lénárd polgármesterről már ne is beszéljünk.

Ember legyen a talpán, aki kiigazodik a csepel.hu-n olvasható kacifántos szövegen. Egy biztos, egy sort sem írnak arról, hogy bárkit meghívnának a fórumra, de

Keserű hangvételű levelet juttatott el a HVG-hez Jilly Viktor a korábban tévés nyelvoktató műsorokban is szereplő angoltanár.

Fotó: Facebook/Pedagógusok Szakszervezete Országos Ifjúsági Tagozat

Úgy látja, a szülők sikeresen érvelnek a tanári pálya ellen, hiszen a középiskolám 120 végzős diákja közül csak egyetlen tanuló jelentkezett pedagógusnak. Azt feltételezi, hogy a szülők legfőbb érve az, hogy bármely értelmiségi szakma anyagi kilátásai vonzóak, a tanáréi viszont nem.

Arra is rámutat, a magyar oktatás színvonala még mindig nem megfelelő, bizonyítja ezt a felvételihez kötelező nyelvvizsga javaslatának elbukása, valamint a siralmas PISA-teszteredmények.

Jilly Viktor ironikusan azt javasolja, járjon ezentúl hálapénz is a tanároknak. Hiszen azt, hogy 

az orvosok több mint fél évszázada súlyosan alul vannak fizetve, a társadalom nem fogadta el. A hálapénz, amelynek története egészen az 50-es évekig nyúlik vissza, segített abban, hogy egy szülő változatlanul az orvosi pályát javasolja gyermekének, hiszen „egy orvos mindig meg fog élni”

- írja.

Meglátása szerint a társadalom a rossz orvosokkal ellentétben a felkészületlen tanároktól nem fél. Az nem a testet, csak a lelket öli meg.

Az országos megütközést kiváltó csepeli Wass Albert szoboravatás egyik főszereplőjének jelentkezett Tarlós István egykori budapesti képviselő,  óbudai polgármester, volt budapesti főpolgármester. - Így kezdi publicisztikáját Horváth Gyula, csepeli ellenzéki (DK-s) önkormányzati képviselő, aki a továbbiakban azt elemzi, hogy a sokat megélt politikus honnan és miért jutott el oda, hogy ezt a dicstelen szerepet vállalja: 

A Fidesz tavaly októberi választási veresége után sokakban él a kíváncsiság, vajon miért is vonta meg bizalmát a pesti nép a két ciklusoson keresztül főpolgármesterként fungáló Tarlós Istvántól? Maga az érintett is, és sokan mások azzal magyarázzák bukását, hogy

Jött az áldás csőstül. Magyar családiház-típusterv. Érvényes 2010-től a szavatosság lejártáig

A király, az olyan ember, hogy bármerre jár is, ha megéhezik, beme­het bárkinek a kamrájába, és vághat magának szalonnát vagy kol­bászt, amekkorát csak akar. Ekként magyarázta nekem a hatalom ter­mészetrajzát Klarissza néni, több mint fél évszázaddal ezelőtt, és nem azért magyarázta így, hogy megértsem, hanem mert így gondolta maga is. Minden a királyé, a földek, az épületek, az állatok, ha megtet­szik neki valami, azt hazaviszi, és ha valaki tiltakozik, annak levágatja a fejét. De hát senki se tiltakozik.

Föntieket épp tíz éve írtam,  megjelent 2010. január nyolcadikán. Orbán ezeréves birodalma akkor még éppoly ideális formában létezett, mint az égi Jeruzsálem, avval a különbséggel, hogy utóbbi úgy is maradt, míg ellenben Orbánia bő négy hónappal később csakugyan alászállt az égből, ahogy az a Je­lenések könyvében írva vagyon.

Utána aztán jött az áldás csőstül. A