Pár éve egy ismeretterjesztő csatornán láttam egy jópofa pszichológiai kísérletről szóló műsort. Amerikában forgatták, rejtett kamerával. Egy parkban egy férfi megállt egy nagy fa alatt, és meredten elkezdte bámulni a lombját. Megkérdezték tőle: mit néz. „Egy óriáskígyó van a fán!” – válaszolta. A kérdező is kereste a kígyót, majd örömmel konstatálta: megvan! Egyre többen álltak meg és fedezték fel a kígyót a lombozat rejtekében.
Amikor már szép kis tömeg értekezett arról, kit kellene értesíteni, hogyan kellene lehozni a fáról a kígyót, az őrületet elindító férfi nevetve közölte: valójában NINCS semmi a fán.
És ekkor ütött be az igazi poén: a bámészkodók egy része beismerte, hogy csak azért mondta, hogy ő is látja a kígyót, mert nem akart hülyének tűnni. Azonban voltak páran, akik továbbra is ragaszkodtak ahhoz, hogy ők IGENIS LÁTTÁK a kígyót! Márpedig